Válaszolj NEKEM és kérdezz TŐLE!
- Téma inditó Santane
- Kezdés dátuma
Persze, ott még voltak udvarias emberek
Hiszel a hiedelmekben, babonákban?
Biztosat nem tudok mondani,de az tuti,hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok a világunkban.
Jósoltattál már magadnak igazi jóssal
,
Teljesen azonos eseménysorozat játszódik,hát ki tudhatjaNem. Mert ha jót jósol nem hiszem el, a rosszat meg ki akarja hallani??!!!
És ha már rossz jön, legalább ne tudjam előre. Addig is nyugodt és "boldog" vagyok.
Mit gondolsz a párhuzamos univerzumról?
Elégedett vagy Önmagaddal?
SZERETET!!! Ez a szó kifejez mindent. Szerelmet, boldogságot, a valaki(k)hez tartozást, elégedettséget. Ha szeretnek, ha szeretsz, mond ki, hallgasd meg, ezzel szebbé, teljesebbé teszed saját életedet és másokét is.
Van egy szólás: inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak. Mit gondolsz erről?
Van egy szólás: inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak. Mit gondolsz erről?
Sokszor gondolkozom azon milyen jó lenne, ha egy olyan helyen ( szigeten) élnénk, legalább egy kis időre, ahol semmilyen emberi lény nincs az én kis családomon kívül csak mi, és semmilyen zavaró körülmény, inger ne gátoljon meg minket abban, hogy csak egymásra figyeljünk. A mai rohanó világban ez nagyon nehéz, hogy egymásra odafigyeljünk.
Hiszel Istenben?
Ez tényleg helytálló. De mi is a humor? Itt egy régebbi cikk róla :Mi a humor?
)
Idős nénike fekszik a kórteremben, s a délután során már a harmadik beteg hal meg a mellette. Behívatja magához a főorvost és remegő hangon mondja neki: Doktor úr, én ezt nem bírom tovább nézni! Nem lehetne ezeket a végstádiumban lévő betegeket egy külön kórterembe helyezni? - Dehogynem Kovács néni, pontosan ez az a kórterem.
Nevettél rajta? Nem furcsa? Hiszen alapvetően ez szomorú dolog, Kovács néni meg fog halni. Miért találjuk mégis viccesnek? Mi valójában a humor? Hol húzódik a határ a tragédia és a komédia között? Ennek próbálunk nyomába eredni...
Akárhogyan is próbáljuk a humor mibenlétét boncolgatni, igazából nincs meghatározható válasz arra, hogy miért találunk valamit komikusnak, mi késztett minket bizonyos esetekben nevetésre. Az azonban bizonyos, hogy semmi sem tűnik nevetségesnek számunkra, ami nem "emberi". Egy táj, egy kő, egy állat önmagában sohasem lehet nevetséges, csak ha valamilyen módon kiterjesztjük rá az emberit. Egy tárgy vicces lehet a formája miatt, amit az ember adott neki, egy állaton nevethetünk a tulajdonságai miatt, amikkel mi ruháztuk fel. Tehát azt megállapíthatjuk, hogy a Világ egyáltalán nem hordoz magában semmilyen humoros vetületet, ergo a Világmindenség nem vicces, csak az emberi látásmódunk, illetve annak fonákja teszi azzá.
Megy a csiga a sivatagban és beszél magában:
- Jaj, de hülye vagyok, én olyan hülye vagyok! Ilyen nincs, én vagyok a leghülyébb!
Megy tovább és újra megszólal:
- Na jó, nem is vagyok én olyan hülye, nem is vagyok hülye! Ki mondta egyáltalán, hogy hülye vagyok? Gyorsan lekopogom!
Lekopogja, majd:
- Ki az?
- Jaj, de hülye vagyok!
Az első humorelmélet Platón nevéhez fűződik. Az ókori filozófus szerint minden nevetséges forrása valamilyen hiba, vagy vétség felfedezése. Tanítványa, Arisztotelész meghatározása szerint az ember az egyetlen élőlény, amelyik nevetni tud, nevezhetnénk ezért talán nevető állatnak. Cicero véleménye szerint a humor csak akkor működik, ha a viccelődés tárgya egy a beszélőn és a hallgatón kívülálló harmadik objektum, melyről mind a ketten hasonlóan vélekednek. Erre rímel Bergson elmélete, amit A nevetés című könyvében tár elénk, mely szerint a nevetésnek visszhangra van szüksége. „Nevetésünk mindig egy csoport nevetése, (...) a nevetésben mindig ott bujkál valami egyezség, szinte azt mondhatnám: cinkosság más, valóságos vagy képzeletbeli nevetőkkel." Bergson számára a komikum forrása az ember gépies merevsége, az a rugalmatlanság, amellyel képtelen a környezet változásaihoz alkalmazkodni.
Az agresszív kismalac biciklizik. Éppen a nyuszika előtt teker el, amikor egy hatalmasat zakózik. A nyuszika odamegy:
- Kismalac, nem ütötted meg magad? Minden rendben?
Mire a kismalac:
- Kuss, én így szoktam leszállni!!!
Másik elmélet szerint a humor forrása, hogy a humoros mozzanatban kapcsolatba hozott fogalmak között kontraszt, vagy más néven konfliktus feszül. A német filozófus, Kant szerint a nevetés, mint reakció akkor jelentkezik, amikor a kontraszt miatt keletkező feszült várakozás hirtelen feloldódik. Ezáltal a nevetés lényegében érzelmi biztosítószelepként működik, és a feszültség oldó biológiai funkcióval bír. Freud szerint a viccben megtalálható legfontosabb eszközök a sűrítés, az elemek (rész-egész, lényeges-lényegtelen) felcserélése, valamint a kétértelműség.
- Mibe halt bele a kannibál asszony?
- ???
- Szájára vette a falu.
Az "oda nem illő tárgyak" is a váratlanság erejével hatnak. Arthur Koestler szerint a váratlan mozzanat a humor legfontosabb eleme. Vagyis akkor nevetünk, amikor valamilyen rend fizikai vagy szellemi értelemben felborul, amikor kizökkenünk saját komfortzónánkból. Vagyis a félelem, a szorongás, a bizonytalanság sokszor együtt jár a nevetéssel, de nem mindegy, hol a határ: minden az objektíven elő nem írható arányokon múlik. Úgy tűnik, addig van esélyünk, hogy valamiben meglássuk a humort, amíg a felboruló rend mögött felsejlik egy másik rend, egy világrend, amibe az adott felfordulás "még belefér". Amikor azt mondjuk: ettől még nem dől össze a világ, ezt még ki lehet bírni. Az azonban, hogy kinek hol a fájdalomküszöbe, egyénenként változó - mondhatnánk, az illető humorérzékének függvénye.
- Miért gyújtja fel minden évben a tűzoltó a kutyáját?
- Mert a törzskönyvébe az van írva, hogy évente kötelező az oltás.
A humor egy sajátos vállfaja az abszurd, vagy groteszk. "A groteszk - mondja Örkény - egy valószínűtlenség valószínűsítése. Előáll egy képtelen föltevéssel, s azt a reális világ törvényeihez hasonló szigorú törvényeknek veti alá".
Az orvos sétál a temetőben, egyszer csak suttogást hall a háta mögül:
- Doktor úr! Tudna nekem felírni valamit?
- Most? Mit?
- Valami féreghajtó kéne!
Összefoglalva a humor sajátos emberi jelenség, ember mivoltunkkal szembesít bennünket, vagyis a humoron keresztül talán könnyebben megérthetjük, hogy az ember milyen szánalmas és milyen fenséges, milyen nagy és milyen kicsi - egyszerre. Mondhatjuk úgy is, hogy a humor az, amikor emberi mivoltunkon nevetünk a szellem tekintetén keresztül.
Egy férfi jön ki a nyilvános WC-ből. Egy nő befelé menet megszólítja:
- Elnézést, uram, koedukált?
- Ááá, nem, csak kakáltam.
Lendvai Dóra
2008. március 19. innen: http://the-online.hu/
***
Van olyan vicc, melyet nagyon szeretsz, ami igazán megnevettet ahányszor eszedbe jut?
Hasonló témák
