Nem szívesen utaznék,mert vannak átfedéses érzéseim.
Pár éve éppen a kisfiamért mentem az oviba,amikor az előtérben megláttam ácsorogni egy fiatal párt.Futólag rájuk pillantottam amikor elmentem mellettük és a srác oldalról "ismerősnek" tűnt.Kicsit összezavarodtam,de nem tudtam hova tenni,csak amikor visszafelé jövet egymás szemébe néztünk.Csak bámultuk egymást amíg be nem zártam az ajtót...Aztán egyetlen szó vágódott nekem: Szolga! Hát persze!
szolga...szolga...de nem olyan...hanem barát,de szolga...
Ezzel együtt szakadtak fel a belső felismerések,hogy már mindent lerendeztünk egymással,nem is éreztem semmit,ezért sokáig nem értettem miért volt rá szükség...Na az érdekes volt...
Egyébként gyakran azon kapom magam,hogy hiányzik az életemből a hűség,amit a barna hajú és szemú embertípushoz kötök.Ezen még dolgoznom kell...
És még mindig játszom az agyam..
