Székely-Magyar rovásírás

Varga Géza szerint az írás így lenne helyes, mint ahogy könyve címoldalán írva vagyon.Természetesen léhet véleményével vitatkozni.

Tamási Áron: Ábel trilógia rovással

Ábel a rengetegben
Csatolás megtekintése abel-a-rengetegbenROVÁS.pdf

Ábel az országban
Csatolás megtekintése abel-az-országbanROVÁS.pdf

Ábel Amerikában
Csatolás megtekintése abel-AmerikábanROVÁS.pdf

A mindennapokban is használjuk a rovás.
Székelyföldi töltöttkáposzta a boltokban.

Kiss Dénes Búzaének

Búzaarany, búzaszél,
Pipacsszirmok láza
Eget süt a kék-fehér,
Hőség lángolása.
Búzakemény búzabőr,
Veríték szálkája,
Búza, búza, búzanyár,
Búzaének, búzaszáj,
Búzaég és búzatáj,
Idő suhintása.

csak a földön vannak

Napisten hava

Asztalos István A kisdobos

Lipcsey M. Emese
Kezdődik az iskola

Csöngetnek,
Kezdődik az iskola.
Mily sok gyerek,
Kész csoda!

Számok, betűk hangzanak,
Kis diákok rajzanak.
Felmondják a szorzótáblát,
Hogy ötösük megkaphassák.

rovással.

Vereb község határában látható ez a tér-idő kapu melynek belső oldalán rovás felirat van.

latin betűkkel
"E tér-idő kapu megmutatja, honnan jöttél, hogy tudd hová tartasz. "
rovással

Ludwig Bechstein
A három lakodalmi vendég

"Élt egy faluban három házőrző kutya, egymásnak jó szomszédai, hűséges cimborái. Egyszer nagy lakodalom volt a faluban, hivatalos volt rá messze környék apraja-nagyja; sütöttek-főztek, habartak-gyúrtak a szakácsasszonyok, tele volt az egész falu ínycsiklandozó illattal. Szimatolt a három kutya, szaglásztak a levegőbe, csorgott a nyáluk. Aztán összetanakodtak: elmennek ők is a lagziba, hátha jut nekik egy-két jó falat. De megállapodtak, hogy nem egyszerre mennek a lakodalmas házhoz, hanem egymás után, észrevétlen."

rovással

A köcsög
dán mese
rovással

"Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy szegény paraszt.
Fogta a tehenét és elindult vele a vásárba."

Petőfi Sándor
Ősz elején


Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.
Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.
Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.
Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.
Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.
Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?

rovással

Temesvári Gabrielle Rovás-Javas

Asimov Mese a három királyfiról

Volt egyszer egy Hilderic nevû király, aki egy Micrometrica nevû pirinyó országban uralkodott. Nem volt ez az ország se gazdag, se hatalmas, de boldog volt, mert Hilderic jó király volt, aki szerette népét, és népe is szerette õt.
Micrometrica kicsinysége és szegénysége folytán Hilderic nem is próbálkozott más királyságok leigázásával, és mivel oly igen apró és nyomorúságos volt, más uralkodók sem tartották leigázásra érdemesnek. Ennek következtében Micrometricában békében és kellemesen lehetett élni.

rovással

Goethe A Tündérkirály
rovással

A neten találtam, köszönet a készítőknek.