R és W világa
- Téma inditó walsz
- Kezdés dátuma
Reformáció napja október 31.
A 95 TÉTEL<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október<o =""></o>
31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.<o ="">
</o><o =""></o>
Az igazság kiderítése s és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabad művészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes előadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.
<o =""></o>
1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17). <o =""></o>
2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével történik. <o =""></o>
3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet. <o =""></o>
4. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek országába való bemenetelig. <o =""></o>
5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevő bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki. <o =""></o>
6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal, hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont kétség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad. <o =""></o>
7. Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak. <o =""></o>
8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni. <o =""></o>
9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet. <o =""></o>
10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban. <o =""></o>
11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak. <o =""></o>
12. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára tegyék a töredelem őszinte voltát. <o =""></o>
13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás. <o =""></o>
14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt. <o =""></o>
15. Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a purgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával határos. <o =""></o>
16. Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság. <o =""></o>
17. Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék. <o =""></o>
18. Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel, hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlő vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán). <o =""></o>
19. De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben teljesen bizonyosak vagyunk. <o =""></o>
20. Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét. <o =""></o>
21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa bűnhődés elengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti. <o =""></o>
22. Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkeknek, amit ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint teljesíteniük. <o =""></o>
23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen. <o =""></o>
24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés feloldását. <o =""></o>
25. Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve gyülekezetében. <o =""></o>
26. Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkeknek nem a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik), hanem közbenjáró könyörgés által. <o =""></o>
27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll. <o =""></o>
28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétől függ. <o =""></o>
29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz (pápák) nem igényelték ezt. <o =""></o>
30. Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé a következmény: a teljes elengedés felől. <o =""></o>
31. Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka. <o =""></o>
32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában. <o =""></o>
33. Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék, amely által rendbe jön az ember dolga Istennel. <o =""></o>
34. Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével (és) ember által kiszabott jóvátevő bűnhődésre vonatkozik. <o =""></o>
35. Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs szüksége töredelemre. <o =""></o>
36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is. <o =""></o>
37. Aki csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztus és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki, búcsúcédula nélkül is. <o =""></o>
38. A (bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni elengedés kinyilvánítása. <o =""></o>
39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia a nép előtt a bőséges búcsút és az igaz töredelmet. <o =""></o>
40. Az igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsú bősége elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis esetenként. <o =""></o>
41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek. <o =""></o>
42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgalmasság cselekedeteivel. <o =""></o>
43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol.
44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember, de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb. <o =""></o>
45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását. <o =""></o>
46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy - hacsak nem dúskálnak a fölöslegben - mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra. <o =""></o>
47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem parancsolat, hanem szabad döntés dolga. <o =""></o>
48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való részesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni sem mint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van. <o =""></o>
49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk. <o =""></o>
50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsúhirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából és csontjából épüljön fel. <o =""></o>
51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna, kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is saját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely búcsúhirdetők kicsalják a pénzüket. <o =""></o>
52. Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a búcsúmegbízott, sőt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte. <o =""></o>
53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten igéjét más templomokban teljesen elnémítják. <o =""></o>
54. Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.<o =""></o>
55. A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű búcsút egy haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni. <o =""></o>
56. Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve, és Krisztus nép is ismeri azt. <o =""></o>
57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti. <o =""></o>
58. De nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok mindenkor, a pápa közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember számára a kegyelmet, a külső ember számára pedig a keresztet, a halált és a poklot. <o =""></o>
59. Szent Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények, de ő korának szokásos kifejezésével élt. <o =""></o>
60. Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket Krisztus érdeméért kapott). <o =""></o>
61. Világos ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatározott) esetekre (vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma. <o =""></o>
62. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz. <o =""></o>
63. De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz. 64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz. <o =""></o>
65. Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak embereit halászták. <o =""></o>
66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait halásszák. <o =""></o>
67. A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, - valóban az, de a kereset szempontjából. <o =""></o>
68. Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához mérten a legeslegkisebb dolog. <o =""></o>
69. A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú hirdetőit teljes tisztelettel fogadni, <o =""></o>
70. arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett. <o =""></o>
71. Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel,<o =""></o>
72. de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és önfejűsége ellen. <o =""></o>
73. Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben bármi módon csalást követnek el, <o =""></o>
74. de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek. <o =""></o>
75. Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják az embert, még ha valaki képtelenséget mondva - az Istenszülő (Máriát) erőszakolta volna is meg.<o =""></o>
76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekintetében a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el. <o =""></o>
77. Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet, ha ő volna most a pápa - káromlás Szent Péter és a pápa ellen. <o =""></o>
78. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is nagyobb erői vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint. <o =""></o>
79. Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva felállított kereszt felér Krisztus keresztjével.<o =""></o>
80. Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik tűrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek. <o =""></o>
81. A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a tudós férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a rágalmaktól, vagy éppen az egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől. <o =""></o>
82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb - ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre? <o =""></o>
83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?<o =""></o>
84. Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt? <o =""></o>
85. Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának? <o =""></o>
86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből? <o =""></o>
87. Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben) részesítésre? <o =""></o>
88. Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a pápa - amit most csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének? <o =""></o>
89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak? <o =""></o>
90. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük.<o =""></o>
91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel sem merülnének. <o =""></o>
92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Béke, béke." - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16). <o =""></o>
93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt! <o =""></o>
94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, <o =""></o>
95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22). <o =""></o>
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)
<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--><!--[endif]-->
<o =""></o>
1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17). <o =""></o>
2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével történik. <o =""></o>
3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet. <o =""></o>
4. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek országába való bemenetelig. <o =""></o>
5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevő bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki. <o =""></o>
6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal, hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont kétség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad. <o =""></o>
7. Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak. <o =""></o>
8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni. <o =""></o>
9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet. <o =""></o>
10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban. <o =""></o>
11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak. <o =""></o>
12. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára tegyék a töredelem őszinte voltát. <o =""></o>
13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás. <o =""></o>
14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt. <o =""></o>
15. Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a purgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával határos. <o =""></o>
16. Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság. <o =""></o>
17. Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék. <o =""></o>
18. Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel, hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlő vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán). <o =""></o>
19. De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben teljesen bizonyosak vagyunk. <o =""></o>
20. Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét. <o =""></o>
21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa bűnhődés elengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti. <o =""></o>
22. Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkeknek, amit ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint teljesíteniük. <o =""></o>
23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen. <o =""></o>
24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés feloldását. <o =""></o>
25. Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve gyülekezetében. <o =""></o>
26. Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkeknek nem a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik), hanem közbenjáró könyörgés által. <o =""></o>
27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll. <o =""></o>
28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétől függ. <o =""></o>
29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz (pápák) nem igényelték ezt. <o =""></o>
30. Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé a következmény: a teljes elengedés felől. <o =""></o>
31. Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka. <o =""></o>
32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában. <o =""></o>
33. Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék, amely által rendbe jön az ember dolga Istennel. <o =""></o>
34. Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével (és) ember által kiszabott jóvátevő bűnhődésre vonatkozik. <o =""></o>
35. Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs szüksége töredelemre. <o =""></o>
36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is. <o =""></o>
37. Aki csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztus és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki, búcsúcédula nélkül is. <o =""></o>
38. A (bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni elengedés kinyilvánítása. <o =""></o>
39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia a nép előtt a bőséges búcsút és az igaz töredelmet. <o =""></o>
40. Az igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsú bősége elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis esetenként. <o =""></o>
41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek. <o =""></o>
42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgalmasság cselekedeteivel. <o =""></o>
43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol.
44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember, de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb. <o =""></o>
45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását. <o =""></o>
46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy - hacsak nem dúskálnak a fölöslegben - mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra. <o =""></o>
47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem parancsolat, hanem szabad döntés dolga. <o =""></o>
48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való részesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni sem mint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van. <o =""></o>
49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk. <o =""></o>
50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsúhirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából és csontjából épüljön fel. <o =""></o>
51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna, kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is saját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely búcsúhirdetők kicsalják a pénzüket. <o =""></o>
52. Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a búcsúmegbízott, sőt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte. <o =""></o>
53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten igéjét más templomokban teljesen elnémítják. <o =""></o>
54. Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.<o =""></o>
55. A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű búcsút egy haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni. <o =""></o>
56. Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve, és Krisztus nép is ismeri azt. <o =""></o>
57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti. <o =""></o>
58. De nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok mindenkor, a pápa közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember számára a kegyelmet, a külső ember számára pedig a keresztet, a halált és a poklot. <o =""></o>
59. Szent Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények, de ő korának szokásos kifejezésével élt. <o =""></o>
60. Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket Krisztus érdeméért kapott). <o =""></o>
61. Világos ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatározott) esetekre (vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma. <o =""></o>
62. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz. <o =""></o>
63. De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz. 64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz. <o =""></o>
65. Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak embereit halászták. <o =""></o>
66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait halásszák. <o =""></o>
67. A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, - valóban az, de a kereset szempontjából. <o =""></o>
68. Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához mérten a legeslegkisebb dolog. <o =""></o>
69. A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú hirdetőit teljes tisztelettel fogadni, <o =""></o>
70. arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett. <o =""></o>
71. Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel,<o =""></o>
72. de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és önfejűsége ellen. <o =""></o>
73. Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben bármi módon csalást követnek el, <o =""></o>
74. de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek. <o =""></o>
75. Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják az embert, még ha valaki képtelenséget mondva - az Istenszülő (Máriát) erőszakolta volna is meg.<o =""></o>
76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekintetében a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el. <o =""></o>
77. Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet, ha ő volna most a pápa - káromlás Szent Péter és a pápa ellen. <o =""></o>
78. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is nagyobb erői vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint. <o =""></o>
79. Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva felállított kereszt felér Krisztus keresztjével.<o =""></o>
80. Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik tűrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek. <o =""></o>
81. A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a tudós férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a rágalmaktól, vagy éppen az egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől. <o =""></o>
82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb - ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre? <o =""></o>
83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?<o =""></o>
84. Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt? <o =""></o>
85. Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának? <o =""></o>
86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből? <o =""></o>
87. Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben) részesítésre? <o =""></o>
88. Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a pápa - amit most csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének? <o =""></o>
89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak? <o =""></o>
90. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük.<o =""></o>
91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel sem merülnének. <o =""></o>
92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Béke, béke." - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16). <o =""></o>
93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt! <o =""></o>
94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, <o =""></o>
95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22). <o =""></o>
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)
<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--><!--[endif]-->
<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <o =""></o>
