Pitti pajtás ne félj én sohasem adom fel. Szerintem mi úgy is addig dumálunk a kedves barátunknak ameddig át nem tér az UFO hívők táborába. Ok.
UFO-k földönkívüliek
- Téma inditó jamekka
- Kezdés dátuma
- Státusza
De van itt egy másik igen érdekesnek ígérkező téma. Úgy gondolom, hogy ez éredekelnifog mid kettőtöket. Erről már egy másik topikban is tettem említést. Az új téma : Mit gondoltok a Nibururól vagy más néven X -planet.
Szia CatAngel!
Megnéztem a képeket, nagyon jók, kösz, hogy feltetted!
Tegnap éjjel dolgozott a párom-mozdonyvezető. A kaluzzal együtt (akinek van MO térképe megnézheti) Gacsály és Jánkmajtis között az égen láttak valamit, ami nem illett oda. A nagygöncöl rúdjától balra egy ide-oda cikázó fényes, apró gömbszerű valami.Felbukkant, egy pillanatra eltűnt, majd egy másik helyen jelent meg.Össze-vissza ugrabugrált.
Gömbvillám csinál ilyet?
Szeretettel:swenson
Megnéztem a képeket, nagyon jók, kösz, hogy feltetted!
Tegnap éjjel dolgozott a párom-mozdonyvezető. A kaluzzal együtt (akinek van MO térképe megnézheti) Gacsály és Jánkmajtis között az égen láttak valamit, ami nem illett oda. A nagygöncöl rúdjától balra egy ide-oda cikázó fényes, apró gömbszerű valami.Felbukkant, egy pillanatra eltűnt, majd egy másik helyen jelent meg.Össze-vissza ugrabugrált.
Gömbvillám csinál ilyet?
Szeretettel:swenson
A Nibiru-ról annyit tudok, amit a könyvekből olvastam. Az istenek bolygója és a X. bolgyó címmel. Persze, elolvastam alaposan. Voltak fejezetek, melyeket többször is, hogy átelemezzem a hipotézist. Ennél többet én sem tudok erről.
Kétlem, hogy gömbvillám lenne! Azok ugyanis a földfelszín közelében jelennek meg. Ez valami más lehetett...
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Kedves Swenson!
Nálunk a Börzsönyben volt ilyen és hasonló sok fény, sőt lehetett látni, hogy fent áll az égen, és forog a sok fény körbe, és az volt az érdekes benne, (és sokat láttunk) hogy hiába vettük elő a különböző távcsöveket, mindig akkora volt a méretük!
és egy villanás, majd eltüntek az égről!
Nálunk a Börzsönyben volt ilyen és hasonló sok fény, sőt lehetett látni, hogy fent áll az égen, és forog a sok fény körbe, és az volt az érdekes benne, (és sokat láttunk) hogy hiába vettük elő a különböző távcsöveket, mindig akkora volt a méretük!
és egy villanás, majd eltüntek az égről!
Sziasztok!
A gömbvillám időnként megjelenik repülőgépeken is ( a spektrumon láttam),és egy Boing nem nagyon alkalmas a közúti közlekedésre.
A műholdnak egyenletes a fénye és a mozgása.
Ezek szerint hihetek a páromnak?
Pedig nagyon pipa voltam rá.Éjfélkor végre elaludtam, fél egykor meg azzal ébreszt, hogy UFO-t látott.
Kezdek neki megbocsájtani)
Talán még sem kellett volna javasolnom neki az elmegyógyintézetet(
Akármi is volt, ő legalább egy élménnyel gazdagabb.
Kösz a válaszokat. Szeretettel:swenson
A gömbvillám időnként megjelenik repülőgépeken is ( a spektrumon láttam),és egy Boing nem nagyon alkalmas a közúti közlekedésre.
A műholdnak egyenletes a fénye és a mozgása.
Ezek szerint hihetek a páromnak?
Pedig nagyon pipa voltam rá.Éjfélkor végre elaludtam, fél egykor meg azzal ébreszt, hogy UFO-t látott.
