Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Rozsaszirom témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 Május 1.

  1. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    Jártó Róza

    Egy kis karácsonyi mese


    Kicsi manó nézeget: gyűlik a sok hófelleg,

    eljátszotta a telet, nem gyűjtött csak emléket.

    Nincsen szén és nincsen fa, üres most a kis kamra,

    de ha leesik a hó, ami szép és ragyogó

    akkor mit eszik majd ő, a kis emlék-gyűjtögető.


    Befedte a hó a lakot, kicsi manó didereg ott,

    kis karácsony nagy karácsony,

    hogy süljön így a kalácsom,

    kérdezi a kis manó, aki vacog a gangon.


    Gondolt most egy jó nagyot, kiült a gangra legott,

    ki is tett egy nagy táblát: mesét mondok, ha hagyják.


    Aki’ kéri, mesélek, a tavaszról regélek,

    amikor ibolya nyílt, amikor a rét virít,

    világ színekben pompáz, illat-felhő orgiáz...

    És az ára oly csekély: egy szem dió, mogyoró,

    kis kamrámba be való. Lehet hozni káposztát,

    kicsi lisztet, kicsi sót, kicsi zsírt, idevalót,

    kicsi apró cukrocskát egy kis lekvárt és mézet…

    Ilyen olcsón regélek.


    A meseszó hallatán gyűlik a sok finomság.

    Télapó is megpihen: mesét hallgat melegen.

    pedig nagyon sietne, ha a szép szó engedne.

    Kicsi manó most boldog: diót darál, tör mákot...

    Így lett szép a karácsony.


    /Jártó Róza karácsony/
     
    magdolna 58 kedveli ezt.
  2. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    Múló idő

    Eltelt az év. A régi naptárt
    újra cseréljük. Mondják: feledd
    mi rossz volt, nem lehet
    nyögni több éven át
    múlt terhét, szorongásait.
    Mondani könnyű - gondolod,
    s fürkészed, néked mit hozott
    örömöt-bánatot, mit tanít
    a most jelen még, holnap emlék;
    lettél-e jobb, bölcsebb;
    titokban ezt szeretnéd,
    beérni, nem botolni többet:
    másoknak egyszer lehetsz még
    emlék te is...
    (...Ha egyáltalán velünk még törődnek.)

    (Á.E.)
     
    magdolna 58, Beka Holt és Jártó Róza kedveli ezt.
  3. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

    Boldog Új Évet kívánok minden kedves tagnak :)

    2016

    Itt a Szilveszter – nem a Csollány,
    csillagszóró a pulykán,
    petárdázik az egész család,
    felgyújtottuk a konyhában a kukát.

    Kétezer-tizenhatra mit kívánjak Neked,
    ételtől roskadó asztalt, egészséget,
    mindig legyen tele minden zsebed,
    hírből se ismerd a szegénységet.

    Jó urat vagy asszonyt ágyadba,
    olyat, ki élete végéig szeret,
    barátot, ki kést nem szúr hátadba,
    de megmozdít érted egy egész hegyet.

    Kívánom, hogy legszebb éved legyen az új év,
    fogadd e kis verset Tőlem, ennyit mondok: B.Ú.É.K.!
     

    Csatolt fájlok:

    Jártó Róza kedveli ezt.
  4. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    NAPRAFORGÓ-VERS

    Fordul a Föld, fordul a fény,
    száz virág forog a Napra,
    fiatalon könnyű fejjel még
    aranyló koszorút tartva.

    Nincs köztük lenézett, különc vagy sztár,
    nem lóg ki egy sem a sorból;
    szívük az éltető fény rabja már,
    s éretten is neki hódol

    csak fejük, elnehezedve.
    Hálával hajtják meg maguk;
    koszorú hervad, aratás kezdete
    eljő, s befelé vezet az út,

    az utolsó út, be a raktárba.
    Sajtolnak belőlük arany olajat;
    folyékony aranyuk száz konyha várja.
    Fény-tánca nyárnak: szép emlék marad.

    (2009. okt.)
     
    Beka Holt és Jártó Róza kedveli ezt.
  5. fenyesi

    fenyesi Tag

    Egy régebbi saját írásom.


    fényesi Tóth János

    A hetedik napon


    Csak hogy a hangod ne halljam
    zajban keresek menedéket Uram,
    de kishitű vagyok! Nagy lehet a Te
    bizalmad, hogy mégis hallak!


