A MUSKÁTLl IMÁJA
A tél hidegétől megbénultam,
de az első tavaszi napsugárral
gémberedett gyökerembe,
hajszálcsöveimbe,
szeretet, erő szivárgott, tódult
és megindult az élet
egész törzsemben.
Aztán ághegytől gyökérig
megöntözött az ég életosztó vízzel,
majd egy csodálatos reggelen,
míg bontogattál, Istenem,
rügyem hegyére
szerető csókot nyomtál.
Színt a Te szívedből adtál.
Vérpiros szirmomra
olykor észrevétlen
szivárványos harmatcseppet
helyezel.
Én pedig teli hálával
kora tavasztól késő őszig
szórom a szépséget,
mert örömödre akarok lenni,
s körülöttem az életet szebbé tenni,
hogy erkélyeden, Istenem,
Te is gyönyörködj majd bennem.
Amen