R és W világa

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Hermann Hesse: A magány

egyed%C3%BCl.bmp

<o ="">
</o>


Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy, fehér kezét.<o =""></o>
Tekintetének fénye rám mered,
De én nem félek: nem bánt engemet.<o =""></o>
Fekete mélyben bukkantam reája.
Magas csúcsokra csalogat ruhája.<o =""></o>
Mély álmaimból gyakran keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.<o =""></o>
S órákon át, míg szívem fájt nekem,
A hegyi úton lassan járt velem.<o =""></o>
És hűvös kezét áldón tette ottan
Hő homlokomra és én - megnyugodtam!<o =""></o>
/Juhász Gyula fordítása/
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Vajda János: Húsz év múlva

(Gina emlékkönyvébe)

<o =""></o>
mb.jpg


Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.


Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.


De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Kosztolányi Dezső: Egy kézre vágyom



BIG_0001846444.jpg


Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,<o ="">
</o>
akárcsak én itt, most rád gondolok,<o =""></o>
s akármi vagy, versekkel ünnepellek.<o =""></o>
Látom fejed, figyelmes homlokod.<o =""></o>
Testvértelen és bánatos a költő<o =""></o>
az életek, a szívek alkuján.<o =""></o>
És néha, ő, a magányos ődöngő<o =""></o>
kétségbeesve nyúl egy kéz után.<o =""></o>
Most a kezed kell – nincs kéz a világon<o =""></o>
Mit így szorítanék, egy kézre vágyom,<o =""></o>
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.<o =""></o>
Gondolj reám és messze útjainkra,<o =""></o>
S mondd, ki lehet, aki e verset írta,<o =""></o>
ki az a testvér és neki mi fáj?

 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag

Vápcárov: Búcsú

Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senki se várt.
Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak –
Az ajtót be ne zárd!

lesznai1.jpg



<o ="">
</o>
Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak, és úgy megyek tovább.

(Kardos László fordítása)

 

walsz

Állandó Tag
Állandó Tag


" Hangzavart"? -Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Azt Földre hullt
pohár fölcsattanó
szitok szavát, fűrész foga közé szorult
reszelő sikongató
jaját tanulja a hegedű
s éneklő gége- ne legyen béke, ne legyen derű
a bearanyozott, a fennen
finom, elzárt zeneteremben,
míg nincs a jaj-sötét szívekben!

"Hangzavart"? Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Hogy van lelke még
"nép"-nek, él a "nép"
s hangot ad! Egymásra csikoritott
vasnak s kőnek szitok-
változatait bár a zongora
s a torok fölhangolt húrjaira,
ha így adatik csak vallania
a létnek a maga zord igazát,
mert épp e "hangzavar",
e pokolzajt kavaró harci jaj
kiált
harmóniát!

Mert éppen ez a jaj kiált
mennyi hazugul szép éneken át-
a sorshoz, hogy harmóniát,
rendet,igazit vagy belevész a világ:
belevész a világ, ha nem
a nép szólal újra- fölségesen!

Szikár szigorú zenész, hű magyar
(mint annyi társad közt,- "hírhedett")
volt törvény abban, hogy éppen e nép
lelke mélyéből, ahová leszálltál,
hogy épp e mélység még szűk bányatorka
hangtölcsérén át küldted a sikolyt föl
a hideg- rideg óriás terembe,
melynek csillárjai a csillagok?

Bánatomat sérti, ki léha vigaszt
húz a fülembe;
anyánk a halott- a búcsúzót ne
kuplé-dal zengje;
hazák vesztek el- ki meri siratni
verkli futamokkal?

Van -e remény még emberi fajunkban?-
ha ez a gond s némán küzd már az ész,
te szólalj,
szigorú, szilaj, "agressziv" nagy zenész
hogy - mégis!- okunk van
remélni s élni!

S jogunk van
- hisz halandók s életadók vagyunk-
mindazzal szembenézni,
mit elkerülni úgysem tudhatunk.
Mert növeli ki elfödi a bajt.
Lehetett, de már nem lehet,
hogy befogott füllel és eltakart
szemmel tartsanak, ha pusztít förgeteg
s majd szidjanak: nem segítettetek!

Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded,
Mi neked fölfedetett,
a jót a rosszat, az erényt, a bűnt-
te bennünket növesztel, azzal
hogy mint egyenlőkkel beszélsz velünk.
Ez- ez vigasztal!
Beh más beszéd ez!
Emberi , nem hamis!
joggal erőt ad a legzordabbhoz is:
a kétségbeeséshez.

Köszönet érte,
az erőért a győzelem-vevéshez
a poklon is.
Ím a vég, mely előre visz.
Ím a példa, hogy ki szépen kimondja
a rettenetet, azzal föl is oldja.
Ím, a nagy lélek válasza a létre
s a művészé,hogy megérte
poklot szenvednie.

Mert olyanokat éltünk meg, amire
ma sincs ige.
Picasso kétorrú hajadonai
Hatlábú ménjei
tudták volna csak eljajongani,
vágtatva kinyeríteni,
amit mi elviseltünk, emberek
amit nem érthet, aki nem érte meg,
amire ma sincs szó, s tán nem is lehet már,

csak zene, zene, zene, olyan mint a tietek,
példamutató nagy ikerpár,
zene zene, zene, csak zene,
a bányamély ős hevével tele,
a "nép jövő dalával"álmodó
s diadalára ápoló,
úgy szabadító,hogy a börtön
falát is földig romboló,
az igért üdvért, itt e földön,
káromlással imádkozó
oltárdöntéssel áldozó,
sebezve gyógyulást hozó
jó meghallóit eleve
egy jobb világba emelő

Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz;
ki muzsikád ujjaival
tapintva lelkünk, mind oda tapintasz,
ahol a baj
s beh különös,beh üdvös írt adsz
azzal, hogy a jaj
siralmát, ami fakadna belőlünk,
de nem fakadhat, mi helyettünk
-kik szív-némaságra születtük
kizenged ideged húrjaival


/Illyés Gyula: Bartók/
 

walsz

Állandó Tag
Állandó Tag
Föllendül azonnal a karmester-pálca <O =""></O>
s megzendül – nem a zenekar, <O =""></O>
hanem ami van körben temető; <O =""></O>
megzendül ami van (ó s fiatal!) <O =""></O>
síri mező, <O =""></O>
majtényi, mohácsi, muhi mező, <O =""></O>
anyádért, apádért, <O =""></O>
esendő hazádért, <O =""></O>
ami volt sírba és sárba vesző, <O =""></O>
ami volt hősvértől pirosult gyásztér, <O =""></O>
egri üszök és drégelyi várfok, <O =""></O>
onnan tör elő, <O =""></O>
amit hallani vártok – <O =""></O>
<O =""></O>
e zenekari mélyből árad elő,<O =""></O>
de nem a jaj, <O =""></O>
rosszul vártátok, nem, nem, nem a jaj, <O =""></O>
hanem az erő, <O =""></O>
az a gyökérmélyü erő, <O =""></O>
az a mult-táplálta erő, mely érted <O =""></O>
száll harcba, jövő: <O =""></O>
örökös élet. <O =""></O>
<O =""></O>
Ezt, ezt kereste ő <O =""></O>
és ezt találta, <O =""></O>
kezében a pálca: <O =""></O>
vasvessző, mely a temetőt veri <O =""></O>
s marsallbot, ha szólnak ütegei; <O =""></O>
ezt rendezi ő, <O =""></O>
az elszánt, a konok, <O =""></O>
akinek a sírok üregei <O =""></O>
dobok, dobok, <O =""></O>
ezt hozza ő, <O =""></O>
búval, de hittel is tele, <O =""></O>
ezzel jön ő, <O =""></O>
a hangok s lelkek megváltó mestere. <O =""></O>
<O =""></O>
Karmester, nemcsak ezt a kart <O =""></O>
vezényled, jól tudod, <O =""></O>
hanem egy népet, a magyart, <O =""></O>
villanjon homlokod; <O =""></O>
akinek hangszekrénye lett <O =""></O>
vártömlöc, temető <O =""></O>
s kéz-intésedre égre kelt <O =""></O>
a poklot-szenvedő; <O =""></O>
ki jajból sajtoltad a dalt, <O =""></O>
búból az örömet, <O =""></O>
vereségből a diadalt – <O =""></O>
családod, sereged, <O =""></O>
éneklő kórusod vagyunk <O =""></O>
s ki nem dalol, az is <O =""></O>
tudja már, szívós karnagyunk, <O =""></O>
mi helyes, mi hamis; <O =""></O>
<O =""></O>
mert egybe álltunk általad <O =""></O>
s az is, ki nem dalol, <O =""></O>
érzi a Lét, a Rend szabad <O =""></O>
összhangját valahol.
<O ="">


/Illyes Gyula: Bevezetés egy Kodály hangversenyhez/


Az ünnepelt 80. születésnapján <O =""></O>
a kecskeméti színházban fölolvasta a szerző



<O ="">

</O>
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Bella István

Kérdések



BIG_0002030876.jpg


Úristen, kik ezek, kik ezek?
Ezek a fényszörnyetegek?
Ezek a földszörnyetegek?
Nem szárnyak! Lábak, kezek, szemek.
Ezek az, ezek az emberek?
Ezek az, ezek az emberek.

