Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Miért vagyok egyedül?
(Szepesi Richárd)

Nem én romboltam le
A folyók hídjait,
És nem én tiportam össze
A rét virágait.
Tiszta szívvel gyógyítottam
A lélek sebeit,
Mert azt hittem, hogy a Szeretet
Mindenen átsegít.
Refr:
Mondd, miért vagyok egyedül?
Mondd, miért nem sikerül
Áttörnöm a falakat?
Miért nem vagyok szabad?
Nem én hazudtam szerelmet
Árva lelkeknek,
És nem én kértem tőlük azt,
Hogy csak értem éljenek.
Álmaimat adtam át
Ha másnak nem jutott,
Mert vigaszért jött hozzám,
Ki százszor átkozott.
Refr 2X, (majd a második verszak ismétlődik, és két refr. a végén)


5

Duna-rapszódia
(Szepesi Richárd)

Csemnd a vízben, csend a kőben,
Csend a kéklő levegőben.
Nyugott a part, csend van itt lenn,
Nem csobban már kő a vízben.
Lassan folyik most a Duna,
Nincsen annak másra gondja,
Ringatja a gyermekeit,
Nem bántja ő szeretteit.
Ránk néz a Hold véres arca,
Fájó szóra nyílik ajka.
Fivéreit eltaposták,
Nővéreit meggyalázták.
Lassan folyik most a Duna,
Nincsen annak másra gondja.
Elhullajtja szép könnyeit,
Nem bántja ő gyermekeit.
Refr:
Ezeregyszáz évnyi szenvedést
Homokszemekben szerteszór a szél,
Fájdalomtól mérgezetten sír
Itt minden ami él.
Ezeregyszáz évnyi szenvedést
Homokszemekben szerteszór a szél,
Fájdalomtól mérgezetten sír itt minden ami él.
Gépek zaja zúg az éjből,
Tüzes felleg száll a szélből.
Vér borítja szép Hazánkat,
A kereszteket, s a glóriákat.
Lassan folyik most a duna,
Nincsen annak másra gondja.
Elhullajtja szép könnyeit,
Siratja a gyermekeit.
Refr. 2x


6

6

Öleld át a lelkemet!
(Szepesi Richárd)
A test börtönében
Örökké ébren,
Túlélőgépként élek szüntelen.
Megfáradt vágyak
Erőtlen állnak
Lelkem rácsa mögé zárva csendesen.
A fájdalom hangja
Az idő harangja,
Vágyom rá én is, hogy szeressenek.
Tudom és érzem,
Ha eljönnél értem,
Letépném láncaim, hogy veled legyek.
Refr:
De tudom már amit nem lehet,
Mit az idő eltemetett,
Az éneket, mely régesrégen ködbe veszett.
A Semmi szélén téged várlak.
Repítsenek angyalszárnyak!
Száljunk együtt, öleld át a lelkemet!



7

Szívod a vérem?
(Szepesi Richárd)
Nincs semmi baj, nincs harag,
Csak a bűntudatkeltés elmarad,
Pedig szeretted volna látni
Fájdalomtól torz arcomat.
Nem vagyok angyal, vállalom,
De a keresztet lassan elhagyom.
Vidd te tovább, mert félek
Nem lesz rá több alkalom.
Br:
A történetnek te is részese vagy,
Ez puszta tény.
Sokan mondták rám miattad:
?Ő nem vérszegény, csak hülye szegény??
Refr:
Pedig szívod a vérem nappal és éjjel,
Megszokott játék, de fáradok.
Ha hallgatlak téged, elhagy az élet,
Jobb lesz, ha mindent rád hagyok.
Szívod a vérem nappal és éjel,
A véleményed már nem érdekel.
Ha hallgatlak téged, elhagy az élet;
Kapj a fejedhez, és tűnj már végre el!
Ítélkezz bátran, csak csendesen
És tarsd meg magadnak, ha kérhetem!
Hisz magadnak köszönhetsz mindent
Ami történt, kedvesem.
Szevasz tavasz, most elmegyek,
És nem érdekelnek a részletek,
Mert vár valahol egy hely, ahol nyugottan élhetek.
Br+refrén 2x


8

Hontalanul/Vérző ima
(Szepesi Richárd)

Ahol te élsz, ott most nagy tüzek égnek,
Ahol te félsz, ott most milliók félnek.
Ahol te élsz, már nem szól az ének,
S a futóbolondok szabadon élnek.
Ne sírd vissza a régmúlt éveket!
Ha beledöglessz is, így lesz jó neked!
Egy új kor hajnala ragyog most le rád,
S ha panaszkodnál, befogják a szád.
Refr:
Itt sincs hazád, ott sincs hazád.
Száműzött lélek! Mondd, ki néz le rád?!
Lekódolt szívedben túl nagy a csend;
Szégyelld, hogy ki vagy! Itt ez most a rend.
Itt sincs hazád, ott sincs hazád.
Száműzött lélek! Mondd, ki néz le rád?!
Elárvult föld szegény fia!
Szóljon most érted a vérző ima.
Ahol te élsz, az anyák is sírnak,
Bukott istenek új sorsot írnak.
Érdek és pénz kéz a kézben jár,
S a kárhozott lélek megváltásra vár.
Refr:
Itt sincs hazád, ott sincs hazád.
Száműzött lélek! Mondd, ki néz le rád?!
Lekódolt szívedben túl nagy a csend;
Szégyelld, hogy magyar vagy! Ez most a trend.
Itt sincs hazád, ott sincs hazád.
Száműzött lélek! Mondd, ki néz le rád?!
Elárvult föld szegény fia!
Szóljon most érted a vérző ima.