Száznegyvenhármat léptem; ez a hossza<o =""></o>
az emlékmûnek. Hírnök, ki megölt<o =""></o>
milliók végso tisztelgését hozza,<o =""></o>
úgy mentem el a szobor-sor elõtt.<o =""></o>
Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fõvel<o =""></o>
a hadrakelt hit zord hadnagyai,<o =""></o>
a Vilmosok! és Coligny és Cromwell<o =""></o>
- õk néztek rám - s a szablyás Bocskai! ...<o =""></o>
Hátrálnom kellett közelükbol: mindet<o =""></o>
nem fogta össze csak messzibb tekintet.<o =""></o>
Fölhúzódtam a kert felé, a fákig<o =""></o>
s lelkemben is hûs tárgyilagosságig.<o =""></o>
<o =""></o>
S most mintha õk<o =""></o>
álltak volna kaszárnya-számadáson<o =""></o>
az én szemem elõtt,<o =""></o>
feszesen-katonásan<o =""></o>
kilépvén éppen akkor<o =""></o>
a háttérül kapott nagy szikla-falból<o =""></o>
s abból a másik, épp oly teli tömbbõl,<o =""></o>
a mögéjük kövesedett idõbõl.<o =""></o>
<o =""></o>
Addig jöhettek, maguk is meredt<o =""></o>
kövek a napfénybe, hol nem lehet<o =""></o>
szavuk már. Szavuk immár csak a tett,<o =""></o>
mely idõvel ad magyarázatot!<o =""></o>
Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok!<o =""></o>
Vagy elõbb én beszélhetek?<o =""></o>
<o =""></o>
Kik "ott álltatok, nem tehetve másképp",<o =""></o>
mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,<o =""></o>
mert a langyosat kiköpi az Isten,<o =""></o>
kik után tárgyként maradt fönn a szándék,<o =""></o>
mennyi az igazság még öklötökben,<o =""></o>
mely négy százada oly nagy esküt markolt,<o =""></o>
mely kõbe s öröklétbe görcsösödten<o =""></o>
tartja ma is a bibliát s a kardot?<o =""></o>
Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes<o =""></o>
dühével törtetek, a cél, ahogy<o =""></o>
elértétek?<o =""></o>
Ti kérditek?<o =""></o>
S ha nem lesz<o =""></o>
örömötökre meghallanotok?<o =""></o>
Elmondom. Épp mert nékem is keserves.<o =""></o>
<o =""></o>
Álltatok, égve az Úr igazától;<o =""></o>
állt szemközt épp oly tûzzel teli tábor;<o =""></o>
aztán dönteni kezdett ezredegyszer<o =""></o>
az ész helyett a fegyver<o =""></o>
s a láng.<o =""></o>
Hogy várja örök üdv a lelket:<o =""></o>
rángtak milliószám kínban a testek<o =""></o>
csatamezon, bitófán, vérpadon,<o =""></o>
karón, keréken, meg a fájdalom-<o =""></o>
szerzés új mestergépein; növesztett<o =""></o>
egymással szemben erdonyi keresztet<o =""></o>
Jézus példája, végig Európán;<o =""></o>
égtek, hogy égjen itt a kép s a "bálvány",<o =""></o>
ott a "csalárd könyv" - városok és falvak,<o =""></o>
hol újra emberhúst faltak a félvad<o =""></o>
zsoldosok, eladdig míg tûz a tûzzel,<o =""></o>
nem állt egymással szemben a bûn a bûnnel,<o =""></o>
eladdig, míg nem jött - a gyõzelem?<o =""></o>
Az idõ. Okosan, türelmesen<o =""></o>
s némi humorral.<o =""></o>
<o =""></o>
A kétféle had<o =""></o>
és hit várai szemközt állnak<o =""></o>
ma is, az én hazámban is; a zordon<o =""></o>
fehér-falú s arany-cifrázta templom<o =""></o>
vén tornyai még ágyúként vitáznak<o =""></o>
minden beharangozáskor, vasárnap<o =""></o>
papjaik bent még õsimód dörögnek,<o =""></o>
de kijövet az utcán átköszönnek<o =""></o>
s ujjon mutatják, hogy hány órakor<o =""></o>
s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor<o =""></o>
s egy kis ital.<o =""></o>
Szép. Magam is helyeslem;<o =""></o>
ha pap vagyok, magam is így cselekszem;<o =""></o>
"értsük meg egymást!"<o =""></o>
De nem volt nagy ár<o =""></o>
mégis a harminc évi döghalál,<o =""></o>
d'Aubigné dühe, Coligny halála,<o =""></o>
Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,<o =""></o>
fél Németország, a ketté törött<o =""></o>
Európa s hogy itt volt a török<o =""></o>
százötven évig és a mi hazánk ... -<o =""></o>
Ez lett a "gyõzelem"! Ezt küldte ránk<o =""></o>
Isten azzal, hogy "napként kimutatta":<o =""></o>
nem érte folyt a harc, hanem miatta;<o =""></o>
ilyen volt, mit díjul szánt, a jövõ:<o =""></o>
- mert volt-e vajon gyõztes, kit nem õ<o =""></o>
rendelt eleve gyõzni? <o =""></o>
Gyõztetek.<o =""></o>
Maga a Sátán gyõzött veletek!<o =""></o>
Balekok voltatok, mind! Hátra arc!<o =""></o>
Nincs jogotok egy lépést sem elõre.<o =""></o>
Törlõdjetek be kõbe és idõbe.<o =""></o>
Elveszett - eleve! - a harc!<o =""></o>
<o =""></o><o =""></o>
- mondtam keményen, mint aki magára<o =""></o>
támad elõször is az igazával;<o =""></o>
majd:<o =""></o>
Megbuktatok! A haddal simára<o =""></o>
törölt kontinens - e fekete tábla -<o =""></o>
közepére mi iratott eredmény?<o =""></o>
Egy betû, egy már tréfának sem új<o =""></o>
buta betû s az is csak magyarul:<o =""></o>
mért több a keresztyén, mint a keresztény?<o =""></o>
Értelmet annyi millió halott<o =""></o>
vérébol ennyit párolhattatok,<o =""></o>
midõn - feledve, kinek mi a dolga -<o =""></o>
karddal csaptatok ti is a Csomóba:<o =""></o>
a Föladatba, mely épp a kötés<o =""></o>
kibogozásával szép és merész.<o =""></o>
Ez az "eredmény"!<o =""></o>
<o =""></o>
És ha - ez se volna?!<o =""></o>
- kondult meg bennem is, ahogy várható volt,<o =""></o>
a tulsó torony az innen valóra<o =""></o>
(és attól fogva mind a kettõ bongott)<o =""></o>
s kelt ezredszer is - alig finomodva -<o =""></o>
bennem a két õs ádáz szó-birokra:<o =""></o>
a mindig úrhitû tolnai pásztor<o =""></o>
s a csupa dac sárréti prédikátor.<o =""></o>
<o =""></o>
Mert mi szorította kézbe a fegyvert?<o =""></o>
Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt?<o =""></o>
S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan<o =""></o>
"hal el a hit" a "római mocsokban"?<o =""></o>
Ha arra tart eszme s világ, amerre<o =""></o>
a "tiarás templom-kufár" vezette,<o =""></o>
ha nincs, ki a bûnnek ellenszegül<o =""></o>
s - ha úgy fordul, hát reménytelenül,<o =""></o>
de csak annál szebb önfeláldozásképp -<o =""></o>
odavágja, hogy "nem tehettem másképp!",<o =""></o>
ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarad<o =""></o>
a kín, a vér, akkor nincs áldozat,<o =""></o>
nincs - inkvizíció?!<o =""></o>
