A választás természetesen célzatos.
A metaforák megfejtését meghagynám Neked. Előrebocsátom, vasárnap nem szeretnék erről vitatkozni. A kedvedért, nagy szerelmedet, ma este megnézem. Jó szurkolást!!!!!!
KOVÁCS ANDRÁS FERENC
(Szatmárnémeti, 1959. július 17-) költő, műfordító, több kötetnyi versválogatás összeállítója, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat versrovatának felelőse; legutóbb néhány hónapos, lemondással végződő vásárhelyi színház-aligazgatói (az ottani Nemzeti Színház magyar társulatának művészeti vezetője) "karriert" mondhat magáénak.
A IV. Forrás-nemzedék vezéralakja, később, napjainkra a romániai magyar költészet mérvadó egyéniségévé vált. Alapvetően álarcos lírát alkot (néhány alteregó megteremtője is), a hagyomány és történetiség kezelése esetében sajátos változatát eredményezi a posztmodern írásmódnak. Költészete egyben a poeta doctusé és a szenvedélyes filológusé, versei tudatos kulturális "provokációk", felkészült befogadót igényelnek. Egyéni kötetei: Tengerész Henrik intelmei (1983), Tűzföld hava (1984 Kótya-lapótya (gyerekversek - 1990), Költözködés (1993), Lelkem kockán pörgetem (1994), Üdvözlet a
vesztesnek (1994), És Christophorus énekelt (1995), Scintilla animae (esszék, tanulmányok - 1995), Cole daloskönyve (1996), Adventi fagyban angyalok (1996. Társszerzője a Tompa Gáborral közösen írt ún. "négykezeseknek" (szonettek).
Lehetséges változat Vinkó Attila: Határok /Falak/ c. versének utolsó 2 versszakára
"A száj palánkja némasággal árkolt
Védelmi gyűrű, zsúfolt sírgödör...
Végül pediglen egy-két szó marad:
Makacs fogak közül majd úgy bukik ki,
Mint vár fokáról messzekémlelő,
Ki nem volt harcos népvezér, sem őrszem -
Csupán a szellem távolába nézett,
Mert látni jött, mikor találat érte...
Véletlenül, mellékesen, hiába.
Úgy hull a sajgó semmiség ölébe
A hang, a lélek ismeretlenül,
Mint elfelejtett védő, senki sarja,
Fölösleges bámész lenyilazott -
S a mindenség pusztán süvít tovább... "
Bölcsek beszélik: elveszett erősség,
Lakatlan vár, panaszfal, kő a nyelv.
Tömör, kemény, miként a végítélet -
Nem érthető, mert magunkat sem értjük. "