Teremtő tudat... Ki vagyok...

atomjani írta:

Amikor az ember azt hiszi magáról,hogy áldozat,akkor úgyis érzi magát. És az ő meglátása szerint az is. Ő ebben hisz, számára ez a valóság. És mások is így látják, mert úgy is viselkedik,mint egy áldozat. De valóban áldozat ő? Vagy csak egy ember,aki ezt hiszi magáról? Mondhatjuk rá valóban azt, hogy áldozat? Nem lehet, hogy ez csak pillanatnyi állapot? Örökké nem tud az ember abban a hitben megmaradni,hogy ő egy áldozat. Tehát nem is áldozat, csak megjátsza magát. Ez azt jelenti,hogy csak egy pillanatra tünhet ez valósággá számára,holott ez nem is igaz rá. Főleg azért,mert ő akart áldozat szerepébe bújni. És mivel szabad akaratú az ember,és mivel csak azt az érzést akarja kiélni, hogy ő egy áldozat,mert ez is vágya, ezért nem nevezhető áldozatnak. Sokmindent elhitethetünk magunkkal, azt is,hogy mi formáljuk a valóságunkat. De az egész nem szól másról,minthogy hitrendszereket építünk ki, hamis látszatot adunk a dolgoknak, és ebben élünk.

Kattints a kibontásához...

Szió!

Ha olvasol a sorok között akkor érted amit írtam, ha nem csak azt hajtogatod amit Te meg értettél...
Szerintem ugyan arról beszélünk, csak valahogy nem vetted észre...

Üdv: Bona

atomjani írta:

Egy embert látok,aki azt hiszi,hogy a hitével formálja a világot. Nem tudom, hogy valóban így van e, de ezt látom. Hogy igaz e, vagy nem, azt nem az én dolgom eldönteni.

Kattints a kibontásához...

Mindenki azt látja ami benne megfogalmazódik, vagyis önmagából indulki...
Így számodra ez a valóság, és ebbe nem is akarok bele szólni...

Bonaona írta:

Szió!

Ha olvasol a sorok között akkor érted amit írtam, ha nem csak azt hajtogatod amit Te meg értettél...
Szerintem ugyan arról beszélünk, csak valahogy nem vetted észre...

Üdv: Bona

Kattints a kibontásához...

az lehet

shanti írta:

Hello Mirjam!

Most hol lássam aztat a gömböt a fotón???? :shock:Ennyit sem Látok.:shock:A függöny mintás... vagy a függöny nem mintás?Mint az ÉÉÉÉÉn LOOOgóm-olyan a függöny?????!!!!!
De tényleg.
Meg akkor nektek saját univerzumotok van??Hozzátok jött, vagy teremtettétek?
Nekem is kell!

üdv:shanti

Kattints a kibontásához...

szia shantiés mindenki!
hát ezen majnem besz...tam....:mrgreen::mrgreen::mrgreen:
kész vagyok tőled....

van ott a függönyön egy izé, amit sokáig én sem tudtam micsoda, ezért kezdtem a nyomozóhadjáratot, és így kerültem erre a fórumra is
ugyanis ez a kis okos google a CH honlapját dobta ki, amikor beírtam az "angyalgömb" szót...az egész sztorit elolvashatod a "kapcsolatfelvétel az angyalokkal" topicban...
lehet, hogy mi teremtettük, látod ez még meg sem fordult a fejemben, de az is lehet, hogy valamiért "rámerészkednek" a fotóinkra:mrgreen:
a "különleges fotók" topicba sok ilyen képet tettem fel, ha gondolod, ott megnézheted őket....


csodálatos napocskát neked, nektek!
szeretettel: mirjam

Antal írta:

Kedves cathy222!
A dogma visszavonhatatlan igazságot jelent! Tehát nem vakhit! Főleg nem akadály. Az, hogy mennyire így van, talán elég, ha megjegyzem: a Katolikus Egyház, a közel 2000 év alatt megfogalmazott dogmái közül még egyetlen egyet sem kellett visszavonnia.
Hit és tudás nem lehet ellentéte egymásnak. A tudósok, mielőtt hozzáfognak "elképzeléseikhez" (lehetne jobb szót is találni e helyett), hisznek abban, hogy megvalósítható. Más téren is így van. A hit határai kitolódhatnak, de soha - míg e földön élünk - hit nélkül nem élhetünk.
Fontos megválasztani, hogy kinek hiszünk.

