Nekem a minta mérete határozza meg, mit csinálok varrás előtt, meg az anyag "felbontása" . A szélét beszegni, ilyesmi, nem szoktam, mert valahogy sosem foszlik, csak néha egy-egy szál, és a mintától kb. 25 szem távolságra vágom le az anyagot, hogy bármi történik, legyen hely. Nagyobb dolgokat mindig bekockázok. Választok valami tök közönséges gép-kézi varrócérnát, legtöbbször valami pirosat, rózsaszínt, hogy elüssön (meg valaha kellett belőle 10 centi, és azóta csak van a vanás kedvéért.) és 10x10 kockánként végigvarrom. CSak úgy végigöltöm, semmi trükk, és ha az a rész "megtelt", vagy már vannak egyéb tájékozódási pontok, akkor csak egyszerűen kihúzom. Először fel sem merült bennem, hogy ennyit pepecseljek, mert nagyon nem illik hozzám: durr bele a közepibe (könyvben sosem olvasok el előszót :lol: ) . Viszont rájöttem, hogy a későbbiekben az a néhány óra többszörösen megtérül. Nekem. Mondom példának Michaell Powell Tenby-jét. Az a végén, ha jól emlékszem, valami 18x35 kocka volt, plusz-minusz 1-2. Azt úgy, hogy elkezdem az egyik végén, vagy a közepén, nem lehetett. Ez nekem arra is jó, hogy legtöbbször úgy varrok, hogy egy színt kinézek magamnak, ötletszerűen, hol a többet, hol a kevesebbet, és akkor azt mind megkeresem. És ilyenkor szokott jönni a család, mikor már jóideje motyogok, mint a sakkban, hogy huszár lép F4-re, ez nálam: jó, akkor most a 16-31-es kocka bal felső 3 szemtől 5 sor kék csúsztatva ...:lol::lol::lol: , szóval megint jönnek, kopogtatnak ... hogy nem szorít-e még a fejem ... :lol::lol::lol: