Versek, idézetek...

Somló Tamás:

Gondolsz-e rám?

Néha rám talál a félelem,
Velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
Csak a megszokás él tovább.

Csendben nézlek, ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
Bármi jön majd a hajnal után.

Gondolsz-e rám,
Amikor nem mellettem alszol el?
Gondolsz-e rám,
Amikor magányom nem érdekel?
Gondolsz-e rám,
Amikor messze jársz már,
S valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Lassan vánszorog ma minden perc,
Érzem, belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
Csak az emlékek élnek tovább.

Gondolsz-e rám...

<TD height="170"></TD> <TD class=blogtext valign="top">

</TD>

Emlékszel milyen volt
Mikor a nap betöltötte az eget
Emlékszel hogyan éreztünk
Bár azoknak a napoknak sosem lenne vége
Bár azoknak a napoknak sosem lenne vége

Emlékszel milyen volt
Mikor a csillagok betöltötték az eget
Emlékszel hogyan álmodtunk
Bár azoknak az éjszakáknak sosem lenne vége
Bár azoknak az éjszakáknak sosem lenne vége...

Ott volt a bőröd édessége
A reménye mindennek amik lehetnénk
Ez betöltött engem reménnyel
Hogy lehetetlen dolgokat kívánjak

De most a napfény hideg
És az ég szürke
A csillagok elhomályosultak
A felhőktől és a könnyektől
És minden amit kívántam
Eltűnt...

Minden amit kívántam
Elment...



The Cure: To Wish Impossible Things

Oly szótlanul
Mindentől távol
Megadva magad a múló időnek
A hited már elveszett rég
Pedig volt benned annyi még
Hogy szállj
De ez már nem elég

Csak fekszel az ágyon
Álmatlanul
De meghalni lassan és meghalni csendben
Szótlanul
Már nem lehet
Mondd miért teszed
Ha nem érdekel senkit már
Hogy mi lesz veled?...

S látom ahogy a sebektől szenvedsz
És hideg ujjak kutatnak benned
De a könyörgés már nem segít rég
És a keresztek körében térdelve még
Csak várni
Csak várni elég!

Mert a kés a húsodba vág
És a tű a testedbe szúr
Miért nem érted végre meg
Hogy ezt nem élheted túl
Mert a tested is csak por
Amit majd felkavar a szél
Hát mondd meg miért teszed
Hát mondd el nekem hogy miért???...



F.O.System: Miért

menj a saját fejed után. akkor is , ha szenvedsz, megéri- ez mindig megtérül. mindig egyre felnőttebben , egyre érettebben, egyre intelligensebben kerülsz ki belőle.
osho

Az élet himnusza

Az élet egyetlen esély-vedd komolyan.
Az élet szépség-csodáld meg.
Az élet boldogság-ízleld meg.
Az élet kihívás-fogadd el.
Az élet kötelesség-teljesítsd.
Az élet játék-játszd.
Az élet érték-vigyázz rá.
Az élet vagyon-becsüld meg.
Az élet szeretet-add át neki magad.
Az élet titok-fejtsd meg.
Az élet ígéret-teljesítsd.
Az élet szomorúság-győzd le.
Az élet dal-énekeld.
Az élet küzdelem-harcold.
Az élet kaland-vállald.
Az élet jutalom-érdemeld ki.
Az élet élet-hát éljed!

ki a szerző?

Szent-Gáli Kata: Krisztus követése

Részlet

Egészet adni - sohase felet,
vállalni mindent - bármit is jelent.
Egészet adni, mindent ami van,
ami csak vagyok - maradéktalan.

Cukorpók írta:

Például Karinthy egyik legviccesebb verse is megtalálható a minden nap frissülő Verspatikában:
http://verspatika.freeblog.hu

Kattints a kibontásához...

Talán nem így kellene összeszedni a 21 hozzászólást.
Szeretném tudni, még hányszor és hova írod be?
Kérlek, olvasd el a szabályzatot!

Altatódal

Leszállt az est, szünet van az égen,
Kisgyermekem, aludjál már régen.
Az udvaron a ló se nyihaházik,
A svábbogár lábujjhegyen mászik.
A kismadár nem csipog a fákon,
Hogy tégedet elnyomjon az álom.

Aludjál, aludjál, ne ébredj föl, aludjál!
Maradjál, maradjál, ne keljél föl, maradjál!
Ne sírjál, ne sírjál, fáradjál el, ne sírjál!
Aludjál, aludjál, legyél álmos, aludjál!

Nyugodjál meg, alszik a kísértet,
Nem jön ma már a zsákos ember érted.
A föld alatt csicsikál a zombi,
A lábadat nem fogja megfogni.
Kicsiny babám, szundikáljál kérlek,
Mer' hogyha nem, mindegyik fölébred.

Aludjál, aludjál, ne ébredj föl, aludjál!
Maradjál, maradjál, ne keljél föl, maradjál!
Ne sírjál, ne sírjál, fáradjál el, ne sírjál!
Aludjál, aludjál, legyél álmos, aludjál!

Szabó Lőrinc

Sárga liliom

Mi bánt? Mi? A sors! - Ne nevess ki! - A
sárga liliomnál, a pocsolya
partján álltunk - emlékszel? - süppeteg
nádon, tőzegen imbolyogva, meg
ölelve egymást és csókolva (te
félve, hogy látnak, én boldog fene-
bánja-kedvben). A kékbőrű vizet
néztük; s már nyúltam, letörni, neked,
tündérkém, az új tündért, amikor
észrevettem, hogy egész hangyaboly
szorong rajta: az áradt Balaton
felett, mint egy zöld-sárga árbocon,
ott rekedtek: az illat és a méz
csalta csapdába őket, a munka és
kötelességtudás: vagy ötvenen
őrjöngtek a kis, nyurga szigeten,
rabok, veszendők... Lám! - gondoltam, és
szívem elszorult. - Ennyi az egész.

"Emberi törvény kibírni mindent,
S menni mindíg tovább;
Még akkor is, ha nem élnek már Benned
Remények s csodák"

Édesapám emlékére

szomorú, hogy 60 éves koromra minden reményem veszni látszik egy családi üyben.

És mégis ki kell birni mindent. Csodálatos az idézet, és mennyire igaz!

egészen biztosa most értettem meg a szülő és gyermek kapcsolatát, ill. a viszonyuk folyamatát. Köszönöm.

"Kínai tanítás"

Vehetsz házat,
de otthont nem;
vehetsz ágyat,
de álmot nem;
vehetsz órát,
de időt nem;
vehetsz könyvet,
de tudást nem;
vehetsz pozíciót,
de tiszteletet nem;
megfizetheted az orvost,
de az egészséget nem;
megveheted a lelket,
de az életet nem;
megveheted a szexet,
de a szerelmet nem.

Khalil Gibran: Önismeret

"Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.
De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.
Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.
Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.
És ez így van jól.
Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a
tengerbe kell futnia;
És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt.
De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek;
És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.
Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.
Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt: "Találtam egy igazságot".
Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját". Mondjátok: "Találkoztam
a lélekkel, mely az én utamon jár".
Mert a lélek minden úton jár.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.

A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág."

(Khalil Gibran: Önismeret)</B>