Ha - bár "hiába" -<o =""></o>
Gusztáv Adolf nem ül harci lovára,<o =""></o>
s jobbágy-iga helyett nem vágynak inkább<o =""></o>
fegyvert ölteni a toulouse-i tiszták,<o =""></o>
valdeusok, husziták, Bocskay<o =""></o>
írást-imát se tudó hajdui,<o =""></o>
hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár,<o =""></o>
amilyet az imént lemosolyogtál?<o =""></o>
Hiszed, hogy volna olyan-amilyen<o =""></o>
magyarság, ha nincs - Kálvin? <o =""></o>
Nem hiszem.<o =""></o>
Vagy mást mondok: szobádban volna villany,<o =""></o>
ha nem lép Giordano Bruno a tûzbe?<o =""></o>
Hol kezdõdött, hogy atomerõ is van<o =""></o>
s holnap rakétán repülsz ki az ûrbe?<o =""></o>
Övék az érdem, kiket sem a máglya<o =""></o>
nem riasztott vissza, sem a gálya -<o =""></o>
sem harcaik bukása,<o =""></o>
a léptenként fölmeredõ "hiába!"<o =""></o>
Látták vagy nem a céljuk,<o =""></o>
azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;<o =""></o>
úgy lökte õket, mint lopor az ólmot:<o =""></o>
elõre! és ok vállalták e sorsot -<o =""></o>
Mondd hát velem, hogy dicsõség reájuk!<o =""></o>
<o =""></o>
Álltam némán, hírhozó katonájuk,<o =""></o>
már azt forgatva, hogy én mit kapok,<o =""></o>
nem is õtõlük magyarázatot:<o =""></o>
a tettektõl, melyek - akár a gyermek -<o =""></o>
magukért csak felnõttsorban felelnek.<o =""></o>
Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:<o =""></o>
volt bárkié a szándék,<o =""></o>
maga az Isten se tudhatta másképp.<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
1946<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]-->
Illyés Gyula<o =""></o>
A reformáció genfi emlékmûve elõtt<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
<!--[endif]--><o =""></o>
<!--[endif]--><o =""></o><!--[if !supportEmptyParas]--> <o =""></o>
Száznegyvenhármat léptem; ez a hossza<o =""></o>
az emlékmûnek. Hírnök, ki megölt<o =""></o>
milliók végso tisztelgését hozza,<o =""></o>
úgy mentem el a szobor-sor elõtt.<o =""></o>
Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fõvel<o =""></o>
a hadrakelt hit zord hadnagyai,<o =""></o>
a Vilmosok! és Coligny és Cromwell<o =""></o>
- õk néztek rám - s a szablyás Bocskai! ...<o =""></o>
Hátrálnom kellett közelükbol: mindet<o =""></o>
nem fogta össze csak messzibb tekintet.<o =""></o>
Fölhúzódtam a kert felé, a fákig<o =""></o>
s lelkemben is hûs tárgyilagosságig.<o =""></o>
<o =""></o>
S most mintha õk<o =""></o>
álltak volna kaszárnya-számadáson<o =""></o>
az én szemem elõtt,<o =""></o>
feszesen-katonásan<o =""></o>
kilépvén éppen akkor<o =""></o>
a háttérül kapott nagy szikla-falból<o =""></o>
s abból a másik, épp oly teli tömbbõl,<o =""></o>
a mögéjük kövesedett idõbõl.<o =""></o>
<o =""></o>
Addig jöhettek, maguk is meredt<o =""></o>
kövek a napfénybe, hol nem lehet<o =""></o>
szavuk már. Szavuk immár csak a tett,<o =""></o>
mely idõvel ad magyarázatot!<o =""></o>
Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok!<o =""></o>
Vagy elõbb én beszélhetek?<o =""></o>
<o =""></o>
Kik "ott álltatok, nem tehetve másképp",<o =""></o>
mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,<o =""></o>
mert a langyosat kiköpi az Isten,<o =""></o>
kik után tárgyként maradt fönn a szándék,<o =""></o>
mennyi az igazság még öklötökben,<o =""></o>
mely négy százada oly nagy esküt markolt,<o =""></o>
mely kõbe s öröklétbe görcsösödten<o =""></o>
tartja ma is a bibliát s a kardot?<o =""></o>
Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes<o =""></o>
dühével törtetek, a cél, ahogy<o =""></o>
elértétek?<o =""></o>
Ti kérditek?<o =""></o>
S ha nem lesz<o =""></o>
örömötökre meghallanotok?<o =""></o>
Elmondom. Épp mert nékem is keserves.<o =""></o>
<o =""></o>
Álltatok, égve az Úr igazától;<o =""></o>
állt szemközt épp oly tûzzel teli tábor;<o =""></o>
aztán dönteni kezdett ezredegyszer<o =""></o>
az ész helyett a fegyver<o =""></o>
s a láng.<o =""></o>
Hogy várja örök üdv a lelket:<o =""></o>
rángtak milliószám kínban a testek<o =""></o>
csatamezon, bitófán, vérpadon,<o =""></o>
karón, keréken, meg a fájdalom-<o =""></o>
szerzés új mestergépein; növesztett<o =""></o>
egymással szemben erdonyi keresztet<o =""></o>
Jézus példája, végig Európán;<o =""></o>
égtek, hogy égjen itt a kép s a "bálvány",<o =""></o>
ott a "csalárd könyv" - városok és falvak,<o =""></o>
hol újra emberhúst faltak a félvad<o =""></o>
zsoldosok, eladdig míg tûz a tûzzel,<o =""></o>
nem állt egymással szemben a bûn a bûnnel,<o =""></o>
eladdig, míg nem jött - a gyõzelem?<o =""></o>
Az idõ. Okosan, türelmesen<o =""></o>
s némi humorral.<o =""></o>
<o =""></o>
A kétféle had<o =""></o>
és hit várai szemközt állnak<o =""></o>
ma is, az én hazámban is; a zordon<o =""></o>
fehér-falú s arany-cifrázta templom<o =""></o>
vén tornyai még ágyúként vitáznak<o =""></o>
minden beharangozáskor, vasárnap<o =""></o>
papjaik bent még õsimód dörögnek,<o =""></o>
de kijövet az utcán átköszönnek<o =""></o>
s ujjon mutatják, hogy hány órakor<o =""></o>
s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor<o =""></o>
s egy kis ital.<o =""></o>
Szép. Magam is helyeslem;<o =""></o>
ha pap vagyok, magam is így cselekszem;<o =""></o>
"értsük meg egymást!"<o =""></o>
De nem volt nagy ár<o =""></o>
mégis a harminc évi döghalál,<o =""></o>
d'Aubigné dühe, Coligny halála,<o =""></o>
Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,<o =""></o>
fél Németország, a ketté törött<o =""></o>
Európa s hogy itt volt a török<o =""></o>
százötven évig és a mi hazánk ... -<o =""></o>
Ez lett a "gyõzelem"! Ezt küldte ránk<o =""></o>
Isten azzal, hogy "napként kimutatta":<o =""></o>
nem érte folyt a harc, hanem miatta;<o =""></o>
ilyen volt, mit díjul szánt, a jövõ:<o =""></o>
- mert volt-e vajon gyõztes, kit nem õ<o =""></o>
rendelt eleve gyõzni? <o =""></o>
Gyõztetek.<o =""></o>
Maga a Sátán gyõzött veletek!<o =""></o>
Balekok voltatok, mind! Hátra arc!<o =""></o>
Nincs jogotok egy lépést sem elõre.<o =""></o>
Törlõdjetek be kõbe és idõbe.<o =""></o>
Elveszett - eleve! - a harc!<o =""></o>
<o =""></o><o =""></o>
- mondtam keményen, mint aki magára<o =""></o>
támad elõször is az igazával;<o =""></o>
majd:<o =""></o>
Megbuktatok! A haddal simára<o =""></o>
törölt kontinens - e fekete tábla -<o =""></o>
közepére mi iratott eredmény?<o =""></o>
Egy betû, egy már tréfának sem új<o =""></o>
buta betû s az is csak magyarul:<o =""></o>
mért több a keresztyén, mint a keresztény?<o =""></o>
Értelmet annyi millió halott<o =""></o>
vérébol ennyit párolhattatok,<o =""></o>
midõn - feledve, kinek mi a dolga -<o =""></o>
karddal csaptatok ti is a Csomóba:<o =""></o>
a Föladatba, mely épp a kötés<o =""></o>
kibogozásával szép és merész.<o =""></o>
Ez az "eredmény"!<o =""></o>
<o =""></o>
És ha - ez se volna?!<o =""></o>
- kondult meg bennem is, ahogy várható volt,<o =""></o>
a tulsó torony az innen valóra<o =""></o>
(és attól fogva mind a kettõ bongott)<o =""></o>
s kelt ezredszer is - alig finomodva -<o =""></o>
bennem a két õs ádáz szó-birokra:<o =""></o>
a mindig úrhitû tolnai pásztor<o =""></o>
s a csupa dac sárréti prédikátor.<o =""></o>
<o =""></o>
Mert mi szorította kézbe a fegyvert?<o =""></o>
Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt?<o =""></o>
S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan<o =""></o>
"hal el a hit" a "római mocsokban"?<o =""></o>
Ha arra tart eszme s világ, amerre<o =""></o>
a "tiarás templom-kufár" vezette,<o =""></o>
ha nincs, ki a bûnnek ellenszegül<o =""></o>
s - ha úgy fordul, hát reménytelenül,<o =""></o>
de csak annál szebb önfeláldozásképp -<o =""></o>
odavágja, hogy "nem tehettem másképp!",<o =""></o>
ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarad<o =""></o>
a kín, a vér, akkor nincs áldozat,<o =""></o>
nincs - inkvizíció?!<o =""></o>
Ha - bár "hiába" -<o =""></o>
Gusztáv Adolf nem ül harci lovára,<o =""></o>
s jobbágy-iga helyett nem vágynak inkább<o =""></o>
fegyvert ölteni a toulouse-i tiszták,<o =""></o>
valdeusok, husziták, Bocskay<o =""></o>
írást-imát se tudó hajdui,<o =""></o>
hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár,<o =""></o>
amilyet az imént lemosolyogtál?<o =""></o>
Hiszed, hogy volna olyan-amilyen<o =""></o>
magyarság, ha nincs - Kálvin? <o =""></o>
Nem hiszem.<o =""></o>
Vagy mást mondok: szobádban volna villany,<o =""></o>
ha nem lép Giordano Bruno a tûzbe?<o =""></o>
Hol kezdõdött, hogy atomerõ is van<o =""></o>
s holnap rakétán repülsz ki az ûrbe?<o =""></o>
Övék az érdem, kiket sem a máglya<o =""></o>
nem riasztott vissza, sem a gálya -<o =""></o>
sem harcaik bukása,<o =""></o>
a léptenként fölmeredõ "hiába!"<o =""></o>
Látták vagy nem a céljuk,<o =""></o>
azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;<o =""></o>
úgy lökte õket, mint lopor az ólmot:<o =""></o>
elõre! és ok vállalták e sorsot -<o =""></o>
Mondd hát velem, hogy dicsõség reájuk!<o =""></o>
<o =""></o>
Álltam némán, hírhozó katonájuk,<o =""></o>
már azt forgatva, hogy én mit kapok,<o =""></o>
nem is õtõlük magyarázatot:<o =""></o>
a tettektõl, melyek - akár a gyermek -<o =""></o>
magukért csak felnõttsorban felelnek.<o =""></o>
Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:<o =""></o>
volt bárkié a szándék,<o =""></o>
maga az Isten se tudhatta másképp.<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
1946<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]-->
Illyés Gyula<o =""></o>
A reformáció genfi emlékmûve elõtt<o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]--><o =""></o>
<!--[endif]--><o =""></o>
Halottak napján.<o =""></o>
Este, hogyha hallom,
hogy áhitatra kondít a harang,
elálmodozom a búgó harangon.
Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.
Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölelt jól.
Féltem. Fakó volt arcom, halavány.
A lámpatenger kék, beteg derűjét,
az őszi fényt tükrözte vissza tán.
Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,
a lelkem ott járt a sírok között,
s a víziók egymást riogva űzték.
Fénylő ébenfa-zongoránk fölött
két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,
tágas szobánk homályba öltözött.
Künn álmosan borzongott már a hűs köd,
én megbotoltam réveteg imámban,
anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt.
Fáradt imám hozzá szállt s őt imádtam. <o =""></o>
Este, hogyha hallom,
hogy áhitatra kondít a harang,
elálmodozom a búgó harangon.
Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.
Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölelt jól.
Féltem. Fakó volt arcom, halavány.
A lámpatenger kék, beteg derűjét,
az őszi fényt tükrözte vissza tán.
Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,
a lelkem ott járt a sírok között,
s a víziók egymást riogva űzték.
Fénylő ébenfa-zongoránk fölött
két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,
tágas szobánk homályba öltözött.
Künn álmosan borzongott már a hűs köd,
én megbotoltam réveteg imámban,
anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt.
Fáradt imám hozzá szállt s őt imádtam. <o =""></o>
<o =""></o>
<o =""> </o>
<!--[if !supportEmptyParas]--> <o =""></o><!--[endif]--><o =""> </o>
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ<o =""></o>: HALOTTAK NAPJÁN<o =""></o>
Befonnak egyszer téged is<o =""></o>
valami pompás koszorúba<o =""></o>
idegen lesz majd és hideg<o =""></o>
minden akár e bécsi utca<o =""></o>
elgurulsz mint egy villamos<o =""></o>
utánad felgörbül a vágány<o =""></o>
<o =""></o>
kutyatej páfrány<o =""></o>
tör át a járdán<o =""></o>
<o =""></o>
kit érdekel hogy erre jártál<o =""></o>
<o =""></o>
Oszlopnak vetett háttal<o =""></o>
hallgattam az ágoston-rendiek<o =""></o>
fehérre meszelt templomában<o =""></o>
hallgattam a rekviemet<o =""></o>
<o =""></o>
Mert a legárvább akinek<o =""></o>
még halottai sincsenek<o =""></o>
bora ecet könnye torma<o =""></o>
gyertyájának is csak korma<o =""></o>
álldogálhat egymagában<o =""></o>
kezében egy szál virággal<o =""></o>
mert a legárvább akinek<o =""></o>
még halottai sincsenek<o =""></o>
<o =""></o>
