Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

igaz

én

nem

Kanadában

De lassan megy az idő Pedig a 2nap, illetve a 20 hosszászólás megvan már

élek,

hanem

Skóciában.

Nekem sem megy, pedig megvan a 20 hozzászólásom.

Vigyázz a jelenre, mert a jelenből múlt lesz, és a múltad tönkreteheti a jövődet

Akkor verseket írok be.

Petőfi verseiből:

ERDŐ SZÉLÉN...


Erdő szélén puszta csárda,
Hej mért sietsz oda, sárga?
Fordulj vissza, szép paripám,
Nincs benne már kedves babám.
Csárda, csárda, gonosz csárda,
Sülyedj fenékig a sárba!
Befogadtad a rosz legényt,
Megölte kincsemet, szegényt!
Pozsony, 1841. szeptember-október

2

FÜRGE MÉH...


Fürge méh, te bejárod a ligetet,
Hogy szedhessed virágokrul mézedet;
Az én babám nem jár fűre s virágra,
Hej mézednél mégis édesebb csókja.
Pozsony, 1841. szeptember-október

3

BÚCSÚSZÓ


Hon s müvészet e kebelnek mindene,
Ez a kettő, melyért élnem kellene.
Élnem ám, de nyujtsatok hát pályabért,
Hogy élhessek a hon- s a művészetért.
Kecskemét, 1843. március végén

SÍRVERS


Nyúgodalom, mely elszállottál a mi szivünkből,
Szállj ide e sírnak drága lakója fölé.
Életet és örömet adnánk a férj s az apának,
S e kőnél egyebet nem lehet adni neki!
Állni soká fog e kő; hamarabb elporlik azonban,
Mint lelkünkben ama bánat, amelyet okoz.
Pest, 1848. augusztus

ESZMÉLET NÉLKŰL...


...............................................
Eszmélet nélkűl ott függ tündéri varázsán
Dalma, szivében öröm, bú, kin özönje csatáz;
Most mosolygva bibor bimbót tör, sárga hajának
Illeti fürti közé s illan iramva megint...
Róza, ne fuss! ne siess! ah várj, egy pillanatig csak
Lásson az ifjú még mennyei álmak ölén.
Ő megyen, és Dalmát pusztító lángok emésztik,
Hőn lobogó szerelem féktelen árjaiban.
Napjai így mulnak. Jő a lány gyakran elébe:
Haj! de mit ér? iszonyú! nem viszonozza hevet.
Lészen-e, Róza! idő, melyben lágyulva szerelmed
.... csókjai közt Dalma tüzének...
...............................................
Ostfiasszonyfa, 1839. nyarán

egy, megérett a meggy

Kettõ – csipkebokor vesszõ,

Három – te vagy az én párom,

Négy – te kis leány hová mégy,