Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merõen, - a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körûle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megõrûlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Ím azonban, idõtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény elõtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Öltözetjét rendbe hozza,
Kendõjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes õszek ûlnek sorra;
Szánalommal néznek õ rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bûn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretõd ím maga vall rád.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Õ bitón fog veszni holnap,
Õ, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Körültekint Ágnes asszony,
Meggyõzõdni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: „meg nem õrül.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. De amit férjérõl mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy õt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Nosza sírni, kezd zokogni,
Sûrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergõ harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetõs munkám van otthon,
Fogva én itt nem ûlhetek.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Mocsok esett lepedõmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!”
Oh! irgalom atyja ne hagyj el. Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. „Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erõt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. S Ágnes asszony a patakban
Lepedõjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Virradattól késõ estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgõ árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hõ napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. Õszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verõdik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.