    Templomot rak bennem lassan
    minden szavad, már tudom az
    oltár helyét, látom a füst útját,
    kezeimmel formázom a kupolát,
    de hálát még nem mondok.

    Hány kövem van még uram?
    Mennyi nekem, ami Neked semmi?
    Lesz-e végül helyem közeledben,
    vagy halálomban feloldva elengedsz?

    Hogyan találtál, vagy nem is kerestél
    engem Uram? Hidd, érted kérdezem,
    nem hited ellen! Értsd! Elfogadni
    kevés, szolgálni már sok, mit érzek!


    Mondanám, hogy érzem, mikor
    szólsz! Kiáltanám, hogy tudom
    miért hallgatsz, csak nem merem!
    Uram, szerettess meg a hitemmel!

    Már tudom mit adhatsz. Sokszor
    nagyon fáj! Már tudom olykor el
    kell engedned, hogy a Távolból
    közelebb kerüljek hozzád!

    Elpihent bennem az Idő. Ami
    Tegnap történt, a Jövő is lehet.
    Szürke árnyék mellől vén koldus
    mozdul, ma ő rakja a falat.
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  6. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    Jártó Róza

    Szöszke leány a réten…


    Ha Rád nézek, a nap ragyogni vágyik,
    a fű boldogan serceg, úgy kukucskál,
    az illatozó orgona virágját nyújtva
    örvend, mert hiszi, lépteid nyomán
    a tavasz előtt fut, a sugárzó nyár...


    Tarka ruhád lengeti szellő,

    a réten a hajadba is bele-bele kap,

    pitypang vágyik kergetőzni véled

    a fényesen ragyogó nap alatt… ,

    a nyár meg úgy szalad a kertek alatt…



    Óvjad a nyarad, Te drága kicsi leány,

    mert nyomában rohan a hűvös ősz,

    esőt hozva, vihar tépte fák között

    fut az ösvény a szomorú rétre,

    hol a nyár elbújt s szürkébe öltözött.



    A tél fehér leplet terít a tájra,

    hol a rét már csak emlékezik… ,

    egy tarka ruhában táncoló lányra,

    kinek szöszke hajában bele-bele

    kapott a mosolygó nyári szél.



    Tavaszi szellő álmodik a rétről,

    mikor meghallja a pacsirta dalát,

    amint hangja szétterül a réten

    a hótakarót lehúzva, ébresztve a tavaszt.

    S csak a nap mosolyog a felhőkön át…



    Mosolya átsüt a tavaszi réten,

    hol az a tarka ruhás szöszke leány

    táncolta tavaszi táncát, miközben

    a szellő keringőzve játszott,

    s kócolta nevetve szőke haját.


    Jártó Róza 2016-04-18 Zoé dédunokámnak ajánlva!
     
    magdolna 58 és Ewoyn kedveli ezt.
  7. fenyesi

    fenyesi Tag

    Róza! Ezek nagyon szép képek egy Zoé nevű kisleánynak!
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  8. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    János!

    Köszönöm!
     
  9. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

    Júniusban jelenik meg első, önálló kötetem, Egy lélek margójára címmel. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az előszót és a borító illusztrációját. :)

    Egy lélek margójára

    előszó

    A lelket életem során, mindig is úgy képzeltem el, mint egy nagy könyvet, telis-tele megíratlan fehér lapokkal. Ezek a fehér lapok a megélt éveknek köszönhetően szépen lassan megtelnek – fejezetek íródnak és záródnak számlálatlanul. Ráírunk mindent nagy cirkalmas betűkkel. Mindent, ami fájt és mindent, amiben örömünket leltük.

    Az anyagi világban, ha egy emléket megőrzünk, valamit, ami igazán fontos volt (a csokoládé papírját, amit utoljára evett, vagy egy lepréselt virágot), jelképes helyre tesszük. Egy kis dobozba, amit lakattal zárunk le, hogy csak egy esős vasárnap délután találjunk rá, valamikor évek múltán, vagy egy emlékzugba - a szívünk csücskébe, hogy ha ránézünk, úgy hasítson belénk az emlék, mintha még mindig joga lenne hozzá.
    De mi van a lélek dolgaival?
    Persze, persze. A lapok megtelnek az apró-cseprő dolgokkal. Fontosakkal és kevésbé fontosakkal. Az élet már csak ebből áll. De mi lesz az igazán fontosakkal?
    Nos, ezek a dolgok kerülnek a lélek margójára.
    Minden, amit soha nem mertünk nagybetűvel leírni.

