Versek, idézetek...

Robert Burns:
PIROS, PIROS RÓZSA

Szép június piros, piros
rózsája, szerelem
tiszta dallam, mit hallok én
szívemben szüntelen.

Szerelmem mélyebb nem lehet,
s te szép vagy, mint a nap;
szeretlek, míg az óceán
vize ki nem apad.

Amíg nem porlad szét a szirt,
s zúgnak a tengerek:
szeretlek én, míg életem
homokja elpereg.

Isten veled, egy ideig
nem látsz, egyetlenem!
De visszahúz még tízezer
mérföldről is szivem.

Kálnoky László fordítása

icsi írta:

Gyurkovics Tibor:
GYERMEKSZÜLETÉS

Azt mondta a zöldkabátos:
Tudod, hogy születik a gyermek?
A nap süt át a fákon. A lombokon
keresztül süt a nap, keresztül tör rajtuk.
És aki szereti egymást, két ember, azokra süt.
Az asszony szemébe süt és az asszony szemében
születik meg a gyermek, s a férfi szemében nézi őt.
Ott ahol annyira nézte, keletkezik egy fény-pötty,
egy kis fény, embernyi fény.
És tűz és víz keletkezik ott és gömbölyödik.
S amikor megvan, egy könny hullik ki az asszony
szeméből, egy könny, s ahogy lehullik, emberré válik.
Mire földre ér. Így születik a gyermek.
​

Kattints a kibontásához...

Megyeri Nikolett Ágnes

Képcső

Körúton guggoló szemétkukák,
villamos, oszlopok, áramütött kutyák,
alibi ébredés zörgő pengeélen,
összevissza táguló, gúnyos szemérem,
készenléti jóslat, szebb-szomjas-parttalan,
kaktuszlepkék teaízű, kékcsíkos kalapban,
palackok, tűk, csikkek, hozzáállás nélkül,
csakazértis-jelek mögött sugarakba épül,
kedvesen mesterkélt, papírkorlát-helyzet,
egymásba csevegő kis telefon-testek,
liliomot termő, mutáns málnabokrok,
talapzatról leszálló, vastól kába szobrok,
aki magába mer nézni, csak káoszba menekül,
itt állok a képcsőben tisztán és egyedül.

Kovács-Cohner Róbert

Mind

A szép szavak semmibe nem kerülnek
Odakint a padon nagyon sokan ülnek
Szép ruhába mind az arcuk kifestve
Ma este mind helyes és mindnek jó a teste

Szeretek szeretek túl sokat túl keveset
Nem mondom eleget ha veletek lehetek
Gyere cica mambó szamba na meg rumba
Csak az a kár hogy mindegyik már régen megunva

Egy holdfény estével gyertya vacsorával
Kaviár osztriga szedve kiskanállal
Csók és szex és cigi majd ki az utcára
Leázik a festék és leomlik az álca

Keresem az arcot az egyet aki számít
Szemem tovasiklik szájam nagyot ásít
Dermesztô hidegben a szél hajam hátracsapja
Ez a sok kis borda mind ugyanazt akarja

No nem baj rajtuk festék szilikon jó puha
Jóllakok kaviárral na meg velük mint a duda
Egy éj romantikával mindennél többet ér
Hogy szeressem ôket az összes csak arra kér

Én meg mit tehetnék hát szeretek szeretek
Ilyen jó nôk mellett mást nem is tehetek
Visszatér a lélek nézem a szép estét
Kezemben a test és szájamban a festék

Keresem az arcot de ha meglesz megtalálom
Az álcát tartó szalagot – álom édes álom –
Hogy visszatér a lélek inkább lekerül a tanga
Gyere cica tangó rumba na meg szamba
Ölelek szeretek végül is ez az élet
Lent marad a farok de felszáll a lélek
Egy holdfény estével gyertya vacsorával
Kaviár osztriga szedve kiskanállal

Festékízû csókot bordákat megkapni
Gyertyával holdfénynél vörös kaviárt falni
Kinô a szakállam és egyszer majd gróf leszek
Majd kaviárt csókolok és festéket eszek

Mindenhogy csináljuk közben lélegzünk néha
Néha rumba szamba vagy néha este séta
Elfelejtem az arcot biztos csak képzelem
Hogy ebben a világban van vagy lehet ilyen

Ady Endre - Az Úr Illésként elviszi mind...

