Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez
- Thread starter San
- Start date
- Status
[FONT="]Félreállsz vagy szembeszállsz? Megragadod vagy elszalasztod? Kibírod vagy abbahagyod?[/FONT]
[FONT="]félreállok ha jön a vonat...szembeszállok ha hülyeséget hallok...megragadom ha hagyja magát...elszaladok ha vihar közeleg...kibírom ha csak kicsit fáj...abbahagyom ha már nem vagy kíváncsi rám...[/FONT]
[FONT="]félreállok ha jön a vonat...szembeszállok ha hülyeséget hallok...megragadom ha hagyja magát...elszaladok ha vihar közeleg...kibírom ha csak kicsit fáj...abbahagyom ha már nem vagy kíváncsi rám...[/FONT]
[FONT="]Az vagyok, akit[/FONT]ő[FONT="]l mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj... Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe és nehezen felejthet[/FONT]ő[FONT="] emlékeket [/FONT]ő[FONT="]rzöl majd utánam... Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert 1 mosolyommal leveszlek a lábadról... Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát... Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban így érzi... Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni... Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életb[/FONT]ő[FONT="]l, hogy újraélhesd[/FONT][FONT="][/FONT]
[FONT="]A szép rögtön kell, az igazira alszunk egyet. Szívünk lebeszélhető, de rá sosem. Testet lehet venni, lelket csak eladni. Van akit gyűlölsz, mert szeretni is tudnád. Az igazit elhagyjuk a többiért a többit az igazi miatt. A biztos megöl de túléled, a kétely éltet de belehalsz.[/FONT]
Az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. Ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják... pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy.
Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene. De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen. Ők, akik azelőtt kinevettek az ártatlanságom miatt, most folyton azt kérdezik, hogy tudok ilyen jól uralkodni a férfiakon. Ilyenkor csak mosolygok, és nem felelek, mert tudom, hogy a gyógyír még rosszabb, mint a fájdalom: egyszerűen nem leszek szerelmes.
- Status
Similar threads