    … a mama örökre elment … szeret … sikerült! …

    Gyász, veszteség, szerelem, elmúlás, barátság, öröm … minden lélek margójára más karcolta a betűket. Ki többet, ki kevesebbet. Mert senki sem éli meg a lélek dolgait ugyan úgy, mint ahogy nincs két egyformán megélt szerelem vagy bánat sem.

    A lélek margójára írt kisbetűs szavak olyanok, mint a szerződések apró betűs részei: bennük van minden lényeg.

    Így érdemes őket nagy figyelemmel olvasni.

    Szöllősi Bernadett
    [​IMG]
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  10. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    Kedves Bernadett!

    Beszédes és érdekes a borító, mert gondolom ez a kép az. Az előszó is érdekes. Lekötött minden szava.

    Szeretettel gratulálok első könyvedhez és kívánom, hogy kövesse még sok-sok szépséges alkotás...

    Szeretettel: Jártó Róza
     
    Ewoyn kedveli ezt.
  11. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

    Hozok még egy verset is, a fent nevezett kötetből, illusztrációval. :)
    Köszönöm, ha elolvassák és véleményezik.


    Temetlek

    Az éjjel megint veled álmodtam,
    - jól szembe köpött a feledés,
    az utolsó estét neked áldoztam,
    de hátra van még egy temetés.

    Megástam egy apró gödröt neked,
    sok nagy érzés kis helyen is elfér,
    kiürítem szépen mindkét zsebem,
    a gyászindulón a hóhér felkér.

    A mélyben te, előtted oltár,
    emléked még holtában sem szép,
    halkan valahol felhangzik egy zsoltár –
    és kiáltanál, de hangod elfújja a szél.​

    [​IMG]
     
    magdolna 58 és Jártó Róza kedveli ezt.
  12. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

    Nagyon szépen köszönöm!
    Eddig szám szerint 12 antológiában jelentek meg írásaim, de ez az első önálló, így nagyon igyekeztem, hogy a lehető legjobban fejezzem ki a bennem lévő érzéseket, mind a képi világgal (egy nagyon tehetséges illusztrátor adott arcot a verseknek) , mind a versekkel. Bizton állíthatom, hogy sikerült. Csak már a kezemben tarthatnám! :)
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  13. TGMF

    TGMF Tag

    Üdv!
    A topicba csak versek férnek be vagy vershez hasonló írás (esetleg más) is jöhet?
    Téma megkötés van? Pl. kényes téma, mint a vallás, ami sérthet egyes embereket?
    Esetleg a topic admim vállal elő olvasást/cenzúrát?
    Most írok egy vallási témájú történet, amiből megosztanék részleteket.
    Persze csak ha nem zavarja a CH közösségét.
     
    Ewoyn és Jártó Róza kedveli ezt.
  14. Prot

    Prot Állandó Tag

    Éles Attila: Papírhajó


    szemeimből
    sorsom gyöngyözik
    fanyar patakokban
    szám barlang
    szél fúj nincs hang
    ujjaim mint kőhidak
    karjaim bazalt tömbök
    huzatos sóbánya
    szívem helyén
    vízfüggöny mögül nézem
    mikor hajóra szállsz
    nem integetsz
    én intenék
    karjaim bazalt tömbök
    szemeimből
    sorsom gyöngyözik
    fanyar patakokban
    papírhajó táncol rajta
    utolsó leveled hajója
    újra olvasnám
    ujjaim mint kőhidak
    kiáltanék
    szám barlang
    szél fúj nincs hang
    nem integetsz
    én intenék
    karjaim bazalt tömbök
    hát elmentél
    szemeimből
    sorsom gyöngyözik
    fanyar patakokban
    huzatos sóbánya
    szívem helyén
     
