Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Jártó Róza

Állandó Tag
Jártó Róza

Egy kis karácsonyi mese


Kicsi manó nézeget: gyűlik a sok hófelleg,

eljátszotta a telet, nem gyűjtött csak emléket.

Nincsen szén és nincsen fa, üres most a kis kamra,

de ha leesik a hó, ami szép és ragyogó

akkor mit eszik majd ő, a kis emlék-gyűjtögető.


Befedte a hó a lakot, kicsi manó didereg ott,

kis karácsony nagy karácsony,

hogy süljön így a kalácsom,

kérdezi a kis manó, aki vacog a gangon.


Gondolt most egy jó nagyot, kiült a gangra legott,

ki is tett egy nagy táblát: mesét mondok, ha hagyják.


Aki’ kéri, mesélek, a tavaszról regélek,

amikor ibolya nyílt, amikor a rét virít,

világ színekben pompáz, illat-felhő orgiáz...

És az ára oly csekély: egy szem dió, mogyoró,

kis kamrámba be való. Lehet hozni káposztát,

kicsi lisztet, kicsi sót, kicsi zsírt, idevalót,

kicsi apró cukrocskát egy kis lekvárt és mézet…

Ilyen olcsón regélek.


A meseszó hallatán gyűlik a sok finomság.

Télapó is megpihen: mesét hallgat melegen.

pedig nagyon sietne, ha a szép szó engedne.

Kicsi manó most boldog: diót darál, tör mákot...

Így lett szép a karácsony.


/Jártó Róza karácsony/
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Múló idő

Eltelt az év. A régi naptárt
újra cseréljük. Mondják: feledd
mi rossz volt, nem lehet
nyögni több éven át
múlt terhét, szorongásait.
Mondani könnyű - gondolod,
s fürkészed, néked mit hozott
örömöt-bánatot, mit tanít
a most jelen még, holnap emlék;
lettél-e jobb, bölcsebb;
titokban ezt szeretnéd,
beérni, nem botolni többet:
másoknak egyszer lehetsz még
emlék te is...
(...Ha egyáltalán velünk még törődnek.)

(Á.E.)
 

Ewoyn

Állandó Tag
Boldog Új Évet kívánok minden kedves tagnak :)

2016

Itt a Szilveszter – nem a Csollány,
csillagszóró a pulykán,
petárdázik az egész család,
felgyújtottuk a konyhában a kukát.

Kétezer-tizenhatra mit kívánjak Neked,
ételtől roskadó asztalt, egészséget,
mindig legyen tele minden zsebed,
hírből se ismerd a szegénységet.

Jó urat vagy asszonyt ágyadba,
olyat, ki élete végéig szeret,
barátot, ki kést nem szúr hátadba,
de megmozdít érted egy egész hegyet.

Kívánom, hogy legszebb éved legyen az új év,
fogadd e kis verset Tőlem, ennyit mondok: B.Ú.É.K.!
 

Csatolások

  • e4879f5f82d00c16ee0bffce456ec4cb.jpg
    e4879f5f82d00c16ee0bffce456ec4cb.jpg
    37 KB · Olvasás: 0

Árvai Emil

Állandó Tag
NAPRAFORGÓ-VERS

Fordul a Föld, fordul a fény,
száz virág forog a Napra,
fiatalon könnyű fejjel még
aranyló koszorút tartva.

Nincs köztük lenézett, különc vagy sztár,
nem lóg ki egy sem a sorból;
szívük az éltető fény rabja már,
s éretten is neki hódol

csak fejük, elnehezedve.
Hálával hajtják meg maguk;
koszorú hervad, aratás kezdete
eljő, s befelé vezet az út,

az utolsó út, be a raktárba.
Sajtolnak belőlük arany olajat;
folyékony aranyuk száz konyha várja.
Fény-tánca nyárnak: szép emlék marad.

(2009. okt.)
 
Egy régebbi saját írásom.


fényesi Tóth János

A hetedik napon


Csak hogy a hangod ne halljam
zajban keresek menedéket Uram,
de kishitű vagyok! Nagy lehet a Te
bizalmad, hogy mégis hallak!


Templomot rak bennem lassan
minden szavad, már tudom az
oltár helyét, látom a füst útját,
kezeimmel formázom a kupolát,
de hálát még nem mondok.

Hány kövem van még uram?
Mennyi nekem, ami Neked semmi?
Lesz-e végül helyem közeledben,
vagy halálomban feloldva elengedsz?

Hogyan találtál, vagy nem is kerestél
engem Uram? Hidd, érted kérdezem,
nem hited ellen! Értsd! Elfogadni
kevés, szolgálni már sok, mit érzek!


Mondanám, hogy érzem, mikor
szólsz! Kiáltanám, hogy tudom
miért hallgatsz, csak nem merem!
Uram, szerettess meg a hitemmel!

Már tudom mit adhatsz. Sokszor
nagyon fáj! Már tudom olykor el
kell engedned, hogy a Távolból
közelebb kerüljek hozzád!

Elpihent bennem az Idő. Ami
Tegnap történt, a Jövő is lehet.
Szürke árnyék mellől vén koldus
mozdul, ma ő rakja a falat.
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Jártó Róza

Szöszke leány a réten…


Ha Rád nézek, a nap ragyogni vágyik,
a fű boldogan serceg, úgy kukucskál,
az illatozó orgona virágját nyújtva
örvend, mert hiszi, lépteid nyomán
a tavasz előtt fut, a sugárzó nyár...


Tarka ruhád lengeti szellő,

a réten a hajadba is bele-bele kap,

pitypang vágyik kergetőzni véled

a fényesen ragyogó nap alatt… ,

a nyár meg úgy szalad a kertek alatt…



Óvjad a nyarad, Te drága kicsi leány,

mert nyomában rohan a hűvös ősz,

esőt hozva, vihar tépte fák között

fut az ösvény a szomorú rétre,

hol a nyár elbújt s szürkébe öltözött.



A tél fehér leplet terít a tájra,

hol a rét már csak emlékezik… ,

egy tarka ruhában táncoló lányra,

kinek szöszke hajában bele-bele

kapott a mosolygó nyári szél.



Tavaszi szellő álmodik a rétről,

mikor meghallja a pacsirta dalát,

amint hangja szétterül a réten

a hótakarót lehúzva, ébresztve a tavaszt.

S csak a nap mosolyog a felhőkön át…



Mosolya átsüt a tavaszi réten,

hol az a tarka ruhás szöszke leány

táncolta tavaszi táncát, miközben

a szellő keringőzve játszott,

s kócolta nevetve szőke haját.


Jártó Róza 2016-04-18 Zoé dédunokámnak ajánlva!
 

Ewoyn

Állandó Tag
Júniusban jelenik meg első, önálló kötetem, Egy lélek margójára címmel. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az előszót és a borító illusztrációját. :)

Egy lélek margójára

előszó

A lelket életem során, mindig is úgy képzeltem el, mint egy nagy könyvet, telis-tele megíratlan fehér lapokkal. Ezek a fehér lapok a megélt éveknek köszönhetően szépen lassan megtelnek – fejezetek íródnak és záródnak számlálatlanul. Ráírunk mindent nagy cirkalmas betűkkel. Mindent, ami fájt és mindent, amiben örömünket leltük.

Az anyagi világban, ha egy emléket megőrzünk, valamit, ami igazán fontos volt (a csokoládé papírját, amit utoljára evett, vagy egy lepréselt virágot), jelképes helyre tesszük. Egy kis dobozba, amit lakattal zárunk le, hogy csak egy esős vasárnap délután találjunk rá, valamikor évek múltán, vagy egy emlékzugba - a szívünk csücskébe, hogy ha ránézünk, úgy hasítson belénk az emlék, mintha még mindig joga lenne hozzá.
De mi van a lélek dolgaival?
Persze, persze. A lapok megtelnek az apró-cseprő dolgokkal. Fontosakkal és kevésbé fontosakkal. Az élet már csak ebből áll. De mi lesz az igazán fontosakkal?
Nos, ezek a dolgok kerülnek a lélek margójára.
Minden, amit soha nem mertünk nagybetűvel leírni.

… a mama örökre elment … szeret … sikerült! …

Gyász, veszteség, szerelem, elmúlás, barátság, öröm … minden lélek margójára más karcolta a betűket. Ki többet, ki kevesebbet. Mert senki sem éli meg a lélek dolgait ugyan úgy, mint ahogy nincs két egyformán megélt szerelem vagy bánat sem.

A lélek margójára írt kisbetűs szavak olyanok, mint a szerződések apró betűs részei: bennük van minden lényeg.

Így érdemes őket nagy figyelemmel olvasni.

