Sziasztok!
Nagyon nagyon el vagyok keseredve mostanában, és nem tudok kijönni belőle. Állandóan bőgök, rémálmaim vannak, felkelek az éjszaka közepén, és sírok, leizzadok. Közben figyelem a páromat, hogy van, rendesen veszi-e a levegőt...Annyira el vagyok keseredve, nem tudom a negatív gondolataimat pozitívra cserélni, folyton előjönnek, és én félek...nagyon félek. Amikor az édesapámat elvesztettem - aki a mindenem volt akkor - nem tudtam feldolgozni, tartottam magam évekig, de három éve összeomlottam, és pszichiáter segített, meg jól telegyógyszereztek. Azt mondta, ha akkor nincs velem a párom...akár az is lehet, hogy nem tud megmenteni. Nagyon nagyon rossz állapotban voltam, az ismerőseim megijedtek tőlem, de még az is, aki nem ismert, csak akkor látott először. Félelmetes időszak volt. De sikerült kijönnöm belőle. Most meg a párom miatt aggódok és rettegek, hogy mi lesz, ha történik vele valami. Nem akarok negatívan látni, de folyton ez jön be...tudom, hogy a gondolat teremt, ezért valahogy át kéne állnom a pozitív gondolkodásra, de sürgősen, mert lassan megint idegösszeomlást fogok kapni. Azt szoktam álmodni, hogy babát várok és vagy el kell vetetni, merthogy párom most kemót kap, és sérült a baba, vagy megszülöm, de fogyatékos. Egy amerikai kutatóintézettől ígéretet kaptunk egy új szerre, amivel ott kísérleteznek, hogy megkapjuk. Azóta nem lehet őket elérni, pedig erre annyira számítottam.
