Mutz Péter versek
FÉNY ÉS ÁRNYÉK
Mi az, mi jó?
Mi az, mi rossznak mondható?
Hol van határ,
Hol mezsgye húzható?
Minden tanít,
S ha jól figyelsz, segít, mi néha fáj,
Elvezet, ha engeded,
Mutatja, merre járj,
Hogy az elfelejtett régi útra ismét rátalálj.
Mert sötétből nyílik újra tiszta fény.
Bánatból kel szárnyra hit, s remény.
A tél bilincse pattan, s vége már,
Ha jő a nyárt ígérő Napsugár.
Hogy zenghetné hang az újra ébredést,
Ha nem hódítjuk meg a néma létezést?
Nézd az árny sötétjét,
Hogy emel ki száz sugárt,
Az élet vásznán, hol művésze komponált.
Jövőd egy nyílt kehely,
Melybe perceidnek cseppje száll.
Legyen hát édes minden csepp, mi vár,
Ha innod kell a búcsúnál.
Mert égi jelt és nagy csodát
Fentről hiába vársz,
Nyisd meg hát szíved rejtett ajtaját,
Mi az, mi jó… benne rátalálsz.