Rejtő Jenő, akit P. Howardnak hívtak...

tenorista82

Állandó Tag
Állandó Tag
Rejtő Jenő a XX.századi magyar irodalom egyik nagy alakja volt.Ha Amerikában születik,akkor ma Mark Twain mellett emlegetnék a nevét.
 

*Fecske*

Állandó Tag
Állandó Tag
Otthon valahogy nem nagyon volt Rejtő könyv (köszönhetően, hogy az átkosban hiánycikk volt)
így én csak 20 évesen a rendszerváltás után olvastam végig őket elöször
De akkor aztán nagy lelkesedéssel könnyesre nevetve, térdet csapkodva BKV busz utazóinak enyhe rosszalló pillantásai közepette szinte felfalva a könyveket.
A nagy nevetések után elolvastam Az utolsó szó jogán-t és ez olyan volt mintha páros lábbal rúgtak volna mellbe.... Torokszorító élmény volt számomra, ahogy leírta és átadta kiszolgáltatottság, megkülönböztetés és a kirekesztettség érzését... az éhezés kínjait.... mert itt nem jön/jött a megmentés (fehér csodaparipa efbiáj ügynökön varázsvesszővel). Hosszú ideig egyik legmeghatározóbb olvasói élményem lett ez a könyv
Azt gondolom, hogy a vidám könyveivel talán jobban meg lehetne szeretetni a gyerekekkel az olvasást.
 

Kira

Állandó Tag
Állandó Tag
- Ez a másfél év is jól kezdődik - mormogta a 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecet, és felkérte egyben, hogy hacsak lehetséges, fogja be a száját.
- Kérem... - dünnyögte sértődötten, mert nem szerette, ha mindenből ilyen nagy ügyet csinálnak.
Az egyik detektív közölte vele, hogy ha van pénze, akkor autón is mehetnek a rendőrségre.
- Még mit nem! Színházba ne vigyem magukat?!
A másik detektív felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy fájdalmas következményekkel jár, ha valakit szájon vágnak, és minek gyűjteni a pofonokat, amikor öreg napjaira e takarékosságának tőkéje aligha jelentheti életének nyugalmas alkonyát. Azután 13. Pác Tivaldot jobbról-balról, karjainál fogva elvezették éppen Honduras fővárosának, Tegucigalpának legnépesebb utcáján végig.
Bizonyára csodálja az olvasó, hogy egy bűnözőt azon előzetes számozással említek, mely inkább a királyok neveinek elöljárója, nehogy valamelyik uralkodót a hasonnevű elődjével összecseréljék. Nem is jó rágondolni, hogy számozás nélkül mi lenne például Franciaországban a néhai Lajosokkal?! Azért még ne higgyük, hogy 13. Pác Tivald az alvilág királya volt. Az alvilág nem foglalkozik királyválasztással, mivel az alkotmány, továbbá az ezzel kapcsolatos törvényhozás, a jogrend és a közbiztonság szemükben valóságos anarchiát jelent.
13. Pác Tivald, mint a neve is mutatja, könnyen és gyakran került Pácba. Így azután a Pác gúnynév mellé elnevezték őt a Tizenhármasnak, ami tudvalevőleg szerencsétlen szám.
Bizonyára azért, mert kevés.
Hogy Tivaldnak miért keresztelték, azt maga sem tudta.
Miért keresztelte egy szép hangú devonshire-i lakatos éppen Tivaldnak a fiát, ez egyike a rejtélyeknek, melyek az eljövendő korok lélekbúváraira várnak. Miben nyilvánult egyébként a 13. Tivald nevű Pác balszerencséje? Íme:
Képzeljünk el egy 13. Pác Tivaldot, aki a világ legjelesebb kasszafúrója, bűnügyi szakkörökben őszinte elismeréssel ejtik ki a nevét. Minden közeli őrszem úgy keresi, ha említik, mintha sietve gratulálni akarna a Pác-féle lótusz alakú hidegvágás utolérhetetlen különlegességéhez. Ügyes volt, körültekintő, óvatos, gyors, intelligens, és mégis...
Mondjuk, betör a Trildey és Tsa. cégnél. Gyönyörűen. Elsőrangú munka. Mesés eltávozás. Hatvanezer dollár zsákmány. Rövidesen két óra járásnyira a tett színhelyétől vidáman fütyörészik.
Erre elüti egy autó!
A körülállók ámuldoznak, mert amíg mentőkocsiba emelik, csak úgy szálldosnak a dollárok, mintha jókora négyszögletes leveleket hullajtana az ősz valamelyik út menti, hervadozó pénzfáról.
De nem. A sérült zsebéből hullik a pénz.
Persze, mire magához tér, ott áll egy nyájas főfelügyelő az ágya mellett, és mosolyogva csóválja a fejét.
Ez a Pác! A 13. Tivald! Ez mindig kifogja a balszerencsét!
Közismert, szinte népszerű volt eme balszerencséje miatt.
Amikor 13. Pác különösen derült, tavaszi napokon feltette szalmakalapját, szembejövő ismerősei visszafordultak és hazasiettek gumikabátjukért, mert ha Pácon szalmakalap van, akkor rövidesen túlnyomóan nedves idő várható.
13. Pác Tivald legfeljebb annyiban különbözött a többi balszerencsés embertársától, hogy vidám volt. Kóborolt a világban, és röhögött a saját balszerencséjén. Az volt a jelszava, hogy "fütyülök rám". Azt is mondta néha, kaján kárörömmel, hogy: "úgy kell nekem, minek jöttem a világra!"


(A néma revolverek városa)
 

cseszka70

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen ez valoban igy igaz.Sajnos nem ö az egyetlen magyar aki ha máshol születik sokkal nagyobb világhirnévre tesz szert.Ez kár ,hogy a mi országunkra jellemzö.Nem becsüljük meg értékeinket.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Rejtő Jenő (1905. március 29. - 1943. január 1.) tizenkilenc évesen, „világmegváltó” tervekkel érkezett Berlinbe, zsebében Heltai Jenő és Márton Miksa ajánlólevelével. Sajnos hamar rá kellett döbbennie, hogy a kutyát sem érdekli, ki ő, mi ő. Mivel nem kapott munkát, hamar elfogyott a pénze, így kénytelen volt továbbálni. A következő csaknem két évben bejárta egész Európát, sőt, még Észak-Afrika partainál is megfordult. Utazásai során szinte bármilyen munkát elvállalt, és a nyomorúság szinte minden létező formáját átélte. Ezekről az évekről szól a sorozat befejező, 28. kötete.

Tizenöt évvel ezelőtt valószínűleg még elborzasztott volna a Rejtő által megörökített nincstelenség, de ma, amikor szinte karnyújtásnyira lehet találni hasonló sorsokat, már nem hat az újdonság erejével, ám éppen ezért még jobban lehet azonosulni a leírtakkal. Olvasás közben számos alkalommal éreztem deja vu-t, hiszen bizonyos alakokról és helyzetekről már olvastam később megírt regényeiben, ám itt hiányzik a humor, csak egyfajta szorongató érzés marad az olvasóban. Minden borzasztósága ellenére is úgy vélem, édemes elolvasni a könyvet, melyből nem csupán a zsidó származású író fiatalkorát ismerhetjük meg, de a világszemléletét alapvetően meghatározó élményeket is.

A könyv életszerűségét fokozza az írások különbözősége is. Van, ahol filmszerűen láttatja az olvasóval a berlini éjszakát, máshol viszont tömör beszámolót kapunk, ami könnyen csap át filozofálásba. A bécsi élmények ismét más stílusban íródtak. Ez is csak az bizonyítja, mennyire változó hangulatban élte meg Rejtő a külhoni éveit. Mondjuk annyi nyomor és csalódás után nem is csodálom, legfeljebb azon ámulok, hogy volt képes mégis túltenni magát ezeken a szenvedésekkel teli éveken, és annyira humoros, élettel teli regényeket írni, hogy sokan őt tartották a legolvasottabb magyar írónak. Ki tudja, mire vitte volna, ha munkaszolgálatosként nem hal meg Ukrajnában.
 

párnahajder

Állandó Tag
Állandó Tag
Azt tudtátok, hogy laponként adta le a regényeit közlésre? Azért ehhez milyen zsenialitás kell már? Nekem a láthatatlan légió volt a kedvencem, bár egyszer mikor volánbuszon utaztam, a mellettem ülő utas megkérdezte, mint kuncogtam ilyen jókat. Hát, a Pipacs a fenegyerek volt.
 

Igipapa

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ki tudja, mire vitte volna, ha munkaszolgálatosként nem hal meg Ukrajnában. "

Szerintem érettségi tétel lenne.
Minden esetre pár "tan anyaggá lett" írónál magasan jobb volt és lesz amíg magyar nyelven írnak, olvasnak szerte e világban.

