Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Rozsaszirom témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 Május 1.

  1. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    BÖRTÖNLEVÉL

    Nem valami szívderítő élmény
    vasban ülni zordon börtön mélyén;
    Pál apostol rövidebbet húzta,
    fölvirradhat derűre, borúra.

    Mégsem ér rá unatkozni bőven,
    imádkozik ráérő időben;
    vendégeit vigasztalja bátran,
    bizonyság ő császár udvarában.

    Érdeklődik, áll-e még az egyház,
    néki már hű temploma a fegyház;
    oly szívesen látogatná őket,
    ám helyette írással vesződhet.

    Ilyesmiket körmölget a sitten:
    Én vagyok a legboldogabb itten;
    örvendek, mert megvalósul terve,
    Úr Igéje nincs bilincsbe verve...


    Szentírás lesz. Nem gondolná akkor,
    évek múltán kincset ér a pár sor;
    amit küldött száz embernek egyszer,
    majd milliók olvassák nemegyszer.

    (Árvai Emil)
     
    magdolna 58 kedveli ezt.
  2. Alice.BK

    Alice.BK Állandó Tag

    Ha tehetnéd

    Minden, ami múlt, mi emlék,
    megtartanád? elfelednéd?
    Könnyebb lenne vajon tőle?
    Hisz csak menekülsz előle.
    Már nem is látod, hová szaladsz,
    csak reméled, talpon maradsz,
    míg már nem lesz holnap többé.
    Hogy válhat egy élet köddé?
    Akkor majd kétségbe esve
    kapaszkodsz a végső percbe,
    hogy átélhesd csak még egyszer,
    mit sosem felejthettél el.
    De már minden múlt, csak emlék.
    Olyan sokszor elfelednéd.
    Mit tennél, ha megtehetnéd,
    hogyha elölről kezdhetnéd?
    Ki vagy most, ki lennél ettől?
    Félnél-e a veszteségtől...?
     
    Jártó Róza és Beka Holt kedveli ezt.
  3. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    Jártó Róza

    Hagyatékom

    Az Élet nagy játékos.
    Odalök egy érzést, át sem gondolja,
    kibe mit szakajtott szét.


    Mi, gyarlók örömmel fogadjuk,
    kapaszkodunk a reménybe,
    míg bele nem halunk.


    Megyünk, mindig csak megyünk,
    vakon körbe-körbe, mi az élet foglyai
    vagyunk, mindörökre.


    Kinek több jut, kinek kevesebb,
    van, ki pompás palotát kap,
    ki száraz kenyeret.

    Én nem gyűjtöttem nagy vagyont,
    mesés javakat, – derékalj a gyerek,
    ki belőlem fakadt.


    Gazdag vagyok, a leggazdagabb,
    ha gyermekem mosolyában,
    meglátom magamat.


    Hiszem, hogy létünkben
    minden valamiért lett,
    az életnek végül nem számít, csak a tett.


    Jön a jó, vagy küzdünk majd érte?
    A Sors dönt, hogy harcolni
    Érdemes-e érte?

    Jártó Róza
     
    magdolna 58 kedveli ezt.

Megosztás