- Ez a másfél év is jól kezdődik - mormogta a 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecet, és felkérte egyben, hogy hacsak lehetséges, fogja be a száját.
- Kérem... - dünnyögte sértődötten, mert nem szerette, ha mindenből ilyen nagy ügyet csinálnak.
Az egyik detektív közölte vele, hogy ha van pénze, akkor autón is mehetnek a rendőrségre.
- Még mit nem! Színházba ne vigyem magukat?!
A másik detektív felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy fájdalmas következményekkel jár, ha valakit szájon vágnak, és minek gyűjteni a pofonokat, amikor öreg napjaira e takarékosságának tőkéje aligha jelentheti életének nyugalmas alkonyát. Azután 13. Pác Tivaldot jobbról-balról, karjainál fogva elvezették éppen Honduras fővárosának, Tegucigalpának legnépesebb utcáján végig.
Bizonyára csodálja az olvasó, hogy egy bűnözőt azon előzetes számozással említek, mely inkább a királyok neveinek elöljárója, nehogy valamelyik uralkodót a hasonnevű elődjével összecseréljék. Nem is jó rágondolni, hogy számozás nélkül mi lenne például Franciaországban a néhai Lajosokkal?! Azért még ne higgyük, hogy 13. Pác Tivald az alvilág királya volt. Az alvilág nem foglalkozik királyválasztással, mivel az alkotmány, továbbá az ezzel kapcsolatos törvényhozás, a jogrend és a közbiztonság szemükben valóságos anarchiát jelent.
13. Pác Tivald, mint a neve is mutatja, könnyen és gyakran került Pácba. Így azután a Pác gúnynév mellé elnevezték őt a Tizenhármasnak, ami tudvalevőleg szerencsétlen szám.
Bizonyára azért, mert kevés.
Hogy Tivaldnak miért keresztelték, azt maga sem tudta.
Miért keresztelte egy szép hangú devonshire-i lakatos éppen Tivaldnak a fiát, ez egyike a rejtélyeknek, melyek az eljövendő korok lélekbúváraira várnak. Miben nyilvánult egyébként a 13. Tivald nevű Pác balszerencséje? Íme:
Képzeljünk el egy 13. Pác Tivaldot, aki a világ legjelesebb kasszafúrója, bűnügyi szakkörökben őszinte elismeréssel ejtik ki a nevét. Minden közeli őrszem úgy keresi, ha említik, mintha sietve gratulálni akarna a Pác-féle lótusz alakú hidegvágás utolérhetetlen különlegességéhez. Ügyes volt, körültekintő, óvatos, gyors, intelligens, és mégis...
Mondjuk, betör a Trildey és Tsa. cégnél. Gyönyörűen. Elsőrangú munka. Mesés eltávozás. Hatvanezer dollár zsákmány. Rövidesen két óra járásnyira a tett színhelyétől vidáman fütyörészik.
Erre elüti egy autó!
A körülállók ámuldoznak, mert amíg mentőkocsiba emelik, csak úgy szálldosnak a dollárok, mintha jókora négyszögletes leveleket hullajtana az ősz valamelyik út menti, hervadozó pénzfáról.
De nem. A sérült zsebéből hullik a pénz.
Persze, mire magához tér, ott áll egy nyájas főfelügyelő az ágya mellett, és mosolyogva csóválja a fejét.
Ez a Pác! A 13. Tivald! Ez mindig kifogja a balszerencsét!
Közismert, szinte népszerű volt eme balszerencséje miatt.
Amikor 13. Pác különösen derült, tavaszi napokon feltette szalmakalapját, szembejövő ismerősei visszafordultak és hazasiettek gumikabátjukért, mert ha Pácon szalmakalap van, akkor rövidesen túlnyomóan nedves idő várható.
13. Pác Tivald legfeljebb annyiban különbözött a többi balszerencsés embertársától, hogy vidám volt. Kóborolt a világban, és röhögött a saját balszerencséjén. Az volt a jelszava, hogy "fütyülök rám". Azt is mondta néha, kaján kárörömmel, hogy: "úgy kell nekem, minek jöttem a világra!"
(A néma revolverek városa)