Yeti108, mi is így tudtuk, sőt az avatómesterünk is. Őt még úgy hívták meg kintről és akkor még valóban megkapta mindenki az avatását. (És nem volt Láma1 és Láma2 szint sem
)Szép estét Neked!
Pránanadi
- Téma inditó moira
- Kezdés dátuma
Yeti108, mi is így tudtuk, sőt az avatómesterünk is. Őt még úgy hívták meg kintről és akkor még valóban megkapta mindenki az avatását. (És nem volt Láma1 és Láma2 szint sem
)Szép estét Neked!
Mahismardini
Kitiltott (BANned)
Szia James,
ez a legenda része, vagy meg is lehet nézni azokat a rajzokat? persze gondolom egyből titkosítva lettek, mert a "szimbólumok" láthatóak rajtuk. a gyerekek meg hamuvá váltak, mert beavatatlanul meglátták a "szimbólumokat"...
arról már esett szó a fórumon, hogy megkötözni, megátkozni stb lehet olyanokat, akik hisznek az ilyenben, de a megszabadulás és a tényleges és nem előbb-utóbb önmagát megbosszuló, valós spirituális tudáshoz ennek semmi köze nincs. Nem lehet olyan valamit spirituális tudásnak nevezni, ami egy bizonyos idő elteltével pokolba, vagy komoly szenvedéshez juttat lényeket, különösen a gyakorlót és hívőt, noha rövidtávon kecsegtet bizonyos látszólagos előnyökkel. ezt lehet mesterkedésnek, ügyeskedésnek, manipulációnak nevezni, de nem lehet valódi spirituális tudásnak.
Azért erőltetem a pontos fogalmazást, mert pl. a "spirituális tudás" kifejezésből az emberek valós segítségre asszociálnak, és jóhiszeműen besétálnak az ilyen nem megvalósult, de karizmatikus, és bizonyos képességekkel öntudatlanul rendelkező lények csapdájába. Hitet kölcsönöznek nekik, minden szavukat isszák, és az élet szinte minden területén rájuk hagyatkoznak, mintegy alárendelve magukat, elnémítva saját rejtett képességeiket, iránymutatóikat. És csak a végén derül ki, hogy félrevezették őket, de akkor sem merik bevallani, amivel csak súlyosbítják a helyzetüket.
Mindenesetre ha valaki ilyen helyzetbe került, akkor merjen kilépni és váltani, a múltból meg vonja le a helyes tanulságokat, és amennyire lehet határolódjon el a negatív cselekedetektől (mint bosszú, elkeseredettség), és foglalkozzon konstruktív dolgokkal. Ahogy egy korábbi idézetben is szerepelt, az emberek tartsák meg maguknak a kételkedés jogát.
Kedveskéim !
Javasolnám, mindenki a maga- maga élményét írná le nem holmi - ezt hallottam meg azt hallottamot- amit ,megéltél , átéltél stb. az a tuti a többi pletyka. Aki meg kint járt az tudja mi és hogyan történt de nem fog beszélni róla tehát találgatások halmaza megint csak a félreértésekre ad okot és ez csak feszültséget kelt. Mindig azzal kell foglalkozni amire a mostban szükséges, nem a kusza jövővel . Aki 2 fokozaton van az ne foglalkozzon az avatómesterekkel , és igy tovább nem akarom felsorolni. Mindenki magát rakja rendbe és utána már nem lesz szüksége a fórum ferdítéseire.
Alázattal
Javasolnám, mindenki a maga- maga élményét írná le nem holmi - ezt hallottam meg azt hallottamot- amit ,megéltél , átéltél stb. az a tuti a többi pletyka. Aki meg kint járt az tudja mi és hogyan történt de nem fog beszélni róla tehát találgatások halmaza megint csak a félreértésekre ad okot és ez csak feszültséget kelt. Mindig azzal kell foglalkozni amire a mostban szükséges, nem a kusza jövővel . Aki 2 fokozaton van az ne foglalkozzon az avatómesterekkel , és igy tovább nem akarom felsorolni. Mindenki magát rakja rendbe és utána már nem lesz szüksége a fórum ferdítéseire.
Alázattal
Kedves Pu-tai és Mindenki!
Akkor én kezdeném egy saját élménnyel.
PJ-nek októberben írtam e-mailben egy kérdést egy tanfolyammal kapcsolatban, és két nap múlva válaszolt. Soha nem találkoztam vele előtte.
Ezért én nem fogadom el azt az állítást, hogy PJ elérhetetlen.
A mesterem pedig mindig azt tanácsolja, hogy ne egymástól kérdezzenek a tanítványok, hanem a mestertől magától, vagy egy kezelőtől.
Tisztelettel: A
Akkor én kezdeném egy saját élménnyel.
PJ-nek októberben írtam e-mailben egy kérdést egy tanfolyammal kapcsolatban, és két nap múlva válaszolt. Soha nem találkoztam vele előtte.
Ezért én nem fogadom el azt az állítást, hogy PJ elérhetetlen.
A mesterem pedig mindig azt tanácsolja, hogy ne egymástól kérdezzenek a tanítványok, hanem a mestertől magától, vagy egy kezelőtől.
Tisztelettel: A
Hát én nemrég végeztem el - 4 hónapja - a kettest és korábi kételyeim egyáltalán nem csökkentek, sőt...
Azóta rendszeresen használom a szimbólumokat, kezelek, küldök, és a küldést is szabályosan, pontról pontra csinálom úgy ahogy tanították, és mégsem működik. A több száz alkalom alatt elvétve hatott csak (és ezeket talán a véletlen számlájára írhatjuk fel) és eddig mindenki előtt "lebőgtem" vele... Távba egyszerűen nem működik, és azon gondolkodom mit csinálhatok rosszul.
(annyira szar érzés mikor sorozatban azt kapja vissza az ember hogy "egyáltalán nem múlt el a fájdalom")
A mesterem a tanfolyam alat ráadásul felspanolt, és én megörültem hogy milyen jó lesz: mondta küldjünk a metrón, a buszon az emberekre és meglátjuk csak úgy kivirulnak az emberek, a síró csecsemők elhallgatnak, a veszekedő emberek kibékülnek, a mogorvák szája pedig széles vigyorra húzódik, "majd meglátjátok".
Hát nekem semmi sem történt, egy ember sem lett boldogabb a metrón attól hogy én küldtem rájuk az állítólagos varázsszimbólumokat.
Hogy higyjek én így a Pránanadiban? Pedig szeretnék, de úgy tűnik mintha csak ez egy szép mese lenne bármiféle valós alap nélkül...
lehet elégetem a füzetet is és soha többet hallani sem akarok az egészről
Azóta rendszeresen használom a szimbólumokat, kezelek, küldök, és a küldést is szabályosan, pontról pontra csinálom úgy ahogy tanították, és mégsem működik. A több száz alkalom alatt elvétve hatott csak (és ezeket talán a véletlen számlájára írhatjuk fel) és eddig mindenki előtt "lebőgtem" vele... Távba egyszerűen nem működik, és azon gondolkodom mit csinálhatok rosszul.
(annyira szar érzés mikor sorozatban azt kapja vissza az ember hogy "egyáltalán nem múlt el a fájdalom")
A mesterem a tanfolyam alat ráadásul felspanolt, és én megörültem hogy milyen jó lesz: mondta küldjünk a metrón, a buszon az emberekre és meglátjuk csak úgy kivirulnak az emberek, a síró csecsemők elhallgatnak, a veszekedő emberek kibékülnek, a mogorvák szája pedig széles vigyorra húzódik, "majd meglátjátok".
Hát nekem semmi sem történt, egy ember sem lett boldogabb a metrón attól hogy én küldtem rájuk az állítólagos varázsszimbólumokat.
Hogy higyjek én így a Pránanadiban? Pedig szeretnék, de úgy tűnik mintha csak ez egy szép mese lenne bármiféle valós alap nélkül...
lehet elégetem a füzetet is és soha többet hallani sem akarok az egészről
Hát én nemrég végeztem el - 4 hónapja - a kettest és korábi kételyeim egyáltalán nem csökkentek, sőt...
Azóta rendszeresen használom a szimbólumokat, kezelek, küldök, és a küldést is szabályosan, pontról pontra csinálom úgy ahogy tanították, és mégsem működik. A több száz alkalom alatt elvétve hatott csak (és ezeket talán a véletlen számlájára írhatjuk fel) és eddig mindenki előtt "lebőgtem" vele... Távba egyszerűen nem működik, és azon gondolkodom mit csinálhatok rosszul.
(annyira szar érzés mikor sorozatban azt kapja vissza az ember hogy "egyáltalán nem múlt el a fájdalom")
A mesterem a tanfolyam alat ráadásul felspanolt, és én megörültem hogy milyen jó lesz: mondta küldjünk a metrón, a buszon az emberekre és meglátjuk csak úgy kivirulnak az emberek, a síró csecsemők elhallgatnak, a veszekedő emberek kibékülnek, a mogorvák szája pedig széles vigyorra húzódik, "majd meglátjátok".
Hát nekem semmi sem történt, egy ember sem lett boldogabb a metrón attól hogy én küldtem rájuk az állítólagos varázsszimbólumokat.
Hogy higyjek én így a Pránanadiban? Pedig szeretnék, de úgy tűnik mintha csak ez egy szép mese lenne bármiféle valós alap nélkül...
lehet elégetem a füzetet is és soha többet hallani sem akarok az egészről
Akkor ne küldj távba! Nem para az... Én nem küldtem távba, talán egyszer... jobb szerettem lokálisan adagolni a cuccot. Amúgy meg ha Te sem bízol benne, akkor jó hogy nem fog működni... Tudod, amikor ott kattog az kis hang a fejedben, hogy vajon működni fog vagy megint lebőgők akkor, úgy nehéz!
Amúgy a mestered nem mondta el, hogy nem küldözgetünk csak úgy kérés nélkül fűnek fának? Kőkemény visszahatás garantált, ha kérés nélkül küldesz valakire! Ezeknek van egy hatásmechanizmusa és azzal bele tudsz babrbálni olyanba, amibe nem kéne...az illető engedélye nélkül, leszarva a szabad akaratát! Ajh, hogy is hívják az ilyet? Már elfelejtettem....
Hát én mindig hiszek benne csak ez nem elég ezek szerint.
És elvileg engedéllyel küldöm mindig.
És elvileg engedéllyel küldöm mindig.
küldésnél nem kell engedély...
E
elke
Vendég
Én úgy tudom mindenképpen kell az engedély
Én azért korábban meg szoktam kérdezni, hogy kezelhetem-e. Ha csak nincs vészhelyzet...
E
elke
Vendég
A kételyek kifejezetten ártanak a működésnek. Ehhez nadi sem kell elég a titok vagy a vonzás törvénye pl.
Pl meg kellene változtatnod a hozzáállásod, ha azt mondod nem működik akkor úgy lesz. Igazad lesz, látom mégsem vagy boldog ettől, pedig igazad lett.
És hidd el működik! De még mennyire!
Hmm, én azt tapasztaltam valamilyen síkon csak van engedély kérés és adás, ha a buszon ölték egymást akkor talán nem értek rá kérni sem kapni.
A nem működésnél hogy semmit nem múlt a fájdalom, fogadd el hogy az illető kökeményen ragaszkodik a fájdalmához és téged alibiként használt kvázi mutatva lássátok így is fáj...Tudod bármilyen érdekes, ez az ő baja, neked csak el kell fogadni.És nem bántani emiatt magadat.
Hogy higyjek én így a Pránanadiban? Pedig szeretnék, de úgy tűnik mintha csak ez egy szép mese lenne bármiféle valós alap nélkül...
lehet elégetem a füzetet is és soha többet hallani sem akarok az egészről
Talán ezt a bizonytalanságodat érzik meg mások is. Mi neked a valós alap? Miért kell mások jóváhagyása ahhoz hogy bármit elhiggy? Ha jól belédharap valaki nem fogsz mások véleményére hallgatni mely szerint ez nem volt érezhető mert te igenis érezted!
És itt a végén megint egy súlyos rendelésed az univerzumtól: "Hallani sem akarok az egészről"
Javaslom a tanultak folyamatos elmezését,gyakorlását más léleképítő dolgokon elmélkedését a gondolataid pozitivvá váltását, elfogadását a megélt tapasztalatoknak önrongálás nélkül és felismerését minden összefüggésnek. Jah és szeresd magad, mert értékes és igaz ember vagy....megérdemled!
köszi... meglátjuk
Előre is elnézést kérek a stílusért, a finomítások az őszinteség rovására mentek volna, és azért nagy kár volna.