Mondják hogy ítéletidõ tombolt<o =""></o>
összeért a temetõ s a mennybolt<o =""></o>
vízszintben állt ösvénnyel az árok<o =""></o>
egymást se látták a gyászhuszárok<o =""></o>
toccsantak térdig tövig derékig<o =""></o>
senki se látta mégis beszélik<o =""></o>
és a sírok is mint a leláncolt bárkák<o =""></o>
táncoló farukat föl-le-föl dobálták<o =""></o>
volt minden egérlyuk gurgulázó korsó<o =""></o>
<o =""></o>
s hogy elúszott volna akkor a koporsó<o =""></o>
<o =""></o>
dunából tengerbe<o =""></o>
ki az óceánra<o =""></o>
dunából tengerbe<o =""></o>
ki az óceánra<o =""></o>
<o =""></o>
úszik a koporsó<o =""></o>
zene a vitorla<o =""></o>
úszik a koporsó<o =""></o>
zene a vitorla<o =""></o>
<o =""></o>
Kányádi Sándor<o =""></o>
Halottak napja Bécsben
/részlet/
<!--[if !supportEmptyParas]--><!--[endif]--><o =""></o>
valami pompás koszorúba<o =""></o>
idegen lesz majd és hideg<o =""></o>
minden akár e bécsi utca<o =""></o>
elgurulsz mint egy villamos<o =""></o>
utánad felgörbül a vágány<o =""></o>
<o =""></o>
kutyatej páfrány<o =""></o>
tör át a járdán<o =""></o>
<o =""></o>
kit érdekel hogy erre jártál<o =""></o>
<o =""></o>
Oszlopnak vetett háttal<o =""></o>
hallgattam az ágoston-rendiek<o =""></o>
fehérre meszelt templomában<o =""></o>
hallgattam a rekviemet<o =""></o>
<o =""></o>
Mert a legárvább akinek<o =""></o>
még halottai sincsenek<o =""></o>
bora ecet könnye torma<o =""></o>
gyertyájának is csak korma<o =""></o>
álldogálhat egymagában<o =""></o>
kezében egy szál virággal<o =""></o>
mert a legárvább akinek<o =""></o>
még halottai sincsenek<o =""></o>
<o =""></o>
Mondják hogy ítéletidõ tombolt<o =""></o>
összeért a temetõ s a mennybolt<o =""></o>
vízszintben állt ösvénnyel az árok<o =""></o>
egymást se látták a gyászhuszárok<o =""></o>
toccsantak térdig tövig derékig<o =""></o>
senki se látta mégis beszélik<o =""></o>
és a sírok is mint a leláncolt bárkák<o =""></o>
táncoló farukat föl-le-föl dobálták<o =""></o>
volt minden egérlyuk gurgulázó korsó<o =""></o>
<o =""></o>
s hogy elúszott volna akkor a koporsó<o =""></o>
<o =""></o>
dunából tengerbe<o =""></o>
ki az óceánra<o =""></o>
dunából tengerbe<o =""></o>
ki az óceánra<o =""></o>
<o =""></o>
úszik a koporsó<o =""></o>
zene a vitorla<o =""></o>
úszik a koporsó<o =""></o>
zene a vitorla<o =""></o>
<o =""></o>
Kányádi Sándor<o =""></o>
Halottak napja Bécsben
/részlet/
<!--[if !supportEmptyParas]--><!--[endif]--><o =""></o>
Hegedűszó, hegedűszó,
hegedű édes zokogása,
az a mély hang, a fekete,
s a vékony fehér cérnaszála.
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a négy húr felel,
a híven faggató vonónak.
A dal, mely csecsemőkorunk,
s az öregség hólepte tája,
hová talán el se jutunk,
de lelkünk mégiscsak bejárja.
Múlt és jövő két szárnya zúg,
suhog fölöttünk a teremben -
s amikor végül is lehull,
egy pihéje arcomba lebben.
Fölrezzenek. Szemembe süt,
kigyúl a való, mint a lámpa.
De szívemben még búg tovább
a szomorúság boldogsága.
Zelk Zoltán Hegedüszó
hegedű édes zokogása,
az a mély hang, a fekete,
s a vékony fehér cérnaszála.
Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.
Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.
Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a négy húr felel,
a híven faggató vonónak.
A dal, mely csecsemőkorunk,
s az öregség hólepte tája,
hová talán el se jutunk,
de lelkünk mégiscsak bejárja.
Múlt és jövő két szárnya zúg,
suhog fölöttünk a teremben -
s amikor végül is lehull,
egy pihéje arcomba lebben.
Fölrezzenek. Szemembe süt,
kigyúl a való, mint a lámpa.
De szívemben még búg tovább
a szomorúság boldogsága.
Zelk Zoltán Hegedüszó
Ignotus, Veigelsberg Hugó
(Pest, 1869. nov. 2. - Bp., 1949. aug. 3.)
1908-ban Hatvany Lajossal és Fenyő Miksával együtt megalapítja a később magyar irodalom legnagyobb hatású lapját, a Nyugatot.
(Pest, 1869. nov. 2. - Bp., 1949. aug. 3.)
1908-ban Hatvany Lajossal és Fenyő Miksával együtt megalapítja a később magyar irodalom legnagyobb hatású lapját, a Nyugatot.
Ignotus szerint az irodalomnak egyetlen kötelessége van, az, hogy művészi legyen. "A művészetnek csak egy törvénye van; csinálj, amit akarsz, ha meg tudod csinálni," Művésznek csak egy kötelessége van: hogy az legyen, aki. Nem lehet elébe recipéket írni s a költészet fejlődése elé sem.
A politika ez elképzelés szerint tehát ne igyekezzék közvetlenül irányítani a művészetet, mert legföljebb alakoskodásra, tehát rossz művészetre kényszerítheti. A művészi remekek önkéntelenül – nem szándékosan, hanem szükségképpen – a faji vagy nemzeti géniusz vagy állapot, vagy erkölcs kifejeződései. A művészi nevelésnek tehát mégis van módja, de csak egy: a tehetség iránti tisztelet.
A politika ez elképzelés szerint tehát ne igyekezzék közvetlenül irányítani a művészetet, mert legföljebb alakoskodásra, tehát rossz művészetre kényszerítheti. A művészi remekek önkéntelenül – nem szándékosan, hanem szükségképpen – a faji vagy nemzeti géniusz vagy állapot, vagy erkölcs kifejeződései. A művészi nevelésnek tehát mégis van módja, de csak egy: a tehetség iránti tisztelet.
Pilinszky János
MÉGIS NEHÉZ
Anya, anya
ebben a sivatagban,
mért hagytál itt, ebben a sivatagban?
Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen,
és mindent mégis oly kiváncsian
szemlélgetek?
Tudod, hogy hány kisértés,
a semmi és üresség késdobáló
hány és hány pokla leskel itt reám?
Persze, a ruhák fodrát leeresztik,
a kelme megfakúl, s a fű
beteríti az utakat.
Persze, persze, a feledés, az elmulás -
de hol is hagytam abba? -
mégis élek,
mégis nehéz, anya, mégis nehéz.
LÉVAY LÁSZLÓ: A MEGFOGHATATLAN PERCEK
Vigyorogva kúsznak rám a percek,
Egyik a másik után.
Megfognám, - de siklanak puhán,
Délután az agyamra ülnek,
Este a mámorban hagyott
Percek reggelre rám aggatják
A megvonagló holnapot.
Együtt rohanunk évek óta,
Nekik passzió, kínok nekem.
Milyen jó lenne egy-két szóra
Megülni néhány percemen.
Megvárni, míg a harmat ébred,
S trillázva dalol a madár.
Jönnek percek, mennek percek.
Holnap a Nyár már Őszbe jár.