Kattints a kibontásához...

És képzeletre is szükség van. Ha nincs képzelet, akkor nem lehet új dolgokat feltalálni.

Keján írta:

A valóság az közmegyegyzés arról, hogy mi valóságos.

Az, hogy közmegegyezésen alapul valami, az még nem biztos, hogy valóságos. Ez még csak csoportos hit. A csoportot meg vezetheti érdek is, hogy közös csoportérdek alapján valamit kinyilvánítson és másokra ráerőszakoljon. Sok példát lehetne erre felhozni.
Mi a valóság? Mivel csak a jelenben vagyunk, így csak azt mondhatom, azt tudhatom, hogy vagyok. Létezem. Ezt nevezhetjük öntudatnak is. Amit látok, hallok, érzékelek - az már a múlt, mivel idő kell, míg az információ (létezésének hullámtere) hozzám (a lelkemhez) elér. Igen, a lélek az, ami ténylegesen érzékel, a szerveink csak előfeldolgozóként működnek. Az információ pedig a környező világ perturbációja révén torzulhat, sérülhet - mondják úgy is, hogy szennyeződik. Véleményem szerint ezért így csak a hittel állhatunk szemben. Látom a Napot lebukni az ég alján, de mire a fény hozzám elér (kb. 8 perc), bizony már a valóság egészen más. Már 8 perce lebukott. Mi csak a 8 perccel korábbi múltját látjuk. Amit elképzelek, az a jövő. Hiszem, hogy megteremtem, úgy lesz, be fog következni. Van ami igen nagy valószínűséggel, van ami kevésbé. Teljes bizonyossággal nem állíthatunk semmit. Mi van, ha a Mindenható az utolsó pillanatban beavatkozik? Megteheti? - Ha Mindenható, akkor igen. Gyakorlatilag a létezésemen kívül - vagyis hogy vagyok - semmiről sem állíthatom, hogy tudom, csak hihetem. Ezért szoktam hangoztatni, hogy "Mindig lehet olyan dolog amit nem ismerünk, és minek az ismerete mindent megváltoztathat." Nekem eddig bejött...

Kattints a kibontásához...

A csoportos hit megegyezésen alapul. Aki hisz pl az egyház tanaiban,az elfogadja,hogy létezik Isten. És nem is akármilyen. És elfogadja azokat,amit egy közös könyvbe foglaltak, ez pedig a Biblia. És a tanításokat is. A 10 parancsolatot is. Nem kérdőjelezi meg, nem kételkedik benne, hanem elkönyveli magának valóságként. Ebben hisz,ezt tartja igaznak. És mivel az, hogy másik is ebben hisznek,ezért még meg sem fordul az a fejében,hogy ez lehet, hogy ez csak vakhit.

kedves atomjani
fél évvel ezelőtti bejegyzésekre reagálsz?
Keján több mint egy hónapja nem volt a CH-n, nem hinném, hogy válaszolni fog neked

A kérd és megadatik tényleg nagyon logikusan irja le a receptet,bár kezdetben akkor sem könnyü...legalábbis ez a saját tapasztalatom.Nade sebaj,gyakorlat teszi a mestert
Derzsi

Hello!

Mirjamnak:

van ott a függönyön egy izé, amit sokáig én sem tudtam micsoda, ezért kezdtem a nyomozóhadjáratot, és így kerültem erre a fórumra is

Kattints a kibontásához...

Szerintem csak családlátogatás keretében lehetséges tisztázni, hogy gömb vagy gömbök tényleg vannak-e ottan nálatok, és az hogyan mandala mer nekem a függöny(mindjár leveszem a fejemről) bezavar.:-D
A fotografikus memóriám is segíthet az analizálásban…:-D
Teljesen zavarodott vok.
Mosószeres gömböt nem szoktatok fujniiiii a függönyre??
Ha így kerültél ide akkor tök jó hogy van függönyöd, meg azon az izé ami olyan mint az ÉNNNN LOOOGÓM(mellesleg egy Osho festmény).
Szeretném kifejteni a függönyminta és az ezotéria látható kapcsolatát............de inkább mégsem.

Bonának:

Látod ezt a vigyorgó alakot:razz:, akkor nyitva a szemed...most képzeld el így röhögök :mrgreen:, de csak azért mert jó a függönyöd(logod)

Kattints a kibontásához...

Voltál nálunk családlátogatáson??....má hogy tudod milyen a függönyöm??:-D
Pici felelőtlenség( vagy felhőtlenség ) van ebben Te nevetésedben, és ha lefagy Tőle a CH szerver?
Hadd faggyon!!

Elnézést a szemtelenségért, de csak a szakmai tudásomat ajánlottam fel segítségül....az angyalgömbök témában.
Tudom ez a Tudatos balhé.:656:

Szerintem má unjátok a...........függönyöm.

szeretettel:shanti

atomjani írta:

A csoportos hit megegyezésen alapul. Aki hisz pl az egyház tanaiban,az elfogadja,hogy létezik Isten. És nem is akármilyen. És elfogadja azokat,amit egy közös könyvbe foglaltak, ez pedig a Biblia. És a tanításokat is. A 10 parancsolatot is. Nem kérdőjelezi meg, nem kételkedik benne, hanem elkönyveli magának valóságként. Ebben hisz,ezt tartja igaznak. És mivel az, hogy másik is ebben hisznek,ezért még meg sem fordul az a fejében,hogy ez lehet, hogy ez csak vakhit.

Kattints a kibontásához...

Kell létezzen egy objektív valóság, amihez képest vagyunk, gondolkodunk, vagy hiszünk. Pl. a természeti törvények, amelyek semmilyen korban nem változhatnak, mert akkor káosz lenne (Pl. a tömegvonzás iránya megváltozna). Ugyanígy nemcsak csoportos hitről van szó, amikor a tízparancsolatról beszélünk, hanem természettörvényekről, amelyek ha nem azt kezdik jelenteni, amit jelentenek, felbomlik a rend (lásd. ne ölj). Ami alapjában véve mindig ugyanazt jelenti(1 + 1 =2), az nyugodtan lehet a csoportos hit alapja is, mert az igazi hit nem hiedelem, hanem megismerése a változatlannak, és ez tudást eredményez.

shanti bevallom, ezt az angyalgömbös függönyt a Teszkáu-ban vettem az egyik leárazáson
nagyon megtetszett, mert rögtön Osho festményét juttatta eszembe...

mirjam77 írta:

kedves atomjani
fél évvel ezelőtti bejegyzésekre reagálsz?
Keján több mint egy hónapja nem volt a CH-n, nem hinném, hogy válaszolni fog neked

Kattints a kibontásához...

Nem számít, hogy milyen régi, csak úgy reagáltam rá. Talán egyszer elolvassa.

atiliani írta:

...Ugyanígy nemcsak csoportos hitről van szó, amikor a tízparancsolatról beszélünk, hanem természettörvényekről, amelyek ha nem azt kezdik jelenteni, amit jelentenek, felbomlik a rend (lásd. ne ölj). Ami alapjában véve mindig ugyanazt jelenti(1 + 1 =2), az nyugodtan lehet a csoportos hit alapja is, mert az igazi hit nem hiedelem, hanem megismerése a változatlannak, és ez tudást eredményez.

Kattints a kibontásához...

A tízparancsolhat mondhatja azt, hogy ezt ne csináld, azt ne csináld, de én mégsem tudok aszerint élni. Nekem ezek korlátokat jelentenek, és ha korlátokról van szó,akkor azokat nagyon nem szeretem. Lehet hogy azt mondja, hogy ne ölj. De mit csinálsz,akkor ha mégis megteszed? Ért valamit a tízparancsolat? Ér az e valamit egyáltalán, ha azt mondják,hogy ne ölj, miközben gyülölettel a szívedben a másik halálát kívánod? Ugye, hogy nem. És arra se lehet kérni az embert, hogy ne gyülöljön. Mert az egész nem így müködik. És tudod akkor lehetsz igazán önmagad, ha aszerint élsz,ahogy szeretnéd. Ha nem korlátozod magad semmilyen törvénnyel, hittel. Valamint még akkor, hogy nem mondod azt, hogy ez az érzés most rossz, hogy ezt az érzést most el kell folytanod,mert csak ártani fog, csak még több rosszat hoz maga után. Ha mégis így teszel, akkor sose leszel boldog. Mert korlátokat állítasz magad elé. A korlátoktól senki élete nem lesz jobb.
Lehet, hogy van rend. De az, hogy rend van, az azt jelenti, hogy törvények uralkodnak. A törvények csak korlátozák az embert, a törvények elveszik a személyes szabadságunkat, elveszik azt a cselekvőképességet,hogy azt tehetünk,amit akarunk,és amikor korlátokba ütközünk,akkor érezük igazán ketrecben magunkat. Mert nem tudjuk azt csinálni, amit szeretnénk. Ellenállásban ütközünk,és nem tudunk megnyilvánulni úgy,ahogy szeretnénk.
A gyerekkorom máshogy se telt, minthogy megmondják hogy mit csináljak, és mit ne csináljak. Engedelmességre tanítottak, és olyan elveket akartak rám kényszeríteni,ami nem is az enyémek. És amik tele voltak korlátokkal. Nem szeretnék olyan világban élni, ahol csak rend van, ahol megmondják, hogy miképpen élhetek és miképpen nem. Japánban vagy kínában(pontosan nem tudom) is hoztak olyan erős törvényeket, melyek csak az ember cselekvőképességét akadályozták,próbálták írányítani az emberek életét,még a magánéletükbe is beleszóltak. És hogy még pár rendet említsek, ilyen azok az országok,ahol diktatúra, vagy kommunista hatalom volt/van. Vagy Magyarországon,ahol 1956-ban embertelen eszközökkel akarták betartani a rendet. Embereket mészároltak le, embereket rúgdostak agyon azért,hogy a rendet betartassák. Ez a rend. Mond, mennyire tetszenek? A rend mindig akkor jön létre, mikor korlátokat állítunk, vagy korlátokat állítanak, melyben nincsen beleszólásunk sem.

Bonaona írta:

Csak nem mindegy ki írányit kit....használd arra amit elakarsz érni...és pozitív gondolatokkal...de ezt már leírtam...lehet nem érthetően...vagy csak elsiklottál felette...légy boldog, akkor nincs semmi gond jól csinálod amit csinálsz.... de ha valaki nem az, akkor ott bibi van....légy gyermeki befogadó....ennyi....az már nem az egó hidd el...az egó mindig uralni akar, birtokólni...stb....de persze mindenki maga dönt ....

Kattints a kibontásához...

Az ego az,mikor gondolkodsz, mikor agyalsz. Ahol nincsenek gondolatok,ott nincsen ego sem. Ha nincs ego,akkor jól érzed magad. Akkor érzed igazán önmagad.
Az egot valóban nem lehet megszüntetni,mint azt a fentiekben mondták. De az egot lehet teremteni. És aki megteremti,az maga is egoistává válik. Ha gondolkodsz, gondolatokat eresztesz el,akkor az egoizmus beszél belőled. Ha azt mondod valamire hogy jó, vagy rossz, akkor az ego beszél belőled. Az ego az,aki hozzá tesz mindenhez mindent, és jellemez, és megkülönböztet dolgokat. Az ego az,aki célokat, problémákat teremt, hogy legyen min gondolkodni, legyen mit agyalnia, legyen mit megoldani. Az ego az,ami a múltba, vagy a jövőbe kapaszkodik.
Én tudom, hogy egoista vagyok, mert vannak álmaim, vágyaim, melyet én teremtettem magamnak.

Antal írta:

A vakhit vagy fanatizmus vak bizalom bizonyítékok hiányában, sőt, kényszerítő bizonyítékok ellenében is, amikor az ember hisz valamiben az azt alátámasztó bizonyítékok nélkül.
A 2000 éves keresztény vallás nem vakhiten alapul. Jézus Krisztus mindent bebizonyított szeretetével. Nem tévedett és nem tévesztett. Mivel beb
A vallás nem más, mint az értelmes ember vonzódása teremtője felé. (Ez minden vallásra érvényes.) Kinek a hite vakhit?

Kattints a kibontásához...

A hitet is az ego teremti. Teremti,hogy legyen mi szerint élnie.
Tökmindegy,hogy milyen volt jézus. Ha létezett, ha nem, számomra nem jelent semmit. Nem arról szól az életünk, hogy példát vegyünk másik emberről.

Bonaona írta:

"Osho" Részlet Éberség c könyvből:
Ha van egyvalami, amiben a világ minden buddhája egyetért, az éppen ez – hogy az ember jelenleg alszik, pedig ébren kellene lennie. Az ébrenlét a cél, és az ébrenlét minden tanításuk íze. Zarathusztra, Lao-ce, Jézus, a Buddha, Bahaudin, Kabir, Nanak – minden felébredett egyetlen dolgot tanít… különböző nyelven, különböző metaforákkal, de a daluk ugyanaz. Éppúgy, ahogy a tenger sós ízű – akár északon ízleljük, akár keleten, akár nyugaton, a tenger mindig sós ízű – a buddhaság íze az ébrenlét.
Semmilyen erőfeszítést nem fogsz tenni azonban, ha továbbra is meggyőződésed, hogy ébren vagy. Akkor fel sem merül, hogy erőfeszítéseket tégy – minek bajlódnál vele?
És vallásokat, isteneket, imádságokat, rituálékat teremtesz az álmaidból – isteneid éppen annyira álmaid részei, mint bármi más. Politikád is csak az álmaid része, vallásod is az álmaid része, éppígy költészeted, festészeted, művészeted, minden, amit teszel – mert alszol, és a saját elmeállapotodnak megfelelően cselekszel.
Isteneid sem lehetnek mások, mint te vagy. Ki teremti őket? Ki ad nekik alakot, színt és formát? Te teremted őket, te formázod őket; olyan szemük lesz, mint neked, olyan orruk, mint neked – és olyan elméjük, mint neked! Az Ótestamentum istene azt mondja: „Én egy nagyon féltékeny isten vagyok!” Nos, ki teremtette ezt az istent, aki féltékeny? Isten nem lehet féltékeny, de ha mégis az, akkor mi a baj a féltékenységgel? Ha még Isten is féltékeny, akkor miért kellene rossznak érezned magadat, amikor feltámad benned? A féltékenység isteni tulajdonság!
Az Ótestamentum istene azt mondja: „Én egy nagyon haragos isten vagyok! Ha nem követed a parancsolataimat, elpusztítalak. A pokol tüzén fogsz égni mindörökké. És, mivel nagyon féltékeny vagyok, ne imádj senki mást. Azt nem tűröm el.” Ki teremtett ilyen Istent? Nyilvánvalóan a saját féltékenységünk, a saját haragunk következménye, hogy ilyen istent teremtesz. A te kivetítésed, a te árnyékod. Téged visszhangoz, senki mást. Ugyanez a helyzet minden vallás minden istenével.
Ezért nem beszélt a Buddha sohasem Istenről. Azt mondta: „Mi értelme Istenről beszélni azoknak az embereknek, akik alszanak? Alvás közben fognak hallgatni. Álmodni fognak mindarról, amit mondtak nekik, és megteremtik a saját isteneiket – ami teljesen hamis lesz, teljesen tehetetlen, teljesen értelmetlen. Jobb, ha nincsenek ilyen isteneink.”
Ezért nem érdekli a Buddhát, hogy istenekről beszéljen. Egyedül az érdekli, hogy felébresszen téged.
Azt mesélik, hogy egy megvilágosodott buddhista mester üldögélt egy este a folyóparton, élvezte a víz morajlását, a fák között elsuhanó szél hangját… Jött egy férfi, és azt kérdezte tőle:
– Meg tudnád határozni nekem egyetlen szóval a vallásod lényegét?
A mester csendben maradt, teljes csendben, mintha nem hallotta volna a kérdést. A férfi megkérdezte:
– Talán süket vagy?
A mester azt felelte:
– Hallottam a kérdésedet, és meg is válaszoltam! A csend a válasz. Csendben maradtam – ez a szünet, ez az időköz volt a válaszom.
A férfi nem volt elégedett:
– Nem tudok értelmezni egy ilyen rejtélyes választ. Nem fogalmaznál egy kicsit érthetőbben?
Így hát a mester beleírta a homokba az ujjával, apró betűkkel, hogy „meditáció”. A férfi azt mondta:
– Most már el tudom olvasni. Ez egy kicsit jobb, mint az előbb. Legalább van egy szó, amin elmélkedhetek. De nem tudnád még egy kicsit érthetőbbé tenni?
A mester megint leírta, hogy „meditáció”. Természetesen ezúttal nagyobb betűkkel. A férfi kissé zavarba jött, sértettség, düh támadt benne. Megkérdezte:
– Megint azt írtad, hogy meditáció? Nem tudnád egy kicsit érthetőbbé tenni számomra?
Mire a mester leírta csupa nagybetűvel: „MEDITÁCIÓ”.
A férfi annyit mondott: – Úgy látszik, őrült vagy!
A mester így felelt:
– Már így is nagyon sokat engedtem. Az első válasz volt a helyes válasz, a második már nem volt igazán helyes, a harmadik még rosszabb volt, a negyedik pedig teljesen rossz, mert amikor nagybetűvel írod a meditációt, istent csinálsz belőle.
Ezért írják az Isten szót nagy I-vel. Mindannyiszor, ha mindennél fontosabbá, egyedülállóan fontossá akarsz tenni valamit, nagybetűvel írod. A mester azt mondta:
– Már így is bűnt követtem el.
Eltörölte az összes szót, amit írt, és hozzátette: – Kérlek, az első válaszomra hallgass, csak akkor voltam igaz.