Ha igény van rá, elkészítek egy mézes-mázos "B" verziót is.
(Sztem senki sem igaz ember, mert akkor nem itt lebzselne, de mindegy.)
Ha igény van rá, elkészítek egy mézes-mázos "B" verziót is.
Ez az utóiratízű szeresdmagadozás meg már majdnem lemaradt, még szerencse, hogy időben kapcsoltál, hogy ha pozitívumokról papolsz, akkor nem illik dorgálással lezárni a mondanivalót.
(Sztem senki sem igaz ember, mert akkor nem itt lebzselne, de mindegy.)
"A mesterem a tanfolyam alat ráadásul felspanolt, és én megörültem hogy milyen jó lesz: mondta küldjünk a metrón, a buszon az emberekre és meglátjuk csak úgy kivirulnak az emberek, a síró csecsemők elhallgatnak, a veszekedő emberek kibékülnek, a mogorvák szája pedig széles vigyorra húzódik, "majd meglátjátok".
Nem tudom, szoktál e mesekönyveket olvasni, én szoktam. Talán választ kapnál számos kérdésedre, ha elolvasnád Michael Ende Neverending Story-ját, elég jó eligazításokat lehet benne találni Fantáziáról és a benne működő törvényekről, a főhős pedig meglehetősen sok hibát elkövet útja során, amiből rengeteget lehet tanulni. Ez a tegyünk boldoggá mindenkit, akár akarja, akár nem típusú kérdéskör is be van mutatva a könyvben, nem beszélve arról, hogy a kívánságok bőségszaruja egy idő után kiürül (ráadásul minden egyes kívánsággal elfelejtünk valamit önmagunkról), így nem érdemes elpazarolni a kívánságokat olyan dolgokra, amiktől ugyan nagyszerűbbnek érezzük magunkat, de nem jutunk közelebb az Eredeti Egyetlen Kívánságunkhoz. Ha eljutsz az oroszlános részig, meglátod majd milyen fontos mérlegelni, hogy mit szabad kívánni és mit nem.
(Amikor a farkasos párbeszédhez érsz, az meg szerintem még ütősebb, de erről most nem írok. )
Jó meseolvasást!
Nem tudom, szoktál e mesekönyveket olvasni, én szoktam. Talán választ kapnál számos kérdésedre, ha elolvasnád Michael Ende Neverending Story-ját, elég jó eligazításokat lehet benne találni Fantáziáról és a benne működő törvényekről, a főhős pedig meglehetősen sok hibát elkövet útja során, amiből rengeteget lehet tanulni. Ez a tegyünk boldoggá mindenkit, akár akarja, akár nem típusú kérdéskör is be van mutatva a könyvben, nem beszélve arról, hogy a kívánságok bőségszaruja egy idő után kiürül (ráadásul minden egyes kívánsággal elfelejtünk valamit önmagunkról), így nem érdemes elpazarolni a kívánságokat olyan dolgokra, amiktől ugyan nagyszerűbbnek érezzük magunkat, de nem jutunk közelebb az Eredeti Egyetlen Kívánságunkhoz. Ha eljutsz az oroszlános részig, meglátod majd milyen fontos mérlegelni, hogy mit szabad kívánni és mit nem.
(Amikor a farkasos párbeszédhez érsz, az meg szerintem még ütősebb, de erről most nem írok. )
Jó meseolvasást!
Kedves novella!
Én teljesen megértem a nézőpontodat. Én is nagyjából így gondolkodtam az ilyen tanokról. Valójában semmiben sem hittem, ateistaként nőttem fel. És a mai napig utólérnek a kételyek.
"Teljesen normális, hogy bizonytalan szerencsétlen, és dícsérendő, hogy nem söpri a szőnyeg alá ezt az érzését, hanem megéli, rákérdez, belegondol, kételkedik, stb. Nem mindenkin van szemellenző, van, aki képes még gondolkodni, a mindenféle lelki manőverek - amiket vele szemben elkövetnek - ellenére is."
