Péter és a farkas
Sziasztok! Keresem Prokofjev Péter és a farkas meséjét, lemezen...valamikor talán Bulla Elma mesélte.
Megtaláltam a neten, de letölteni nem tudom.
Köszönöm előre is!
Itt a története:
Egyik reggel, jó korán, amikor még a nagypapa aludt, Péter kinyitotta a kaput és kisétált a nagy zöld mezőre, habár nagypapa megtiltotta neki. De, ahogy te is tudod drága barátom, nem mindenki olyan szófogadó, mint te vagy... (nevetés)
Egy nagy fa ágán ült egy kis madárka, Péter barátja. "Minden csendes, minden csendes!", csipogta a madár boldogan. Igen, minden csendes, még a mező közepén lévő kis tavacska is.
Aztán egy kacsa jött erre, nagyon örült neki, hogy Péter nem csukta be a kaput és elhatározta, hogy egy jót fog úszni a mező tavacskájában. Ahogy ezt a kis madár meglátta, leszállt a gyepre a kacsa mellé, és megrázta a tollát.
"Hát milyen madár vagy te, hogy nem tudsz repülni?", kérdezte a kacsától. Azt válaszolta erre a kacsa:
"Na és te milyen madár vagy, hogy úszni nem tudsz?" és fejest ugrott a tóba. Így vitatkoztak tovább, miközben a kacsa úszkált, és a madár szökdécselt a fűben.
Hirtelen Péter észrevett valamit, egy macska kúszott a fűben. "A madarat lefoglalja a vita, könnyedén elkapom."- gondolta a macska. Óvatosan a madár felé lopakodott bársonyos tappancsain. "Vigyázz!"-kiáltotta Péter és a madár azon nyomban felrepült a fára. Eközben a kacsa reszketett a tó közepén. A macska körbesétált a fa körül, és azt gondolta, "megéri a fáradságot, hogy olyan magasra másszak? Mire felérek a madár már réges-régen elrepült..."
Éppen ekkor jött ki a nagypapa. Elég dühös volt Péterre, hogy az kijött a mezőre. "Ez veszélyes hely! Ha egy farkas jönne ki az erdőből, mit tennél drágaságom?!" De Péter nem törődött nagypapája tanácsával. Az olyan fiúk, mint Péter nem ijednek meg akármilyen farkastól. Ám a nagypapa megfogta kezét, bezárta a kaput, és hazavezette Pétert.
Alighogy Péter elment, egy nagy, szürke farkas jött ki az erdőből. Egy pillanat alatt a macska felmászott a fára. A kacsa megijedt és izgalmában kiugrott a tóból, és rohanni kezdett a farkas elől.
Teljesen mindegy, hogy milyen gyorsan tudott is a kacsa szaladni, a farkastól nem menekülhetett. Egyre közelebb kerül...egyre...egyre...a farkas elkapta a kacsát...és egyetlen nyelésre felfalta őt!
A helyzet úgy állt, hogy a macska az egyik faágon lapult. A madár meg egy másikon, persze nem túl közel a macskához. Most a farkas járkált a fa körül, nézvén őket mohó szemével.
Ezalatt Péter, a félelem legcsekélyebb jele nélkül állt a zárt kapu mögött. Mindent végignézett. Hazafutott, szerzett egy erős kötelet, és felmászott a magas kőkerítésre. Annak a fának, ami alatt a farkas ment körbe-körbe volt egy ág, mely kihajolt a kőkerítés fölé. Péter könnyedén átmászott a fára. "Repülj le, és cikázz a farkas feje körül! Ne aggódj, úgysem tud elkapni!" - mondta Péter.
A madárka szinte hozzáért a farkas fejéhez, úgy röpködött, míg a farkas dühösen próbálta elkapni. A madár nagyon ügyes volt, a farkasnak semmi esélye sem volt, hogy elkapja. Ezalatt Péter csinált a kötélből egy lasszót, és óvatosan engedte lefelé a fáról...le...le... és elfogta a faránál fogva a farkast. A farkas megérezte, hogy elfogták, vadul ugrálni kezdett, próbált kiszabadulni. De Péter odakötötte a kötél végét a fához. A farkas ugrálása miatt a kötél csak egyre szorosabb lett. Éppen ekkor vadászok jöttek ki az erdőből - követték ugyanis a farkas nyomát -, és rácéloztak. De Péter a fáról rájuk kiáltott: "Ne lőjetek, a madárka és én már elfogtuk a farkast, inkább segítsetek, és vigyük el az állatkertbe!"
Most képzelj el egy győzelmi felvonulást. Péter megy legelöl. Utána a vadászok viszik a farkast. A menet legvégén a nagypapa és a macska sétál peckesen. "Mi lett volna velünk, ha Péter nem fogja el a farkast?" rázta meg a fejét elégedetlenül a nagypapa. "Milyen bátor barátok vagyunk ÉN és Péter! Nézd csak, mit fogtunk!"
És ha valaki figyelmesen hallgatja, meghallja, hogy hápog a kacsa a farkas bendőjében, ugyanis a farkas a nagy sietségben egyben nyelte le őt.