Kezdek neki megbocsájtani
) Talán még sem kellett volna javasolnom neki az elmegyógyintézetet
(Akármi is volt, ő legalább egy élménnyel gazdagabb.
Kösz a válaszokat. Szeretettel:swenson
Igazad van szerintem teljes mértékben sok boldogságot neketek.megelőztél!
Remélem nekem is lesz gyerekem egyszer hogy én szívemet is elönti majd ez az érzés.
Vegul is miert ne letezhetnenek hiszen mi is letezunk. Szerintem egyaltalan nem elkepzelhetetlen, hogy mashol is letrejott egy eletforma hiszen igazandibol mi meg nem voltunk kepesek olyan messzire elmenni, hogy ezt cafoljuk vagy bizonyitsuk. Sot az is bosegesen elkepzelheto, hogy ok mar eljutottak olyan tavolsagokba, hogy tudjanak rolunk vagy masokrol.Mindennek az eseje 50-50%.
A baj csak ott van ha ok is annyira felnek tolunk mint az emberiseg tobbseg toluk.
Persze ezt sem tudhatjuk addig ameddig meg nem tapasztaljuk a sajat borunkon, hogy igazan milyenek.kiss:K::555:
A baj csak ott van ha ok is annyira felnek tolunk mint az emberiseg tobbseg toluk.
Persze ezt sem tudhatjuk addig ameddig meg nem tapasztaljuk a sajat borunkon, hogy igazan milyenek.kiss:K::555:
Hakima
Kitiltott (BANned)
Elnézét a kérdésért.MI az hogy UFO, nem tudom a meghatározást.Amit én tudok azt az angol hadsereg légiereje találta ki a Mumus szot és az UFO t.Nem azonositot Légi jármü ami földi.Ebbe kis segitséget kérnék.Köszike.Az irások a más nem földi technikai inteligenciát boncolgato irások nagyon érdekelnek.És természetessen találkozni akarok velük.Volna 1 kérdésem hozzájuk.
Az UFO kizarolag annyit jelent hogy 'azonositatlan repulo targy' (unidentified flying object). A meghatarozasban sem a 'jarmu', sem a 'foldi' szavak nincsenek benne, soha nem is voltak; hisz ha tudnank akar azt hogy 'foldi' akar azt hogy 'jarmu', mar nem felelne meg teljesen az 'azonositatlan' fogalmanak.
Az angol anyanyelvu legieroknek szerte a vilagon megvannak a sajat szavaik az 'azonositatlan repulogepre' (ti. amirol csak azt tudjuk hogy foldi es jarmu) stb. is, habar ezek a szituaciotol es orszagtol fuggoen elternek (pld. bogey, bandit, stb.). Az amerikai/NATO MTBC-t egyebkent itt (is) megtalalod: . Ezen tul persze az ufologusok kidolgoztak a sajat osztalyozasi rendszereiket is, habar ezekbol is tobb kulonbozo akad.
Ami a 'mumus' szot illeti, ez egy kizarolag magyar szo, tehat az angol legiero nem igazan talalhatta ki mivel nem ismeri; nyilvan az angol eredeti, feltehetoen a bogey vagy bogeyman (az elobbi eseteben helytelen, az utobbi eseteben felreertett) forditasa.
Hakima
Kitiltott (BANned)
Köszi
Az UFO kizarolag annyit jelent hogy 'azonositatlan repulo targy' (unidentified flying object). A meghatarozasban sem a 'jarmu', sem a 'foldi' szavak nincsenek benne, soha nem is voltak; hisz ha tudnank akar azt hogy 'foldi' akar azt hogy 'jarmu', mar nem felelne meg teljesen az 'azonositatlan' fogalmanak.
A bandita szó igen.És a forditást is köszönöm.
Elohoztam ezt a topikot abban a remenyben, hogy vegre elszakadunk attol a kerdestol, hogy van-e foldon kivuli elet, es hogy foldonkivuliek latogatnak-e minket es elkezdunk arra koncentralni, hogy:
-miota?
-miert?
-hogyan?
-honnan?
-mennyien?
Szeretnem ha nagy figyelemmel vegigneznetek ezt a videot. Elnezest, hogy angolul van.
David Sereda eloadasa a NASA UFO felvetelekrol, de ami meg ennel is sokkal fontosabb az a "Galaktikus Ora" elmelet amit elovezet es vegulis megmagyarazza, hogy elektro magneses/gravitacios energiaval hogyan lehet tullepni a fenysebesseget.
Hogyan tunhet el vagy jelenhet meg egy UFO az egyik pillantrol a masikra a frekvencia noveles hatasara, stb.
Erinti az eloadasban az ugynevezett Huchinson Effectust ami vegulis elektro magneses besugarxas hatasara eloidezett levitacio.
-miota?
-miert?
-hogyan?
-honnan?
-mennyien?
Szeretnem ha nagy figyelemmel vegigneznetek ezt a videot. Elnezest, hogy angolul van.
David Sereda eloadasa a NASA UFO felvetelekrol, de ami meg ennel is sokkal fontosabb az a "Galaktikus Ora" elmelet amit elovezet es vegulis megmagyarazza, hogy elektro magneses/gravitacios energiaval hogyan lehet tullepni a fenysebesseget.
Hogyan tunhet el vagy jelenhet meg egy UFO az egyik pillantrol a masikra a frekvencia noveles hatasara, stb.
Erinti az eloadasban az ugynevezett Huchinson Effectust ami vegulis elektro magneses besugarxas hatasara eloidezett levitacio.
forrás: Eseményhorizont
NAVIGÁCIÓ A NEMTÉR-NEMIDÕBEN
A nagy távolságú, csillagközi ûrutazást nem a térben való mozgással, hanem a téren kívül, a nemtér-nemidõben célszerû végezni. Ennek oka az, hogy a leküzdendõ távolságok hatalmasak, az anyagi testeket (ûrhajó) pedig nem lehet korlátlanul gyorsítani, csupán a fénysebesség egy meghatározott részéig. Az emberi léptékkel mérve gyors közlekedéshez tehát meg kell kerülni a sebesség relativitáselméletbõl következõ problémáját.
A különbözõ fejlett, ûrutazó földönkívüli csoportok által alkalmazott technikák vizsgálata és a saját idõfizikai, elméleti kutatásaink alapján úgy látjuk, hogy erre a térugrás kínálja a megoldást.
A térugrás lényegében helyváltoztatás mozgás nélkül. Ilyenkor az ûrhajó nem halad, hanem elõbbre és elõbbre van (jelenik meg) a térben. Külsõ szemlélõ számára ilyenkor én eltûnök, majd máshol elõtûnök (köd elõttem, köd utánam).
Ezt a gyakorlatban az ûrhajó teljes létrendszerének a téridõ keltési ritmusában található szünetbe, a szeparátorba való szinkronizálódásával, irányított fáziseltolással lehet megoldani (olajra lépés). Ennek során az ûrhajó kikerül a nemtér-nemidõbe (eltûnik a balfenéken), ahol az anyagát az ugráshoz nélkülözhetetlen saját, fedélzeti térforrása tartja meg a létezésében. Mivel az anyagi részecskék és a (bennük tárolódó) fény nem képes megmaradni a téridõn kívül, amelynek hullámterében keletkezett és újrakeletkezik folyamatosan, szünet nélküli dinamizmussal.
A nemtér-nemidõben azonban minden ismert dolog eltûnik az ûrhajó körül a világûrbõl, ha kinézünk az ablakon. Eltûnnek a bolygók, a csillagok, minden fény és anyag, csupán az ûrhajó saját, térforrása által generált szubjektív sajátideje és sajáttere marad meg egy lokális tartományban. Vagyis odakint totális sötétség, szószerint a semmi fogadja a nézelõdõt. Meg kell tehát oldanunk valahogyan a biztonságos tájékozódást, a navigációt ebben a számunkra oly idegen közegben.