Igen, szerintem is normális, hogy kételkedik, mert olyan energiákat tudunk mozgósítani, amikről álmodni sem mertem. És még mindig előfordul, hogy a józan eszem megkérdi, hogy most akkor mi van ?
Lehetséges ez?
És újra meg újra beigazolódik, sokszor annyira egyértelműek az esetek, hogy muszáj elhiggyem.
Viszont azt nagyon durva dolognak tartom, ha valamelyik Mester ilyen "szemellenzősen" tanít.
"A mesterem a tanfolyam alat ráadásul felspanolt, és én megörültem hogy milyen jó lesz: mondta küldjünk a metrón, a buszon az emberekre és meglátjuk csak úgy kivirulnak az emberek, a síró csecsemők elhallgatnak, a veszekedő emberek kibékülnek, a mogorvák szája pedig széles vigyorra húzódik, "majd meglátjátok".
Az igaz, hogy én is szoktam küldeni az ilyen esetekben, de nem várom el, hogy mindenki kivirul ettől, vagy, hogy megváltom a világot. El kell fogadni, hogy van amikor tudunk segíteni, és van amikor nem.
Szóval, íme, én elismerem, hogy gyakran vagyok még bizonytalan, túl sokat gondolkodom. A sok gondolkodás is lehet ártalmas
Pránareikinek üzenem, hogy természetes, hogy átmegy ezen az érzelmi válságon. Szerintem ezt közölni kellene az emberekkel, akik kettes szintre jelentkeznek, hogy várható, hogy érzelmileg fel fogja kavarni őket. Tapasztalatból mondom. És másokon is láttam. Persze nem mindenki egyformán reagál az avatásra sem.
Kár lenne, ha elveszítené a kedvét a sikertelenségek miatt. Bár nekem furcsa, hogy semmilyen pozitív tapasztalata nem volt. Szerintem mégis technikai probléma lehet a háttérben, amit csak a Mesterével tisztázhat.
Én teljesen megértem a nézőpontodat. Én is nagyjából így gondolkodtam az ilyen tanokról. Valójában semmiben sem hittem, ateistaként nőttem fel. És a mai napig utólérnek a kételyek.
"Teljesen normális, hogy bizonytalan szerencsétlen, és dícsérendő, hogy nem söpri a szőnyeg alá ezt az érzését, hanem megéli, rákérdez, belegondol, kételkedik, stb. Nem mindenkin van szemellenző, van, aki képes még gondolkodni, a mindenféle lelki manőverek - amiket vele szemben elkövetnek - ellenére is."
Igen, szerintem is normális, hogy kételkedik, mert olyan energiákat tudunk mozgósítani, amikről álmodni sem mertem. És még mindig előfordul, hogy a józan eszem megkérdi, hogy most akkor mi van ?
Lehetséges ez?
És újra meg újra beigazolódik, sokszor annyira egyértelműek az esetek, hogy muszáj elhiggyem.
Viszont azt nagyon durva dolognak tartom, ha valamelyik Mester ilyen "szemellenzősen" tanít.
"A mesterem a tanfolyam alat ráadásul felspanolt, és én megörültem hogy milyen jó lesz: mondta küldjünk a metrón, a buszon az emberekre és meglátjuk csak úgy kivirulnak az emberek, a síró csecsemők elhallgatnak, a veszekedő emberek kibékülnek, a mogorvák szája pedig széles vigyorra húzódik, "majd meglátjátok".
Az igaz, hogy én is szoktam küldeni az ilyen esetekben, de nem várom el, hogy mindenki kivirul ettől, vagy, hogy megváltom a világot. El kell fogadni, hogy van amikor tudunk segíteni, és van amikor nem.
Szóval, íme, én elismerem, hogy gyakran vagyok még bizonytalan, túl sokat gondolkodom. A sok gondolkodás is lehet ártalmas
Pránareikinek üzenem, hogy természetes, hogy átmegy ezen az érzelmi válságon. Szerintem ezt közölni kellene az emberekkel, akik kettes szintre jelentkeznek, hogy várható, hogy érzelmileg fel fogja kavarni őket. Tapasztalatból mondom. És másokon is láttam. Persze nem mindenki egyformán reagál az avatásra sem.
Kár lenne, ha elveszítené a kedvét a sikertelenségek miatt. Bár nekem furcsa, hogy semmilyen pozitív tapasztalata nem volt. Szerintem mégis technikai probléma lehet a háttérben, amit csak a Mesterével tisztázhat.
Köszönöm, hogy válaszra méltattál, kedves hajni, de azt hiszem valamit félreértettél.
Kedves novella!
Én teljesen megértem a nézőpontodat. Én is nagyjából így gondolkodtam az ilyen tanokról. Valójában semmiben sem hittem, ateistaként nőttem fel. És a mai napig utólérnek a kételyek.
Örültem volna, ha tényleg megérted a nézőpontomat, de ehelyett belemagyaráztad a mondandómba a sajátodat.
Én sosem neveztem (és nevezném) magamat ateistának, gyerekkorom óta érdeklődöm a vallások és keleti filozófiák iránt. Éppen ennek köszönhetően teljesen természetes számomra, hogy pl. egy jógi - vagy bárki, aki sokat gyakorol - képes olyan teljesítményekre mint a levitáció vagy a láthatatlanná válás (ehhez képest egy kis energiaátadás azt hiszem egészen apróság).
Ha figyelmesen olvastad volna a hsz-mat, akkor nem kérdőjelezted volna meg a hit erejébe vetett bizalmamat.
"Teljesen normális, hogy bizonytalan szerencsétlen, és dícsérendő, hogy nem söpri a szőnyeg alá ezt az érzését, hanem megéli, rákérdez, belegondol, kételkedik, stb. Nem mindenkin van szemellenző, van, aki képes még gondolkodni, a mindenféle lelki manőverek - amiket vele szemben elkövetnek - ellenére is."
Igen, szerintem is normális, hogy kételkedik, mert olyan energiákat tudunk mozgósítani, amikről álmodni sem mertem. És még mindig előfordul, hogy a józan eszem megkérdi, hogy most akkor mi van ?
Lehetséges ez?
Éppen ez a probléma, hogy el tudnak kápráztatni Benneteket holmi trükkökkel, miközben a valódi szellemiség/spiritualitás messze elkerül Benneteket.
Persze, hogy az a kislány, akitől eddig tiltották az édességet, örömmel rohan a cukrosbácsi karjaiba, ahol akkora óriási színes nyalókákat talál, amiről álmodni sem mert.
E
elke
Vendég
Kedves novella,
Kérlek ne írj bele mások üzenetébe, mert az akkor is megtévesztő ha más színnel teszed.
Minden régi és új ruhában lévő tagnak egy kis tájékoztatás a beidézés módszeréről:
egyszerre több hozzászólást be lehet idézni ezzel a gombbal: az utolsó beidézésnél pedig a sorozatbeidézést ezzel fejezni be tehát akit utoljára beidéznél ott ezt kell használni.
akár mondatokra is szedheted kitörlöd amire nem akarsz reagálni de minden reagálásra szánt beidézett mondat elején ott kell hagyni ami a beidézés elején van
Kérlek ne írj bele mások üzenetébe, mert az akkor is megtévesztő ha más színnel teszed.
Minden régi és új ruhában lévő tagnak egy kis tájékoztatás a beidézés módszeréről:
egyszerre több hozzászólást be lehet idézni ezzel a gombbal: az utolsó beidézésnél pedig a sorozatbeidézést ezzel fejezni be tehát akit utoljára beidéznél ott ezt kell használni.
akár mondatokra is szedheted kitörlöd amire nem akarsz reagálni de minden reagálásra szánt beidézett mondat elején ott kell hagyni ami a beidézés elején van
E
elke
Vendég
Kedves elke. Szánom-bánom bűnömet, hogy hozzászólásomban eltértem az illemszabályoktól. Balga mód azt feltételeztem,hogy a markánsan eltérő szín (piros) egyértelművé teszi a helyzetet, de elismerem, hogy a tévedés lehetősége fennáll.
Egyébként is: Ordnung ist die Seele aller Dinge!(bajusztpödör)
A jövőben eltekintek az idézgetésektől (már az instrukcióid legelején elvesztettem a fonalat.)
Egyébként is: Ordnung ist die Seele aller Dinge!(bajusztpödör)
A jövőben eltekintek az idézgetésektől (már az instrukcióid legelején elvesztettem a fonalat.)
Hasonló témák
