Versek

ZBIGNIEW HERBERT: FORTINBRAS GYÁSZBESZÉDE

Végre magunk vagyunk Herceg beszélhetünk mint férfi a férfival
noha te a lépcsőt borítod s azt látod mit egy döglött hangya lát
zúzott sugarú fekete napot
Sose gondolhattam a két kezedre nevetés nélkül
s most hogy itt hevernek a kövön mint letört fészkek
épp oly fegyvertelenek mint annak előtte Ez a vég
Külön hever a kéz külön a kard külön a fő
és a lovagi láb puha topánban

Katonai végtisztességet kapsz bár nem érdemelted ki
ezt az egy szertartást ismerem valamelyest
Se gyertya se siratóének csak lőpor s dörej jut neked
kövezeten vonszolt szemfedő sisakok szöges csizmák
tüzér-fogat s dobok dobok Nincs ennél semmi szebb
főpróbát tartok a hatalom átvételére
torkon kell ragadni a várost s megrázni egy kicsit

Mindenképp el kellett veszned Herceg nem e világra való voltál
kristály eszmékben hittél nem az emberi agyagban
örökké görcs gyötört mintegy álomban ábrándképekre halásztál
mohón nyeldekelted a levegőt s tüstént ki is öklendted
még lélegzeni azt se tudtál emberi módon

Most béke a részed Herceg eljátszottad szerepedet
béke a részed A többi nem néma csend hanem az én jussom
te a könnyebb részt választottad a tőrt a vakítót
de mit számít hősi halál az örök virrasztáshoz mérve
hideg jogarral a kézben szembenézni
magasított széken a hangyabollyal s az ingaóra számlapjával

Ég veled Herceg vár rám egy csatornázási terv
s egy rendelet lotyókról és koldusokról
ki kellene dolgoznom már egy jobb börtönrendszert is
mert ahogy helyesen mondottad Dánia börtön
Teendőim után látok Ma éjszaka csillag születik
Hamlet nevű Mi nem találkozunk többé soha
az én történetemből nem írnak tragédiát
Nem adatott meg köszöntenünk egymást sem elbúcsúznunk szigeteken élünk
s ez a víz ez a beszéd köztünk Herceg mire jó? mire jó?

(Rába György)

Márai Sándor:
Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.''

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal


New York, 1956.

egyik kedvencem:
Illyés Gyula:

• Szekszárd felé

Kis vonat megy nagy domb-
oldalon;
terhes kicsi nő a
vonaton.
Jár itt is, ha más nem,
a szeme;
affajta, ki nem röst
sohase.
Homloka az ablak
üvegén,
rázódik a tengely
ütemén.
Néz ki bólogatva
szüntelen,
oldalvást a vastag
üvegen.
Nézi mit a tágas
táj kínál;
gyermeke helyett is
nézi már.
Mosolyog és pillog
nagyokat,
mint lány, ha szeszt, édest
kortyogat.
Ablakrázta arca
szeliden
azt bólintja folyvást,
hogy igen.
Ízlik neki, lám csak,
a világ;
száll szemén át park és
pusztaság.
Pusztai menyecske,
jelzi ezt
üveggyöngye; gyöngyön
kis kereszt.
Kereszt mellett kis kép:
az ura;
térdén köteg színes
brosúra.
Szalad át szemén ház
és fasor,
szökdel ajkán egyre
friss mosoly.
Mintha nem pillái
közt, de szép
szája hosszán szállna
a vidék.
Tábla búza, tábla
baltacim
hagyja szinte ízét
ajkain.
Kéklő szőllők, sárga
asztagok
becézik az alvó
magzatot.
Lebeg az lágy élmény
közegén,
anyjában is egy nép
közepén.
Most dől el, mivé s mint
alakul;
most érinti tán egy
titkos ujj.
Úgy becézi, hívja,
a világ,
mint házából rég mi
a csigát.
Megy szülőmegyémben
a vonat;
bennem is megy jó sor
gondolat.
Így vitt egy kis nő rég
engem is;
itt alakult az én
lelkem is.
Néz, néz a kis asszony,
gyűjtöget,
termi csöndesként a
gyermeket.
Hova viszi, honnan,
nem tudom;
fölvidít, hogy véle
utazom.
Nézem úti tájként
a szelid
nőn a tegnap és ma
jegyeit.
Jár szemem a terhes
kicsi nőn
s azt gondalom, itt megy
a jövőm.
Visz tovább egy népet;
eltakart
csempészáruképp hoz
egy magyart.
Egy ilyen kis nőben
rég Babits
épp talán anyámat
látta így.
Gondolta, hogy abban
él, aki,
őt fogja fejében
hordani?
Jár szemem a kedves
kis anyán
s azt gondolom: Itt megy
a hazám.
Viszi, mit se tudva,
szakadék,
örvény fölött Árpád
örökét.
Benne él talán, ki
engemet
holtomban is meg-meg-
emleget!
Gondom, hitem, eszmém
talaja,
öröklétem vagy te,
kis anya.
Néznem is jó téged -
megbocsásd.
Kívánok szerencsés
utazást!

s egy masik a hajdani leanyfalusi plebanostol:
Puszta Sándor:

• Agonia humana
  

a sárkányt ma sem öltük meg
a rák tovább épült bennünk
elesettek feküsznek a csatamezőn
ma sem támasztottuk fel a halottakat
sok miérttől keserűbb a szánk
egy fokkal sötétebb lett
börtönökkel falaztuk el a napot
sok kilométer szögesdrót-rácsot építettünk
megbocsátod-e Uram
hogy elfeledtünk ma is fényleni?

egy regi emlek Illyes Kinga regi lemezeröl:
Hervay Gizella:

• Levél helyett

Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, és megszólítani.
Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.
Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.
Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.
A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. E1 kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból valók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember, csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda. Kikapcsolja a telefont.
De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.

meg egy regi emlek....
Szép Ernő:

Ne higgy!

Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
Ami kegyetlen, ami gaz,
Mi ocsmány és alávaló
Ne hidd, ne hidd, ami való.
Hazugság, amit a lap ír,
Félrebeszél az a papír.
Meredt szemekkel aki súg
az mind gyalázatos hazug.
Ugratnak, játszanak veled.
Nem lehet az! Hogy képzeled?
Nem hiheted, ha van hited,
Gazember vagy, ha elhiszed.
Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,
Ordítsd az égre: nem igaz!
Szeme közé kacagj neki,
Ki a borzasztót hirdeti.
Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,
Mi undort és gyötrelmet ad.
A fényképed, meg a tavasz,
S az Igazság, az az igaz.
Csak ami szép, jó, mind igaz.
Mit álltál, az az igaz.
Mi nem divat, mi nem haló.
Az, ami örökkévaló.
Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn.
Csak a segítség, a vigasz,
A barátság az az igaz.
Csak az a gyémánt szeretet,
S a szívekre veretett.
Belénk döfték a kést, ne hidd,
Kiszaggathatják beleid,
Míg lélegzel és eszmél agyad,
A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!
Megmarkolom két válladat,
Szemembe nézz, ne hagyd magad!
Tiszta maradj, maradj szabad,
Ne bukj el, meg ne add magad!
Légy tiszta, hős légy,
Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,
A Földre a felhőkből tekints.
Te légy az Isten, hogyha nincs!
1942

Nóra-Flóra írta:

....és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene,
te, Mindenségé, édes üteme
a fájdalomnak, Varázsfuvola,
varázsjáték, te, tündér mámora
hitnek, reménynek..

(Szabó Lőrinc)

Kattints a kibontásához...

Magyar Tancok
by Johannes Brahms

Köszönöm a nagyon szép verseket.

Sztevanovity Dusán: 34. dal


Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled


Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
S ez visszatart

Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled

Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
S ez visszatart

Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part


http://www.videa.hu/main.php?page=play&v=2Y9NgY0EzUQkN9nq

Gyongyi54 írta:

Magyar Tancok
by Johannes Brahms

Kattints a kibontásához...

Nagyon szépek voltak, köszönöm, a negyedik file-ban az egyik legszebb magyar nótánkat dolgozta fel:

Repül a szán, búsul a lány,
Fut a fakó, sír a Kató.
A szeretője megy esküvőre,
Lekenyerezte a bírót.
Lányok, lányok ha volna eszetek,
Hej, nem fájna annyit a szívetek,
Mért ne volna csalóka a legény?
Mikor a lány oly könnyen lépre mén.

Nem szeretem, nem gyűlölöm...

Nem szeretem, nem gyűlölöm,
Nem keresem, nem kerülöm,
De mégis,
Nála nélkül nem lehetek
Én is.
Csak tisztelem, csak becsülöm
De mégis,
Néla nélkül lélegzetet nem vehetek.

Faludi Ferenc

" Örömét a világ már mind megadta nékem,
ifju szép napjaim romokban rég, be régen!
Április, május julius...csak emlék,
semmi vagyok, bár életbe se lennék. "

Hölderin

Aznap mikor megszülettem.
Hullócsillag volt az égen.
Nem hívtak és nem is kértem.
Senki nem várt, de megérkeztem.
A Sors Könyvébe pár szó, csak ennyi:
Így van jól, így kellett lenni!
Éltem fényben, sötétségben.
Nagyon fent, és nagyon mélyen.
Óvtak engem, hogy gyorsan élek.
Olthatatlan tűzben égek.

Titkod, talán, harmatcsepp lehet
mely lopva, pillantásodba rejtezett..
vagy istenek fogták bölcsődnél két kezed
s lényedből sugárzik most, e bűvölet...

Születésnapi köszöntő
gyertyák égnek
gyertyák égnek
tortában krémek
elszaladt évek
...ünnep van
asztalnál ülünk
valaki köztünk
egy évet vénült
...boldog nap
kedves barátom
én most belátom
a szót nem találom
...bocsánat
annyit mondok csupán
kis beszédem után
ne vágj majd kupán
...ha kérhetem
lesz örömöd számtalan
élhetsz majd gondtalan
nevethetsz boldogan
...ígérhetem
ma van születésnapod
és lám elmondhatod
számolatlan kapod
...a szeretetet
itt vagyunk veled
itt mindenki szeret
és kívánunk Neked
még sok boldog ünnepet

Ha kellek, ...
Hogyha kellek, hát harcolj értem!!
Amit majd kapsz, mondhatod: - Megérte!
Remény, öröm és élvezet,
Csodát tesz majd s élvezed.
Oly könnyű lesz majd elnyerned,
Lényeg, hogy mindent jól csinálj!
Ja, és amit kapsz, könnyen elvesztheted!

Fohász....
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor,
ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok
tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz
a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok
a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok
házad ajtaja, bölcsőd fája...
...koporsód fedele.
Vándor
ki elmégy mellettem,
hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!

Ha lenne valakim, ....
Imádnálak, míg élek, ha hagynád!
Lehoznám érted az összes csillagot,
Létezni sem tudnék Nélküled,
Egyszerre dobbanna a szívünk,
Némán élne együtt a lelkünk.
Vörös rózsával borítanám az ágyat,
Amelyen mindig szeretkeznénk,
GYengéden ölelném a tested,
Oly gyönyörű lenne mindig Veled,
Két kezemben tartanám Életed.