forrás: Eseményhorizont
NAVIGÁCIÓ A NEMTÉR-NEMIDÕBEN
A nagy távolságú, csillagközi ûrutazást nem a térben való mozgással, hanem a téren kívül, a nemtér-nemidõben célszerû végezni. Ennek oka az, hogy a leküzdendõ távolságok hatalmasak, az anyagi testeket (ûrhajó) pedig nem lehet korlátlanul gyorsítani, csupán a fénysebesség egy meghatározott részéig. Az emberi léptékkel mérve gyors közlekedéshez tehát meg kell kerülni a sebesség relativitáselméletbõl következõ problémáját.
A különbözõ fejlett, ûrutazó földönkívüli csoportok által alkalmazott technikák vizsgálata és a saját idõfizikai, elméleti kutatásaink alapján úgy látjuk, hogy erre a térugrás kínálja a megoldást.
A térugrás lényegében helyváltoztatás mozgás nélkül. Ilyenkor az ûrhajó nem halad, hanem elõbbre és elõbbre van (jelenik meg) a térben. Külsõ szemlélõ számára ilyenkor én eltûnök, majd máshol elõtûnök (köd elõttem, köd utánam).
Ezt a gyakorlatban az ûrhajó teljes létrendszerének a téridõ keltési ritmusában található szünetbe, a szeparátorba való szinkronizálódásával, irányított fáziseltolással lehet megoldani (olajra lépés). Ennek során az ûrhajó kikerül a nemtér-nemidõbe (eltûnik a balfenéken), ahol az anyagát az ugráshoz nélkülözhetetlen saját, fedélzeti térforrása tartja meg a létezésében. Mivel az anyagi részecskék és a (bennük tárolódó) fény nem képes megmaradni a téridõn kívül, amelynek hullámterében keletkezett és újrakeletkezik folyamatosan, szünet nélküli dinamizmussal.
A nemtér-nemidõben azonban minden ismert dolog eltûnik az ûrhajó körül a világûrbõl, ha kinézünk az ablakon. Eltûnnek a bolygók, a csillagok, minden fény és anyag, csupán az ûrhajó saját, térforrása által generált szubjektív sajátideje és sajáttere marad meg egy lokális tartományban. Vagyis odakint totális sötétség, szószerint a semmi fogadja a nézelõdõt. Meg kell tehát oldanunk valahogyan a biztonságos tájékozódást, a navigációt ebben a számunkra oly idegen közegben.
A nemtér-nemidõ lényegében a minden létezõt keltõ okforrások közös eseménytere, az õskáosz, melyben az egyes teremtmények, az univerzumok önmagukba visszaforduló téridõbuborék rendszerekként egzisztálnak. Az õskáoszban tehát csak a kezdeti létezõkbõl kiáradó eseményhorizontok, idõhullámok észlelhetõk, illetve mindazok az általuk teremtett önfenntartó, ciklikus és virtuális forrásrendszerek, amelyek hullámtere éppen eléri a megfigyelõt. Ezek lehetnek univerzumok, de más térugrást végzõ ûrhajók is, melyek csupán rövid felvillanásként jelenhetnek meg a számunkra, amíg épp a káoszban tartózkodnak.
Az idõhullámok észlelésére gyakorlatilag bármilyen létezõ, önfenntartó rendszer alkalmas, mivel azok taszító hatást fejtenek ki minden általuk elért idõforrásra sugárirányban. Kisebb mértékben, de észlelhetõ még egy erre merõleges, tangenciális sodró hatás is, amely az eseményhorizontokat kibocsátó idõforrás relatív forgásából ered. Az érzékelés mûszeres megvalósításával kapcsolatos információkat itt nem részletezem, ezek gravitációs vagy idõtávcsõ (emanodetektor, gravizor) néven már több helyen publikálásra kerültek (lásd: Kisfaludy György kutatásait).
A gyakorlati kérdés: hogyan lehet felhasználni a mûszeresen észlelt eseményhorizontokat a navigáció érdekében?
1. A nemtér-nemidõben nincsenek (térbeli) távolságok. Amennyiben az észlelt idõforrások tõlünk való relatív idõbeli távolságát próbáljuk meghatározni, vagyis azt, hogy mekkora sajátidõ alatt ér el bennünket az emanációja, egy érdekes problémával szembesülünk.
A térben a dolgok távolsága arányos lesz az észlelt méretükkel. Minél messzebb van tõlem valami, annál kisebbnek látom. A távoli csillagok így csupán apró fénypontok még a legerõsebb optikai távcsöveinkben is. A nemtér-nemidõben viszont az észlelt idõforrások lényegében pontszerûek, nincs tényleges fizikai méretük. Ez azt jelenti, hogy bármilyen távolságról is nézek egy idõforrást, az mindig pontnak látszik a számomra.
Az egyetlen módszer, amivel meg lehet állapítani tehát az idõbeli távolságot, az idõhullámok felületi görbültségének vizsgálata. Az idõhullámok gömbszerûek, a kibocsátási ponttól változás és gyengülés nélkül, egyenletes sebességgel és mindenen áthatolóan terjednek a végtelenségig. Felületi görbültségük pedig a megtett távolsággal arányosan csökken. Két vagy három összekapcsolt gravizorral már pontosan mérhetõ az ûrhajóban ez a hatás bizonyos határokig. Nagy távolságban ugyanis a görbültség gyakorlatilag mérhetetlenül kicsinyre csökken.
2. Az idõforrások hozzánk viszonyított irányát a mûszerek (ûrhajó) középpont körüli relatív elforgatásával lehet bemérni.
3. A hajótest forgását és mozgását a káoszban a saját anyagunk által kibocsátott gravitációs hullámtérben fellépõ torzulások, az idõ doppler effektusa révén észlelhetjük. Egy mozgó vagy forgó test hullámtere ugyanis az idõhullámok véges sebessége miatt torzulni fog, s ez a törvény a téridõben és azon kívül is érvényes (lásd: a relativitás elméletet).
4. A nemtér-nemidõben való tartózkodásunk idõtartamát csupán önmagunkhoz viszonyíthatjuk, a saját térforrásunk ciklusidejéhez, amely azonban bizonyos szûk határok között ingadozik az õt érõ környezõ hullámtér taszító hatásainak eredõje miatt.
Ez a gyakorlatban pikoszekundumnyi különbségeket jelent, amelynek csak akkor lesz jelentõsége, ha nagyobb távolságra akarunk áthelyezõdni a téridõbe való visszaszinkronizálódáskor. Minél tovább vagyunk ugyanis kívül az univerzumunk téridején, annál nagyobbá válik a különbség az univerzum és az ûrhajó sajátideje között. Ezt az okozza, hogy az õskáosz hullámai eltérõ módon befolyásolják, torzítgatják az univerzum és az ûrhajó térforrásának keltési rendszerét, mivel azok nem egy helyen vannak. Így egyre nagyobb lesz a különbség a két univerzum (mert a káoszban az ûrhajónk is kvázi önálló, apró univerzumként viselkedik) ciklusideje között.
Ez az elcsúszás a visszatéréskor idõutazásként és pontatlan belépésként mutatkozhat (bizonytalansági faktor). Nem oda érkezünk, ahová szerettük volna és nem akkorra, hanem valamivel hamarább vagy késõbb az idõben. Ezen jelenségek technikai szabályozása, kiküszöbölése korlátozza alapvetõen az egy térugrással megtehetõ térbeli távolság mértékét. Készült: 2000.10.03.