Bonán innen Bonán túl..
Nehéz lehet neked kedves ionon az a sok-sok pont, ami bivállyá, bivalycsordákká változik.
Hogy férnek el a fejedben?
kiss
h
Teremtő tudat... Ki vagyok...
- Téma inditó Bonaona
- Kezdés dátuma
Bonán innen Bonán túl..
Nehéz lehet neked kedves ionon az a sok-sok pont, ami bivállyá, bivalycsordákká változik.
Hogy férnek el a fejedben?
kiss
h
Mostanság azt érzem a csend-ben van valami felemelő
Hála!
..a csend a csendet felismeri...átöleli...és eggyé válnak...most akkor egyek vagyunk?
kissMa reggel mikor felébredtem, legkisebb családtag, halk hangja ébresztett:
-Hahó...
Majd párom ugrott fel és kis testét felemelve szorosan átölelve jó reggelt
kívánt a csöpp kis emberkének. Közénk helyezve kicsiny keze átölelte fejem és
halkan azt mondta anya szeretlek! Néma csend!
Ez az egy pillanat és minden csodaszépnek tűnik, ezzel a pillanattal minden más is teljesen új értelmet kap.
Az élet apró öröme, mely egész nap velem marad!
Párom felhúzta az ablakon a rolót és besütött a fény az ablakon, pont a szemünkbe sütött, kellemes melegség öntött el belül. Éreztem testem átszellemül, ez a meghitt
pillanat, ez mely ebben a pillanatban magával ragad. Már nem is létezem, csak érzem,
mily kellemesen átjár egy határtalan érzés, halkan belül egy hang azt súgja,
bárcsak sose múlna el. Aztán hirtelen minden mozgásba lendült. A csöppség
figyelmét a napsugárra szegezve, így szólt:
- Anya megyünk kirándulni?
Minden elindult, mindenki ment és tette a dolgát, de ez a valami ott belül nem változott, az a kellemes érzés továbbra is velem marad. Hazafelé jövet, egy kis kerülővel az erdő felé mentünk, ahol Őzikék sokaságával találkoztunk, ahogy csoportosan áthaladtak a tisztáson, csodálatos élmény, ahogy kecsesen lépkednek és a tekintetemet magukkal ragadva, megszűnök létezni. Magam vagyok a figyelem, a belső határtalan nyugalom és béke, nincs más csak ez a végtelen érzés mi magával ragad. Majd párom a 4 éves fiunkat, ölébe ültetve, megengedte neki, hogy vezessen. A gyermek szeme tisztára felragyogott, ahogy fogta a kormányt és szemébe a napsugár bele sütött, csak meredten nézett előre, arcán mosoly ült, kellemes megelégedettség, érezte biztonságban vagyok.. Csodálatos érzés volt nézni őket. Ahogy apa, fiával kéz a kézben eggyé váltak.
Majd e pillanat is elillant, és hazaérve, megint mindenki tudta a dolgát. Jó magam a konyhában kezdtem serénykedni, mint egy jó házi asszony, betöltve feladatomat, hogy a család jóllakhasson.
Egy hagyma került a kezembe a kosárból. Jól megfigyeltem, már fonnyadni kezdett. Elkezdtem lehámozni róla a héját, és az a fonnyadt rész, mi igen csak szagosnak bizonyult, alatta egy új hajtást rejtegetett. Micsoda csodálatos érzés, öntötte el szívemet újra és újra. Az egész főzés átszellemülve,(mintha nem is ebédet készítenék), történt. Az élet mi újra és újra megújul, és mégis magába rejti azokat az apró dolgokat,melyek bennünk, mint élmény, mint egy határtalan érzés örökre megmarad. Nincs más csak ez az örökké tartó pillanat!
Csodás napot mindenkinek Bona!
-Hahó...
Majd párom ugrott fel és kis testét felemelve szorosan átölelve jó reggelt
kívánt a csöpp kis emberkének. Közénk helyezve kicsiny keze átölelte fejem és
halkan azt mondta anya szeretlek! Néma csend!
