Azért kérdezem ki hogyan látja, ugyanis engem annak idején megrázott.
Úgy éreztem méltatlan kezekbe is kerülhet.
Amíg én óvom és titokban tartom, addig valaki éppen ezt a darab papírt kidobja a kukába.
A szimbólumoknak töltése van, amik pont a kollektív tudatból töltödnek. Ha ez a kollektív tudat "felhigul", mert sokan már nem úgy tekintenek a már hozzáférhetö szimbólumokhoz, hogy "maga a csoda", hanem jésssszasz, mi ez kriksz-kraksz, akkor nem lehetséges, hogy rombolódik a hatásuk?
14 évvel ezelött én kérem ezt így tanultam és komolyan is vettem!
Egyrészt egyetértek, másrészt, ahogy már írtam - változik a világ.
Én még a Gutenberg galaxisban nyitottam ki az értelmemet (magyarul nagyon szerettem már gyerekként is olvasni). Többször láttam olyan számomra elborzasztó dolgokat, hogy könyveket (nem egyet, de néha tucatnyit) kidobtak a kukába és nem a tavalyi adóügyi közlöny elavult példányait, hanem klasszikus szépirodalmat.
A (volt) gazdájuk arra sem méltatta, hogy elajándékozza, vagy antikváriumba vigye őket. Vagy legalább egy nejlon zacsiban a kuka mellett hagyta volna, ha másért nem, a papírgyűjtők munkáját könnyítendő. Engem ez rázott meg.
Tudom kicsit elkanyarodtam, de arra akartam rávilágítani, hogy ami nekem érték, az másnak lehet szemét.
De mi az ami egyetemes érték? Hogyan definiálható?
A CH filozófiájával merőben ellentétes, hogy politizáljak (nem is fogok), de ezen a területen érzékelhetők leginkább az értékek mulandósága.
Nem is venném hazánk két aktuális "nagyformátumú" emberét, bár mindkettőt milliók istenítik és utálják, tehát velük is példálózhatnék.
Vegyük mondjuk az 1848-49-es szabadságharc bukását. Anno 150 évig nem koccintottunk a sörrel, Görgeyt szinte hazaárulónak kiáltották ki. Ma pedig egyértelműen állítják, hogy a világosi fegyverletétel volt a legésszerűbb, legkevesebb véráldozattal járó cselekedet.
Most akkor érték, vagy szemét? (mármint nem az ember, hanem a tette.)
Számos olyan dolgot hozhatnék fel példaként, hogy amit a mai megítélés becsmérel, azt a jövő magasztalja és fordítva.
Szóval (és ez csupán a magánvéleményem), aki értéknek tekinti pl. a szimbólumokat, bánjon velük akként. Az Ő szemében akkor is az marad, ha más lenézi, becsmérli, vagy netán negligálja. Úgyis az általuk elért eredmény a mérvadó (legalábbis számomra). Én nem azért tanultam meg őket, hogy páncélszekrényben tartsam elzárva, vagy akár vitrinben kivilágítva nézegethessék, hanem azért, hogy használhassam a mások (és néha a saját boldogulásomra). Ha ez önzés, akkor vállalom én önző vagyok. Persze ez nem azt jelenti, hogy osztogatnám, mint más a cukorkát a gyerekeknek.
Ahogy írtam már a nejemmel mindketten a hagyományos harmadik fokozatát járjuk, de én 10 év után is úgy ítélem meg, hogy a tudásom bárkivel megosztom, aki kéri, de ahhoz, hogy mesterként avassak - nem vagyok még kész. Persze lehet, hogy hibás az (ön)érték ítéletem, de elnézve a páromat inkább vállalom az alul értékeltséget, mintsem a kételyeket, hogy egyáltalán méltó vagyok-e rá. (A fenébe most nézem milyen pátosszal beszélek/írok magamról, pedig itt nem én vagyoka lényeg.)
Egyrészt: Nem tudom, hogy a reiki szimbólumokkal lehet-e ártani. Gondolom, ha az energiát nem lehet rosszra használni, a szimbólumok sem okozhatnak kárt senkinek. A közzététel mindenképpen profanizálja a szent tudást, az igazi beavatottak tudását lefokozza az avatatlanok szemében. Hasonlatos ez ahhoz, amikor a középfokon végzett egészségügyi káder belekontárkodik az orvos munkájába. Saját kútfeje után rendel gyógyszert a betegnek, mert "a doktor úr is ezt szokta adni". Csak azt nem veszi figyelembe, hogy az orvos hány más dolgot mérlegel, amiről ő nem is álmodik, mire eljut a gyógyszer rendeléséig. Lehet, hogy segít a betegen, de az is lehet, hogy valami fontosat nem vett számba és pont kárt okoz.
......
Ha a bioenergetikával ( a Reiki hivatalosan a nem konvencionális gyógyászat ezen ágához tartozik, bár az elnevezéseket szinte évente módosítgatják) -szóval ha a Reikivel bizonyítottan lehetne ártani, már rég betiltották volna, azonban szerencsére a
11/97-es népjóléti miniszteri rendelet szerint akár hivatalos (
ETI) vizsgát is tehet, aki akar.
Igen manapság sikk kritizálni az orvosokat (sőt az egész orvostársadalmat), talán van is alapja a kritikáknak, de ha egészségügyi gond van mégis hozzájuk fordulunk és vakon hiszünk nekik. Most akkor hogy is van ez?
....Harmadrészt: Kedves gumicicám, hogy az ókori nagy birodalmak attól maradtak fenn évezredeken keresztül, hogy a tudást azok kapták, akik megfelelően tudták használni. Az egyiptomi papi rendben szigorú hierarchia uralkodott, senki nem léphetett "felsőbb osztályba" az ismereteinek, gondolkodásmódjának, emberi kvalitásainak szigorú megvizsgálása nélkül. Ma az utóbbi két tényezőt nem vizsgálják, bárki megkaphatja a tudás következő fokozatát, ha az ismereteinek szintje megfelelő. Gondolkodásmódot, emberséget nem igazán firtatnak. Azt hiszem, azért is ilyen a világunk, amilyen.
Azért szerencsére már nem az ó- vagy középkorban élünk és a tudás remélhetőleg nem csak a "kiválasztottak" szúk körében marad. Bár a mai rendszert elnézve egyre igazságtalanabbnak tűnik, hogy nem az tanulhat aki érdemes rá, hanem az akinek megvan a háttere hozzá. Remélhetőleg ez még nem politizálás (én csak szomorúan konstatálom a tényeket).
Kedves Cosy!
..
A különbséget csak akkor tudnám megmondani, ha mindkét ágát elvégeztem volna a reikinek - kár, hogy nem tettem meg ano.
Véleményem szerint azok az ágak tiszták és hasonlóak, melyek az ősi traídicionális iskolát követik, vagy abból alakultak ki.
Természetesen lehet eltérés a szinbólumokban, mert mire hozzánk elér a keleti tan, ezeregy elmén, kézen megy át, s elég egy apró mozzanat, s változhat valami, s akkor az így kerül továbbadásra.
Pontosan a nyugati hatás miatt alakult ki az a 35 40 ága a Reikinek, mert minden ág alapítója módosított, hozzátett valamit az eredetihez.
A párom elvégezte a hagyományos mellett a RAI-st is és érez különbséget, de azt mondja nem tudná definiálni, hogy miben más a két energia. Egyik sem jobb vagy rosszabb esetleg hatékonyabb mint a másik, csak eltér. Viszont mindkettővel egyformán jól lehet gyógyítani, szeretni
...
És mily érdekes a sors, egyik legkedvesebb barátnőm a másik ágat tanulta, s nagyon tisztességesen megértjük egymást, sohasem bántva a másikat azért, mert nem egyformát tanultunk. Tiszteletben tartjuk egymást, soha sem kértem, rajzolja le a szinbólumokat. Így is lehet egymás iránt érezni, egymást tisztelni és szeretetet adni.
...
Amikor még Veszprémben laktunk nem csak hagyományo és RAI-s Reikisekkel, hanem nadisokkal is összejártunk tapasztalatcserére és működött. Ha az a kiindulás, hogy egy dolgot többféleképp is megközelíthetsz, csak a cél (pl a gyógyítás az elsődleges szempont), akkor azt több irányból is elérheted.
Kedves tagtárs, ha ezt mind elolvastad már ezért megérdemled, hogy
), hogy a szimbólumokat pedig....az utolsó kivételével már évekkel ezelött is elfelejtettem. Azt hittem örökre törlödött a winchesteremböl. Eszembe se jutott a neten utánakutakodni, de most már örülök, hogy fellelhetö, így ismét hozzáférhetek az elveszettnek hitt kincseimhez. 
