Van más vicces dolog is a materialista alapú űrkutatással kapcsolatban.
A kutatók kezüket lábukat törik, hogy életet, vagy legalább az élet jelét találják a földön kívül. Nem mintha bármit is megtudnánk az élet kialakulásáról, ha amőbát vagy ilyesmit találnának a Marson vagy máshol, hisz pl. a marsi élet létrejötte ugyanolyan talányos lenne, mint a földié. De a materialisták meg vannak győződve arról, hogy egy ilyen lelet az élet spontán létrejöttének lenne a bizonyítéka.
Hogy miért, azt csak ők tudják. Biztos azért, mert ők azt szeretnék vele bizonyítani.
Nekem azonban a következetlenségük az, ami vicces. Pl. a mélytengeri élet felfedezése után boldogan kijelentették, hogy lám lám, az élethez nem kell se Nap, se fény, se meleg, hisz a fagyos fénytelen hidegben is élet burjánzik. Sőt, megmarad oxigén nélkül is, mérgező kéngázos barlangokban. Ennek ellenére makacsul olyan bolygók után kutatnak, amik hasonló adottságúak, mint a Föld.
Ha az élet alkalmazkodik a körülményekhez, miért keresnek a kutatók földszerű bolygót? Akkor miért ne alkalmazkodhatna az élet pl. az 1000 celsius felszínhőmérsékletű gázbolygóhoz is?
A minap harangozták be, hogy találtak is egy olyan kőzetbolygót, ami a csillagához viszonyítva a "zöld zónában" helyezkedik el, tehát lehet rajta élet (mélytengeri dudvák elfelejtve.) Hú de izgi!
Az, hogy a Vénusz meg a Mars is a zöld zónába helyezkedik el, az ilyenkor mellékes.
De nem ez a legviccesebb. A materialisták felfogása szerint, ugye, véletlen szerencséknek egész sorozata szükségeltetett ahhoz, hogy a Föld alkalmas legyen az életre. Mert hiszen az csak szerencsés véletlen, hogy a Föld pont olyan távolságra van a Naptól, amennyire van. Vagy hogy a Napunk pont akkora, amekkora.
Na és véletlen, hogy a Földnek csak egy Holdja van (ha több lenne, mehetnénk a sóhivatalba).
Véletlen, hogy pont akkora a Föld-Hold távolság, amekkora ideális a számunkra. Véletlen, hogy pont annyira ferde a Földünk tengelye, amennyire az évszakokhoz ideális. Véletlen, hogy pont akkora a forgási sebessége, hogy fel se melegedjen, se le ne hűljön túlságosan egyik fele sem. Véletlen az ideális pályája és sebessége a Nap körül. Véletlen, hogy van mágneses mezeje és pont olyan amilyen (ha olyan lenne, mint a Marsé, szintén sóhivatal.) Véletlen, hogy van légköre, (körülöttünk senkinek sincs, de senki sem tudja, azoké hova lett), és pont ideális összetételű. Véletlen, hogy ideális a Föld gravitációja.
Véletlen, hogy nagy gázbolygók vannak a külső Naprendszerben, amelyek nem olyan nagyok, hogy a gravitációjukkal zavarjanak minket, de elég nagyok, hogy felfogják a veszélyes meteor becsapódásokat.
Véletlen, véletlen, véletlen... millió véletlen, amiknek együttes megtörténtére az esély matematikailag kevesebb, mint nulla, azaz gyakorlatilag lehetetlen.
Ennek ellenére megtörtént, hisz itt vagyunk.
És milyen gondolatokra indítja ez a materialista felfogású embert?
Arra a feltételezésre, hogy még milliónyi ilyen bolygó lehet, mint a Föld. Igaz, hogy elvileg az is lehetetlen, hogy a Föld létezzen, hisz hogy ennyi véletlen mind egyszerre bekövetkezzen, egyszerűen képtelenség, de bekövetkezett, tehát merjünk nagyot álmodni! Mi sem természetesebb, hogy a véletlenek ilyetén együttállása, (ami kábé megfelel az ezer éven át minden héten lottó ötös esélyének), minden nap nyakló nélkül megtörténik az Univerzumban, sőt a Tejútrendszerben is, ó, akár milliószor is.
Logikus feltételezés.
Hát igen, Ernoe-nek igaza van, ilyenkor lép az "okoskodás" helyébe a hit.
----------