Úristen, ki vagyok, mi vagyok?
Ugyanaz, ugyanaz vagyok.
Földből nőtt fekete fény vagyok,
fényből szőtt fekete árny vagyok,
Nem szárny, kéz, láb és szem vagyok,
ugyanaz, ugyanaz vagyok.

Mégis, mi ragyog, mi ragyog
bennem, ha nem a ti arcotok,
a ti arcotok és hangotok,
hogy bár hamu, föld vagyok:
belül verdeső láng emel.

Belül lángoló ég emel.

 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Koch Valéria

FOKOZATOK

magazin_gyertya_05.jpg

Húgomnak még mindent szabad
Nagyinak már mindent lehet
Nekem sok mindent nem illik
Szüleimnek mindent muszáj
 

walsz

Állandó Tag
Állandó Tag
38 évvel ezelött nyitották meg Mexicovárosban a Nyári olimpiai játékokat.

<o ="">
</o>
Az olimpián százhatvanhét sportoló képviselte Magyarországot. A megnyitóünnepségen a magyar zászlót Kulcsár Gergely olimpiai ezüstérmes atléta vitte. <o =""></o>
A magyar sportolók tíz sportágban összesen harminckettő érmet – tíz arany-, tíz ezüst- és tizenkettő bronzérmet – szereztek. A legerdeményesebb magyar versenyző Kulcsár Győző vívó volt.<o =""></o>

Az olimpiai versenyeken különösen szoritottam Zsivótzky Gyulának, nemcsak azért, mert magam is kalapácsvetö voltam, hanem azért is, ha valaki megérdemelt egy olimpiaia gyözelmet, az akkor Zsivótzky volt.


<o =""></o>
zsivotzky_g.jpg

1968 október 17-én Zsivótzky Gyula nyerte a kalapácsvetést.
Ötödik kisérletével (73,36) nyolc centivel dobta túl az élen álló örök riválisát, az addigi kilenc találkozójukon mindig győztes címvédőt, az 1964. évi tokiói olimpiai bajnokot, a szovjet Romauld Klimet. Bajnokunk ezzel az olimpiák történetében megszerezte a magyar férfi atléták negyedik dobóaranyát, egyben a kalapácsvetésben Németh Imre és Csermák József után a harmadikat.
Az akkor 31 éves Zsivótzky Gyulának, az Újpesti Dózsa kalapácsvetőjének régi álma teljesült az olimpiai bajnoksággal. Két olimpiai ezüstérem (1960 és 1964), három EB-érem (1958-ban bronz, 1962-ben arany, 1966-ban ezüst), három Universiade arany (1959, 1961, 1965), többszörös kontinens - csúcsok, közben súlyos betegség és műtétek, világcsúcsok - 1965 és 1968 - világrangelsőség (1966) után 1968-ban az olimpián ért fel a csúcsra. Az 1969-es EB-n még negyedik, az 1972. évi olimpián pedig ötödik lett.


zsivotzky_6.jpg
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Lator László: Emlékeidből eltűnök


BIG_0002062620.jpg



<o =""></o>
Botomat elhagytam az erdőn,
nem félnek tőlem a madarak.
Árnyéktalan és remegő
a szitakötő pillanat.

Hangjára figyel a patak,
medrét egyre mélyebbre ássa.
Emlékeidből eltűnök,
mint halak villogása.

Ragyog a hegyek homloka,
fák közt csobog a tisztaság.
Alázatában egyre szebb,
egyre átlátszóbb a világ.

 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag

Szergej Jeszenyin: A kutya<o =""></o>
<o ="">
</o>
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.

puppies.jpg


Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.

S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.

Nyomába loholt a kutya –
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.

Amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.

A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.

S mint akinek kenyér helyett
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...<o =""></o>
<o =""></o>(Képes Géza fordítása)

 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag

BIG_0002043951.jpg


Attól még, hogy orvos vagy,
Beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
Bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
Boldog is lehetsz!