Lászlóffy Aladár
Nagyobb baj is lehet, mint tűrni
Megáll az ész: a jogon innen
s a jogon túl játszik veled,
eleve ellened szól minden:
tovább pusztít a gyűlölet.
A természet se hagyja abba,
s az ember öli önmagát;
két ilyen front közé szakadva
dühöng és harcol a világ.
A jövő: mordan fenyeget, vagy
lehet, hogy mégis menedék?
Nekik, kik tényleg megriadtak,
egyetlen szelíd szó elég.
De köztünk rejtőzik az ordas,
ki mindig mindent félreért,
ki mindig mindent félreolvas,
s dühe máris a csúcsra ért,
kinek lehet, ha engednénk is:
hadd lássuk végre, mit akar,
ha minden kedvét tölti – mégis
ugyanúgy fenyeget a baj.
Nagyobb baj is lehet, mint tűrni
más vélemény diadalát.
Mégis inkább így elmerülni
akar a megveszett világ?
Nagyobb baj is lehet, mint tűrni
Megáll az ész: a jogon innen
s a jogon túl játszik veled,
eleve ellened szól minden:
tovább pusztít a gyűlölet.
A természet se hagyja abba,
s az ember öli önmagát;
két ilyen front közé szakadva
dühöng és harcol a világ.
A jövő: mordan fenyeget, vagy
lehet, hogy mégis menedék?
Nekik, kik tényleg megriadtak,
egyetlen szelíd szó elég.
De köztünk rejtőzik az ordas,
ki mindig mindent félreért,
ki mindig mindent félreolvas,
s dühe máris a csúcsra ért,
kinek lehet, ha engednénk is:
hadd lássuk végre, mit akar,
ha minden kedvét tölti – mégis
ugyanúgy fenyeget a baj.
Nagyobb baj is lehet, mint tűrni
más vélemény diadalát.
Mégis inkább így elmerülni
akar a megveszett világ?
Bibó István kiáltványa<o =""></o>
1956. november 4.<o =""></o>
Magyarok!<o =""></o>
Nagy Imre miniszterelnök a hajnali szovjet tárgyaláskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni nem tudott. A reggel összehívott minisztertanácson a Parlament épületében tartózkodó Tildy Zoltánon kívül már csak B. Szabó István és Bibó István államminiszter tudott megjelenni. Mikor a Parlamentet a szovjet csapatok körülfogták, Tildy államminiszter a vérontás elkerülése végett megállapodást kötött velük, mely szerint õk megszállják az épületet, a benne levõ polgári személyek pedig szabadon távozhatnak. Õ, a megállapodáshoz tartva magát, eltávozott. Az Országgyûlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedül törvényes magyar kormány egyetlen képviselõje.<o =""></o>
Ebben a helyzetben a következõket nyilatkozom:<o =""></o>
Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sõt teljes mértékben benn akar élni a kelet-európai népek ama közösségében, kik életüket a szabadság, igazságosság és kizsákmányolásmentes társadalom jegyében akarják berendezni. A világ színe elõtt visszautasítom azt a rágalmat is, miszerint a dicsõséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be. A harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítõ és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napirenden volt utcai igazságtételt, valamint ókonzervatív erõknek minden fegyveres erõszak nélkül való jelentkezését a kormány rövid úton megszüntethette volna. Az az állítás, hogy evégbõl óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, illetõleg visszahívni: komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezõleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfõbb forrása.<o =""></o>
A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsõségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen – kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közmûveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetrõl tájékoztatva nem vagyok, felelõtlenség volna tehát tõlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszeretõ népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében.<o =""></o>
Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselõje és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter.<o =""></o>
Isten óvja Magyarországot!
<o =""></o>
Budapest, 1956. november 4. <o =""></o>
1. Seirbõl kiált énhozzám is az Úr: „Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról, vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?“ Ilyen hiábavalóság hát az ember isteni elméjének fényessége, hogy egy fuvalom által éjszaka lesz?
<o =""></o>
<o =""> </o> 2. Hányszor kell még sírnia a szeretet és géniusz doboló vigasságának szünésével a Földnek, megromolnia s megerõtlenedniök a Föld népe nagyjainak?
<o =""></o>
<o =""> </o> 3. Miért, hogy a föl-fölemelkedett Embert mindig visszarántja Valaki, kit Úrnak is neveznek, Jehovának is, Rendelésnek is, Sorsnak is? Az Ember már-már készül jónak és Istennek változni, de Perazim hegyén fölkél az Úr.
<o =""></o>
<o =""> </o>
4. Mi jókedvet csinál az Úrnak, hogy csak mutogatja az Embernek nagyszerû célját, az Élet egyenlõ kibékülését mindnyájunkkal s a békének szivárvány-hídját? Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeon völgyében megharagvásában, a mi õsi vadságunkat, hogy gonoszságainkat egymásra tüzelje?
5. Bizony a „kegyetlen, hosszu Léviátán kígyót és a tekergõ Léviátán kígyót“ kemény, nagy és erõs fegyverével nem látogatja meg senki És a „veres boru szõlõt“ vérrel öntözi most megint az Úr. Óh, miért olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember, ki úgy kívánja a szeretetet és boldogságot? Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca.
Ady Endre: Ésaiás könyvének margójára
<o =""></o>
Dsida Jenő
Vonaton éjjel
Hallgatag éj van, s utazom,
köröttem asszony, férfi, leány. -
Élet-vonatom ritmusa gördül,
kemény kereken zokogón zördül,
és lázas-szemű, idegen arcom
halovány,
halovány,
halovány.
Vonaton éjjel
Hallgatag éj van, s utazom,
köröttem asszony, férfi, leány. -
Élet-vonatom ritmusa gördül,
kemény kereken zokogón zördül,
és lázas-szemű, idegen arcom
halovány,
halovány,
halovány.
Hallgatag éj van, s utazom,
s szürke hegyekből koszorú
nyúlik a felhős, árnyas egekbe
komoran, búsan ránk-fenyegetve,
s odakünt minden elmaradó fa
szomorú,
szomorú,
szomorú.
s szürke hegyekből koszorú
nyúlik a felhős, árnyas egekbe
komoran, búsan ránk-fenyegetve,
s odakünt minden elmaradó fa
szomorú,
szomorú,
szomorú.
Hallgatag éj van s utazom -
Ki tudja: meddig megyek én?
Hinti az ég a hímes ezüstöt,
vonatunk hányja, ontja a füstöt,
és megy a gőzös, rohan a gőzös
feketén,
feketén,
feketén.
Ki tudja: meddig megyek én?
Hinti az ég a hímes ezüstöt,
vonatunk hányja, ontja a füstöt,
és megy a gőzös, rohan a gőzös
feketén,
feketén,
feketén.
Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék
hömpölygő sugárban énekelnék
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék
Erkel Ferenc
Gyula, 1810 november 7.