Ez az egy pillanat és minden csodaszépnek tűnik, ezzel a pillanattal minden más is teljesen új értelmet kap.
Az élet apró öröme, mely egész nap velem marad!
Párom felhúzta az ablakon a rolót és besütött a fény az ablakon, pont a szemünkbe sütött, kellemes melegség öntött el belül. Éreztem testem átszellemül, ez a meghitt
pillanat, ez mely ebben a pillanatban magával ragad. Már nem is létezem, csak érzem,
mily kellemesen átjár egy határtalan érzés, halkan belül egy hang azt súgja,
bárcsak sose múlna el. Aztán hirtelen minden mozgásba lendült. A csöppség
figyelmét a napsugárra szegezve, így szólt:
- Anya megyünk kirándulni?
Minden elindult, mindenki ment és tette a dolgát, de ez a valami ott belül nem változott, az a kellemes érzés továbbra is velem marad. Hazafelé jövet, egy kis kerülővel az erdő felé mentünk, ahol Őzikék sokaságával találkoztunk, ahogy csoportosan áthaladtak a tisztáson, csodálatos élmény, ahogy kecsesen lépkednek és a tekintetemet magukkal ragadva, megszűnök létezni. Magam vagyok a figyelem, a belső határtalan nyugalom és béke, nincs más csak ez a végtelen érzés mi magával ragad. Majd párom a 4 éves fiunkat, ölébe ültetve, megengedte neki, hogy vezessen. A gyermek szeme tisztára felragyogott, ahogy fogta a kormányt és szemébe a napsugár bele sütött, csak meredten nézett előre, arcán mosoly ült, kellemes megelégedettség, érezte biztonságban vagyok.. Csodálatos érzés volt nézni őket. Ahogy apa, fiával kéz a kézben eggyé váltak.
Majd e pillanat is elillant, és hazaérve, megint mindenki tudta a dolgát. Jó magam a konyhában kezdtem serénykedni, mint egy jó házi asszony, betöltve feladatomat, hogy a család jóllakhasson.
Egy hagyma került a kezembe a kosárból. Jól megfigyeltem, már fonnyadni kezdett. Elkezdtem lehámozni róla a héját, és az a fonnyadt rész, mi igen csak szagosnak bizonyult, alatta egy új hajtást rejtegetett. Micsoda csodálatos érzés, öntötte el szívemet újra és újra. Az egész főzés átszellemülve,(mintha nem is ebédet készítenék), történt. Az élet mi újra és újra megújul, és mégis magába rejti azokat az apró dolgokat,melyek bennünk, mint élmény, mint egy határtalan érzés örökre megmarad. Nincs más csak ez az örökké tartó pillanat!
Csodás napot mindenkinek Bona!
Elbódítóan izgalmas volt Mamónál a félhomályban a kopott karfájú öregszagú fotel mélyén kuporodni. Sokat mesélt igazat és tudtam, sokat füllentett is. De az ártatlan nemigaz dolgok, tudom neki szóltak csak. Kicsit valamiért megmelengették a szivét, habár sosem derült ki miért. Már azért sem, mert ő nem volt beleírva egyetlen mesébe se. Nemtudni hogyan csinálta, de sosem mesélte el kétszer ugyanazt a történetet, kivéve a teknősbéka meséjét. Pedig nem úgy éreztem, hogy nagyon szerette volna, inkább mintha félt volna tőle kicsit . De azokban a magyarázatnélkülien komor napokon újra és újra elmondta, nekem pedig mindig új és szívetmelengetően kedves volt ez a történet.