[Fodor Ákos]

 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Zichy Mihály
(Zala, 1927. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1. )


eletrajz.jpg


Festő, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentős alakja.



mentocso.jpg

Mentőcsónak 1847

04a_zichy_mihaly1887_N.jpg

Illusztráció Madách: Az ember tragédiája c. művéhez 1887






 

walsz

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=Verdana, Helvetica, sans-serif][SIZE=-1]Mihail Jurjevics Lermontov
[/SIZE][/FONT]
Лермонтов, Михаил Юрьевич



Lermontov001.jpg


[FONT=Verdana, Helvetica, sans-serif][SIZE=-1]1814. október 15-én született Moszkvában.

[/SIZE][/FONT][FONT=Verdana, Helvetica, sans-serif][SIZE=-1]Lermontov már kamaszkorára anyanyelvi szinten beszélt franciául, angolul, tudott németül, latinul. Lermontov magától is lelkesen tanult, olvasott, és nagyanyja hatalmas könyvtárában szinte minden fontos művet megtalálhatott. Elsősorban a versekért rajongott, és maga is fiatalon megpróbálkozott a versírással. Kamaszkorában ismerkedett meg Byron és Puskin költészetével, és mindkettőjük hatása egy egész életre szólt.
Tizennégy éves korában egy moszkvai bentlakásos iskolába küldték, ahol kitűnt zenei és képzőművészeti tehetségével. 1830-tól a moszkvai egyetemen irodalmat, történelmet, klasszikus és élő nyelveket tanult. Liberális elvei miatt azonban gyakran összetűzésbe került az egyetem konzervatív tanáraival, akik arra kényszeríttették, hogy hagyja ott az intézményt. 1832-ben a szentpétervári tisztiiskolába került. 1834-től a testőr-huszárezrednél szolgált lovashadnagyként.
Hamarosan a szentpétervári társasági élet ismert alakjává vált. A harmincas évek elejétől szűkebb körben már verseit is ismerték. Korai költeményei elsősorban Puskin kaukázusi verseinek hatását tükrözik, de felfedezhető bennük Byron és Schiller hatása, akiknek műveit maga is fordította. Mindenféle műfajjal kísérletezett: írt elbeszélő költeményeket, drámavázlatokat, elbeszéléseket, lírai verseket.
1835-ben írta az Álarcosbál című drámáját, melyben egy büszke, világmegvető ember tragédiáját ábrázolta. Elbeszélő költeményei általában fantasztikus témájúak voltak és népi világban játszódtak. Nagy hatással volt rájuk E. T. A. Hoffmann mesevilága. Leghíresebb elbeszélő költeménye, A Démon (1841) egy emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező mesealakról szól, aki sérthetetlen, de át tudja élni az emberi érzelmeket. Lermontov azonban elsősorban lírai költő volt, ebben a műfajban tudta legjobban kifejezni érzelmeit, hangulatait, szabadságvágyát. Elbeszélő költeményeiben is gyakoriak a lírai részek. Műveinek középpontjában mindig a szabadság és a függetlenség utáni vágy áll.
A széleskörű ismertséget az 1837 februárjában a Puskin halála miatti fölháborodást kifejező A költő halála című verse hozta meg számára. Lermontov versében azt a közvélekedéssel egybecsengő véleményét fejezte ki, hogy a párbaj szándékos gyilkosság volt, és az udvar áll a hátterében. Letartóztatták, de az irodalomkedvelő I. Miklós hatására végül nem ítélték el, hanem a testőrségtől áthelyezték egy a Kaukázusban harcoló dragonyosezredhez.
Nagyanyja közbenjárására egy év múlva visszatérhetett. Azonban miután párbajozott a francia nagykövet fiával, újra délre küldték, ezúttal a Fekete-tengerhez. Alakulata folyamatosan harcban volt, Lermontov bátorságáért sok elismerést kapott előjáróitól. Nagy szomorúságára azonban ilyen körülmények között nem volt lehetősége az írásra. Betegséget színlelt, és így egy Moszkva közeli szanatóriumba helyezték.
Világhíressé egyetlen prózai műve, az öt lazán összefüggő elbeszélésből álló Korunk hőse tette. Az ironikus című elbeszélésfüzérből a jobb sorsra érdemes, kiábrándult Pecsorin élettörténetét ismerhetjük meg, aki egyben kora ifjúságának jellemző típusát jeleníti meg.
Moszkva közeli szanatóriumából Lermontov rendszeresen kijárhatott, így lehetősége volt újra részt venni a társadalmi életben. Egy ilyen kijárásakor került összetűzésbe egy asztaltársával, és a kor szokásának megfelelően párbajjal kívánták lezárni a vitát. 1841. július 27-én hajnalban pisztolypárbajra álltak ki, és már az első golyó végzett Lermontovval. Ahogy Puskin, úgy az ő halála után is elterjedt, hogy szándékosan ölték meg.

***

[/SIZE][/FONT]
Barátaimhoz<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
Lobbanó szívvel születtem,
Ide mind ki jó barát,
Gyorsan, mint bor az üvegben,
Fogynak így az éjszakák.<o =""></o>


Nem kell hírnév, messzehangzó,
Egy pezsdít: a szerelem.
Meg midõn a lant viharzó
Húrjait pendíthetem.<o =""></o>

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
Mégis, ha víg lárma támad,
Szívemre hirtelenül
– Épp, ha kedvünk legvidámabb –
Néma bánat települ.<o =""></o>
<o =""></o>

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o ="">
</o>
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Chris de Burgh


tn_0072-chris_de_burg_01.jpg


diplomata szülők gyermekeként Chris Davison néven 1948. október 15-én
született Argentínában. 12 éves korában, miután végigjárta Nigériát és Zairét, a családdal együtt visszakerült Nagy-Britanniába, ahol a főiskola befejezése után gitározni kezdett tanulni. 1974-ben lett profi zenész és már ugyanebben az évben lemezszerződéshez jutott. Szerzeményeit és előadásmódját az ír népdalok ihlették, de ettől a zenei világtól a 80-as években kissé eltávolodva fokozatosan popularizálódott. Első kiugró slágere a Lady in Red című szerelmes balladája listavezető lett a szigetországban. Ettől kezdve sorra jelentette meg a lemezeket, melyekből több dal is slágerré vált.
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag

Rapai Ágnes
Próza




BIG_0002064699.jpg


Tudod, mostanában nagyon élek.
Úgy tűnik, enyém itt minden:
fenség, északfok, titok, idegenség,
de tegnap muszáj volt
az elém tolakvó
filctollal rajzolt
horogkeresztet néznem,
alatta felírás: NO JUDEN!


Hirtelen kurucos indulat
fogott el,
a barna műbőrre sebtében
odafirkantott, ám annál hatásosabb
felszólítást
áthúzom, de rémülettel
tapasztaltam,
hogy nem mozdulok,


hogy mozdulni nem merek,
jaj, csak az ősi szorongás,
mit utálnom kellett volna,
ám én ismerősként üdvözöltem,
szögezett magamhoz,
jézusom! ez nem a
számomra kijelölt hely.


(A vers Rapai Ágnes Zadarnál a tenger című verseskötetében jelent meg.)
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=&quot]FELTÉTELSZABÁS NÉLKÜL[/FONT]

BIG_0002006217.jpg


[FONT=&quot]Nem szab(hat)om meg milyen legyen,
akivel találkozom. Elfogad-e, vagy sem, [/FONT]
[FONT=&quot]rokonszenves-e, vagy ellenszenves. [/FONT]
[FONT=&quot]Illetéktelen vagyok a másik milyenségének [/FONT]
[FONT=&quot]megítélésében, hisz amit tudok róla, [/FONT]
[FONT=&quot]elenyésző, és ha mindent, ami [/FONT]
[FONT=&quot]megismerhető benne is ismerném, a soha [/FONT]
[FONT=&quot]fel nem lebbenthető titokfátyol mögött [/FONT]
[FONT=&quot]rejtező lényegi énjét, lénye legmélyebb [/FONT]
[FONT=&quot]zónáját soha.[/FONT]
[FONT=&quot]A szívek titka mindig titok marad.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]A másik ember iránti tisztelet az, amely [/FONT]
[FONT=&quot]kizár minden feltételszabást.[/FONT]
[FONT=&quot]/Bigelbauer Pál/[/FONT]

 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Petri György: Most éppen itten


BIG_0001998988.jpg



Most éppen itten nem vagyok sehol,
pedig szeretnék lenni valahol,
szerettem volna lenni, de soha
nem lehettem, és időknek soka
pereghet el, foglyul ejtett homok,
önforgató clepsydra, senki sem
voltam, leszek, bár néhanap vagyok,
vagy lenni vélek, mint a jégcsapok,
ahogy csöpögve hűtik a Napot

 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Frédéric Chopin

(Żelazowa Wola, 1810. március 1. –Párizs, 1849. október 17.)



frontpage-1_new.jpg


180px-Perelachaise-Chopin-p1000352.jpg

Sírja Párizsban

 
Oldal tetejére