" Csend van. Ülök és gondolkodom: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodom. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én elsõ mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson elõször eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhitat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz..."
1968 november 7.-én 71 éves korában agyvérzésben meghalt Hamvas Béla posztumusz Kossuth-díjas filozófus, eszéista, író.
Az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komoly nép számára ennyi elég. Ma, sajnos, ezzel a törvénnyel a legnagyobb visszaélések történnek. Hallottam, hogy valaki nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit ivott, és közben újságot olvasott. Ha nem szavahihető ember mondta volna, azt hinném, hogy hazudott. Nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit inni, ez az élet nagy ünnepélyes pillanatai közé tartozik. Ilyenkor az asztalt le kell takarni sárga vagy rózsaszín abrosszal, a vázába virágot kell tenni, éspedig cinfát vagy napraforgót, és egészen nagy költőt kell olvasni, Pindaroszt vagy Dantét vagy Keats-et. Aki az ilyen pillanatokat nem ismeri fel, azt elveszett embernek lehet tekinteni.<o =""></o>
Van még néhány ilyen kirívó eset. Ünnepi vacsorán, amikor a fiatal félkövér libához szekszárdit ittak, az egyik úr a főispánt köszöntötte fel. Sajnos, ez ma a hihető dolgok közé tartozik. Az egyik faluban azt mesélték, hogy a jegyző kolbászos lecsóhoz ó-pannonhalmit ivott. Ha ez igaz, akkor a jegyző gyengeelméjű volt vagy ateista. Nekem az a gyanúm, hogy az utóbbi<o =""></o>.
Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. De itt is, ott is minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor. A legnagyobb érzéketlenségre vall például kedélyes családi ebéden drámai bort inni. Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni. Ha szobában vagy, előbb mindig teríts asztalodra kendőt. A barbár viaszosvászonról iszik, a szerencsétlen, de nem azért, mert nincs neki kendője, hanem azért, mert nincs szíve az iváshoz. Minden esetben előbb egyél, legalább né-hány szem diót, mogyorót, vagy mandulát. Erre az olajos magra a bor íze kibontakozik. Késő ősszel asztalodon legyen mindig gesztenye, akár főve, akár sülve, akár valamilyen süteményben, és a még csípős újbort erre igyad. A krizantémról meg ne feledkezz! Lehet sárga, világos-lila vagy fehér, mindegy, de ott legyen. Gesztenye, krizantém és újbor. Jegyezd meg jól!<o =""></o>
A borivásnak ugyan nincs múzsája, de ha nincs is, helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan.<o =""></o>
Egyébként a pedantériát nem szívlelem. Ez a borral és a szerelemmel nem összeegyeztethető. Aki a bort és a nőt szereti, az bohém. A rend emberei absztraktak, gondterheltek. Nagy aprólékossággal mindig rakosgatnak, attól való eszeveszett félelmükben, hogy valamit nem fognak megtalálni. Mi az ördögnek ez a rémület? Bolondság a spájzban a zacskókat sorba állítani, mint a könyveket; bolondság mindenből katalógust csinálni. Nem szívelhetem a pedánst, aki a poharat mindig ugyanarra a helyre teszi vissza, és a csirkecombot nem veszi a kezébe. Rigolyás bolond, igen, akár férfi az illető, akár nő. A legjobban szeretné csókját is szép sorba rakni, hogy meg lehessen számolni, mennyi volt. Szép sorba, hosszúság szerint, tüze szerint, édessége szerint, azokat is skatulyákba rakná, cédulákat írna fel rá, hogy mikor történt, dátum és hely, és az egészet egy nagy könyvbe bevezetné. Az ivásnál és az igazi szerelemnél ezek a mániákus rendesek és higiénikusok elbírhatatlanok.<o =""></o>
Példa rá a bor. A bor az egyenes vonalat nem szereti. Ezért, aki már jócskán ivott, örvénylő mozdulatokat tesz, és ha megindul, szép parabolákban és hiperbolákban jár. Azt mondják, egyensúlyát elvesztette és tántorog. Nem hiszem. A bor ezeket a lengő balanszokat kedveli. Figyeld csak meg a boros ember járását. Valóságos tánc ez, amit csinál. Öreg csavargó, fel se tételeznéd, hogy mozgásában ennyi báj van. És figyeld csak meg, milyen az, aki pálinkától részeg. A boros folyton kering, a pálinkás ki-kitör, aztán összecsuklik, amíg fejbesújtva leroskad. Az egyik parabolás örvénylő tánc, a másik a szögletes és szaggatott mozgás. Egész népeknél megfigyelhető. A bor-, és a pálinkanépek különbsége ez, amely mozgásban, gondolkozásban, érzésben és egész életmódban megnyilatkozik. Ez a múzsai és a barbár népek közt levő különbség.<o =""></o>
Hamvas Béla: A bor filozófiája
(részlet)
(részlet)
Erdélyi József
KÉTFÉLE ÁLOM
Van úgy, hogy álmában az ember
száll, száll s van úgy, hogy szállna, szállna,
de nem tud. – Álom ez az élet,
valaki szép-rút, jó-rossz álma…
Az ember szólna, jaj, de hang
nem jön ki torkán. – Álom, álom:
kétféle álom ez az élet,
úgy találom.
Valaki álmodik mibennünk
s mit álmodik: az a valóság;
az ő álmai mind a fények
s az árnyak, a tüskék s a rózsák. –
Valaki álmodik mibennünk,
valahányszor ébren vagyunk:
ő benne meg, csukott szemekkel,
mi álmodunk…
Tán a halál lesz ébredésünk:
megszakad a kétféle álom,
vagy egyesül… Hiába minden:
e titkot már ki nem találom. –
Tán egyesül s beteljesül
minden vágyunk és rettegésünk
s az lesz a mi örök jutalmunk
s büntetésünk
KÉTFÉLE ÁLOM
Van úgy, hogy álmában az ember
száll, száll s van úgy, hogy szállna, szállna,
de nem tud. – Álom ez az élet,
valaki szép-rút, jó-rossz álma…
Az ember szólna, jaj, de hang
nem jön ki torkán. – Álom, álom:
kétféle álom ez az élet,
úgy találom.
Valaki álmodik mibennünk
s mit álmodik: az a valóság;
az ő álmai mind a fények
s az árnyak, a tüskék s a rózsák. –
Valaki álmodik mibennünk,
valahányszor ébren vagyunk:
ő benne meg, csukott szemekkel,
mi álmodunk…
Tán a halál lesz ébredésünk:
megszakad a kétféle álom,
vagy egyesül… Hiába minden:
e titkot már ki nem találom. –
Tán egyesül s beteljesül
minden vágyunk és rettegésünk
s az lesz a mi örök jutalmunk
s büntetésünk
Hasonló témák