Mindig úgy kezdte, sosem tévesztve el, hogy a teknős sok sok év ide-oda toporgás után egy reggel mikor felébredt arra gondolt, meg kellene tudni mi van a hegyen túl. Hát elment a legokosabb teknőshöz, a királyhoz és megkérdezte tőle. Az azt mondta, hogy tudjuk ott simogatóan kedves a napfény, de hát messze van, nem éri meg olyan hosszú utat megtenni. Itt is süt annyira. Néha még a páncélon keresztül is érezni erejét. Teknős úgy érezte, ebből a válaszból semmit sem tudott meg arról mi van a hegyen túl. Elment a bolond teknőshöz, kiről tudta sok aranyat keres azzal csupán hogy bolond. Az nevetve mondta neki, nem lehet ott annál több mintha a szobád plafonjára, a lámpa köré napsugarakat rajzolsz, a falra pedig csillagokat, aztán lefekszel és egy szépet álmodsz. Teknős nem hitte, hogy így igaz és elment a jós teknőshöz, akiről tudni vélték, mindent lát, a jövőbe is. Az eléggé bölcs volt, hogy csak annyit mondjon neki, el ne indulj, ez a te életed itt. Az úton, a hegy jeges hidegében elpusztulsz.
Teknős tudta jóakaratú a válasz, de úgy érezte még valakitől meg kellene kérdeznie, mi van a hegyen túl. Ezért elment egy fiatal teknős lányhoz, aki mindig meglepte, mert másképp tudott toporogni mint ő és tudta sok pénzt szedett már össze teknős szíveket égető mutatványaival. Azt hitte kineveti majd kérdése miatt, mint tette sokakkal sokszor. De az most nemhogy nem nevetett, inkább nagyonis komor lett. Még teknős mértékben is sok idő telt el mig válaszolt, pedig amit mondott olyan rövid volt, egyszer én is elmegyek, megnézem mi van a hegyen túl. Teknős most már biztosan érezte, el kell indulnia. Nagyon hosszú, nagyon fárasztó volt az út. Többször gondolt arra vissza kellene fordulni. De, hogy már elindult, tudta nincs hova. Olyan jeges sziklákon mászott keresztül amire máskor sosem próbált volna felkapaszkodni, olyan vízmosások mélyére bújt a fagyos szél elöl, amiket eddig messzire elkerült. Már közeledett a csúcshoz. Teste melegével vágott utat magának a hóban. Mikorra felért már annyira lehült, hogy nem tudta lábait mozgatni . Már látta a fényt a hegyen túl, de ereje elfogyott. Mielött teljesen megfagyott még kapaszkodni próbált, hátha a lendület legurítja a hegy túlsó oldalára és legalább ott haljon meg. Utolsó gondolatával még örömmel suttogta magának, láttam a napot a hegyen túl.
Egyszer megkérdeztem Mamót, hát miért nem jó, ahogy itt süt a nap, nézd milyen izzó, nézd milyen csillogó. A csendben nagyon hangosnak tünt ahogy mondta, tudod amig nem ismered a napot a hegyen túl, nem is tudhatod, hogy szívednek milyen mikor meleget ad. Ekkor még nem értettem mit akart ezzel mondani, pedig a szeme olyan féltően, kedvesen csillogott. De nem mesélte el a teknős meséjét többé soha .
© Arnon Blaid * Parabox
Mindig úgy kezdte, sosem tévesztve el, hogy a teknős sok sok év ide-oda toporgás után egy reggel mikor felébredt arra gondolt, meg kellene tudni mi van a hegyen túl. Hát elment a legokosabb teknőshöz, a királyhoz és megkérdezte tőle. Az azt mondta, hogy tudjuk ott simogatóan kedves a napfény, de hát messze van, nem éri meg olyan hosszú utat megtenni. Itt is süt annyira. Néha még a páncélon keresztül is érezni erejét. Teknős úgy érezte, ebből a válaszból semmit sem tudott meg arról mi van a hegyen túl. Elment a bolond teknőshöz, kiről tudta sok aranyat keres azzal csupán hogy bolond. Az nevetve mondta neki, nem lehet ott annál több mintha a szobád plafonjára, a lámpa köré napsugarakat rajzolsz, a falra pedig csillagokat, aztán lefekszel és egy szépet álmodsz. Teknős nem hitte, hogy így igaz és elment a jós teknőshöz, akiről tudni vélték, mindent lát, a jövőbe is. Az eléggé bölcs volt, hogy csak annyit mondjon neki, el ne indulj, ez a te életed itt. Az úton, a hegy jeges hidegében elpusztulsz.