9

A színész fohásza
(Szepesi Richárd-Danhauser Soma)
Előre legyártott képeket nézek,
Nem akarom érezni azt, amit érzek.
Véleményem nem kérdi senki;
?Ez így van jól, ennek így kell lenni!?
Érzéketlen világban élek,
Kinevetnek, ha emberként élek.
Nincs egy hely, hova elszökhetnék,
Hatalmam sincs, hát mit tehetnék?!
Minden este kérem, hogy ne így legyen,
Gyűlölöm minden kis szerepem.
Refr:
Én Istenem, Istenem!
Miért hagytál el engem?
Mit vétettem ellened,
Hogy ide kellett születnem?
Nem várom a holnapot,
Nem hiszek a mában,
És nem bízom a rendező
Jóindulatában.
Egyedül vagyok a nagy világban
Statisztaként egy rossz színházban.
Olyan ez, mint egy rossz főpróba;
A szerepem játszom parancsszóra.
De a szerep külön él már tőlem,
Nem férek el a régi bőrben.
Álmodom egy jobb világot,
Nem bírom ezt a valóságot!
Minden este kérem, hogy ne így legyen;
Némán üvölt a fájdalom bennem.
Refr:
Én istenem Istenem,
Miért hagytál el engem?
Mit vétettem ellened,
Hogy ide kellett születnem?
Nem várom a holnapot
Nem hiszek a mában,
És nem bízom a rendező jóindulatában.
Minden este kérem, hogy ne így legyen,
Gyűlölöm minden kis szerepem.
Refr:
Én Istenem Istenem!
Miért hagytál el engem?
Mit vétettem ellened, hogy ide kellett születnem?
Nem várom a holnapot,
Nem hiszek a mában,
És nem bízom a rendező
Jóindulatában.
Refr II.:
Én Istenem Istenem,
Miért hagytál el engem?
Mit vétettem ellened,
Hogy ide kellett születnem?
Nem várom a holnapot,
Nem hiszek a mában,
És oly nehezen bízom már
Egy emberibb világban.


10

Bukott angyal
(Szepesi Richárd)
Hatalmukat féltő
Önjelölt istenek,
Rettegtek a változástól
És megfeszítettek.
Hitből, félelemből
Keresztet ácsoltál,
S egy áruló kéz veled volt,
Mikor a kenyérért nyúltál.
Magamra maradtam
Az emlékek között,
Elkísért egy régi álom,
De ő is megszökött.
Nem kérhetem tőled,
Hogy adj feloldozást,
Bukott angyalként várom
A végső számadást.
Refr:
Közös volt a cél,
De vérködbe veszett,
A félelmek oltárkövére
Felvéstem neved.
Hittél bennem végig
De beáldoztalak;
Elveszett a becsületem,
De életben hagytak.

11

A messziről jött ember
(Szepesi Richárd)

Messziről jöttem, fáradt vagyok,
Elhagytak rég az őrangyalok.
Fogadj be kérlek, szenvedj velem!
Sajnálj egy kicsit, és megfizetem.
Adj nekem mindent, mi kedves és szép!
Nem baj, ha a bánat a szívedbe tép.
Bizonyísd így a hűségedet,
Szeretni foglak ha ezt megteszed.
Tagadd meg őseid! Minek a múlt?
Feledd a csillagot! régen lehullt!
Temess el mindent, mi nem köt hozzám!
Add el a lelked, s nézz végre rám!
Refr:
Égesd a könyvet, hisz léted a tét!
Hagyd most a vén bölcsek szent énekét!
Élvezd, hogy szép csendben kifosztalak;
Ráérsz majd sírni ha elhagytalak.
Szívedben ádáz gyűlölet ég;
Hiába szólnál: most már elég!
Térdre borulva sajnálkozom,
S elkezdem újra a régi dalom:
Messziről jöttem, és fáradt vagyok,
Elhagytak régen az őrangyalok.
Fogadj be kérlek és szenvedj velem!
Sajnálj egy kicsit és megfizetem!
Égesd a könyvet hisz léted a tét!
Hagyd most a vén bölcsek szent énekét!
Élvezd, hogy szép csendben kifosztalak,
Ráérsz majd sírni, ha elhagytalak.
Választhatnád, hogy nélkülem élsz,
Mégis minden jót tőlem remélsz.
Bocsáss meg végre! Hisz azt szeretnéd,
Hogy elvegyem újra, mi csak a tiéd.


12

Nézz szét!?
(Szepesi Richárd)
Nézz szét a nagyvilágban! Mit látsz?
Tüzek égnek, hatalmas tüzek,
Mik nem mások, mint maguk az emberek.
Fáradt angyalszívek gyúlnak lángra,
Az indulat perzsel bennük;
A csalódottság kígyómérge
Felemészti lelkük.
Refr:
Az Úr filmje lassan készül,
Elpusztul majd csak végül,
Mindaz, ki a sorok mögé lát;
A csordaszellem hangja
Üvölti: ?Halleluja!?
De széttépi, ha gyengébbet talál.
Nézz hát a tükörbe! Mondd, mit látsz?
Homlokodon ott ég már a jel:
A sorsodat mások döntik el.
Mert szólt az Úr, s rád szállt minden átka:
?Kezemben tartom egész életed!
A szerencsecsillag soha többé
Ne ragyogjon neked!?
Refr:
Az Úr filmje lassan készül,
Elpusztul majd csak végül
Mindaz, ki a sorok mögé lát;
Szól már a hálaének
A birkacsorda istenének,
Mert mindig lesz, ki mond egy új imát.
Az Úr filmje lassan készül,
Hősök és arcok nélkül;
A szerepeket már rég kiosztották.
A maszkok mind lehullnak,
De a jelszavak újra zúgnak,
Így épül egy szép és új világ.


13

A hontalan éneke
(Szepesi Richárd)
Kosárral a karomon,
Keresztül megyek a városon.
Pólyában a gyermekem,
Kosaramba fektetem.
Mögöttem a szörnyű múlt,
Odaát hagytam a háborút.
Ezernyi seb a lelkemen;
Hol hajtom le éjjel a fejem?
Refr:
Mert Hazám felől jöttem nyáron,
Átkeltem a Zöld Határon.
Kérlek, segíts Istenem,
Hogy legyen erőm újra kezdenem
Az egész életem.
Túl sok szörnyűséget láttam,
A földi poklokat bejártam.
Elmegyek, vagy meghalok?
Választottam: Itt vagyok.
Mögöttem a szörnyű múlt,
Odaát hagytam a háborút.
Ezernyi seb a lelkemen,
Hol hajtom le éjjel a fejem?
Refr. 2x


14

rnhtw

Angyali üzenet
(Szepesi Richárd)
Vaknak születtem, hogy ne lássak semmit,
Amit látnom kéne.
Sötétben éltem, és hiába mondták nekem,
Hogy nézzek a fénybe.
Refr:
De eljött végre az a téli hajnal,
Isten ajándékaként leszállt hozzám egy angyal.
?Ne kerüld el a sorsod!? ?így szólt-,
?Hívlak, jöjj velem!
Én vigyázok majd rád, most már
Nem bánthat senki sem.
Füledbe forró ólmot öntöttél,
Hogy ne halld, mit hallanod kéne.
Elfelejtett szavak kísértik álmodat,
Hívnak, hogy ébredj fel végre!
Refr.
Lebénult testében csendesen élt,
Hogy ne kelljen lépni az útra;
Most felrepül helyette szelleme szárnyán
És vissza se néz már a múltra.
Refr. 2x


15

7

www.ricsosz.mlap.hu

16

Csillagként érkeztél zene: Kiss Anikó-Szepesi Richárd
szöveg: Tóth Enikő
Hozzánk csillagként
Érkeztél e Földre,
Szemed tüzében
Ég majd mindörökre.
Mit tőlünk kaptál,
Az maga az Élet,
S lelked az útra
Végképp már megérett.
Megszülettél hát
És már nagyon vártunk;
Teljesült benned
Réges-régi álmunk.
Hogy mindent, mi szép
Megélhess e Földön,
S szereteted lángja
Száz darabra törjön.
Refr:
Gyújts hát fényt,
S légy hírnöke az Égnek!
Nehéz lesz az út,
De szóljon tiszta ének
Források vizéből
Melyet te fakasztasz;
És boldog ember
Mindig így maradhatsz.

Most még lelked tiszta,
Világító fénye
Hófehér betűket
Rajzol fel az Égre.
Gyermek szívvel élsz,
és álmodsz szüntelen;
Kívánjuk, hogy szép,
És boldog jövőd legyen!
Még nem szólsz, de érzed,
Mennyien szeretnek;
Kis világodban
Tündért is keresnek.
Talán ha felnősz,
Egyszer majd megérted,
Miért is szólt
Neked ez az ének.
r:
Gyújts hát fényt,
S légy hírnöke az Égnek!
Nehéz lesz az út,
De szóljon tiszta ének
Források vizéből
Melyet te fakasztasz;
És boldog ember
Mindig így maradhatsz.


17

www.csit.hu
18

www.avatarzenekar.com

19

www.nemeslevente.hu

20

8