:..: Rég jártam erre, üdv Mindenkinek! (w: kiss!)
<o></o>
Úgy látszik, az egókkal beválik ez a "nevelgetős" módszer! Mióta nem félnek attól, hogy egyáltalán nem jutnak szóhoz és tudatában vannak saját maguknak, azóta sokkal csendesebbek. Az aggódós a kiflis eset után annyira kiesett a szerepéből, hogy majdnem elkéstem a munkából... azért nem lett semmi baj: mivel az idő csak az én gondolataimban létezik, át is lehet alakítani.
Úgy csinálom, mintha egy végtelen hosszú gumiszalag lenne. Ha több időre van szükségem, akkor a megfelelő időpontok között egyszerűen jó hosszúra kinyújtom. Ha meg alig várom már, hogy elteljen, akkor összenyomom rövidre.
Viszont mióta a belső rendrakással vagyok elfoglalva, nehezen találom meg magamban azokat a dolgokat, amiket eredetileg rendelni akartam (új ház, új munka…). Mintha ezek a külső keretek kevésbé lennének fontosak ahhoz képest, ami bennem történik. Lehet, hogy ha a „helyén” lesz minden, már mást akarok majd? Vagy csak nem tudok egyszerre többfelé figyelni? Viszont sokkal jobban érzem magam!:00: (Lehet, hogy az lesz a vége, hogy annyira megtanulom magam jól érezni a MOST-ban, hogy nem is akarok majd változtatni rajta?
Szép napot Mindenkinek!
Szeretettel jpcika<o>
Szia Jpcika!
Ezt a gumiszalagos módszert leírnád részletesebben. Lemész közben a szintedre, vagy csak úgy bétában képzeled el? Próbálkoztam vele, de még nem igazán sikerült. De tetszik a dolog és szeretném megtanulni.
Köszi, Szerus
arra, hogy bevált. Próbáltam "megfejteni", de nem lehet. Ugyan azt olvastam egy lapban, hogy elég egyszer kérni, aztán felejtsük el, én nem tudom elfelejteni, és a végén mindig megköszönöm, hogy teljesült. Azért ez olyan hihetetlen.