Teknős tudta jóakaratú a válasz, de úgy érezte még valakitől meg kellene kérdeznie, mi van a hegyen túl. Ezért elment egy fiatal teknős lányhoz, aki mindig meglepte, mert másképp tudott toporogni mint ő és tudta sok pénzt szedett már össze teknős szíveket égető mutatványaival. Azt hitte kineveti majd kérdése miatt, mint tette sokakkal sokszor. De az most nemhogy nem nevetett, inkább nagyonis komor lett. Még teknős mértékben is sok idő telt el mig válaszolt, pedig amit mondott olyan rövid volt, egyszer én is elmegyek, megnézem mi van a hegyen túl. Teknős most már biztosan érezte, el kell indulnia. Nagyon hosszú, nagyon fárasztó volt az út. Többször gondolt arra vissza kellene fordulni. De, hogy már elindult, tudta nincs hova. Olyan jeges sziklákon mászott keresztül amire máskor sosem próbált volna felkapaszkodni, olyan vízmosások mélyére bújt a fagyos szél elöl, amiket eddig messzire elkerült. Már közeledett a csúcshoz. Teste melegével vágott utat magának a hóban. Mikorra felért már annyira lehült, hogy nem tudta lábait mozgatni . Már látta a fényt a hegyen túl, de ereje elfogyott. Mielött teljesen megfagyott még kapaszkodni próbált, hátha a lendület legurítja a hegy túlsó oldalára és legalább ott haljon meg. Utolsó gondolatával még örömmel suttogta magának, láttam a napot a hegyen túl.
Egyszer megkérdeztem Mamót, hát miért nem jó, ahogy itt süt a nap, nézd milyen izzó, nézd milyen csillogó. A csendben nagyon hangosnak tünt ahogy mondta, tudod amig nem ismered a napot a hegyen túl, nem is tudhatod, hogy szívednek milyen mikor meleget ad. Ekkor még nem értettem mit akart ezzel mondani, pedig a szeme olyan féltően, kedvesen csillogott. De nem mesélte el a teknős meséjét többé soha .
© Arnon Blaid * Parabox
Mostanság azt érzem a csend-ben van valami felemelő
Hála!
oldas es kotes. A zaj suru, foldhoz kot, letagloz, a csend konnyu, lebego, felemel, felold. "ket karodban ringatozom csendesen...." milyen aterezheto, nem?
E
elke
Vendég
Oldunk és kötünk egyre többet egyre erősebben azután elindul az oldás,elengedés a lebegés az értés megérít átitat a szeretet, a megértés az, hogy egyek vagyunk a világ kitágul csendes mégis mindent tudsz érzel szavak nélkül is. Majd bejjebbszükül elindulnak a hangok, de a tudat benned marad bokád megrántja egy sárban csúszó és már nem belerugsz, hanem minden szereteteddel segítesz neki felálni ,ahogyan csak te tudsz és akkor emlékszel majd a feléd nyújtott kezekre ahogy neked segítettek felállni és arra hogy egyek vagyunk....csodás ez a világ ez az élet, mindennappal szebb lesz nékem és mégis amikor emlékeimben felbukkan az a másikvilág indulnék ....tudom visszajövök még
...nem létezik más csak ez a pillanat...ez a pillanat teljes...ha elkapod, ha benne vagy magával ragad....akkor minden benned teljes és tökéletes...kapd el most...légy jelen benne...érezd, ahogy kiteljesedsz...ahogy átérzed magát a mindenséget...légy magad a pillanat!
a bona által a mindentől a mindenkinek..)
nagy pusza a jelen lévőknek!!
a bona által a mindentől a mindenkinek..
)nagy pusza a jelen lévőknek!!
Oldunk és kötünk egyre többet egyre erősebben azután elindul az oldás,elengedés a lebegés az értés megérít átitat a szeretet, a megértés az, hogy egyek vagyunk a világ kitágul csendes mégis mindent tudsz érzel szavak nélkül is. Majd bejjebbszükül elindulnak a hangok, de a tudat benned marad bokád megrántja egy sárban csúszó és már nem belerugsz, hanem minden szereteteddel segítesz neki felálni ,ahogyan csak te tudsz és akkor emlékszel majd a feléd nyújtott kezekre ahogy neked segítettek felállni és arra hogy egyek vagyunk....csodás ez a világ ez az élet, mindennappal szebb lesz nékem és mégis amikor emlékeimben felbukkan az a másikvilág indulnék ....tudom visszajövök még
kiss
... a pillanatban már megkülönbözhetetlen a segítő és a megsegített kéz... hisz magamnak nyújtom...kiss a cselekvés van... személytelenül
mert segíts magadon, Isten is .......h
I
ionon
Vendég
Piramis tudat teremtődik megint a nett segedelmével ha első vagy megint jól jársz ez ám a tudati teljesítmény!:``:
E
elke
Vendég
Fodor Ákos : Sose Bánd
a hang… a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved…
a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész…
a csend… a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved…
a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész…
a csend… a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
Mert itt vagyunk
Fodor Ákos : Sose Bánd
a hang… a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved…
a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész…
a csend… a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.
sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!
Mert itt vagyunk
kissh
Nos ezek az én saját meglátásaim, amiket a blogomba is betettem:
1. Minden ember is Isten része, azaz vele EGY!
:minden ember magában hordozza a Fényből és Szeretetből álló Isteni Lényeget, a MAG-ot, melynek alaptermészete a Szeretet!
2. Minden ember Léte örök, a test halála után is végtelen!
:minden ember életének célja a fizikai, érzelmi, mentális és spirituális fejlődés, hiszen LÉTe végtelen, azaz örök.
3. Minden ember teljes érvényű alapjoga a
Szabad Akarat!
:Azonban a Teremtésben, mindenütt érvényesülő mindeneket Létbentartó törvényeket figyelmen kívül hagyni nem lehetséges okozatok nélkül.
4. Minden ember és minden Létező egyelő, egyenrangú,
és Létezése korlátozhatatlan, azaz szent és sérthetetlen!
Függetlenül Létezése pillanatnyi állapotától, minőségétől!
5. Mivel minden ember Isten része, így minden ember
képes a teremtésre is!
1. Minden ember is Isten része, azaz vele EGY!
:minden ember magában hordozza a Fényből és Szeretetből álló Isteni Lényeget, a MAG-ot, melynek alaptermészete a Szeretet!
2. Minden ember Léte örök, a test halála után is végtelen!
:minden ember életének célja a fizikai, érzelmi, mentális és spirituális fejlődés, hiszen LÉTe végtelen, azaz örök.
3. Minden ember teljes érvényű alapjoga a
Szabad Akarat!
:Azonban a Teremtésben, mindenütt érvényesülő mindeneket Létbentartó törvényeket figyelmen kívül hagyni nem lehetséges okozatok nélkül.
4. Minden ember és minden Létező egyelő, egyenrangú,
és Létezése korlátozhatatlan, azaz szent és sérthetetlen!
Függetlenül Létezése pillanatnyi állapotától, minőségétől!
5. Mivel minden ember Isten része, így minden ember
képes a teremtésre is!
A tudatállapot 9 szintje
A 9 szintről szeretnék többet megtudni. Tudnál ajánlani anyagot?
A 9 szintről szeretnék többet megtudni. Tudnál ajánlani anyagot?
Szió!
Hát persze...egy kis füvescigi...na jó csak viccelek
):..:...ne vegyél komolyan....a legjobb, ha magad vizsgálod meg....ha elkezded megfigyelni magadban mindet....a nirvanna a boldogságot jelenti, az is egy tudatállapot, az a Természetes tudatállapotunk, minden más már tartalommal bír, a gondolatok azok amik mássá teszik, mikor a belső csendben vagy engeded a természetest áramolni, mikor kilépsz belőle, és visszatérsz az azonosulásba, a hamis Én ben megjelenő gondolati energiának felelve meg azzá lesz amilyen tartalommal bír....a kollektív tudatfeletti tartalmazza a létezés működésének szeretetnek az Egységnek a gondolati tartalmiságát....ha ezeket a gondolatokat veszed az éterből...akkor benne vagy...és így tovább...vizsgáld meg magadban....ha nincs gondolat akkor a nirvánában vagy...valójában te mindig ott vagy...csupán a gondolataid tartoznak valahova...a rezgésüknek megfelelő tartományba....ezek teszik a természetes tudatállapotodat mássá...figyeld meg....mi zajlik benned...mert bármi amit begyűjtesz ismeretként...máris elvette a szabadságodat...a tudás megköti a figyelmedet....nem enged vizsgálódni....kész válszt kapsz és elfogadod...ne higyj nekem....se senkinek....engedd, hogy benned történjen meg a felismerés...Ölel a bonakiss
I
ionon
Vendég
Egyetlen szint van tenmagad ez a határtalanság szinted ha mered akarni őt. Bármit teszel csak őt találod meg mindenben és minden helyzetben tagolod magadat részekre szabdalod akkor is tenmagad vagy. Tenmagadat ne szint ként észleld határtalanságban nincsenek szintek csak figyelés van ott élsz benne de eddig nem vetted észre milyen szint az ahol benne élsz de nem érzékeled de adsz nevet neki akkor fogod érzékelni hisz eddig is életed része, csak a fókuszod nem terjed ki eddig rá a határtalanságodban.
Szió!
Hát persze...egy kis füvescigi...na jó csak viccelek
Ölel a bonakiss
Szia!
Köszönöm a gyors reagálást.
Abszolút igaz az, amit leírsz. Én is ezt követem több-kevesebb hibával. De az se hiba, a felismeréseim része. Úgy gondolom nekem kell eldöntenem és éreznem, hogy éppen mi kell. Egy kis szellemi anyag, aztán a megfigyelés. Nem túl sok anyag, csak egy kis inspirálás, ami segít elindulni. Ez ilyen pulzálva működik nálam. Legalábbis ezt vettem észre.
A megfigyelés már a megvalósítás része. Én most technikát keresek.
Elindultam egy irányba és ehhez mindig kapok segítséget "kívánságom" szerint.
Esténként Kalu Rinpocse könyvét olvasom, de csak egy-egy oldalt. Egy-egy oldalban is van bőven feldolgozandó anyag.
Először szeretnék találni egy irodalmat és után jön a megfigyelés.
Most ez jött következő lépésnek, ezért keresem.
A testtel kezdtem, ahhoz is megtaláltam a segítséget, de szellemi téren is kell olvasható irodalom és van segítőm is.
Ha esetleg ismersz olyan buddhista könyvet, amiben írnak erről, az érdekelne.
Akkor véleményed szerint a tudat kilenc szintje nem is létezik és a régi tanítások tévednek?
I
ionon
Vendég
Tudod fokozatosan figyeled önmagadat a fejlesztéseidben és egyszer elolvasod mit írnak mások a kilenc vagy akár mennyi tudatról rá is mersz egy karéjban mindre hisz ezt te tudod már. Most is tudod ott van benned csak elő kell ásnod elmédből újra emlékezned kell rá. Nem hiszek a szintekben te egy egység vagy ami nem szintekre van tagolva bármivel foglalkozol az ő egységébe tartozol és fokozatosan eléred hogy mindenben ott tudsz lenni egységtudatban.