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög.
Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere. Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

Hallgasd meg a verset Latinovits tolmácsolásában a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!

"...E szörnyű Mélybe,
a Lét méhébe (és sírjába tán),
ahol se tenger nincs, se part, se tűz,
se levegő, de mindez viselős
csiráiban keveredve csatázik,
hacsak sötét anyagát uj világok
rendjébe nem gyúrja az Alkotó-
e szörnyű Mélybe nézett ki Pokol
partján állva óvatosan az Ördög,
s utján tűnődött..."
(John Milton: Az elveszett paradicsom, II. könyv)

Ady Endre - A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson,akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.
Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

Hallgasd meg a verset aminden, ami HANGOS PRÓZA ‎topicban!

Babits Mihály: Fekete ország

<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">

</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

Hallgasd meg a verset a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!

Marina Cvetajeva: Egy az útunk

Fegyenc vagyok. Te jössz utánam,
fegyveres őr. A sorsod egy velem.
Egy az útunk a pusztaságban,
a puszta semmiben.

Tudod: már rég megcsendesedtem,
szememben sem látod a vad tüzet.
Csak addig a fenyőig oldj el engem!
Csak addig- nélküled!

Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyerta-csonkok roppant ravatalánál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.​

​

Szabó Lőrinc

<center> [SIZE=+3]Pannón ősz[/SIZE]

</center> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Ősz van, a régi, a tavalyi ősz</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">s e furcsa ősz egészen megbüvölt.</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Tetszik nekem. Szétnézek, látom a</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">roppant hervadást, de nem keserít,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">és nem bánom, hol végzem utamat.</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Nem értem a világot; azt hiszem,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">nincs célja; – mért is volna? – és ami</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">értelmet magam képzelek belé,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">sose több, mint maga a létezés.</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Ősz van… Szép ősz… A jókedvű rigók</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">torkából még az augusztus rikoltoz</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">egy a születés és az elmulás,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">mintha csak ruhát cserélne a Föld,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">mintha a csere volna csak örök…</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Ősz van… Nem az ősz: az benne a fontos,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">hogy van!… A szél könnyelmű suttogása</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">ős legendákra tanítja az erdő</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">figyelmes bokrait és századok</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">óta köztünk kisértő szellemek</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">fájdalmát-örömét mesélgeti…</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Ősz van!… Az évek szele csöndesen</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">hordja a sírokra a feledést…</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Párás a fény… Szárazabb zajjal csúsznak</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">egymáson a tó hullámai… De</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">fáradhatatlan felhők görgetik</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">az égen lomha lavináikat…</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Ősz van! Szép ősz!… Ősz minden változás:</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">szent dolog az ősz! – kiáltom, s ime,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">sziklasötét barlangja hűvöséből</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">előbúvik a szakállas szatír</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">s a napsütötte pannón dombokon,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">barátként mellém heveredve, némán</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">hallgatja az öregedő napok</td> </tr> </tbody></table> lombzörgető, fáradt lépéseit.

Fövényi Sándor

Ősz…

Köd lovát bokorhoz kötözve,
fütyülve Istenre, ördögre.
Megriadt ágakon hintázik
bújkál, lombok közt danászik.
A korán jött korhely.

Felhő kalapját félre csapva,
huncutul rákacsint a napra.
Nevetve koccint az éggel,
poharát megtölti fénnyel.
Bíbor borát önti a tájra.

Lángoló virágú réteken hever,
titkon ezerszín festéket kever.
Kezébe, másnapos széltől vezetve,
lepke mintákat firkálgat ecsetje.
Nyomában sárguló erdő.

Vas karmait még köpeny takarja,
csak a tavaly mart avar hallja,
hogy lassan elmúlik a mámor
szökik a nyár, búcsúzik fájón.
Már féli az Őszt.

Szia óvónéni látom az ősz most itt bestseller lett

Szabó Lőrinc

<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=center align=middle>

Reményik Sándor
(1890-1941)



</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE height=40 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>VÉGVÁRI-VERSEK 2.

(1918-1921)

Reményik Sándor ​

​

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Hallgasd meg a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!

Arany János
REGE A CSODASZARVASRÓL

Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könnyü vadra.

Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet —
Üldözik a szarvas-gímet.

Gím után ők egyre törnek,
Puszta martján sós tengernek,
Hol a farkas, hol a medve
Sohasem járt, eltévedne.

[…]

Minden este bánva bánják,
Hogy e vadat mér’ kivánják,
Mért is űzik egyre, nyomba,
Tévelyítő bús vadonba.

Mégis, mégis, ha reggel lett,
A gímszarvast űzni kellett,
Mint töviset szél játéka,
Mint madarat az árnyéka.

Száll a madár, száll az ének,
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.

Vadont s a Dont ők felverik
A Meóti kis tengerig;
Süppedékes mély tavaknak
Szigetére ők behatnak.

Ott a szarvas, mint a pára
— Köd előtte, köd utána —
Míg az ember széjjelnézne:
Szemök elöl elenyésze.

Hóha! Hóha! Hol van a vad?…
Egy kiáltja: ihon szalad!
Más kiáltja: itt van, itten!
A harmadik: sehol sincsen!

Minden zugot megüldöznek,
Minden bokrot átaldöfnek;
Gyík ha rezzen, fajd ha rebben:
De a gímvad nincs ezekben.

Szóla Magyar: hej! ki tudja
Merre van a hazánk útja?
Kerek az ég mindenfelé —
Anyám, anyám, meghalsz belé!

Szóla Hunor itt maradjunk!
Tanyát verjünk; itthon vagyunk:
Selyem a fű, édes a víz,
Fa-odúból csöpög a méz,

Kék folyam ad fényes halat,
Vörhenyő vad ízes falat,
Feszes az íj, sebes a nyíl,
Harckalandon zsákmány a díj.

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.

Hogy elúntak otthon űlni,
Halat csalni, őzet űzni:
Új kalandra, szebb csatára
Ereszkedtek a pusztára.

Puszta földön, sík fenyéren
Zene hallik sötét éjen,
Zene, síp, dob, mély vadonban,
Mintha égből, mint álomban.

Tündér lyányok ottan laknak,
Táncot ropnak, úgy mulatnak.
Szőve ködbül sátoruk van:
Ugy mulatnak sátorukban.

Férfi egy sincs közelébe’;
De a földi lyányok szépe
Lyányai Belárnak, Dúlnak,
Tündérséget ott tanúlnak.

Dúl királyé, legszebb, kettő;
Agg Beláré tizenkettő;
Összesen mind: száz meg kettő
A tündérré válni kezdő.

[…]

Haj vitézek! haj elébe!
Kiki egyet az ölébe!
Vigyük haza asszonyunkat:
Fújja felszél a nyomunkat.

Sarkantyúba lovat vesznek,
Kantárszárat megeresztnek;
A leányság bent, a körbe’ —
Mind a körbe’, sok az ölbe’.

Nagy sikoltás erre támad,
Futna széjjel a leányhad;
Elől tűzbe, hátul vízbe,
Mindenkép jut férfi kézbe.


[…]

Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek.
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.

Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek;
S a leventék, épen százan,
Megosztoztak mind a százon.

Büszke lyányok ott idővel
Megbékéltek asszony-fővel;
Haza többé nem készültek:
Engesztelni fiat szültek.

Tó szigetje édes honná,
Sátoruk lőn szép otthonná,
Ágyok áldott nyúgalommá:
Nincs egyéb, mi őket vonná.

Fiat szűltek hősi nemre,
Szép leányt is szerelemre;
Dali törzsnek ifju ágot,
Maguk helyett szűz virágot.

[…]

Hunor ága hún fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet;
Szaporaság lőn temérdek;
A szigetben nem is fértek.

Szittya földet elözönlék,
Dúl királynak dús örökjét; —
És azóta, hősök párja!
Híretek száll szájrul szájra.
</STONG>
Hallgasd meg LATINOVITS előadásában a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!