Szöllősi Bernadett
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Júniusban jelenik meg első, önálló kötetem, Egy lélek margójára címmel. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az előszót és a borító illusztrációját. :)

Egy lélek margójára

előszó

A lelket életem során, mindig is úgy képzeltem el, mint egy nagy könyvet, telis-tele megíratlan fehér lapokkal. Ezek a fehér lapok a megélt éveknek köszönhetően szépen lassan megtelnek – fejezetek íródnak és záródnak számlálatlanul. Ráírunk mindent nagy cirkalmas betűkkel. Mindent, ami fájt és mindent, amiben örömünket leltük.

Az anyagi világban, ha egy emléket megőrzünk, valamit, ami igazán fontos volt (a csokoládé papírját, amit utoljára evett, vagy egy lepréselt virágot), jelképes helyre tesszük. Egy kis dobozba, amit lakattal zárunk le, hogy csak egy esős vasárnap délután találjunk rá, valamikor évek múltán, vagy egy emlékzugba - a szívünk csücskébe, hogy ha ránézünk, úgy hasítson belénk az emlék, mintha még mindig joga lenne hozzá.
De mi van a lélek dolgaival?
Persze, persze. A lapok megtelnek az apró-cseprő dolgokkal. Fontosakkal és kevésbé fontosakkal. Az élet már csak ebből áll. De mi lesz az igazán fontosakkal?
Nos, ezek a dolgok kerülnek a lélek margójára.
Minden, amit soha nem mertünk nagybetűvel leírni.

… a mama örökre elment … szeret … sikerült! …

Gyász, veszteség, szerelem, elmúlás, barátság, öröm … minden lélek margójára más karcolta a betűket. Ki többet, ki kevesebbet. Mert senki sem éli meg a lélek dolgait ugyan úgy, mint ahogy nincs két egyformán megélt szerelem vagy bánat sem.

A lélek margójára írt kisbetűs szavak olyanok, mint a szerződések apró betűs részei: bennük van minden lényeg.

Így érdemes őket nagy figyelemmel olvasni.

Szöllősi Bernadett

Kedves Bernadett!

Beszédes és érdekes a borító, mert gondolom ez a kép az. Az előszó is érdekes. Lekötött minden szava.

Szeretettel gratulálok első könyvedhez és kívánom, hogy kövesse még sok-sok szépséges alkotás...

Szeretettel: Jártó Róza
 

Ewoyn

Állandó Tag
Hozok még egy verset is, a fent nevezett kötetből, illusztrációval. :)
Köszönöm, ha elolvassák és véleményezik.


Temetlek

Az éjjel megint veled álmodtam,
- jól szembe köpött a feledés,
az utolsó estét neked áldoztam,
de hátra van még egy temetés.

Megástam egy apró gödröt neked,
sok nagy érzés kis helyen is elfér,
kiürítem szépen mindkét zsebem,
a gyászindulón a hóhér felkér.

A mélyben te, előtted oltár,
emléked még holtában sem szép,
halkan valahol felhangzik egy zsoltár –
és kiáltanál, de hangod elfújja a szél.​

 

Ewoyn

Állandó Tag
Kedves Bernadett!

Beszédes és érdekes a borító, mert gondolom ez a kép az. Az előszó is érdekes. Lekötött minden szava.

Szeretettel gratulálok első könyvedhez és kívánom, hogy kövesse még sok-sok szépséges alkotás...

Szeretettel: Jártó Róza
Nagyon szépen köszönöm!
Eddig szám szerint 12 antológiában jelentek meg írásaim, de ez az első önálló, így nagyon igyekeztem, hogy a lehető legjobban fejezzem ki a bennem lévő érzéseket, mind a képi világgal (egy nagyon tehetséges illusztrátor adott arcot a verseknek) , mind a versekkel. Bizton állíthatom, hogy sikerült. Csak már a kezemben tarthatnám! :)
 

TGMF

Tag
Üdv!
A topicba csak versek férnek be vagy vershez hasonló írás (esetleg más) is jöhet?
Téma megkötés van? Pl. kényes téma, mint a vallás, ami sérthet egyes embereket?
Esetleg a topic admim vállal elő olvasást/cenzúrát?
Most írok egy vallási témájú történet, amiből megosztanék részleteket.
Persze csak ha nem zavarja a CH közösségét.
 