A kilenc tudatállapot
Az első öt „tudatállapot” az öt érzéknek felel meg; látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés. Ezeket a kívülről érkező információk érzékelésére és befogadására használjuk. Képzeljük el a születés pillanatát; az újszülött rögtön rendelkezik ezekkel az érzékekkel. Mi is olyan mértékben kezdünk kötődni a minket körülvevő világhoz, ahogy a csecsemő, akinek figyelmét leköti a világ összetettsége. Így pedig nem fogjuk megismerni a tudat mélyebb „rétegeit” és azok működését.
A csecsemő növekszik és megtanulja megkülönböztetni a kéket a pirostól, vagy a meleget a hidegtől. Ez a képesség a hatodik tudati szint, vagy az elme, mely lehetővé teszi, hogy értelmet adjunk az érzékeinkkel befogadott információknak. Elsősorban ezt az első hat tudati szintet használjuk mindennapi cselekvéseink során.
A hetedik tudat belső, lelki világunkkal kapcsolatos. Itt tárolódnak az életünk során megtapasztalt dolgok. Ennek a tudatnak köszönhetően alkotunk képet arról, hogy kik vagyunk, milyen neműek, nemzetiségűek, stb. Ebben a tudatban találhatók azok az összetevők, melyek segítenek az egyénnek magát másoktól, valamint a jót a rossztól megkülönböztetni. A nyugati társadalmakban alkalmazott különböző terápiákra tekinthetünk úgy is, mint olyan törekvésekre, melyek célja, hogy megszabadítsák az egyéneket az életükben megtapasztalt különböző, a hetedik tudatban található, nem kívánt benyomásoktól.udati szintnek a ss ssóknak. meleget a hidegtől. áez.
A nyugati kultúrának csak az első hét tudatról vannak ismeretei. A nyolcadik tudat fogalmát, mely a belső okok és következmények (karma) tárháza, általában nem használjuk a mindennapi életben. Egy lehetséges kilencedik tudat létezése pedig, mely az életünk működését és a világegyetemmel való kapcsolatát hivatott leírni, teljesen idegen a kultúránk számára. Ez a kilencedik tudat a buddhizmusban a Nam-myoho-renge-kyo vagy az élet törvénye.
- Tapintás
- Ízlelés
- Látás
- Hallás
- Szaglás
- Tudatos elme
- Tudatalatti/Korlátolt egoista én
- Karma
A nyolcadik és a kilencedik tudat egy olyan szinten működik, ahol minden élet szoros kapcsolatban áll egymással. Éppen ezért a hetedik tudat által alkotott kép, mely szerint az egyén másoktól teljesen függetlenül és elszigetelten létezik, hamis. Ez az én természetét illetően a mélyen gyökerező érzékcsalódások egyike. A hetedik tudat beszűkült egoja visszautasítja az életek közötti kapcsolat gondolatát. Aki viszont átlép a nyolcadik tudat szintjére, feltöri a korlátolt ego páncélját, és nyitottá válik egy magasabb szintű én számára. Az első hét tudat ezen kívül a haláltól való félelem szintje is. A hetedik tudatba szorult ego úgy tekint önmagára, mint, aki a halál pillanatában megszűnik létezni. Aki ezt hiszi, az nem láthatja, hogy a nyolcadik tudati szinten az életenergia folyamatosan áramlik, időn és életeken át.
Az illúziót, mely szerint a hetedik tudatban található az egyén valódi énje, alapvető tudatlanságnak nevezzük, mely nem ismeri el, hogy minden élő lényt elválaszthatatlan kapocs köt össze. Az ilyen önképből, vagyis hogy magunkat a többi embertől teljesen különállónak és függetlennek tekintjük, születik a diszkrimináció, az erőszak, az arrogancia, az anyagi javakért és a túlzott jólétért folyatatott harc.
A nyolcadik tudat egy nagy raktárhoz hasonlít, ahol megtaláljuk az összes okot és következményt, mely meghatározza a világhoz való viszonyunkat. Ez a karma tárháza is. Ez felelős a fizikai adottságainkért, a körülményeinkért, a reakcióinkért, jó vagy rossz szerencsénkért, munkánkért, kapcsolatainkért, egészségünkért, vagyis életünk minden területéért. Mivel az okokat gondolatok, szavak, vagy tettek formájában teremtjük meg, így a belső okozatok a tudatnak ezen a nyolcadik szintjén tárolódnak.
