Szuhanics Albert versei

A május ellebben

Heverünk a napon,
május csábos nagyon,
virágillat bódít.

Ne fogd vissza magad,
oly kedves a szavad,
mikor engem szólít...

Csalogányok dala
május hívó szava
enyeleg veletek...

Ez a május nekem
egy örök szerelem
szeretek, szeretek...

Szitakötő zizzen,
átröppen a vízen
véle száll a párja.

Nem csak tudom, érzem,
felpezsdül a vérem,
én sem vagyok árva!

Szállanak a hetek,
nincs ki jobban szeret,
lényünk tündérszárnyon.

Kényeztet a hónap,
nem nyújt mást, csak jókat,
és ez nem csak álom.

Kezed a kezemben,
vér lüktet eremben,
lészel imádságom?

A május ellebben,
fehér fellegekben,
mint egy könnyű sóhaj.

Mi marad meg nekem?
Te és a szerelem,
mint örökös óhaj...

Debrecen, 2017. 04. 24.

Tizenkét pillangó

Pillangókeringő piheként lebegő,
súlytalanul könnyed, mint a friss levegő,
rebbenő, szökkenő lepketánc, mennyei
csodát varázsolnak természet kezei.

Virágillat-árban éterként illanó,
tarka lepke röppen, tizenkét pillangó,
van köztük egy fehér, s egyetlen fekete,
mert ami egyszerű, nagy annak szerepe.

Legszebb az ő röptük, legszebb az ő táncuk,
bár fekete-fehér, nem színes a szárnyuk.
Tizenkét pillangó táncol a rét felett,
van köztük, amelyik szivárványként lebeg.

Kék táncol pirossal, sárga a lilával,
járnak csodás valcert a fényes világgal,
üdvözlik a napot, zümmög dongó s a légy,
dalos madár s béka szolgáltat szép zenét.

Táncoljatok, lepkék, tizenkét pillangó!
Színes lepkeszárnyon rebbenni volna jó,
pirosan, fehéren, kéken és feketén
vagy lila-bársonyon lebegnék veled én.

Te szállanál velem aranyfényű zöldön,
mint egy szép mesében e tavaszi földön,
szédülnénk a fényben keringő-zenére,
s vörösre festene esteli nap fénye.

Debrecen, 2017. április 2.

Kinizsi Pál a törökverő

Aki csatát sosem vesztett,
nevétől a török reszket,
Magyar Balázs dicső veje,
rettenetes az ereje

Benigna, szép felesége,
legféltettebb szemefénye,
Vázsonyba hoz pálosokat,
kapuval véd házsorokat.

Somló várát is megkapja,
Mátyás király akaratja,
déli végek védelmével
az ottománt zúzza széjjel!

Ki egykori molnárlegény,
az utókor nagy erején
csodálkozik, száját tátva,
mert kezében volt egy tálca.

Rajta teli vizespohár,
Mátyás szomját oltotta, bár...
mégis az volt feljegyzendő,
hogy a tálca egy malomkő!

Fél kezével nyújtotta fel,
illendően, ahogyan kell,
malomkövön e poharat,
Mátyásnak, ki lovon maradt.

Szomját oltván megkedvelte,
széles kedvét benne lelte,
nagy erejét megcsodálta,
vezérének verbuválta.

Volt ő ispán, országbíró,
de nem erről írt sok író,
híres bajnok, s nagy kár érte,
ellensége nagyon félte!

Törökverő legendája
jó hírt hozott a világba,
fél tőle az oszmán népe,
már meg is fut a hírére!

Ápoljuk hát az emlékét,
hogyan védelmezte népét!
Véget vetett sok-sok jajnak,
elébe ment ő a bajnak!

Kinizsi Pál, molnárlegény,
szeretteihez volt szerény,
de az ellent nem kímélte,
nevét a szultán is félte!

Debrecen, 2017. 08. 02.

Én vagyok az erdő tekergője

Erdő-erdő, sűrű, kerek erdő,
kerek erdőt járja a tekergő,
én vagyok az erdő tekergője,
bánatomban járok az erdőre.

Árva madár, árvább vagyok nálad,
mert tenéked nem tört el a szárnyad,
én álmaim szárnyán nem szállhatok,
mint az ujjam, oly egyedül vagyok.

Szerettelek, de már nincs reményem,
ott lakhatnánk kinn a faluszélen,
udvaromon rózsabokor mellett,
nem vallhatok már néked szerelmet.

Vándorbotot ragadok én végül,
mert a falu nagy lagzira készül,
gazdag legény jobbján vonul híven,
az, akiért megszakad a szívem.