A nemtér-nemidõ lényegében a minden létezõt keltõ okforrások közös eseménytere, az õskáosz, melyben az egyes teremtmények, az univerzumok önmagukba visszaforduló téridõbuborék rendszerekként egzisztálnak. Az õskáoszban tehát csak a kezdeti létezõkbõl kiáradó eseményhorizontok, idõhullámok észlelhetõk, illetve mindazok az általuk teremtett önfenntartó, ciklikus és virtuális forrásrendszerek, amelyek hullámtere éppen eléri a megfigyelõt. Ezek lehetnek univerzumok, de más térugrást végzõ ûrhajók is, melyek csupán rövid felvillanásként jelenhetnek meg a számunkra, amíg épp a káoszban tartózkodnak.
Az idõhullámok észlelésére gyakorlatilag bármilyen létezõ, önfenntartó rendszer alkalmas, mivel azok taszító hatást fejtenek ki minden általuk elért idõforrásra sugárirányban. Kisebb mértékben, de észlelhetõ még egy erre merõleges, tangenciális sodró hatás is, amely az eseményhorizontokat kibocsátó idõforrás relatív forgásából ered. Az érzékelés mûszeres megvalósításával kapcsolatos információkat itt nem részletezem, ezek gravitációs vagy idõtávcsõ (emanodetektor, gravizor) néven már több helyen publikálásra kerültek (lásd: Kisfaludy György kutatásait).
A gyakorlati kérdés: hogyan lehet felhasználni a mûszeresen észlelt eseményhorizontokat a navigáció érdekében?
1. A nemtér-nemidõben nincsenek (térbeli) távolságok. Amennyiben az észlelt idõforrások tõlünk való relatív idõbeli távolságát próbáljuk meghatározni, vagyis azt, hogy mekkora sajátidõ alatt ér el bennünket az emanációja, egy érdekes problémával szembesülünk.
A térben a dolgok távolsága arányos lesz az észlelt méretükkel. Minél messzebb van tõlem valami, annál kisebbnek látom. A távoli csillagok így csupán apró fénypontok még a legerõsebb optikai távcsöveinkben is. A nemtér-nemidõben viszont az észlelt idõforrások lényegében pontszerûek, nincs tényleges fizikai méretük. Ez azt jelenti, hogy bármilyen távolságról is nézek egy idõforrást, az mindig pontnak látszik a számomra.
Az egyetlen módszer, amivel meg lehet állapítani tehát az idõbeli távolságot, az idõhullámok felületi görbültségének vizsgálata. Az idõhullámok gömbszerûek, a kibocsátási ponttól változás és gyengülés nélkül, egyenletes sebességgel és mindenen áthatolóan terjednek a végtelenségig. Felületi görbültségük pedig a megtett távolsággal arányosan csökken. Két vagy három összekapcsolt gravizorral már pontosan mérhetõ az ûrhajóban ez a hatás bizonyos határokig. Nagy távolságban ugyanis a görbültség gyakorlatilag mérhetetlenül kicsinyre csökken.
2. Az idõforrások hozzánk viszonyított irányát a mûszerek (ûrhajó) középpont körüli relatív elforgatásával lehet bemérni.
3. A hajótest forgását és mozgását a káoszban a saját anyagunk által kibocsátott gravitációs hullámtérben fellépõ torzulások, az idõ doppler effektusa révén észlelhetjük. Egy mozgó vagy forgó test hullámtere ugyanis az idõhullámok véges sebessége miatt torzulni fog, s ez a törvény a téridõben és azon kívül is érvényes (lásd: a relativitás elméletet).
4. A nemtér-nemidõben való tartózkodásunk idõtartamát csupán önmagunkhoz viszonyíthatjuk, a saját térforrásunk ciklusidejéhez, amely azonban bizonyos szûk határok között ingadozik az õt érõ környezõ hullámtér taszító hatásainak eredõje miatt.
Ez a gyakorlatban pikoszekundumnyi különbségeket jelent, amelynek csak akkor lesz jelentõsége, ha nagyobb távolságra akarunk áthelyezõdni a téridõbe való visszaszinkronizálódáskor. Minél tovább vagyunk ugyanis kívül az univerzumunk téridején, annál nagyobbá válik a különbség az univerzum és az ûrhajó sajátideje között. Ezt az okozza, hogy az õskáosz hullámai eltérõ módon befolyásolják, torzítgatják az univerzum és az ûrhajó térforrásának keltési rendszerét, mivel azok nem egy helyen vannak. Így egyre nagyobb lesz a különbség a két univerzum (mert a káoszban az ûrhajónk is kvázi önálló, apró univerzumként viselkedik) ciklusideje között.
