Kedves Melitta, köszi a választ. Nem szeretnék feketén dolgozni, erre semmi szükségem, viszont fehéren keresem a lehetöségeket, söt, hófehéren, mielött családostul kitelepednénk. Két gyerekkel-pláne egy kamasszal- nem egyszerü a döntés, ráadásul ha rosszul döntök, sokat veszíthetek. De ha nem csinálok semmit, úgy se jó. A felelöségem nagyon nagy, a gyerekeim jövöje a tét. Ezért keresek olyan canadiakat, akik objektíven látják a helyzetet, ott élnek, a saját börükön tapasztalnak. A mi helyzetünk kicsit rendhagyó, ugyanis mi- a férjem kivételével- canadaiak vagyunk, Magyarországon kialakitott egzisztenciával, csak sajnos ezt az egzisztenciát évröl évre nehezebb megtartani és nem azért mert nem dolgozunk. Ez se zavarna, ha látnánk az alagút végét. És még ez se zavarna, ha nem lennének gyerekeink. De vannak, és kötelességem a legjobbat nyújtani Nekik, ha már erre a világra hoztam Öket. De figyelembe kell vennem a korlátainkat is, nem dönthetek felelötlenül, éppen miattuk nem. A férjem sem az a "Na akkor menjünk" tipus, százszor megrág mindent, mielött dönt, de bizony már Ö is nagyon belefáradt az értelmetlen küzdelembe. Ezért tapogatózok, érdekel milyen kint az élet, Ti hogy látjátok? Mert ki látná jobban, mint az egyszerü, dolgozó ember? Ráadásul én is az vagyok, valószínüleg az is maradok. Röviden: