Versek, idézetek...

"Légy olyan, mint a kismadár, aki ha kivágják a fát nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll!"

"Álmodj, amit csak akarsz; menj, ahova szeretnél; légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van és csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél."

"Aki szeret szeresd és öleld meg naponta, mert ha nem teszed, megteszi más és akkor hidd el, nem ő a hibás."

"A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet."

"Mosolyogj mindig. Ez arra készteti az embereket, hogy azon töprengjenek, hogy te ki is vagy valójában."

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Nem nagyon sok idő telik el, s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, nemcsak műved emlékét lepi be a feledés pora, hanem műved anyaga is elporlad, a könyvek papírja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon, s a márványszobrokat, alkotásaidat, finom porrá morzsolta az idő. Mindez egészen biztosan bekövetkezik, s az idő óráján csak másodpercek teltek el, míg te, s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül. Mitől félhetsz hát az életben? Mi olyan fontos vagy veszélyes, vagy sajnálnivaló, hogy meghőkölj az igazság elől? Nem értelek.

Dalszöveg.

Százszor megfontoltam nem kell a pohár
Az lesz a barátom ki józan fejjel, jár
Nem lesz több hiányzó, nem kell cimbora
A jó dolog az első, a rossz lesz a csoda
<o>> </o>>
Van egy nagy igazság, dalold el velem
Tiszta józan fejjel jobb a szerelem
Engedd, hogy a rosszat legyőzze a jó
Ami az eszednek, a szívednek is jó
<o>> </o>>
<o>> </o>>
Nem is olyan biztos, hogy fogadkoznom kell
Minden élvezettel élni tudni kell
Ahova én járok az élet iskola
Hol a jó dolog az első, a rossz meg a csoda
<o>> </o>>
Íd: Lémon Oszkár<o>></o>>

Dalszöveg. Emlékszerenád

<o>> </o>>

<o>> </o>>
Ez a kis dallam emlékezik rád
Egy szépasszonynak szól a szerenád
Akkor még lány volt, mikor meg ismertem őt
Szerelmünk tüze egyre jobban nőt
<o>> </o>>
<o>> </o>>
Udvarunkban akkoriban állt egy diófa
Hívogattam-, csalogattam, jöjjön el oda
Nem feledem meg jelent-május este volt
Orgonafák virágára sütött rá a hold
Nem szólt semmit, álltunk némán
Csendes este volt
Átöleltem megcsókoltam
Jaj, de rég is volt
<o>> </o>>
<o>> </o>>
Ő az, az asszony, ki most már az enyém
A legszebb asszony, őt szeretem én
Kezemben itt van egy csokor orgona
Fogadd el tőlem, s menjünk el oda!
<o>> </o>>
<o>> </o>>
<o>> </o>>
<o>> </o>>
<o>> </o>>
<o>> </o>>

Dalszöveg.Nem tudlak feledni!

Hiába én már nem tudlak feledni
Örökre e raboltad, szívemet
Ahogy a csalfa két szemeddel néztél
Éreztem menekülni tőled, nem lehet
<O>
Ugye ez valóság nem álom?
Esküszöm minden percben csókjaidra vágyom
<O>
Érzem. Hogy nem lehet
Feledni tégedet
Egy picit add nekem
Te is a szívedet
<O>
Hiába én már nem tudlak feledni
Örökre e raboltad, szívemet
Ahogy a csalfa két szemeddel néztél
Éreztem menekülni tőled, nem lehet
<O>
Engedd. Hogy csókot lopjak tőled
Hidd el a csók után majd még szebb napok jönnek
<O>
Érzem. Hogy nem lehet
Feledni tégedet
Egy picit add nekem
Te is a szívedet
<O>
Id:Lémon Oszkar

http://www.lemonoszkar.atw.hu<O>

Reményik Sándor: Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

1925

Gámentzy Eduárd
Legyen ma

Legyen ma szép napja a világnak,
S ki életében nem hordott csak rongyot,
Öltözzön fel ünneplő ruhába,
Mondjon imát, ki eddig sose mondott!

Bocsásson meg aki még haragszik!
Felejtse el, nem érdemes cipelni!
- Nem kell sok, egy könnyű öleléssel,
Most el lehet az egészet temetni.

- Látod én is mindent megbocsátok.
Ablakaim az új napnak kitárom.
Harmatcseppek gyűlnek tenyerembe,
Lemossák rólam boldogtalanságom.

- Engem már a méhek is szeretnek,
Nem szúrnak meg, s úgy örülnek ha látnak.
- Annyi mézet csináltunk mi együtt,
Kis virágaiból az elmúlásnak...

Dalszöveg: Úgy szeretnék újra veled lenni

Úgy szeretnék újra veled lenni
Úgy szeretnék veled boldog lenni
Arra, vágyom, amit tudom, nem lehet
Ami elmúlt vissza, sírni többé nem lehet

Most is a te csókjaidra vágyom
Most is a te két szemedet látom
Ha így akartad őrizd hát a titkodat
A szerelmes, szenvedélyes első csókokat

<O
Szeretni ma téged így már nem lehet
Másképp, néz rám, most ma már a két szemed
Én is őrzöm, álmaimat, titkomat
Behunyt szemmel adod vissza minden csókomat

id. Lémon Oszkár

http://www.lemonoszkar.atw.hu

Dalszöveg.

Esküdöztél égre, földre
Azt ígérted mind örökre
Itt maradsz nekem
<o></o>
Azt kértem, hogy tartsd a szavad
A másiknak ne hagyd magad
Maradj itt nekem!
<o></o>
Gyere hozzám te lehetsz a szerelem tanár
Én leszek egy kis diák, ki iskoládba jár
Idáig is minden leckét tőled tanultam
De a csókból, szerelemből mindig meg buktam
<o></o>
Ismételjük el, talán még egyszer
És ha mégse megy
Hát pótvizsgáznom kell!



http//:www.lemonoszkar.atw.hu/

Dalszöveg.

