Majdnem azt akartam írni, hogy sohasem voltam még Oroszországban, de az igazság az, hogy nászúton 2 hetet voltunk Szentpétervárott, de akkor még Leningrádnak hívták - szóval nem tavaly volt.
Nincs mindenre alkalmazható általános recept.
Ahány ember annyiféleképp működhet - mindenkinél másként.
Amikor elkezdtem a Reiki-vel foglalkozni és elkezdtem a rendszeres meditációkat, akkor jöttek "bizonyos" képek
Volt amitől megijedtem, de voltak viccesek is.
Idővel csak erősödött (de ettől még nem tartom magam tisztán látónak).
Ha találkozom egy emberrel - érződik rajta az egész élete (legalábbis nekem).
Aki mélyebben foglalkozik a Reiki-vel, az érti mire utalok.
Köszönöm hogy megfogalmaztad.
Kb így van ez velem is.
Más.
Egyszer egy ezo táborban ú.n. nagy angyal rituálét rendeztek és Irénke aki szervezte, levezette, megkért legyek a ceremónia egyik "papja".
Első körben elhárítottam a dolgot, valami olyasmi kifogással, nem vettem részt angyaltanfolyamon és nem vagyok híve az olyan idomár tevékenységnek sem, ahogy egyesek egy tanfolyam elvégzését követően,az angyalokat mindenféle mutatványokra, kényszerítenék.
Szó szó egyszer csak hozzák az egyik embert, egyenest be a hatalmas hatágú csillagot formáló gyertyákkal feldíszített amúgy nagyon szép térre.
Akkorát dobbant a szívem azt hittem hallatszik.
Egy évekkel korábban ott megismert azóta barátommá lett ember volt és ....
És siettem átöltözni, megtisztálkodni stb.
Nem kérdeztem mit kell, meg hogy kell, meg hogy mi baja,csak azt éreztem ennek az embernek nagyon kell a gyógyítás és ha ez a módja akkor nekem ott a helyem.
Megkezdődött a ceremónia és máig nem értem mekkora erő költözött be a csillag közepébe de úgy imbolyogtam mint akit gránátnyomás ért.
Nem vagyok hisztérikus és nem "érzek erőt" csak mert más azt mondja vagy azt várja el.
Amikor véget ért a kezelés, ki kellett állni a csillag egyik csúcsa mellé és akkor vágott be a ménkű.
Sorra jöttek emberek és beálltak gyógyító helyre és....
Már az elsőnél megtörtént a csoda és végig velem maradt.
Még ma is lever a víz amikor rá gondolok.
Valahogy "láttam" "éreztem" "tudtam" mi a baja, mivel hozhatná rendbe a dolgait, mit kell tennie a gyógyulásáért.....
De ezek a dolgok egy egy gondolatvillanásnyi idő alatt érkeztek és kiválasztotta valami elv azt amit "kezeltünk"
És közben a kezem áldásra emelkedett és lángolt mindenem.
Menet közben mintha belül a fejemben menne valami feloldozó áldás folyamatosan az én hangom szólt és kértem a gyógyulást a legkínzóbb bajára.
Aztán véget ért a tábor hazajöttem és nem akart megszünni az a csoda.
Lépten nyomon láttam az utcán mászkálók bajait és ez nagyon padlóra tett.
Úgy szenvedtem mint egy kutya.
Majd egy évet rimánkodtam a Teremtőnek, vegye el ezt a csapást tőlem mert belepusztulok.
Nem voltam és ma sem vagyok felkészülve ilyesmire és nem is akarom hogy visszatérjen abban a formában
.
Azóta valami kompromisszum "született" és csak egy nagyon "körmönfont" (saját rítus) megközelítés után kérem:
" láthassam amit szem nem láthat" és amint vége az info áradatnak hála Istennek, el is zárják tőlem.
huhhhh.
Nem volt könnyű leírni de itt legalább nem néznek hülyének
üdv Igi
na ez mg lemaradt
Akkoriban kezdtem igazán járni és minden egy helyben állás ami meghaladta a két három percet rettenetes fájdalmat hozott és mindig mozognom kellett.
A rituálé kb 3 és fél négy órás ideje alatt egy helyben álltam áldásra emelt kezekkel és semmim nem fájt nem feszült csak álltam és a kezeimből valami csoda áradt.