Nincs általános recept a szenvedélybetegségekre. Ahány szenvedélybetegség és ahány szenvedélybeteg, annyi terápia, annyi gyógymód. Van amikor kifáradásban, van amikor pihenésben, van amikor szellemileg elfoglalt koncentráltságban, van amikor imában, van amikor a magányban, van amikor társaságban lehet megszabadulni a szenvedélybetegségből. A szenvedélybetegeken csak akkor lehet segíteni, ha ők maguk is akarják ezt. Amíg nem akarják, addig imáink segíteni tudják őket arra, hogy egyszer kezdjék el ők is akarni a gyógyulásukat. De ez csak olyanok életében valósul meg, akik jó szándékuak. Mindenki számára van olyan környezet, amelyről nem tehet, és van olyan, amelyről tehet. Általában nem tehetünk arról, legalábbis ha már megszülettünk, hogy hol és kikkel kel helyileg élnünk. Általában nem tehetünk arról, hogy kikkel járunk iskolába, ott kik tanítanak, ki vizsgáztat. És még sorolhatnám, hogy mi mindenről nem tehetünk. Amiről nem tehetünk, azért nem is felelhetünk. Tehát benső fejlődésünk nem függhet attól, amit nem mi határozunk el. Ez akkor is így van, ha jól érezzük magunkat az ilyen környezetben, és akkor is, ha nem érezzük jól magunkat az ilyen környezetben! Van aztán olyan körülmény, amiről tehetünk, tehát igenis, meghatároz bennünket. Igen mert pontosan azért választottuk, hogy ezek meghatározzanak bennünket. Amit viszont nagyon komolyan át kell gondolnunk, az a következő: Ne mondjuk ki könnyen azt, hogy nem tehetünk valamiről! Mert igenis tehetünk arról, bárhól élünk, hogy megtaláljuk a lehetőségét annak, hogy kicsit magunk maradjunk, csendben legyünk, befelé figyeljünk! Aki nagyon akarja, az meg tudja teremteni magának azokat a lehetőségeket, amelyekben tud imádkozni, tanulni és olyan szeretetszolgálatokat végezni, melyek feltétlenül izmosítják, segítik a lélek fejlődését. Tehát ne hivatkozzunk könnyen a körülmények nehézségeire, mert mi is tudjuk ezeket a körülményeket befolyásolni a saját érdekeink szerint. Lényegében minden probléma abból ered, hogy vannak körülményeink és van természetünk, amelyet körülményeink határán belül az égiek segítségével, fejlődésbe kell állítanunk. A saját természete mindenkinek rendelkezésre áll. A körülmény pedig csak részben áll rendelkezésünkre úgy, ahogy szeretnénk! Ezért jobb, ha valaki nagyobb súlyt helyez természetének finomítására, mely mindenkor rendelkezésére áll, mint környezetének megváltoztatására, mely csak részben áll rendelkezésére.