    Ewoyn és Jártó Róza kedveli ezt.
  15. Prot

    Prot Állandó Tag

    Éles Attila: Tükörváros


    apró vagyok
    folyó morog
    kőoroszlán
    csendben ül
    hideg szél fúj
    csend belül
    két part között
    fent csillagok
    lent csak víz
    folyó morog
    tükörváros
    hívogató
    egyszer talán
    elutazom
    megkereslek
    addig várj rám
    talán holnap
    késő este
    újra jövök
    nappal úgysincs
    tükörváros
    két part között
    hídon állok
    hideg szél fúj
    csend belül
    kőoroszlán
    csendben ül
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  16. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag


    Kedves Attila! Mindkét versedet remeknek tartom! Örömmel olvastam! Róza
     
  17. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    HŰTŐMÁGNES

    Csak röviden,
    csak tömören:
    sokunk itt lenn
    nem egykönnyen.

    Csak tömören,
    csak röviden:
    nyelem könnyem,
    hol van Isten.

    Csak röviden,
    csak tömören:
    kicsiny hitem
    nagy örömem.

    (Árvai Emil)
     
    Jártó Róza és Beka Holt kedveli ezt.
  18. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    Jártó Róza

    Csillagporból vacsora



    A bögrét két kezéből letette,

    Köténye zsebében pogácsa,

    Incselkedve tömte s kedvesen

    A padlás lépcsőfokán,

    Sorban ülő pulyákba.



    Maszatos kis orcájukon,

    A redők csíkja remegett,

    Ahogy a lépcsőn ülő hét gyerek

    A sápadt arcú mama mókázásán,

    Boldogan nevetett.



    Sötét volt már, ezer csillag ragyogott,

    Megvilágítva a gyermekek haját,

    Kik az éhségtől csillogó szemmel

    A mama mókázásán,

    Felhőtlenül kacagott.



    Bádog bögre a kézben, a cukros,

    Forró, ecetes tea is fogyott,

    A mama öntögette, szépen sorban

    A piros-pöttyös kannából,

    Amit magával hozott.



    A vacsora ennyi volt, a mókázás maradt,

    Megtört szemű anyám a pogácsát

    Osztogatta, nem vétve el a sort,

    Etetve a gyermek-hadat, míg magának

    A zsebében semmi se maradt…

    Jártó Róza 2017
     
  19. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    Jártó Róza

    Fény felé ...

    Mikor összefutottunk egyszer,
    szomorúan néztelek,
    a csillagszemű
    szép szeretőmből mi
    is maradt meg nekem?
    Nyújtottad karod egy ölelésre,
    én akaratlanul, de eltaszajtottalak,
    idegen volt, azaz ember,
    ki felé a lábam
    valamikor szaladt.

    Ráncos az arcod, a hajad is deres,
    a tenyered érdes marok,
    mikor simogattál akkor
    a selymessel régen,
    úgy éreztem
    a szépségbe belehalok.

    Véget ér lassan az a hosszú út,
    melyen életem harminc éven át
    szüntelen kopott,
    s a remény is másfelé futott.
    Nem veled mentem végig
    az úton, s akkor sem voltál itt,
    mikor azt éreztem,
    most engem a sors,
    fél úton eltaszít.

    Nem te nyújtottad a kezed,
    mikor a sima út göröngyös lett,
    s mikor a mosoly még
    vendég se volt nálam,
    annyira megviselt
    a lejtmenet.

    Most újra könnyed a léptem,
    van, kinek karjába megkapaszkodom,
    kivel harminc év távolságban
    a rögös utat koptatom.
    Úgy hogy, kedves régi párom,
    ki most nyújtanád kezed,
    ez a harmincévnyi ősz színű,
    régi göröngyös út a társammal,
    a fény felé vezet.
    Más útra én ezért se tévedek ...
    Jártó Róza 2015
     
  20. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    BARTIMEUS (NEM!) CSALÓDIK

    Ott lohol már Jézus után a
    gyógyult vak ember Jerikóból.
    Izgatottan keresi olykor
    tekintetével, nehogy már a

    tömegben szem elől tévessze.
    Nem, nem akar lemaradni a
    Mester sikeréről: tán itt a
    lehetőség, hogy sok téveszme

    dugába dőljön, és győzzön ma
    végre az óhajtott igazság.
    Sejti, hogy annak van igaza,

    aki szeret. - Aki szereti
    még ellenségét is, önmagát
    nem kímélve (jaj!) a keresztig.

    (Árvai Emil)
     
    Beka Holt kedveli ezt.

Megosztás