Versek, idézetek...

Galamb leszáll, leget hasít<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
A félelmetes fényű tűzzel,<o></o>
Melyből lángnyelvek hirdetik,<o></o>
Hogy bűnt és tévelygést mi űz el.<o></o>
Nincs más remény, csak ez segít —<o></o>
Válassz: a máglya vagy a máglya —<o></o>
A lángtól megválthat a lángja.<o></o>
<o></o>
Ki gyötör így? A Szeretet.<o></o>
Furcsa Név — ez fog kínba minket,<o></o>
Mert az ő keze szövi ezt<o></o>
A tűztől tűrhetetlen inget.<o></o>
Ne is reméld, hogy leveted —<o></o>
Ha élsz, lélegzel, ez az ára:<o></o>
A lángra juthatsz, vagy a lángra.<o></o>
<o></o>
Eliot.

Baranyi Ferenc <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Az ébrenlét a bátorság <o></o>
<o></o>
Éjfélkor a sötét belémlát, <o></o>
ilyenkor vallanak a némák, <o></o>
és a süketek dobhártyája <o></o>
beleremeg az éjszakába. <o></o>
Nem könnyű a magunkba-nézés, <o></o>
ítélőszékhez önidézés, <o></o>
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól, <o></o>
ha ilyen éjszakán elalszol! <o></o>
Az ébrenlét a bátorság itt: <o></o>
lehurrogni lelked, ha ámít, <o></o>
rágondolni, amire nem mersz, <o></o>
akármilyen nehéz, keserves, <o></o>
büntetni magad röstellt könnyel, <o></o>
társ-nélküli, szegetlen csönddel, <o></o>
nézni, midőn a képre fény száll, <o></o>
amit az éj tükre elédtár. <o></o>
Ó én tudom: a gyöngeségem <o></o>
legláthatóbb a tükör-éjben, <o></o>
s én látom legjobban, hisz éjjel <o></o>
magam vagyok rossz számizével. <o></o>
Nincs kínzóbb a felismerésnél: <o></o>
hazugnak látni, mit beszéltél, <o></o>
mondandónak, mit elhallgattál, <o></o>
adandónak, amit nem adtál. <o></o>
Magam vagyok magam fegyence, <o></o>
bíráim legkegyetlenebbje, <o></o>
s még az lehet csak, akin látszik, <o></o>
hogy éjszakákat áttusázik, <o></o>
aki velem éber az éjben: <o></o>
legyen bírám s ha kell, pribékem, <o></o>
de megítélni hogy merészel, <o></o>
aki nyugodtan alszik éjjel?! <o></o>
Legyen a bírám talpig ember, <o></o>
magát-vizsgáló becsülettel, <o></o>
s ítéljen el, egyazon szinten, <o></o>
mint embert ember, istent isten, <o></o>
mint ön-legyőző ön-legyőzőt, <o></o>
miként legyőzöttet legyőzött, <o></o>
de sárga törpék tű-sisakban <o></o>
ne mocorogjanak alattam. <o></o>
Ha számonkérő éjben alszol: <o></o>
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól! <o></o>
Bár nehéz a magunkba-nézés, <o></o>
ítélőszékhez önidézés, <o></o>
de áldozzunk ennyit magunknak, <o></o>
kiéjszakázott igazunknak, <o></o>
s azoknak, akik tisztelettel <o></o>
úgy neveznek minket, hogy ember<o></o>

Forma van a versem
egyszerű sorában:
ötvös volt az ősöm
Brassó városában.

Kalapácsolt, vésett
kohó-szikra mellett,
ezüst ampolnákat,
úrvacsora-kelyhet

Kupák aranyércét
képpel kifaragta,
drágakövet plántált
finom foglalatba.

Boglárokba gyöngyöt,
türkizt, csudakéket,
kösöntyűket költött,
asszonyékességet

Címert domborított
vén terem falára,
fejedelmi kannát
Bethlen asztalára.

Fújtatója dongott,
kalapácsa csengett,
varjak fellegezték
odafent a Cenket.

Öreg századába
ha most visszamennék,
míves mesteremnek
inasa ha lennék.

Mégis csal az üllő,
mindig csalt a forma,
tiszteltem a strófát,
mintha érce volna

Míves műhelyemben
kohótüzet raktam,
salaktól az ércét
tűzzel tisztogattam

Szabad kék időkben
hegy-vándora voltam.
Erdélyi nagy erdőt
végigbarangoltam

Tájak jószagával
tele lett a lelkem,
napos Maros-mentén
sokszor szüreteltem

Mustját derítettem,
színborát kivártam,
nemesebbet szűrni
századokba jártam

Elsodort a sorsom,
addig kalandoztam.
Poharat is, bort is,
magammal elhoztam

Állok poharammal
fájó magyar földön,
s hegyeim borával
telistele töltöm.

Telistele töltöm

"Én egy virág vagyok"
"Oh Anyám én vagyok koronád legszebb gyémántja"

József Attila: A hetedik
------------------------

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szûljön meg az anyád!
Egyszer szûljön égõ házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elõdbe áll,
hét legyen, kit elõtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdõségnek,
egy, kit õse bõgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, --
a hetedik te magad légy!