Ez az elcsúszás a visszatéréskor idõutazásként és pontatlan belépésként mutatkozhat (bizonytalansági faktor). Nem oda érkezünk, ahová szerettük volna és nem akkorra, hanem valamivel hamarább vagy késõbb az idõben. Ezen jelenségek technikai szabályozása, kiküszöbölése korlátozza alapvetõen az egy térugrással megtehetõ térbeli távolság mértékét. Készült: 2000.10.03.
NAVIGÁCIÓ A NEMTÉR-NEMIDÕBEN
A nagy távolságú, csillagközi ûrutazást nem a térben való mozgással, hanem a téren kívül, a nemtér-nemidõben célszerû végezni. Ennek oka az, hogy a leküzdendõ távolságok hatalmasak, az anyagi testeket (ûrhajó) pedig nem lehet korlátlanul gyorsítani, csupán a fénysebesség egy meghatározott részéig. Az emberi léptékkel mérve gyors közlekedéshez tehát meg kell kerülni a sebesség relativitáselméletbõl következõ problémáját.
A különbözõ fejlett, ûrutazó földönkívüli csoportok által alkalmazott technikák vizsgálata és a saját idõfizikai, elméleti kutatásaink alapján úgy látjuk, hogy erre a térugrás kínálja a megoldást.
A térugrás lényegében helyváltoztatás mozgás nélkül. Ilyenkor az ûrhajó nem halad, hanem elõbbre és elõbbre van (jelenik meg) a térben. Külsõ szemlélõ számára ilyenkor én eltûnök, majd máshol elõtûnök (köd elõttem, köd utánam).
Ezt a gyakorlatban az ûrhajó teljes létrendszerének a téridõ keltési ritmusában található szünetbe, a szeparátorba való szinkronizálódásával, irányított fáziseltolással lehet megoldani (olajra lépés). Ennek során az ûrhajó kikerül a nemtér-nemidõbe (eltûnik a balfenéken), ahol az anyagát az ugráshoz nélkülözhetetlen saját, fedélzeti térforrása tartja meg a létezésében. Mivel az anyagi részecskék és a (bennük tárolódó) fény nem képes megmaradni a téridõn kívül, amelynek hullámterében keletkezett és újrakeletkezik folyamatosan, szünet nélküli dinamizmussal.
A nemtér-nemidõben azonban minden ismert dolog eltûnik az ûrhajó körül a világûrbõl, ha kinézünk az ablakon. Eltûnnek a bolygók, a csillagok, minden fény és anyag, csupán az ûrhajó saját, térforrása által generált szubjektív sajátideje és sajáttere marad meg egy lokális tartományban. Vagyis odakint totális sötétség, szószerint a semmi fogadja a nézelõdõt. Meg kell tehát oldanunk valahogyan a biztonságos tájékozódást, a navigációt ebben a számunkra oly idegen közegben.
A nemtér-nemidõ lényegében a minden létezõt keltõ okforrások közös eseménytere, az õskáosz, melyben az egyes teremtmények, az univerzumok önmagukba visszaforduló téridõbuborék rendszerekként egzisztálnak. Az õskáoszban tehát csak a kezdeti létezõkbõl kiáradó eseményhorizontok, idõhullámok észlelhetõk, illetve mindazok az általuk teremtett önfenntartó, ciklikus és virtuális forrásrendszerek, amelyek hullámtere éppen eléri a megfigyelõt. Ezek lehetnek univerzumok, de más térugrást végzõ ûrhajók is, melyek csupán rövid felvillanásként jelenhetnek meg a számunkra, amíg épp a káoszban tartózkodnak.
Az idõhullámok észlelésére gyakorlatilag bármilyen létezõ, önfenntartó rendszer alkalmas, mivel azok taszító hatást fejtenek ki minden általuk elért idõforrásra sugárirányban. Kisebb mértékben, de észlelhetõ még egy erre merõleges, tangenciális sodró hatás is, amely az eseményhorizontokat kibocsátó idõforrás relatív forgásából ered. Az érzékelés mûszeres megvalósításával kapcsolatos információkat itt nem részletezem, ezek gravitációs vagy idõtávcsõ (emanodetektor, gravizor) néven már több helyen publikálásra kerültek (lásd: Kisfaludy György kutatásait).
A gyakorlati kérdés: hogyan lehet felhasználni a mûszeresen észlelt eseményhorizontokat a navigáció érdekében?
1. A nemtér-nemidõben nincsenek (térbeli) távolságok. Amennyiben az észlelt idõforrások tõlünk való relatív idõbeli távolságát próbáljuk meghatározni, vagyis azt, hogy mekkora sajátidõ alatt ér el bennünket az emanációja, egy érdekes problémával szembesülünk.
A térben a dolgok távolsága arányos lesz az észlelt méretükkel. Minél messzebb van tõlem valami, annál kisebbnek látom. A távoli csillagok így csupán apró fénypontok még a legerõsebb optikai távcsöveinkben is. A nemtér-nemidõben viszont az észlelt idõforrások lényegében pontszerûek, nincs tényleges fizikai méretük. Ez azt jelenti, hogy bármilyen távolságról is nézek egy idõforrást, az mindig pontnak látszik a számomra.
Az egyetlen módszer, amivel meg lehet állapítani tehát az idõbeli távolságot, az idõhullámok felületi görbültségének vizsgálata. Az idõhullámok gömbszerûek, a kibocsátási ponttól változás és gyengülés nélkül, egyenletes sebességgel és mindenen áthatolóan terjednek a végtelenségig. Felületi görbültségük pedig a megtett távolsággal arányosan csökken. Két vagy három összekapcsolt gravizorral már pontosan mérhetõ az ûrhajóban ez a hatás bizonyos határokig. Nagy távolságban ugyanis a görbültség gyakorlatilag mérhetetlenül kicsinyre csökken.
2. Az idõforrások hozzánk viszonyított irányát a mûszerek (ûrhajó) középpont körüli relatív elforgatásával lehet bemérni.
3. A hajótest forgását és mozgását a káoszban a saját anyagunk által kibocsátott gravitációs hullámtérben fellépõ torzulások, az idõ doppler effektusa révén észlelhetjük. Egy mozgó vagy forgó test hullámtere ugyanis az idõhullámok véges sebessége miatt torzulni fog, s ez a törvény a téridõben és azon kívül is érvényes (lásd: a relativitás elméletet).
4. A nemtér-nemidõben való tartózkodásunk idõtartamát csupán önmagunkhoz viszonyíthatjuk, a saját térforrásunk ciklusidejéhez, amely azonban bizonyos szûk határok között ingadozik az õt érõ környezõ hullámtér taszító hatásainak eredõje miatt.
Ez a gyakorlatban pikoszekundumnyi különbségeket jelent, amelynek csak akkor lesz jelentõsége, ha nagyobb távolságra akarunk áthelyezõdni a téridõbe való visszaszinkronizálódáskor. Minél tovább vagyunk ugyanis kívül az univerzumunk téridején, annál nagyobbá válik a különbség az univerzum és az ûrhajó sajátideje között. Ezt az okozza, hogy az õskáosz hullámai eltérõ módon befolyásolják, torzítgatják az univerzum és az ûrhajó térforrásának keltési rendszerét, mivel azok nem egy helyen vannak. Így egyre nagyobb lesz a különbség a két univerzum (mert a káoszban az ûrhajónk is kvázi önálló, apró univerzumként viselkedik) ciklusideje között.
Ez az elcsúszás a visszatéréskor idõutazásként és pontatlan belépésként mutatkozhat (bizonytalansági faktor). Nem oda érkezünk, ahová szerettük volna és nem akkorra, hanem valamivel hamarább vagy késõbb az idõben. Ezen jelenségek technikai szabályozása, kiküszöbölése korlátozza alapvetõen az egy térugrással megtehetõ térbeli távolság mértékét. Készült: 2000.10.03.
- Státusza
Hasonló témák