A csend az a tér, amelyben felébredünk, és a zajos elme az a tér, amelyben tovább alszunk. Ha az elméd folytatja a locsogást, akkor alszol. Csendesen ülve, ha eltűnik az elme, és meghallod a madarak csicsergését, és nincs elme belül, csak csend… ez a madárcsicsergés, a ciripelés, és nem működik elme a fejedben, teljes a csend… akkor feltör benned az éberség. Nem kívülről érkezik, benned születik, benned növekszik. Máskülönben, ne feledd: alszol.

Kattints a kibontásához...

Oshonak, tollenak jó gondolatai voltak.

atomjani írta:

Az ego az,mikor gondolkodsz, mikor agyalsz. Ahol nincsenek gondolatok,ott nincsen ego sem. Ha nincs ego,akkor jól érzed magad. Akkor érzed igazán önmagad.
Az egot valóban nem lehet megszüntetni,mint azt a fentiekben mondták. De az egot lehet teremteni. És aki megteremti,az maga is egoistává válik. Ha gondolkodsz, gondolatokat eresztesz el,akkor az egoizmus beszél belőled. Ha azt mondod valamire hogy jó, vagy rossz, akkor az ego beszél belőled. Az ego az,aki hozzá tesz mindenhez mindent, és jellemez, és megkülönböztet dolgokat. Az ego az,aki célokat, problémákat teremt, hogy legyen min gondolkodni, legyen mit agyalnia, legyen mit megoldani. Az ego az,ami a múltba, vagy a jövőbe kapaszkodik.
Én tudom, hogy egoista vagyok, mert vannak álmaim, vágyaim, melyet én teremtettem magamnak.

Kattints a kibontásához...

Szió Atomjani!

Ha tovább haladsz az olvasásbna, ezeket is mind meg találod itt a topicban, jó olvasást, és ha kérdés is van szívesen válaszolunk. Ha viszont csak megbeszéled magaddal a dolgokat úgy is jó Ebből is értjük azt mit gondolsz, vagyis az egód mit gondol a dolgokról

Ne vegyél komolyan csak poénkodok

Üdv: Bona

A

atomjani írta:

Az ego az,mikor gondolkodsz, mikor agyalsz. Ahol nincsenek gondolatok,ott nincsen ego sem. Ha nincs ego,akkor jól érzed magad. Akkor érzed igazán önmagad.
Az egot valóban nem lehet megszüntetni,mint azt a fentiekben mondták. De az egot lehet teremteni. És aki megteremti,az maga is egoistává válik. Ha gondolkodsz, gondolatokat eresztesz el,akkor az egoizmus beszél belőled. Ha azt mondod valamire hogy jó, vagy rossz, akkor az ego beszél belőled. Az ego az,aki hozzá tesz mindenhez mindent, és jellemez, és megkülönböztet dolgokat. Az ego az,aki célokat, problémákat teremt, hogy legyen min gondolkodni, legyen mit agyalnia, legyen mit megoldani. Az ego az,ami a múltba, vagy a jövőbe kapaszkodik.
Én tudom, hogy egoista vagyok, mert vannak álmaim, vágyaim, melyet én teremtettem magamnak.

Kattints a kibontásához...

erről a bejegyzésedről jutott eszembe...
évekkel ezelőtt, amikor utaztam valahová, nagyon szerettem a buszon gondolkodni...már előre elterveztem, milyen jót fogok gondolkodni, rágódni a dolgaimon, majd jól megvizsgálom minden oldalról a történteket és az milyen jó lesz, eltelik az idő és nem unatkozom...
nekem nagyon szórakoztató elmém van, rettenetesen le tudott kötni régebben...
aztán amikor 2005 nyár elején elkezdtem meditálni, ez a szegény elme nagyon rossz helyzetbe került
egy idő után, amikor már hajigáltam ki a tudatalattimból a sok felgyülemlett szennyet, (a múltamat) akkor döbbentem rá, hogy engem eddig mennyire az elmém irányított...
emlékszem, utazni készültem és bekészítettem mindent, amire szükségem volt...na és az úton mit fogok csinálni? ....gondoltam, majdcsak valahogy elütöm az időt, merthogy a rágódások, a mindenféle analizálás akkorra már eltűnt a mindennapjaimból...mivel minden reggel tai chival és meditációval kezdtem a napot, nem volt min "rágódnom"...
kiváncsi voltam, hogyan zajlik le így egy utazás...
az úton zenét hallgattam és néztem a tájat...a felhőket, az embereket és "csak" voltam...ettől kezdve soha nem voltam fáradt az utazásaim végén, semmivel nem volt fárasztóbb az a nap, még ha 400 km-t kellett mennem akkor sem...
az ego irányítható...csak kívülről kell nézd magad, a középpontodból...
és ezt megteheted bármikor, akár egész nap, nemcsak amikor leülsz meditálni...

szerintem az álmaid, a vágyaid nem biztos, hogy "atomjani-ego" termékei, lehetnek azok az isteni éned, a felsőbbrendű én, az isteni szikra álmai is...hiszen mindig az a vágyunk, ami a sorsunk...a sorsunk pedig nem az egóhoz kötött, hiszen azt minden életben ujat teremtünk, hanem a lélekhez kötődik...

Hello atomjani!

És itt felhívnám mindenki figyelmét arra,hogy bárki,aki nevetségessé próbálja tenni a másikat,az kitiltással jár. Tiszteljük már meg a másikat. Ha komolyan érdekel ez a témakör,akkor gyere. Ha meg nem érdekel,akkor kerüld. Nincs szükség komolytalan emberekre.<o></o>

Kattints a kibontásához...

A gyerekkorom máshogy se telt, minthogy megmondják hogy mit csináljak, és mit ne csináljak. Engedelmességre tanítottak, és olyan elveket akartak rám kényszeríteni,ami nem is az enyémek. És amik tele voltak korlátokkal. Nem szeretnék olyan világban élni, ahol csak rend van, ahol megmondják, hogy miképpen élhetek és miképpen nem

Kattints a kibontásához...

Mindkettőt Te irtad.

Tehát Van olyan fórum (extra atomjani),ahol Te mint főnök megszabod, hogy miképpen Ne reagáljanak a hozzászólásokra.
A korlátokat ott Te állítod nem?Mert ott kell??
A Tisztelet nem parancsszóra működik. Hanem vagy van, vagy nincs.
Előbb tiszteletre és szeretetre méltónak kellene lennünk.
Ezt nem lehet előirányozni senkinek.Mert ki az aki méri a tiszteletet és mi alapján?

Lehet, vagy nem Lehet olyan fórumot "csinálni" ahol nincs Moderátor és olyan Adminisztrátor akinek több joga van a többieknél, és korlátozhatja a többit? Ez itt a kérdés.
A tiéd miért nem korlátlan?Vagy nem a Tied?

Miért Teszed ha alapvetően tiltakozol ez ellen?

Legyen szabad gondolkodásunk, és komolyak is legyünk. Mondjuk itt ebben a topikban például ÉNNN vagyok a legkomolyabb, még sose tiltottak ki.De még lehet...
Hogy van ez Benned??

üdv:shanti

Hello jani!

A vízen is fent lehet maradni. Jó, járkálni nem nagyon lehet.

Kattints a kibontásához...

Kicsit lehet?

- Két rendőr arról beszélget, hogy mennyire unják már, hogy őket mindenki lenézi, hülyének tartja…..elhatározzák, hogy megtanulnak valami nagyon különlegeset, hogy bebizonyítsák, hogy vannak a rendőrök közt is nagyszerű emberek…… azt találják ki, hogy megtanulnak a vízen járni évekig keményen dolgoznak az ügyön, csodás lelki, szellemi fejlődés, stb.

Végre egy nap elindulnak a Duna vízén egyik partról a másikra..... két fickó nézi őket az egyik hídról:
- nézd a bunkók, még úszni sem tudnak!


Itt kérnék rögtön elnézést az itt jelen lévő és fórumozó rendőröktől és a szőkéktől ismételten.


üdv:shanti