Prot

Állandó Tag
Éles Attila: Papírhajó


szemeimből
sorsom gyöngyözik
fanyar patakokban
szám barlang
szél fúj nincs hang
ujjaim mint kőhidak
karjaim bazalt tömbök
huzatos sóbánya
szívem helyén
vízfüggöny mögül nézem
mikor hajóra szállsz
nem integetsz
én intenék
karjaim bazalt tömbök
szemeimből
sorsom gyöngyözik
fanyar patakokban
papírhajó táncol rajta
utolsó leveled hajója
újra olvasnám
ujjaim mint kőhidak
kiáltanék
szám barlang
szél fúj nincs hang
nem integetsz
én intenék
karjaim bazalt tömbök
hát elmentél
szemeimből
sorsom gyöngyözik
fanyar patakokban
huzatos sóbánya
szívem helyén
 

Prot

Állandó Tag
Éles Attila: Tükörváros


apró vagyok
folyó morog
kőoroszlán
csendben ül
hideg szél fúj
csend belül
két part között
fent csillagok
lent csak víz
folyó morog
tükörváros
hívogató
egyszer talán
elutazom
megkereslek
addig várj rám
talán holnap
késő este
újra jövök
nappal úgysincs
tükörváros
két part között
hídon állok
hideg szél fúj
csend belül
kőoroszlán
csendben ül
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Éles Attila: Tükörváros


apró vagyok
folyó morog
kőoroszlán
csendben ül
hideg szél fúj
csend belül
két part között
fent csillagok
lent csak víz
folyó morog
tükörváros
hívogató
egyszer talán
elutazom
megkereslek
addig várj rám
talán holnap
késő este
újra jövök
nappal úgysincs
tükörváros
két part között
hídon állok
hideg szél fúj
csend belül
kőoroszlán
csendben ül


Kedves Attila! Mindkét versedet remeknek tartom! Örömmel olvastam! Róza
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Jártó Róza

Csillagporból vacsora



A bögrét két kezéből letette,

Köténye zsebében pogácsa,

Incselkedve tömte s kedvesen

A padlás lépcsőfokán,

Sorban ülő pulyákba.



Maszatos kis orcájukon,

A redők csíkja remegett,

Ahogy a lépcsőn ülő hét gyerek

A sápadt arcú mama mókázásán,

Boldogan nevetett.



Sötét volt már, ezer csillag ragyogott,

Megvilágítva a gyermekek haját,

Kik az éhségtől csillogó szemmel

A mama mókázásán,

Felhőtlenül kacagott.



Bádog bögre a kézben, a cukros,

Forró, ecetes tea is fogyott,

A mama öntögette, szépen sorban

A piros-pöttyös kannából,

Amit magával hozott.



A vacsora ennyi volt, a mókázás maradt,

Megtört szemű anyám a pogácsát

Osztogatta, nem vétve el a sort,

Etetve a gyermek-hadat, míg magának

A zsebében semmi se maradt…

Jártó Róza 2017
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Jártó Róza

Fény felé ...

Mikor összefutottunk egyszer,
szomorúan néztelek,
a csillagszemű
szép szeretőmből mi
is maradt meg nekem?
Nyújtottad karod egy ölelésre,
én akaratlanul, de eltaszajtottalak,
idegen volt, azaz ember,
ki felé a lábam
valamikor szaladt.

Ráncos az arcod, a hajad is deres,
a tenyered érdes marok,
mikor simogattál akkor
a selymessel régen,
úgy éreztem
a szépségbe belehalok.

Véget ér lassan az a hosszú út,
melyen életem harminc éven át
szüntelen kopott,
s a remény is másfelé futott.
Nem veled mentem végig
az úton, s akkor sem voltál itt,
mikor azt éreztem,
most engem a sors,
fél úton eltaszít.

Nem te nyújtottad a kezed,
mikor a sima út göröngyös lett,
s mikor a mosoly még
vendég se volt nálam,
annyira megviselt
a lejtmenet.

Most újra könnyed a léptem,
van, kinek karjába megkapaszkodom,
kivel harminc év távolságban
a rögös utat koptatom.
Úgy hogy, kedves régi párom,
ki most nyújtanád kezed,
ez a harmincévnyi ősz színű,
régi göröngyös út a társammal,
a fény felé vezet.
Más útra én ezért se tévedek ...
Jártó Róza 2015
 

Árvai Emil

Állandó Tag
BARTIMEUS (NEM!) CSALÓDIK

Ott lohol már Jézus után a
gyógyult vak ember Jerikóból.
Izgatottan keresi olykor
tekintetével, nehogy már a

tömegben szem elől tévessze.
Nem, nem akar lemaradni a
Mester sikeréről: tán itt a
lehetőség, hogy sok téveszme

dugába dőljön, és győzzön ma
végre az óhajtott igazság.
Sejti, hogy annak van igaza,

aki szeret. - Aki szereti
még ellenségét is, önmagát
nem kímélve (jaj!) a keresztig.

(Árvai Emil)
 
Oldal tetejére