Versek, idézetek...

Facélia · 2006 December 17

"A sötétség nem űzheti ki a sötétséget, csak a fény.
A gyűlölet nem űzheti ki a gyűlöletet, csak a szeretet. A gyűlölet gyűlöletet szül, az erőszak erőszakot, a durvaság durvaságot a pusztulás örvénylő spirálján... A gonoszság láncreakcióját - a gyűlölet gyűlöletet szül,a háború még több háborút okoz - meg kell szakítani, máskülönben a megsemmisülés sötétségébe sodródunk."

(Martin Luther King)

Juliana · 2006 December 17

Gabriela Mistral
Nem vagyok egyedül

Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedűl!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!

Jánosházy György fordítása

B_Marcsi · 2006 December 17

Nagyon szép a vers. Én is Próbálok küldeni, remélem teszik.
Tatiosz:
Hinni kell...

Hinned kell a boldogság Iehetőségében,
hogy csakugyan boldog légy. Az vagy,
amit gondolsz, és csak azt tudod el-
gondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a
hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne
gondolj a veszteségre, mert veszteségek
érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert
lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a
rosszra, mert a mélybe taszít. A jó
gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba
vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a Iegtisztább vágyak
szerint érdemes. Attól függően, hogy
vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar
vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el,
amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a
cselekedet megvalósulás

sztzs · 2006 December 17

Hallgasd meg a verset a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!</STONG>

Illyés Gyula: TÉL FELÉ
<O

</O

Ahogy Pest felől bedohog,
naponta több homályt hoz
a hat negyvenes gyorsított
az állomáshoz.
<O

</O

Két hete még, négy hete még
vakító fényözönbe
víz-inni vágyó fürge nép
dőlt ki belőle.<O

</O

<O

</O

Naponta most mind súlyosabb
sötét marad utána,
minthogyha már az volna csak
a rakománya.
<O

</O

<O

</O

Ahogy fölsípol s elsiet
békétlenül pöfögve
naponta több csönd és hideg
marad mögötte.
<O

</O

Onnan a völgyi állomás
felől nyomul a sáros
szőllőhegyre az elmúlás
az őszi házhoz.

Facélia · 2006 December 18

sztzs · 2006 December 18

<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">ADY: A TISZA-PARTON

</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szivem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?

Hallgasd meg a verset a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!

Facélia · 2006 December 19

Reményik Sándor: Csomó

Mit tudjuk mi, hogy ki kötötte:
Isten, a Sátán, a Gonosz, a Jó?
De meg nem oldja hit, tudás, erő,
Örök az élet szálán a csomó.

Mit tudjuk mi, hogy s mint kötötték,
Hogy bogozták a végzet kezei,
A végzet a mi babráló kezünk
És szakadt, véres körmünk neveti.

Az élet szálán ott a sorscsomó
És meg nem oldja hit, tudás, erő,
Bár eszmék rendje tűnt miatta le
S a semmiségből újra visszajő.

Bár ostromolták roppant rendszerek,
Rajta minden hatalmuk megtörött,
A megoldások sora végtelen
S reménytelen - mert a csomó örök.

Mert minden fűszál, minden kis virág
Egy rettenetes gordiusi bog
És az marad, míg lélek lesz, ki rajt'
Halódni, vívni, tépelődni fog.

S a tépelődő, babrálgató ujjnál
Még szánandóbbak tán a vaskezek:
Caesar, ki ketté vágtad a csomót,
Szegény - Te sem oldottad meg.

Renata77 · 2006 December 19

„Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik,
elnyugtat majd a mély, emlékekkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!”

Radnóti Miklós

„Légy velem, Uram, ha közel az éjjel,
hogy megküzdhessek a sötéttel!
Elcsüggedt kezem égre emelem,
könyörgök hozzád: Uram, légy velem.

Őri István

„A félelem megnyomorítja a lelket, tehát le kell küzdeni.”

Diane Keaton

"Jobb éhezni, mint egyedül lenni. Mert amikor egyedül vagy - és nem a választott magányról beszélek, hanem amikor kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egyedül vagyunk - , az olyan, mintha már nem is lennél az emberiség része."

Paulo Coelho A Zahir

nagyika67 · 2006 December 19

SÍK SÁNDOR:Felhőjáték

A felhők odafenn bújócskát játszanak.
Ezüst nyílásokon át-átkacsint a nap.
<O

</O

Fiatal öregek, lelkem barátai,
Nem próbálnánk mi is felhősdit játszani?

Felhőt, esőtadót, jókor és eleget,
Ősznek jó szántatót, májusnak meleget.
<O

</O

Máskor paplant terít a fáradt nap előtt
S képekkel hinti be a mennyei mezőt.
<O

</O

Hiszen csak egy szeszély, köd, pára, semmiség,
Lehével fújja el az álomittas ég,

<O

</O

De felszítt már a föld esőt és sugarat:
A felhő elfoszolt, a játék megmaradt.