Az én hibám volt, hát fizetek érte
Az én hibám volt, ennyi meg érte
Bűnhődnöm kell, amíg csak éllek
De még egyszer bocsáss, meg kérlek
<o></o>
A szívem nem bírja tovább
Itt belül olyan nagy a vágy
Félek, hogy megszakad a szív
A lelkem mindig visszahív
<o></o>
Szerelmedet minden nap várom
A bűnömet már őszintén bánom
Bűnhődnöm kell, amíg csak éllek
De még egyszer bocsáss, meg kérlek
Íd: Lémon oszkar<o></o>
<o></o>
htp//:www.lemonoszkar.atw.hu
<o></o>

Dalszöveg.

Örülj a mának kedvesem
Örülj, hogy itt vagyunk
Fogom még remegő két kezed
Most is együtt vagyunk
<o></o>
Elmúlt felettünk sok, sok év
Elmúltak évszakok
Szerelmünk még mindig lánggal ég
Hiszen együtt vagyunk
<o></o>
Ne bántsd a múltat, így volt szép
A sok emlék meg marad
A múlt az mindig elkísér
Jönnek a holnapok
<o></o>
Előttünk van még egy pár év
Töltsük ezt boldogan
Örülj a mának kedvesem
Légy boldog velem
<o></o>
id:Lémon oszkar

htp//:www.lemonoszkar.atw.hu/

Dalszöveg.

Évek óta kutatom a nőket
Idáig egy vagyonba került
Mégsem tudtam kiismerni őket
Sajnos nekem ez nem sikerült
<o></o>
Volt már szőke fekete és barna
Mind egyik csak játszott én velem
De mikor a kívánságom hallja <o></o>
Meglepődik, s pórul jár velem
<o></o>
Nekem olyan nő kell, aki megfogja a kezem
Jóban, rosszban együtt él velem
Nekem olyan nő kell, aki szenvedéllyel szeret
Minden éjjel velem alszik el
Nekem olyan nő kell, aki velem együtt örül
Bánatomban sosem hagyhat el
<o></o>
Ha van ilyen nő, jelentkezzen nálam
Ígérem, hogy hozzá hű leszek
Igazi, hű szerelemmel várom
Neki mindent, mindent meg teszek
<o></o>
Id:Lémon oszkár<o></o>
<o></o>
http//:www.lemonoszkar.atw.hu<o></o>
<o></o>

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Márai Sándor<o>
</o>

Várnai Zseni
Katonafiamnak<O
<O
Én magzatom, szép katona fiam,
Szíve vérével ír neked anyád,
Mióta a császár kenyerét eszed
Vörösbe fordult itthon a világ.
Most készülünk a döntő nagy csatára,
S ti lesztek ellenünk majd a sereg,
Ha ráuszítanak önnön véreidre:
Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek.<O</O
<O</O
Az anyaföldnek most zsendül a méhe,
Már lesi a munkás szolgahadat,
Hogy szűz ölébe termő magot hintsen,
Várja az erőt, mely életet ad.
Most megmérjük irdatlan nagy erőnket,
S nem ringatnak majd kalászt a szelek;
A termőföld lesz a mi lázadásunk:
Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek.<O</O
<O</O
Fiam, ez öreg reszkető sorokban<SUP>
</SUP>Én sírok, ki méhemben hordtalak,
Ki eggyé tettem órát, napot, éjet,
Hogy etesselek, hogy dajkáljalak;
Hús a húsomból, vér az én véremből,
Hogy emelhetnél te rám kezet,
Ha én zokogom, sikoltom feléd:
Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek.<O</O
<O</O
A Krisztusunk vagy, a mi Messiásunk,
A reménységünk, mindenünk: az Élet.
Fiam, te döntöd el most a sorunk,
A te felzúdult bús rabszolgavéred;
Bontson el a forradalmi mámor,
Ha hömpölyög a lázadó sereg,
Mint felkorbácsolt zúgó tengerár:
Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek.<O</O
<O</O
Most még csak háborog az óceán,
S a kevély hajót már tépi, dobálja,
Mi lesz, ha majd ős medréből kicsap,
Ha úrrá lesz a tenger akarása;
Mi lesz, ha minden katonafiú
Szülőanyjától kap egy levelet,
Mely lázit gyújt, vérbeborít:
Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek.

Jékely Zoltán: Apa-váró

Kapuban állva, kisfiu, mezítláb,
piszkál lábujjal százlábut, gilisztát;
hosszan bámul pókhálót, hangyajárást,
hogy könnyebbé bűvölje azt a várást…
<O
És végre csengő, áldott kis-harangszó,
megváltón s meg-megszázszorozva hangzó,
hogy elfeledkezik minden bajáról!
Mert a Kollégjum kapuja kitárul,
<O
s az utca végén, fölnyesett, nyakigláb
akácok alján ott-terem, akit várt,
és jön-jön, hosszú léptekkel sietve,
hóna alatt száz dolgozat-füzettel.

Olyan nagy már, az árnyékból kibomlón,
mint egy órjás, tán ő maga a templom;
elől keskenyre gyűrt vadászkalapja
magasabb, mint a nagy torony sisakja –
<O
És elborítja, mint valami felleg:
mily pöttöm ő roppant alakja mellett!
S most lehajol s félkarral ölbekapja:
mint az Isten, olyan erős az Apja.

Kányádi Sándor: Nyergestető

A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélőjére is emlékezve

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

1965