Kyra, Szatvacyla,és Totem!
Maximálisan egyetértek!NINCS hiperaktív gyerek!Hülye szülő van csak!Minket pedagógusokat már annyi mindenre kiképeztek,h csak na!Szülőképzés nincs!Mindent tőlünk várnak el,h megoldjunk,a szülő meg csak bambán bámul,h mi bajunk is van tulajdonképpen?
Szat.-nak meg csak annyit,h azzal teljesen egyetértek,h a gyereket FELTÉTEL nélkül kell szeretni...de mi van abban az esetben,amikor maga a szülő sincs tisztában e szó jelentésével?És az anya a terhességet valóban ekként éli meg,és nem áldott állapotnak?Sok minden már az anyaméhben eldől,ebben egyetértek Totemmel.Az apa nem tudja bepótolni az anya szeretetének a hiányát,ha megszakad,akkor sem!Ami sokunknak természetes,h megöleljük,megpusziljuk,megsimogatjuk, stb. a gyereket,ez az ember természetéből fakad,ha egy nő képtelen az intimitásra,ott súlyos gondok vannak a nő pszichés fejlődésében,és sajnos (ahogy ezt írod is,"de ez az élet az élet akkor is az enyémből sarjadzik,és az enyémből táplálkozik.")ezt örökíti tovább,mert ez lesz a leutánozandó,követendő norma és példa a gyerek előtt.És egy gyereket 3 éves korig nevel az ember,utána már csak finombeállítások vannak!Nem véletlen mondják a szakemberek,h ez az életkorban a meghatározó.Ami addig a gyerekben lenyomatot hagyott,azt éli a felnőtt életében!És azt adja át a következő generációnak!(talán még torzultabb formában)
És pontosan ezért látjuk azt,h a gyerek ugyanazt az életet éli,mint a szülei!
Ezért az általad (Szatv.)leírtakkal csak mélyen egyet tudok érteni!Ezért óriási felelősség,h kivel is éli le az ember az életét,és nem háríthatja senki a másikra a döntésének a következményét!Csak saját magára...
Drága Tigris!
Köszönöm,h megrovásban nem részesítesz!És álláspontunk megegyezik, ami újabb örömforrás a számomra....