Szép festmények, műalkotások
- Téma inditó hajlando
- Kezdés dátuma
- Státusza
hajlando
Kitiltott (BANned)
Csontvaryt iglói gyógyszerész-gyakornokként 1880. október 13-án égi hang szólította meg: "Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél."
A misztikus üzenetet a valóság józan számbavétele és logikus, célirányos cselekvés követte. Csontváry levélben tanácsokat kért korának egyik legnagyobb művész szaktekintélyétől, Kelety Gusztávtól, majd rajzairól adott bíráló megjegyzéseit elfogadva állhatatos önképzésbe kezdett. A következő év tavaszán Rómába látogatott, felmérni a nagy ellenfél, a meghaladni vágyott Raffaello műveit. Hazatérve - rövid párizsi tartózkodás után - Gácson patikát bérelt, hogy bevételeiből egzisztenciális függetlenséget teremtve, majdan élethivatásának, a festésnek élhessen. 1894-ben, tíz éves munka után valósággá válhatott eredeti terve: felvirágoztatott patikáját bérbe adva anyagi alapot teremtett magának a továbblépéshez. Münchenben, a legendás Hollósy-féle szabadiskolában, majd Karlsruheban, a düsseldorfi akadémián és a párizsi Julian-ben folytatta tanulmányait. Csontváry tehát nem volt naiv, autodidakta művész. Akadémiai rajztanulmányai éppen, hogy kiváló manuális képzettségről tanúskodnak, festményeinek színkezelése korának modern irányzataival hozható kapcsolatba.
Saját világot teremtve egyedülálló munka, mely Isteni ihleten kívül
senkinek befolyása alatt nem állott, tanároktól tanácsot nem fogadott el.
Csontváry művészetét nem iskolák, irányzatok, nagy tanítók formálták: szuverén, az önkívületig független világszemlélete határozta meg művészetét. Festészete technikailag kiművelt, iskolázott, mégis érintetlen, végletekig logikus és szisztematikus, mégis naiv és ösztönös.
A szerelmespár találkozása című festményt most láthatja először a nagyközönség. Mindeddig csupán egy részletet, a több mint száz évvel ezelőtt készült kép központi motívumát, az egymásra néző szerelmespár és az alvó Ámor csoportját ismerhettük, s ezt is mindössze az 1931-ben megjelent Csontváry monográfia fekete-fehér reprodukciójáról.
A szerelmespár találkozásán - mint Csontváry legjelentősebb alkotásain - többféle minőségben, többféle értelmezést lehetővé téve jelennek meg a szimbólumok. Feltűnnek az emberiség ősi, egyetemes jelképei, mint az életfa, a misztikus fény, az élet forrása, valamint az olyan archetipikus ellentétpárok, mint a nő-férfi, a sötét és a világos. Ezt az általános érvényű utalásokat hordozó képi világot átszínezi Csontváry autonóm, saját habitusából és egyéni világképéből levezethető, szubjektív szimbolikus nyelve.
A kép fő motívuma a minden bizonnyal Csontváry rejtett önarcképeként értelmezhető férfi és a kezét gyengéden megérintő kékruhás nőalak érzékeny kettőse. Tekintetük egymásba fonódik, gyengédség, megadás, a pillanat időtlen csendje sugárzik. A finoman ívelődő út kő mellvédjén meztelen, szárnyas puttó hajtja álomra a fejét - mint ki feladatát elvégezve elengedi a tökéletes harmóniában kiteljesedő események fonalát. Az út mentén kecsesen hajló, virágba borult facsemeték magasodnak, a felkelő nap vörös sugarai meleg fénnyel borítják be a természetet, a hegyek halvány sziluettjét festve a kanyargó folyó rezzenéstelen felszínére. Az ölelkező tekintetű szerelmespár felett misztikus fény ragyog, a fellobbanó szerelem jelképeként.
Ez a kep a festő érett korszakának nyitánya, az 1902 körül megfigyelhető lelki változás és művészi kiteljesedés összefügghetett a festő egy ma még ismeretlen, de életművére nagy hatást gyakorló szerelmi élményével. A kép felbukkanása egyértelművé tette, hogy A szerelmespár találkozása nem más, mint önvallomás, egy sokáig várt találkozás beteljesülése. felmagasztalása.
A kép archetipikus motívumai, az élet forrását, az érzelmek áradását jelképező folyó, az élet megújulását szimbolizáló - virágot és gyümölcsöt hozó - fák, a távoli, felkelő Nap felé vezető út, valamint az árnyékba boruló múltnak és a fényben ragyogó jelennek kettőssége olyan képi világot teremtenek, mely egyetemes, örök érvényű üzenet hordozójává teszi Csontváry remekművét.
A misztikus üzenetet a valóság józan számbavétele és logikus, célirányos cselekvés követte. Csontváry levélben tanácsokat kért korának egyik legnagyobb művész szaktekintélyétől, Kelety Gusztávtól, majd rajzairól adott bíráló megjegyzéseit elfogadva állhatatos önképzésbe kezdett. A következő év tavaszán Rómába látogatott, felmérni a nagy ellenfél, a meghaladni vágyott Raffaello műveit. Hazatérve - rövid párizsi tartózkodás után - Gácson patikát bérelt, hogy bevételeiből egzisztenciális függetlenséget teremtve, majdan élethivatásának, a festésnek élhessen. 1894-ben, tíz éves munka után valósággá válhatott eredeti terve: felvirágoztatott patikáját bérbe adva anyagi alapot teremtett magának a továbblépéshez. Münchenben, a legendás Hollósy-féle szabadiskolában, majd Karlsruheban, a düsseldorfi akadémián és a párizsi Julian-ben folytatta tanulmányait. Csontváry tehát nem volt naiv, autodidakta művész. Akadémiai rajztanulmányai éppen, hogy kiváló manuális képzettségről tanúskodnak, festményeinek színkezelése korának modern irányzataival hozható kapcsolatba.
Saját világot teremtve egyedülálló munka, mely Isteni ihleten kívül
senkinek befolyása alatt nem állott, tanároktól tanácsot nem fogadott el.
Csontváry művészetét nem iskolák, irányzatok, nagy tanítók formálták: szuverén, az önkívületig független világszemlélete határozta meg művészetét. Festészete technikailag kiművelt, iskolázott, mégis érintetlen, végletekig logikus és szisztematikus, mégis naiv és ösztönös.
A szerelmespár találkozása című festményt most láthatja először a nagyközönség. Mindeddig csupán egy részletet, a több mint száz évvel ezelőtt készült kép központi motívumát, az egymásra néző szerelmespár és az alvó Ámor csoportját ismerhettük, s ezt is mindössze az 1931-ben megjelent Csontváry monográfia fekete-fehér reprodukciójáról.
A szerelmespár találkozásán - mint Csontváry legjelentősebb alkotásain - többféle minőségben, többféle értelmezést lehetővé téve jelennek meg a szimbólumok. Feltűnnek az emberiség ősi, egyetemes jelképei, mint az életfa, a misztikus fény, az élet forrása, valamint az olyan archetipikus ellentétpárok, mint a nő-férfi, a sötét és a világos. Ezt az általános érvényű utalásokat hordozó képi világot átszínezi Csontváry autonóm, saját habitusából és egyéni világképéből levezethető, szubjektív szimbolikus nyelve.
A kép fő motívuma a minden bizonnyal Csontváry rejtett önarcképeként értelmezhető férfi és a kezét gyengéden megérintő kékruhás nőalak érzékeny kettőse. Tekintetük egymásba fonódik, gyengédség, megadás, a pillanat időtlen csendje sugárzik. A finoman ívelődő út kő mellvédjén meztelen, szárnyas puttó hajtja álomra a fejét - mint ki feladatát elvégezve elengedi a tökéletes harmóniában kiteljesedő események fonalát. Az út mentén kecsesen hajló, virágba borult facsemeték magasodnak, a felkelő nap vörös sugarai meleg fénnyel borítják be a természetet, a hegyek halvány sziluettjét festve a kanyargó folyó rezzenéstelen felszínére. Az ölelkező tekintetű szerelmespár felett misztikus fény ragyog, a fellobbanó szerelem jelképeként.
Ez a kep a festő érett korszakának nyitánya, az 1902 körül megfigyelhető lelki változás és művészi kiteljesedés összefügghetett a festő egy ma még ismeretlen, de életművére nagy hatást gyakorló szerelmi élményével. A kép felbukkanása egyértelművé tette, hogy A szerelmespár találkozása nem más, mint önvallomás, egy sokáig várt találkozás beteljesülése. felmagasztalása.
A kép archetipikus motívumai, az élet forrását, az érzelmek áradását jelképező folyó, az élet megújulását szimbolizáló - virágot és gyümölcsöt hozó - fák, a távoli, felkelő Nap felé vezető út, valamint az árnyékba boruló múltnak és a fényben ragyogó jelennek kettőssége olyan képi világot teremtenek, mely egyetemes, örök érvényű üzenet hordozójává teszi Csontváry remekművét.
hajlando
Kitiltott (BANned)
- Státusza
Hasonló témák
