Góbéföldön történt:
Magyar órán, mert ott még az is vala, éppen a helyi tájszólásokról tanulnak a nebulók. A tanitónéni felteszi a kérdést:
- Na gyerekek ki tudna mondani egy tájszólást is tartalmazó mondatot?
Ábel jelentkezik, hogy esik ki a padból.
- Édisapám hazajöve az erdöröl, vevé az újságpapirt s hátramene az udvar végibe.
- Jól van Ábelke, de hol itt a tájszó?
- Hát methogy
ejiszen sz**ni ment, met olvasni nem tud.
Ajajj, sajna az öreg góbé nem élvezhette a mi Wc-kultúránkat annakidején, amikor a góbék még olvasni sem tudtak. Persze, ez hol volt hol nem volt igaz sem volt vicc, merthogy a góbék már születésükkor ismerték vala a betüt. Nanááá, hogy igen! Es nagyotmondók is valának!