Mivel a belső ok és következmény lényünk mélyén létezik, egy olyan szinten, mely kapcsolatban áll minden élettel, ezért a külső okok és következmények a karmának megfelelően a nyolcadik tudati szinten jelennek meg. A nyolcadik tudat létezése magyarázza például az egypetéjű ikrek élettapasztalata közti különbséget. Megmagyarázza, hogy sokszor miért nincs látható oka ebben az életben azoknak a dolgoknak, amik velünk történnek. Ez a nyolcadik tudat, vagy karma életről életre vándorol. Az előző életbeli karmánk (belső ok) határozza meg következő születésünket, és ez határozza meg azt is, hogy hogyan fogunk viszonyulni a világhoz, illetve, hogy a világ hogyan fog viszonyulni hozzánk.
Ha azonban az élet csak ebből a nyolc tudatból állna, mindent az eleve elrendelt végzet irányítana. Egy bizonyos ok bizonyos következményt teremtene, ami befolyásolná és meghatározná az összes jövőbeli okot és következményt is. Mi pedig nem tudnánk változtatni az életünket uraló erőkön és tendenciákon, hiszen az akaraterő önmagában nem elég, hogy elérjük a nyolcadik tudat szintjét, és változtassunk mélyen gyökerező karmikus hajlamainkon.
A kilencedik tudat
A buddhizmus az tanítja, hogy létezik egy kilencedik tudat, amit Nichiren Daishonin buddha természetnek nevezett és a Nam-myoho-renge-kyo fogalmával írta le. Ez az élet minden funkciójának és működésének az alapja, amit „amala”-ként vagy „alapvető tiszta” tudatnak is nevezünk, amivel a legmélyebb szinten minden élő lény rendelkezik. A Nam-myoho-renge-kyo gyakorlása közben tehát ez az életerő tör fel a kilencedik tudatból és megtisztítja a kilencedik tudatban található belső okokat és következményeket, és hozzájárul a hatodik és a hetedik tudat jobb működéséhez. Új okokat kezdünk teremteni a nyolcadik tudatban, melyek immár nem az eddig uralkodó hajlamainkra, hanem a Buddha állapotra épülnek, épp ezért bátorság, együttérzés és bölcsesség hatja át őket. Egy másik pozitív változás, hogy a buddha szemén keresztül kezdjük életünket szemlélni, ami lehetővé teszi, hogy karmánkat igaz valójában lássuk. Így pedig könnyebb lesz szembenézni és megváltoztatni azt. datból és megtisztitény rendelkezik. a Nam-myoho-renge
Egy hasonlattal élve, a buddha állapot megjelenése olyan, mint mikor felkel a nap. Mikor a nap felkel a keleti horizonton, a csillagok, melyek eddig fényesen ragyogtak az éjszakai égbolton, hirtelen elhalványodnak, majd eltűnnek a szemünk elől. Ahogy a csillagok és a hold fénye elhalványodik a nap felkeltekor, ugyanígy mi sem szenvedünk többet a múltban létrehozott negatív okok negatív következményeitől. Mindez nem tagadja, és nem mond ellent az ok-okozat általános törvényének, ami a buddhizmus fontos alaptétele. Ez a „magasabb rendű” ok-okozati viszony pedig a buddhaság elérését kiváltó ok és annak következménye, vagyis a buddha állapot elérése.
A Nam-myoho-renge-kyo gyakorlása megszabadít minket negatív, vagy boldogtalanságot hozó karmánktól, és képessé tesz minket, hogy olyan okokat hozzunk létre, és olyan életet éljünk, ami saját és környezetünk jólétét szolgálja.
Szerintem ez mind benne van az egységtudatodban ha részekre szintekre szedik akkor jobban érted magadat mint egészként egységben lenni a tudatban.
Hasonló témák