Csillagos ég ragyog már fölöttem,
jó emberek, messze földről jöttem,
bánat súlya alatt görnyed hátam,
szállást kérő csavargóvá váltam.


Debrecen, 2018. 03. 09.

Annabálon

Szépen nézek az Annákra,
de nem megyek Annabálba.
mert ott a jegy nagyon drága,
vágyakoznék bár utána...

Pedig Anna oly sok van ma,
s ha mindegyik jegyet kapna,
elmennék az Annabálra,
s kacsintgatnék az Annákra.

Ott lenne az Annabálon
énbelőlem tizenhárom,
felkérnék én tizenkettőt,
egyszerre járnánk keringőt.

Kérded, az utolsót mért nem?
Enyelegne inkább vélem!
Bevonulnánk egy szobába,
s fütyülnénk az Annabálra.

Debrecen, 2018. 03. 07.

Egy hajóban utazunk...

Egy hajóban utazunk az élet tengerén,
kéz a kézben, szívünk dobban, benne hit remény.
Jöhet vihar, derűs ég, vagy szélcsend mireánk,
nő és férfi bizakodó, s boldog a család.

A nők napján hálás szívvel... lányok, asszonyok,
ma tündérszép virágcsokor-verset kapjatok!
Minden szála gyöngyharmatos, zsenge levele,
szirma piros, a szerelem, szeretet jele.

Egy hajóban utazunk az élet tengerén,
leng a zászlónk, fenn a büszke árboc tetején,
zöld szigetek várnak minket, boldogságosak,
kék az ég és nem viselünk gondtól ráncokat.

Március van, köszöntőmet rövidre fogom,
mint friss szellő, megsimítom orcád angyalom,
hálás szívvel köszöntelek, mást nem mondhatok,
élj mellettem még vagy százhúsz boldog Nőnapot!

Debrecen, 2018. március 7.

Mind örök példa

Március kedves, idusa szép,
ránk mosolyog a végtelen ég.
Lengeti zászlónk tavaszi szél,
hősök emléke szívünkben él.

Mind örök példa ők minekünk,
rájuk gondolva könnyes szemünk.
Haza, szabadság, legnagyobb kincs,
mert ha ez elvész, úgy semmink nincs!

Fáklyavivő volt az ifjúság,
emlékük itt él bennünk tovább.
Petőfi Sándor lelke a láng,
népünk szívében lobog tovább.

Kossuth apánk emléke örök,
nem fog ki rajtunk német, török!
Bécsnek igája megtörhető,
e népnek lelke ősi erő.

Őrizzük bölcsen magyar hazánk,
Örök otthonként bízták reánk!
Őseink vére öntözte rég,
harc árán védett becsületét.

Patyolat-fehér igazak ők,
magyar hazánkért sírba menők.
Ha zöldül a lomb, vár új remény,
él a szabadság, hit és erény!

Eme nagy ünnep emlékeztet,
ne hagyd elveszni nemzetedet!
Hazád csak egy van, őrizd tovább,
utódainknak szent otthonát!

Debrecen, 2018. 03. 01.

Kertész leszek...

Nincsen kertem,
krumplis vermem,
sárgarépám,
petrezselymem.

Nincsen házam,
benne áram,
egy vándorbot
van csak nálam.

Nincs vagyonom,
zöld ablakom,
de van egy lány,
őt akarom!

Van jókedvem,
sok-sok tervem,
elbúcsúzom
szép szerelmem!

Lábam alatt
az út szalad,
Bodri kutyám
velem halad.

Nincs mi gátol,
legyek bárhol,
tovább állok,
hív a távol.

Kertész leszek,
pénzt keresek,
házasodni
épp eleget.

Egyszer talán,
ha vársz reám,
hazatérek
hozzád babám...

Ülj szerelmem
az ölembe,
mesét súgok
szép füledbe...

Búm-örömöm
hozzád kötöm,
kerted könnyel
megöntözöm...

Közöttünk már
nem lesz korlát,
kedves orcád
mosolyország...

Debrecen, 2018. 03. 01.

Virágom leszel te

Érzed a karomban,
éretted hogy dobban
szívem rég?
Vigyél el magaddal,
sóhajod marasztal,
menedék...

Ajkaink mesélnek,
csókokat remélnek
titokban
...amíg a vágy lángja
lelkünket átjárva
fellobban.

Szerelmet remélek,
jön örök ígéret,
kézfogó?
Ne legyen szabódás,
álomból valóság
volna jó!

Fejedet vállamra
hajtod, míg áthatja
szívedet
...az érzés, hogy velem
éld le szép szerelmem
életed.

Virágom leszel te,
harmattal öntözve
kedvesem.
Lelkünknek tükrében,
szerelmünk ott éljen
hevesen!

Sugárzón, mint a nap,
nem lesz ki boldogabb
minálunk.
Kik vágyják így egymást,
nekik ily nagy csodát
kívánunk!

Debrecen, 2018. 02. 23.

Februári télbúcsúztató

Ez a hónap búcsúzik a téltől,
februárban nyúlnak a napok,
csökkennek az éjjeli fagyok,
s nem kérünk a bús északi szélből!

A hófüggöny-varázs elmúlóban,
a fehér táj emlék lesz csupán,
hogy mi vár ránk Február után?
Tavaszi nap, s földillat valóban...

Mert az idő kereke meg nem áll,
kizöldül az ekeszántott határ,
virágoknak felvirrad a napjuk.

Szemünk csillog a zöld, üde honra,
felmászunk egy szellőjárta dombra,
s víg arcunkat cirógatni hagyjuk.

Debrecen, 2018. 02. 18.

Nagy szavak nélkül

Én kedvesem neked ígérhetnék nagyot,
hogy tőlem a Hajnalcsillagot megkapod,
lehozom az égről néked fényes nappal,
nem várok miattad pirkadatig azzal!

Én kedvesem neked megsúgom, de halkan,
semmitől ne féljél, megvédlek ha baj van,
tenyeremen hordlak, és számból etetlek,
de te annyit kérsz csak, mondjam hogy szeretlek!

Édesem-kedvesem, bármit ígérsz nekem,
ami éltet engem, az a szívszerelem,
ha tisztán szeretünk, megszépül a világ,
s Valentinkor lenéz Szent Bálint majd miránk.

Áldás legyen rajtunk, szerető kedvesem,
úgy tekints e versre vallomásom nekem,
nagy szavak nélkül is oly nagyon szeretlek,
örök rabja lettem csillogó szemednek!

Debrecen, 2018. 02. 14.

Valentin-nap azt üzente

Valentin-nap azt üzente,
elfogyott a regimentje!
... Ez rossz álom, ilyen nincsen,
ajándékul adta Isten...

Ébredj hát fel, mélyen alvó,
téged ébreszt a kakasszó!
Kukuríkú! Szép a világ,
szeretetről szólnak imák!

Szeretetről, szerelemről,
e szívünkben épült hegyről,
a boldogság ennek csúcsa,
meg kell másznunk újra, újra!

Szeretetből köteléket
fonjál te, és fonnak néked.
Édes rabság, a biztonság,
ez a fogság a szabadság!

Megmászod a hegynek csúcsát,
köteléked bizonyosság,
nem zuhansz le bús magányba,
jogod van a boldogságra!

Valentinkor jöhet nagy fagy,
mit sem számít, ha boldog vagy!
Hóvihar vagy jeges szelek?
Fel sem veszed így a telet!

A szeretet, mint nap fénye,
a szerelem szenvedélye,
olyan mint a tavaszi nap,
lepkét támaszt, szárnyakat ad.

Kinek szerettei vannak,
érzi titkát eme napnak,
Valentin a mi ünnepünk,
kik szeretünk, kik szeretünk!

Debrecen, 2018. február 13.

Bernadett napi köszöntő

Szép hónap a február,
ma Bernadett mit csinál?
Ne csodálkozzál rajta,
épp a névnapját tartja!

A Berni oly emberi,
minden rokon szereti,
ismerősök, barátok,
Bernadett vár ma rátok.

Megjegyezni kicsinység,
imádjátok Dettikét!
Céltudatos és erős,
tudja minden ismerős.

Köszöntsük őt névnapján,
komoly nő, vagy kicsi lány,
Bernadett ha mosolyog,
tél innen elsomolyog.

Éljen soká Bernadett,
vegye körül szeretet,
s szerettei körében,
boldog élete légyen!

Egészsége viruljék,
ajkán mosoly ne múljék,
Bernikék és Dettikék,
kívánok sok szerencsét!

Szép névnapot Bernadett,
nem itatunk egeret,
pezsgőt adunk kezedbe,
s koccintunk a nevedre!

Debrecen, 2018. 02. 07.

Időutazás

Ma éjszaka álmomban
időutazó voltam,
elmentem az őskorba,
bebújtam egy bokorba.

Láttam én egy apócát,
felkapott egy szakócát,
bár hordott ő papucsot,
leütött egy mammutot.

Annyi lett a mammutnak,
hazavitte anyjuknak,
sok mammuthúst sütöttek,
a rokonok eljöttek.

Jó vadász volt ősapu,
gyakran jött a fél falu,
ki tort ülni jól tudott,
s megették a mammutot.

Én is ettem belőle,
szerelmes lettem tőle,
megtetszett egy ősleány,
hogy miért? Az nagy talány!

A fősámán azt mondta,
reánk neki lesz gondja,
összead ő örökre,
attől mennék én tönkre!

Ősember én nem vagyok,
inkább visszautazok,
én lennék ki elbukna,
hogy vadásznék mammutra?

Bár bő a húskínálat,
mert a mammut nagy állat,
kissé rágós, félig nyers,
mint amilyen ez a vers.

Inkább eszem baromfit,
amit lehet kapni itt,
ha tápon nőtt, az sem baj,
ámde puha, mint a vaj.

Az ősember foga jó,
erős, mint egy daráló,
az enyém oly végzetes,
tejbegrízhez méretes.

Ha velem jössz ősleány,
nem játszhatsz majd zongorán,
olyan üres a fejed,
amily nehéz a kezed.

Jó leszel majd testőrnek,
avagy rohamrendőrnek,
csak hangodat ereszd ki,
s összerogy egy galeri.

Visszatérek ezennel
a korunkba ezerrel,
az ősleány velem van,
még jó hogy csak álmodtam!

Jaj nem lennél helyemben,
mert itt horkol mellettem,
ha felébred mit csinál?
Hamarosan áll a bál!

Debrecen, 2018. 02. 03.

Boldog bolhák bolygója

Gyúrtam én egy hógolyót,
gömbölyű és fehér.
messze dobtam az űrbe,
pályája körbe ér.

E hógolyó, mint egy hold,
kering a Föld körül,
utasa lett pár bolha,
s mint bolygónak örül.

Kerületét megmérik,
hány secundum az éj?
Meddig van rajta nappal,
milyen ott árny, s a fény?

A bolháknak bolygója
lett eme hógolyó,
tudják, hogy keletkezett,
s a nyelv ott bolhaszó...

Van ám víz is rajta sok,
föld bizony kevesebb,
s ha ellipszis pályája,
lesz az még deresebb.

De ha naphoz közelebb
próbálna váltani,
akkor fog üstökösként
csóvája látszani.

Nagy dilemma bolháknak,
kit csípjenek meg ott,
mert ha bolha csíp bolhát,
nem jó étlap legott.

Jöhetne a bolygóra
talán egy kisegér,
aki remek vérvonal,
s fényevőként megél.

Nosza jelet küldenek
született egy bolygó,
amin egy kis egérnek
lakni bizony oly jó.

Kellemes a klímája,
kevés bolha lakja,
egyetlen kis hibája,
egérvér étlapja.

Ám de mégis remek hely,
minden téli sportnak,
hegyet mászhat az egér,
nem ma, inkább holnap.

Nap közelben van gejzír,
termál fürdőt vehet,
ingyen lehet mártózni,
üzenjük, egerek!

Macskamentes e bolygó,
olyan nevet kaphat,
boldog bolhák bolygója,
hol macskák nem laknak.

Debrecen, 2018. 01. 29.

Nem eszi meg a kutya a telet...

Nem eszi meg a kutya a telet,
így szokás ezt mondani minálunk,
kerekedik egy fehér fergeteg,
s fejtetőig behavazva állunk.

Hó és a jég országa vagyunk már,
enyje kutya, tehetnél kivételt,
ne elégedj meg azzal ha csont vár,
ehetnél még némi hideg ételt!

Nem eszi meg a kutya a telet,
ám nincs tiltva, egyet bekebelez,
s északi szél kavarog hasában.

Rácáfoltam ez egyszer meglehet,
hisz sok ember szenvedi a telet,
hát megettem! - gondolja magában...

Debrecen, 2018. 01. 23.

Azt csipogja a madár...

Azt csipogja a madár,
itt a híres karnevál,
nincsen ebben semmi új,
maszkot ölts, jelmezbe bújj!

Itt a farsang időzik,
jó hangulat tetőzik,
búsuljon a tél feje,
forrjon fel agyveleje!

Űzzük-űzzük a telet,
csúfoljuk ki szerfelett!
Össze-vissza kavarva,
gúnnyal lesz elzavarva.

Nem szereti a zsivajt,
nosza, fokozzuk a zajt!
Vegyük csak a maszkot fel,
a télnek ez nem jó jel!

Mikor szól a víg zene,
vörös lesz a tél feje,
beleroskad a válla,
a tarka maszkabálba...

Keringőzik a macska,
egér derekán mancsa,
jobbágy ropja grófnővel,
mosónő a teknővel.

Tengerész a hordóval,
a róka a hollóval,
Piroska a farkassal,
pocok, ürge a sassal.

A paprika a sóval,
háremhölgy a busóval,
idomár a majmával,
hóember a kályhával.

A jeges szél a téllel,
csontrepesztő zenével,
míg úgy bele lendülnek,
tőlünk messze repülnek...

Debrecen, 2018. 01. 22.

Hó hull, hófehér

Hó hull, hófehér,
már bokáig ér,
ropp-ropp, roppanó
új ez a friss hó.

Száll a kéményfüst,
fortyog a nagy üst,
gőzöl a leves,
étvágyunk heves.

Kinn esik a hó,
benn süt nagyanyó
barna kenyeret,
így szól: "Egyetek!"

Jó az illata,
roppan a haja,
foszlós a bele,
harapj te bele!

Füst leng feketén,
kémény tetején
táncol tekereg,
kormot ereget.

Széjjel terülő,
erdőt kerülő,
füst a tóra ül,
álom-csendet szül.

Hó hull sapkámra,
víg a kutyám ma,
cirmost megugat,
finom csontot kap.

Fussunk csak haza,
én és a kutya!
Kolbász, hurka sül,
nem jó ha kihűl!

Debrecen, 2018. 01. 16.

A fiúk jól csinálják?

Fiúk jól csinálják,
jókat nem bírálják,
gonoszt nem szívelik
a csapdát kerülik,
akik nem birkák ám,
nézd csak hogy néznek rám,
érzik, ravasz leszek,
mindent letesztelek.
Ez így bizony jól van,
én is fiú voltam
ötven-hatvan éve,
mint egy élő béke
úgy harcoltam egyre,
felmentem a hegyre,
mint egy kissé karcos
derék békeharcos.

A fiú kisérthetők?
Pénzért megvehetők?
Vajon hízelgéssel
és egy vagon pénzzel
könnyen megkenhetők?
Ők olyan esendők,
mint a többi birka,
aki le van nyírva?
Avagy büszke párák,
kik a babért várják,
ragadozó-prédák,
válaszolni némák?
A fiúk hősök -e?
Kinek erős hite?
Avagy könnyen buknak,
azonnal megfutnak?

A fiúk szegények,
meglehet szerények,
nem ők akik futnak,
a mezőn alusznak,
ezért gyengék, véznák,
rajtuk sok lány néz át.
Van -e köztük derék,
vagy heverő herék?
Lusta, gyepes, hájas,
még csak nem is nyájas?
Kedves, lányt tisztelő,
ki lesz kiváló vő
egy derék apósnak,
s aki nem született
eleve adósnak?

A fiúk oly gagyik,
a harcosabb nagyik
lekörözik őket,
mert félik a nőket,
vén papák, mint ebek,
körbe kerítenek,
sok ily vitéz legényt,
ki csak játszik keményt.
A fiúk nem készek,
mester után néznek,
fejlődőképesek
amikor éhesek...
Innen szép ám nyerni,
de merni kell, merni,
ismeretből sokat,
meggyőzni másokat
igazi jellemmel,
sziporkás szellemmel,
bár borostás képpel,
de borotva-ésszel...

Debrecen, 2018. 01. 12.

Aki engem szeret

Aki engem szeret,
s ilyet szívből tehet,
...mert kicsi a világ,
sokaság nem lehet.

Aki engem szeret,
legyen száma kevés,
s ne érdekből tegye,
aki szívébe vés!

Reménykedem benne,
annyian csak vannak,
ahány ujjat tudok
kezemen magamnak...

Egy mindenképp legyen,
aki engem szeret,
mert szeretet nélkül
létezni hogy lehet?

Ám de talán mégis
vannak kik kedvelnek,
de ezért tenni kell,
hidd el... az embernek!

Mint törékeny pohár,
olyan a szeretet,
durván megragadni,
jól tudjuk, nem lehet.

Mert a boldogsággal
rokon, szabad madár,
fogságban elvadul,
menekül, tovaszáll.

Ám ki szerelemmel
tud engem szeretni,
elég, ha csak egy van,
s boldog tudok lenni.

Társas lény az ember,
kell egy biztos közeg,
hol a lélektestvér
lélektestvért követ.

Jó rokon, jó barát,
sok kedves ismerős,
kit szívünkbe zárunk,
így lesz lelkünk erős.

S hű párunk, az igaz,
lelkünk tükörképe
az életünk útján
kéz a kézben lépve.

Mert szükséges nékünk,
legyen aki szeret,
hogy viszont szeressük,
ahogyan csak lehet!

Debrecen, 2018. 01. 11.