<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Mindig legyenek kétségeid. Ha a kétségek megszűnnek, azt jelenti, hogy megálltál az utadon.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Paulo Coelho</td></tr></tbody></table>
You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an alternative browser.
You should upgrade or use an alternative browser.
Versek, idézetek...
- Téma inditó Sz.Szonja
- Kezdés dátuma
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Antoine de Saint-Exupéry</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A buták társasága azért veszélyes, mert felnagyítja a magunkról alkotott véleményünk.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Kopátsy Sándor</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Az egyik azért ragaszkodik egy véleményhez, mert nagyra van vele, hogy önmagától jött rá, a másik azért, mert vesződséggel tanulta meg és büszke, hogy föl tudta érni ésszel. Tehát mind a ketten hiúságból.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Friedrich Nietzsche</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Ha a test számára már nincs menekvés, a szív szeretne szabad lenni, ezért szeretettel és melegséggel megtelve felfelé szárnyal. Amellett a repülés vágya mindig is ott élt a lelkekben, ezért valahol fent kell lennie a lélek otthonának.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">J. R. Ward</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Az ellentmondás addig marad ellentmondás, amíg nem tűr ellentmondást.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Bérczesi Róbert</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Felejteni. Micsoda szó. Iszonyú, vigasztaló és kísérteties! Hát lehet élni felejtés nélkül? Csakhogy ki tud eleget felejteni? Az emlékezés salakja összezúzza a szívet. Igazán csak az lehet szabad, akinek semmije sem maradt már abból, amiért élt.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Erich Maria Remarque</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Az emberek nem tudnak titkot tartani. A szemükből, a szavaikból, minden rezdülésükből, a pórusaikból szivárog szörnyű titkuk. Csak idő kérdése, hogy kiderüljön minden.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center"> Gyilkos elmék c. film</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A lelkünk teljes kitárulkozása még a legbizalmasabb kapcsolatban sem ajánlatos. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy személyes titkai legyenek.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Popper Péter</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Nem sóhajtunk, könnyünk se csordul,
mosolygunk, mi több, nevetünk!
Nem árulkodik a titokról
keserű ráncunk, tört szemünk.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Heinrich Heine</td></tr></tbody></table>
mosolygunk, mi több, nevetünk!
Nem árulkodik a titokról
keserű ráncunk, tört szemünk.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Heinrich Heine</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Akármilyen öregek, csúnyák, megbántottak, elhagyatottak és csüggedtek vagyunk is, amíg szívünkben ki nem alszik az élet parányi szikrája, addig, e kihunyó kis parázs mellett, ott didereg éhesen, kísértetiesen a sóvárgás, elismerés és szeretet után.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Charlotte Bronte</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Bob Dylan</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Paulo Coelho</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Aki folyvást "valahova följebb" törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Milan Kundera</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Kedély - Gondolat
Vajon melyik szüli a másikat?!</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Soproni István</td></tr></tbody></table>
Vajon melyik szüli a másikat?!</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Soproni István</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Nos, ha legelső vagy, (...) akkor nem vagy az egyetlen; ha pedig az egyetlen vagy, nem vagy a legelső.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center"> Démonax</td></tr></tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" width="98%"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Ha egy fa kidől az erdőben, de senki nincs ott, hogy hallja, vajon attól még hangosan teszi azt?</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Lauren Myracle</td></tr></tbody></table>
Feledd a szomorúság perceit, de ne feledd el soha, amire azok tanitottak.
(Vörösmarty Mihály)
(Vörösmarty Mihály)
Deédes
Örök rejtelem
Nehéz az élet, ha ekképpen éled!
Nehéz, mert a Te sorsod,
Melyet már a születésed pillanata meghatároz,
Előre elrendeltetett, genetikailag elrendezett.
Másra vágynál, más sorsot kívánnál?
Hiába, mert nem teheted!
A Te sorsod leszületésedkor elrendeltetett,
Lelked ebbe a testbe költözött bele.
Esetleg tévedett, célt tévesztett volna?
Lehet, de ez most már nem az ő dolga.
Így már sorsát kell követnie,
Karmáját teljesítve.
Tessék? – mit mond a lélek?
Oh, hogy ez nehéz és néha gyötrelmes?
Tűrni kell, s alkalmazkodni ehhez a testhez?
Az e testhez rendelt, egyetemes
Elvekhez s rendekhez?
Lehet, de túl lehet élni ezt.
Vállalva a sorsunkat, melyért mi magunk felelünk.
Megpróbálni teljesítve karmánkat, hogy tovább léphessünk.
Egy talán más testű jövő felé,
Vagy az örök köztes létbe,
A Nirvana közegébe.
Örök rejtelem
Nehéz az élet, ha ekképpen éled!
Nehéz, mert a Te sorsod,
Melyet már a születésed pillanata meghatároz,
Előre elrendeltetett, genetikailag elrendezett.
Másra vágynál, más sorsot kívánnál?
Hiába, mert nem teheted!
A Te sorsod leszületésedkor elrendeltetett,
Lelked ebbe a testbe költözött bele.
Esetleg tévedett, célt tévesztett volna?
Lehet, de ez most már nem az ő dolga.
Így már sorsát kell követnie,
Karmáját teljesítve.
