Annak oka vagyon!
Nem múlik el a fejemből ez a falvédő fíling, hogy mindenről valami bölcsesség motoszkál a fejben. Nem sok, de van néhány alap.
Ez már nagyon régóta, és adták magukat a madarak, micsoda közhely, ugye? Az apropója pedig annyi: az ember gyereke állandóan irányítani akar, mindenhez hozzászól, mindenhez ért, mindig nyűglődik, hogy semmi nem jó, és mindig fél, hogy nem lesz elég ereje, és nem tudja az életet jól megcsinálni. Pedig , ha abbahagyná a nagy kardcsörtetést, a nagy siránkozást, a félelmet, ha átadná a gyeplőt oda, ahova kell, ha végre elhallgatna ... akkor eszébe jutna, hogy minden haja szála meg van valahol számolva... egyetlen egy sem veszhet el, ergo valahol, valahogy mégis! biztonságban van. És jobban számon van tartva az a hajszál, mint a madaraknak, meg a mező virágainak az ő ékessége, hahahhaahaaa (az majd eg ymásik projekt leszen.
) Az "ember gyereke" ebben a szövegösszefüggésben kizárólag, és igen szigorúan ÖNKRITIKA, nem társadalmi kép. Itt kell rendet tenni, belül ...
és akkor minden rendben lesz! ui.: Van.
Ha készen lesz, fogom nézegetni, hogy ti színeztétek nekem a tükröt.
És előre örülök neki.
)! És itt tartok:
