Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez ‎

- Egyet se búsulj! - vigasztalta a varjúkirály. - Ideadod az ökreidet, megeszik a katonáim, te meg holnap eljössz hozzám, arra lakom, ni - mutatta az utat a király a szegény embernek - s én neked egy zsák pénzt adok. Ha kell, még kettőt is.

Megvakarta a fejét a szegény ember, s gondolta magában, avval a zsák pénzzel tud ő venni nem két ökröt, még négyet, még többet is.
- Hát - mondja nem bánom! Itt a kezem, nem disznóláb! - Kezet fogtak. Megegyeztek. A varjúkirály katonái szempillantás alatt reászálltak az ökrökre, szőröstül-bőröstül fölfalták őket, s avval elrepültek.

Hazamegyen a szegény ember, s mondja otthon a feleségének s a gyermekeinek, hogy ni, mi történt, az ökröket megették a varjak.
- Ó, te szerencsétlen! - kezdett jajgatni az asszony. - Hát mit tettél? Lehet, hogy nem is igaz, lehet, hogy nem is volt az a varjúkirály. Most aztán jól nézünk ki. Se ökör, se pénz! - Az asszony elmondta a szegény embert ilyen-olyan ügyetlennek.

De az ember másnap felöltözött szépen, mint ahogy illik annak, aki a király elé járul, s elindult. Megyen, megyen, hát estére odaér egy disznócsordát őrző kanászhoz.

- Jó estét!
- Jó estét! - fogadja a kanász. - Hát hova s merre, szegény ember?

A szegény ember elbeszélte, hogy s mint történt a varjúkirállyal, s a a király megígérte, hogy ad neki egy zsák pénzt, s lehet, hogy még kettőt is. Azt mondja a kanász:
- Hallod-e, te szegény ember! Mondok én neked valamit. A király nem messze lakik. Eredj csak ezen az úton, ne térjél le. S ha odaérsz, akármit ad is a király, ha egy zsák pénzt, ha kettőt, te ne vedd el. Hanem az ágya fejénél fel van akasztva egy darálócska, egy mindent járó malmocska, azt kérjed! - Jól van. A szegény ember jól az eszébe véste a kanász szavait, s ment tovább.

Hát úgy hajnal felé lát egy tehéncsordát. Ott is odamegyen a gulyáshoz, kérdezősködik, hogy merre, hol van a király.
- Hát mi pontosan a király csordáját őrizzük - mondja a tehénpásztor -, a király itt lakik nem messze. Erről az útról ne térj le! De mért keresed, te szegény ember a királyt?

A szegény ember elmondta neki is, hogy mért keresi.

Azt mondja a tehénpásztor:
- Hallod-e, te szegény ember! Adok én neked egy jó tanácsot. A király bármit ad, te ne vedd, hanem az ágya fejénél van egy mindent járó malmocska, csak azt vedd el, azt kérd el tőle, semmi mást!

- Jól van, úgy teszek - ígérte a szegény ember, s avval elindult.

Mátyás király vadászgatott egy rengeteg erdőben társaival. Délfelé járt az idő, készítette a szakács az ebédet, de Mátyás az idő alatt úgy elcsámborgott, hogy eltévedt. Ráesteledett, de még mindig nem lelte barátit. Elfáradt, elcsigázódott, mikor megpillantott egy pislogó fényt. No, oda már bemegy, megpihen éjszakára. Egy öreg anyóka lakott ott.

Beköszönt:
- Adjon isten jó estét, édes öreganyám!
- Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy?
- Eltévedtem. Vadásztam társaimmal, de sehogy nem találom őket.

- Édes fiam, a sötétben már úgysem találod meg őket, ha a világosban nem találtad. Itt van ez a dikó, ezen megpihenhetsz reggelig. Vacsorát nem tudok neked adni... De várjál csak, van egy tyúkom, azt levágom.

Levágta az anyóka a tyúkot, megkopasztotta, fozött belőle jó húslevest. Megmelegedett Mátyás szíve, mikor eléje tette az anyóka a párolgó, finom levest. Megolvasta hány zsírszem gyöngyözik a leves tetején, és azt mondta:
- Tudod-e, anyóka, ki vagyok én? Bizony Mátyás király.
- Ó, fiam, ne haragudj rám, nem ismertelek meg, és királyhoz illően meg sem tiszteltelek.

- Nagyon elégedett vagyok, anyókám, mert egyetlen tyúkodat is levágtad a vendégnek, és megfőzted levesnek. Most annyi aranyat kapsz tőlem, ahány zsírcsepp gyöngyöződik a levesed tetején.
Elővette Mátyás király a pénzes zsákját, és híja nélkül kiszámolta az asztalra az aranyakat.

No, erre betoppantak vadásztársai.
- Jaj, királyunk, az egész erdőt bejártuk érted! Miért jöttél ilyen messze tolünk? Nagyon aggódtunk érted. Közben meglátták az asztalon a sok aranyat, megtudták, miért kapta az anyóka a gazdag jutalmat.

"No - gondolta magában a kuktája -, majd főzök én a királyomnak olyan zsíros levest, hogy nem győzi nekem az aranyakat olvasni a zsákjából."

Hazamentek. A kuktája mindjárt másnap elkészítette a tyúkhúslevest, feltálalta. Mátyás király sejtette, honnan fúj a szél, hát méregbe gurult:
- Te kukta, elrontottad a levest, ehetetlen, mert csurom zsír az egész. Többet nem leszel a kuktám, amerre akarsz, arra mehetsz!

Lekókadt fejjel hagyta ott a kukta a királyi udvart. Sok aranyat akart, de nem kapott semmit.

vlaci75 írta:

Lekókadt fejjel hagyta ott a kukta a királyi udvart. Sok aranyat akart, de nem kapott semmit.

Kattints a kibontásához...

A mindentjáró malmocskát nem fejezed be?