Üdv Igi
 

sanc62

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem akarok idézgetni Rejtőtől, de ...
A csontbrigád című kötetében mutatkozott meg (számomra) milyen fantasztikus író is Ő!
Amikor villanások alatt az ember legvidámabb énjét a pokol bugyrainak szenvedésévé tudja változtatni, majd, mintha mi sem történt volna, újból a kacagást varázsolja arcodra a következő sora ...
Tudjátok miről beszélek. Ugye?
Amikor nem tudod a nevetéstől vagy a kétségbeeséstől lesz párás a szemed és a könnycsepp sem tudja már, miért-mitől-miként született.
Nem tudja, a vidámság, vagy a szomorúság szántotta ráncban gördül-e majd tovább az arcodon.
Rejtő Jenő művei ott kell legyenek a teremtő e-book reader-én!
Nem vitás! :)
 

sanc62

Állandó Tag
Állandó Tag
A nyolcvanas években felröppent egy hír arról, hogy a Rejtő regényeket (talán Dargay Attila) "megrajzfilmesíti" :)
Sajnos nem lett a projektből semmi, pedig akkoriban a Füles újságban (később más lapokban is) olyan karaktereket rajzoltak a szereplőknek, hogy az valami elképesztő volt.
Mintha Rejtő maga adta volna az utasításokat a rajzolónak, hogy illusztrálja őket. :)
Most idézek egy cikkből ...
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]"[/FONT]1961 novemberében Cs. Horváth Tibor és Korcsmáros Pál elkészítette első Rejtő Jenő regényéből készült képregényüket. A szőke ciklon átütő sikert aratott. Az olvasói levelek alapján úgy tünt megtalálták a képregényre történő átdolgozás valódi alanyát. Korcsmáros rajzai láttán sokan gondolhatták úgy, Rejtő szinte képregénynek szánta történeteit. Ezzel elkezdődött az un. „rejtőképregények” gyártása, amelyről még akkor sejteni sem lehetett, hogy igazi népszerűségüket negyven évvel később, a sokadik újraközlésük után érik el. Ezekben a történetekben Korcsmáros naturalista stilusban rajzolt, de figurái humorosan mozogtak. A burlesk filmek mozgás és figura világát vette át rajzaiba. Korlátozza a rajzok mozgásterét a képkockákba irt rendkivül sok szöveg, de nem feledjük Rejtő verbális humora nélkül a rajzok is vesztenek erejükből."
És nézzétek csak mit találtam -> http://www.kepeskiado.hu/?q=taxonomy/term/11
 

asztika

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnos sok velem egykorú - egyébként olvasottnak, tájékozottnak tűnő - ismerősöm még csak nem is hallott róla! :(
Az egyik legnagyobb tehetségű, magyarul író művész volt.
Származásáról meg csak annyit, hogy a legtöbb magyarságát hangoztató, tanulhatna tőle és példát vehetne róla, hogy hogyan is kell, lehet e nyelvet beszélni, használni!
 

wdki01

Állandó Tag
Állandó Tag
Ifjúkorom kedvenc írója, még ma is olvasok tőle, ha időm engedi.
Érdemes elolvasni az életrajzát, megmagyarázza a könyvei hangnemét...
 

ratij

Állandó Tag
Állandó Tag
Igazi nagy alakja a magyar irodalomnak. Sajnálatos, hogy nem kap olyan nagy megbecsülést, mint a klasszikusok. Bár elég sok műve megjelent a két világháború közötti korszaktól és szinte mindig nagy érdeklődés követte őket, mindannyiszor rásütötték könyveire a ponyvaregény címkét. Pedig kevés olyan írót találunk, aki úgy tudott játszani a szavakkal, mint Ő. Ezenkívül népszerűségére mutat rá az is, hogy a tényeket, amit életéről tudunk sokszorosan felülmúlják a róla terjengő városi legendák. Számtalan remekműve közül a Csontbrigádot emelném ki most. Valaki a fórumban nemrég írt a Rejtő művek kettősségéről. Ez a mű egy klasszikus példája ennek. A vidám és a komor történet szálai úgy futnak végig a könyvben, mintha mindkettő két különböző történet lenne. Erre sem sok író képes: két különböző műből egyet gyúrni. Munkássága még remélem nagyon sok generáción keresztül okoz majd örömöt az olvasók számára.
 

Picitigris

Állandó Tag
Állandó Tag
Számomra is örök émény minden sora, újra és újra olvasom a könyveit.
Manapság a fiatalok nem rajonganak annyira érte, mintha kicsit kiment volna a divatból, nem értem miért?!
 
Oldal tetejére