$C:\mama\Képek$

nagyika67 · 2006 December 19

Alfred Lord Tennyson

TÜNDÉRORSZÁG KÜRTJEI

Ormok haván, tornyok falán
az ég zuhogó fénye lángol;
tó tükörét nap töri szét
s a vad vizesés zengve táncol.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve:
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

Mily tiszta halk! Hallod a dalt,
a tisztuló és halkuló dalt?
Szirtek felett mint üzenet
Tündérország száz kürtje sóhajt.
Zúgj, a bíbor völgy zengjen veled össze;
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

Óh kedves, a kürtök szava
belehal az égbe, a tájba;
de lelkeink visszhangja mind
nagyobb, s csak nő a muzsikája.
Zúgj, kürt, a vad visszhangot felijesztve;
zúgj, kürt; visszhang, felelj, elhalva, messze, messze.

Szabó Lőrinc fordítása

fycanka · 2006 December 19

Ballagsz életed útjain...
Egy titkos kamera figyel,
szavaid, gondolataid
rejtett mikrofon veszi fel.

Kiskorból emléked kevés;
talán rád nyomta bélyegét,
tudat alatt hordozod és
anélkül tán, hogy értenéd.

Aztán gyerekkor, ifjúkor,
szülők, barátok, iskola...
A félelem itt ért utol,
és jött a magány is lopva.

Felnőtt vagy, és mint kisgyerek
szeretet után sóvárogsz,
hogy fontos légy valakinek,
s gazdagítsad a világot...

Ballagsz az élet útjain;
a szemeddel azt keresed,
kit érdekelnek szavaid,
és önmagadért ki szeret?

...És ekkor, kétezer évnek
ködösített távolából
egy NÉV-nek betűi égnek,
mint messzi neonreklámok;

és mától szívedben suttog
a legédesebb ismeret,
mit ember valaha tudott:
Isten szeret. Isten szeret!

Mert JÉZUS bizonyította,
hogy szeret az Isten téged!
Ha hiszed, bizony boldog vagy...
S nem öl meg e földi élet.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
<o

> </o

>

fycanka · 2006 December 19

Csak állok, csak állok mozdulatlanul
A világ közben többször körbefordul
A szél csendben simogatja a fákat
Érzem, hogy valami mély béke eláraszt

Jöhet bármi, én nem mozdulok
Nem zavarnak a külső morajok
Csak belső lényemre figyelek
Arra, amit Isten bennem éleszt

Látom, ahogy békém testet ölt
Szeretetével erősen megkötöz
S amikor már teljesen körbezár
Akkor válok szabaddá igazán

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>

fycanka · 2006 December 19

Szerző: André Karolina<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
<o

> </o

>
Vándorutunkon ezernyi próba vár,
Lehet nehéz terhed, lehetsz fáradt már,
Hogyha szíved fárad,
Hogyha lankad lábad:
Nézz fel Jézusodra, Tőle kérj erőt;
Megsegíti utad, könnyű lesz a lépted.

De hogyha tőle makacsul elszakadsz,
Sötétségben, magányosan haladsz.
Sátán könnyen elcsábít,
De ekkor is csak Benne bízz!
Fogjad kezét, hogyha nyújtja,
Így bitosan célba érsz!

Ha minden reményt már feladtál,
Jézus onnan küld megoldást,
Ahonnan legkevésbé várnád.
Reá bízd az életed, nézz mindig egy kicsit feljebb!
Fogjad kezét, hogyha nyújtja,
Így bitosan célba érsz!<o

></o

>

sztzs · 2006 December 20

Reményik Sándor: Nagy Magyar télben (1919. február)

Hallgasd meg a verset a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!

Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.
Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh'se volt ily szükség a lángotokra!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh'se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba......!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!

sztzs · 2006 December 20

<CENTER><TABLE width="60%"><TBODY><TR><TD>Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerûlt
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezõvé a szikla-
csípõket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verõereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerûlt,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>Hallgasd meg a verset a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!

sztzs · 2006 December 20

Túrmezei Erzsébet:
Gyertya

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony...
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon...
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.

De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.

Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: ,,Most már értem,
Most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.''

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.

nickey · 2006 December 23

„ A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.”

nickey · 2006 December 23

"Cinikus az, aki ha virágillatot érez, körülnéz, hogy hol a koporsó."

nickey · 2006 December 23

„Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át,
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.”

nickey · 2006 December 23

„Oh, drága magány, az egyetlen társam,
kivel már az életet, oly sokszor megpróbáltam,
S mindig ugyanaz, csalódások sora,
Mindig nézz előre, de vissza soha...”

Versek, idézetek...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák