Versek, idézetek...
- Téma inditó Sz.Szonja
- Kezdés dátuma
Ha nem eléggé adod át magad az életnek, az olyasmi, mintha falon keresztül akarnál ölelkezni. Az élethez ugyanúgy viszonyulj, mint a szerelemhez. Vedd azt könnyebben, természetesebben, merészelj könnyezni, mámorosodni. Kedvesgesd, míg élvezitek egymást, és szépen engedd el, ha távozni kíván.
Vavyan Fable
Vavyan Fable
"Tiszteljétek az írást, mert az íráson át a lélek szól az emberiséghez"
/ Móricz Zsigmond /
/ Móricz Zsigmond /
idézetek....
Néhány szép idézet!!!!
Néhány szép idézet!!!!
Hogy mi a szerelem?
Hogy mi a szerelem?
Piros kis húsbarlang a szád ,
piros a csókod, pirosak
a tested mély titkai,piros
szikrák lepik el agyamat.
Piros, vérpiros remegés
húsod a fehér bőr alatt,
egymásbanyíló ereink
folyamata pirosan szakad.
Piros vakságba merülök,
piros melegbe, megdagadt,
édes selymekbe, eleven
kapcsok közt,melyeknek harap
piros és puha , jaj,
megfúlnak számon a szavak
s piros halálba temet egy
megsüketítő pillanat.
/Szabó Lőrinc/
Ez is a sajátom
Hogy mi a szerelem?
Az
Mikor az űrt felváltja a fény,
Mikor a hamuból új élet kél,
Mikor a sivatag paradicsommá válik,
Az életnek már új célja látszik.
Mikor minden szó és gondolat,
Egyvalaki után kutat.
Kinek lelke olyan mint Te.
Lelkének lelked lesz egésze.
Egy szív, egy gondolat
Egy érzés, akár a gondola,
Ring csendesen a lélek tengerén
És boldogság, hogy veled lehetek én.
(2004)
Hogy mi a szerelem?
Piros kis húsbarlang a szád ,
piros a csókod, pirosak
a tested mély titkai,piros
szikrák lepik el agyamat.
Piros, vérpiros remegés
húsod a fehér bőr alatt,
egymásbanyíló ereink
folyamata pirosan szakad.
Piros vakságba merülök,
piros melegbe, megdagadt,
édes selymekbe, eleven
kapcsok közt,melyeknek harap
piros és puha , jaj,
megfúlnak számon a szavak
s piros halálba temet egy
megsüketítő pillanat.
/Szabó Lőrinc/
Hogy mi a szerelem?
A vers egy másik változata:
Piros kis húsbarlang a szád
nézlek és nézel, elakad
a szívem s érzem: ma már nem én
akarom akaratomat!
Piros, vérpiros remegés
tested a fehér bőr alatt,
idegen húsod rokoni
hangon szólítja húsomat.
Ha mi szólnánk, részegen is
azt mondanánk, hogy nem szabad.
Két néma tolmács dönti el,
hogy ki vagyok és hogy ki vagy.
A két néma őrült beszél,
egyik érti a másikat,
és merülünk,és elborít
egy csodálatos pillanat.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>
A vers egy másik változata:
Piros kis húsbarlang a szád
nézlek és nézel, elakad
a szívem s érzem: ma már nem én
akarom akaratomat!
Piros, vérpiros remegés
tested a fehér bőr alatt,
idegen húsod rokoni
hangon szólítja húsomat.
Ha mi szólnánk, részegen is
azt mondanánk, hogy nem szabad.
Két néma tolmács dönti el,
hogy ki vagyok és hogy ki vagy.
A két néma őrült beszél,
egyik érti a másikat,
és merülünk,és elborít
egy csodálatos pillanat.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>
" Jöjj gyermek messzi tájra
Zúgó vizek otthonába
Tündér vezet fogja kezed
Mert a Földön oly sok a jaj,
fel sem foghatja eszed..."
/ S. Spielberg /
Zúgó vizek otthonába
Tündér vezet fogja kezed
Mert a Földön oly sok a jaj,
fel sem foghatja eszed..."
/ S. Spielberg /
Magány
Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én mellédsimulok hangtalanul.
Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én mellédsimulok hangtalanul.
Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>
Vers mindenkinek...
Szellemi rózsa
Fordul a Föld, és száll a nagy űrben;
Rajta az Élet, messzi kiált.
Szellemi rózsa nyílik a tűzben,
Újra virul, kit nem fog a láng.
Gondolat indul, messzi nagy útra,
Mert testben a lélek, lomha madár,
Visszatekintve hosszan a múltra,
Távol a régi otthona már.
Hívja a Hang és újra felébred,
Szellem a létbe visszatalál.
Gyermek, a szívem ott lesz tevéled,
Atyám, ha érintsz, nincs akadály. (ismeretlen költő)
Szellemi rózsa
Fordul a Föld, és száll a nagy űrben;
Rajta az Élet, messzi kiált.
Szellemi rózsa nyílik a tűzben,
Újra virul, kit nem fog a láng.
Gondolat indul, messzi nagy útra,
Mert testben a lélek, lomha madár,
Visszatekintve hosszan a múltra,
Távol a régi otthona már.
Hívja a Hang és újra felébred,
Szellem a létbe visszatalál.
Gyermek, a szívem ott lesz tevéled,
Atyám, ha érintsz, nincs akadály. (ismeretlen költő)
Nemes Nagy Ágnes: Fák
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
Fordul a Föld
Egy saját versem
A szerelem örök
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
Fordult a Föld – érkezett a télbe
Csillag fénye villan a tejúton<o></o>
Titkaimat sóhajtom a „ mélykék égbe’’<o></o>
Lelked – lelkem megperzselte<o></o>
Majd elmúlik – súgod halkan, csendbe<o></o>
<o> </o>
Az nem lehet, hogy ne szeressem…<o></o>
A lelkét ölelem, mikor néha eljő<o></o>
A lelkem öleli – ki nőben a NŐ<o></o>
S, várom, újra várom a „Napot’’<o></o>
Mint fűszál a hajnali harmatot.<o></o>
<o> </o>
Az nem lehet, hogy ne szeressem<o></o>
Kérve-kérem rímbe szedve<o></o>
Költözzék a testem az „égi testbe’’<o></o>
A lelkét ölelheti csak a lelkem<o></o>
Majd elmúlik – súgod halkan, csendben.<o></o>
<o> </o>
Fordul a Föld – tél a télbe<o></o>
Vágyaimat sóhajtom a „mélykék égbe’’<o></o>
Szemed fénye csillan a tejúton<o></o>
Mint a drágakő fekete bársonyon,<o></o>
A legszebb Te vagy – csillagom.<o></o>
Falevél
Egy saját versem
A szerelem örök
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o> </o>Fordult a Föld – érkezett a télbe
Csillag fénye villan a tejúton<o
></o>Titkaimat sóhajtom a „ mélykék égbe’’<o
></o>Lelked – lelkem megperzselte<o
></o>Majd elmúlik – súgod halkan, csendbe<o
></o><o
> </o>Az nem lehet, hogy ne szeressem…<o
></o>A lelkét ölelem, mikor néha eljő<o
></o>A lelkem öleli – ki nőben a NŐ<o
></o>S, várom, újra várom a „Napot’’<o
></o>Mint fűszál a hajnali harmatot.<o
></o><o
> </o>Az nem lehet, hogy ne szeressem<o
></o>Kérve-kérem rímbe szedve<o
></o>Költözzék a testem az „égi testbe’’<o
></o>A lelkét ölelheti csak a lelkem<o
></o>Majd elmúlik – súgod halkan, csendben.<o
></o><o
> </o>Fordul a Föld – tél a télbe<o
></o>Vágyaimat sóhajtom a „mélykék égbe’’<o
></o>Szemed fénye csillan a tejúton<o
></o>Mint a drágakő fekete bársonyon,<o
></o>A legszebb Te vagy – csillagom.<o
></o>Falevél
"Nem az számít, mekkorát tudsz ütni, hanem hogy milyen keményen állod az ütéseket, miközben csak mész előre."
"A barátság, amire gondolok, olyan egymásba illesztés, hogy elmosódnak még a varratok is, amivel összeöltötték."