Tessék? – mit mond a lélek?
Oh, hogy ez nehéz és néha gyötrelmes?
Tűrni kell, s alkalmazkodni ehhez a testhez?
Az e testhez rendelt, egyetemes
Elvekhez s rendekhez?
Lehet, de túl lehet élni ezt.
Vállalva a sorsunkat, melyért mi magunk felelünk.
Megpróbálni teljesítve karmánkat, hogy tovább léphessünk.
Egy talán más testű jövő felé,
Vagy az örök köztes létbe,
A Nirvana közegébe.
Deédes
Rátapadt lelkek
Volt egyszer egy asszony,
Kinek ereje, kitartása tömérdek volt.
Reggeltől-estig robotolt,
A szíve testében erősen dobogott.
Szerelmét szerette, jellemét finoman nevelgette
S egyre szülte neki a gyermekeket.
Nem vette észre, hogy a nagy a hajtásban
Valahol-valamikor mélységesen elveszett.
S a lelkek egyre jobban ráfonódtak,
Rátapadtak. Szívták az energiáját
Rombolták finom, gyönyörű világoszöld auráját.
Életereje fogyott, de ezt ő sokáig
Nem érezte, nem is sejtette.
Hogy közben teste, s benne
A sok egykor egészséges sejtjeinek
Egyetemes rendje örökre felborult, s
Rendeltetésüktől eltérően garázdálkodtak
Benne, beköltözve mostohán egy szervbe
S menve tovább, feljebb és beljebb.
Túllépve azt, a test üregeinek, vérén át a nyirokrendszerbe
Tiszta soha nem dohányzó tüdejébe,
Majd undorító módon felmenve a
Csinos, intelligens fejecskéjébe.
A jelzések jöttek, a lelkek tapadtak,
De ő félresöpörte ezeket.
Tette mit eddig tett, hajtott, dolgozott, robotolt.
Családját szerette, vendégeskedett, szeretettel
Készült, sütött-főzött, díszített.
A mindent megadni akarás, az odaadás
Tönkretette, kizsigerelte, s a lelkek rátapadtak,
De mondja meg nekem valaki,
Hogy miért engedte meg ezt?
Miért hagyta, hogy az energiáját,
Életerejét elszívó, elpusztító, lelkek
Rátapadjanak?
Miért nem tette azt, még idejében, mit sokan megtesznek,
Hogy félresöpri ezeket a lelkeket,
Még ha meg is sértődnek, vagy sérülnek picit?
S távolról szereti őket továbbra is,
Hisz a gyűlölet, az utálat, a harag
Neki nem volt eleme.
Miért hagyta, hogy ennek az egész
Őrületnek a tüze teljesen feleméssze?
Hogy örök álomra szenderítse?
Miért hagyta, hogy a rátapadt lelkek
Gúzsba kössék, megpecsételjék sorsát,
Immár mindörökre?
Miért?
Rátapadt lelkek
Volt egyszer egy asszony,
Kinek ereje, kitartása tömérdek volt.
Reggeltől-estig robotolt,
A szíve testében erősen dobogott.
Szerelmét szerette, jellemét finoman nevelgette
S egyre szülte neki a gyermekeket.
Nem vette észre, hogy a nagy a hajtásban
Valahol-valamikor mélységesen elveszett.
S a lelkek egyre jobban ráfonódtak,
Rátapadtak. Szívták az energiáját
Rombolták finom, gyönyörű világoszöld auráját.
Életereje fogyott, de ezt ő sokáig
Nem érezte, nem is sejtette.
Hogy közben teste, s benne
A sok egykor egészséges sejtjeinek
Egyetemes rendje örökre felborult, s
Rendeltetésüktől eltérően garázdálkodtak
Benne, beköltözve mostohán egy szervbe
S menve tovább, feljebb és beljebb.
Túllépve azt, a test üregeinek, vérén át a nyirokrendszerbe
Tiszta soha nem dohányzó tüdejébe,
Majd undorító módon felmenve a
Csinos, intelligens fejecskéjébe.
A jelzések jöttek, a lelkek tapadtak,
De ő félresöpörte ezeket.
Tette mit eddig tett, hajtott, dolgozott, robotolt.
Családját szerette, vendégeskedett, szeretettel
Készült, sütött-főzött, díszített.
A mindent megadni akarás, az odaadás
Tönkretette, kizsigerelte, s a lelkek rátapadtak,
De mondja meg nekem valaki,
Hogy miért engedte meg ezt?
Miért hagyta, hogy az energiáját,
Életerejét elszívó, elpusztító, lelkek
Rátapadjanak?
Miért nem tette azt, még idejében, mit sokan megtesznek,
Hogy félresöpri ezeket a lelkeket,
Még ha meg is sértődnek, vagy sérülnek picit?
S távolról szereti őket továbbra is,
Hisz a gyűlölet, az utálat, a harag
Neki nem volt eleme.
Miért hagyta, hogy ennek az egész
Őrületnek a tüze teljesen feleméssze?
Hogy örök álomra szenderítse?
Miért hagyta, hogy a rátapadt lelkek
Gúzsba kössék, megpecsételjék sorsát,
Immár mindörökre?
Miért?
Hasonló témák
- Válaszok
- 0
- Olvasás
- 292
