Zorba a Buddha – az egyén felébredése.

shanti írta:

Tényleg az??

Miből gondolod, hogy Osho jól látta??
Azt is látod amit rosszul látott??...és amit Te látsz rosszul azt látod-e??Felismered-e??
Ki ismeri fel??.....és Kit érdekel??



Ahhoz mit szólsz, hogy minden Mester átvert idáig??

üdv:ashanti

Kattints a kibontásához...

Shaw61 írta:

Osho jól látta, mindenkinek Zorba a Buddhává kellene válnia.

Kattints a kibontásához...

semez_semaz írta:

és, te hogy látod?

Kattints a kibontásához...

Shaw61 írta:

Minden vélemény az egóból ered, az elme, a gondolatok világához tartozik.
Az, hogy nekem mi a véleményem a dolgokról, az igazán lényegtelen.
Egy dolog számít csak az intúició világossága.

Kattints a kibontásához...

semez_semaz írta:

senki sem kérdezett véleményről. és a válaszokra nem másoknak van szüksége

ölellek,
atisha

Kattints a kibontásához...

hannah22 írta:

kiss
minden megnyilvánulásunk önmagunknak szól...
h

Kattints a kibontásához...

Sziszusz írta:

a meg nem nyilvánulás is

Kattints a kibontásához...

semez_semaz írta:

és, te hogy látod?

Kattints a kibontásához...

hannah22 írta:

kiss
minden megnyilvánulásunk önmagunknak szól...
h

Kattints a kibontásához...

ionon írta:

szólna, de magunk már tudjuk, de te nem tudod, csak imigyen tálalva tudsz eszegetnikiss

Kattints a kibontásához...

ionon írta:

szólna, de magunk már tudjuk, de te nem tudod, csak imigyen tálalva tudsz eszegetnikiss

Kattints a kibontásához...

Idézet:<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Adyashanti: Az üresség tánca c. könyvéből

<o></o>

„Miután felébredsz az elkülönültség álmából, és rájössz, hogy egy vagy a forrással, még fel kell fedezned, milyen jelentőséggel bír ez a változás a további életedre nézve. A felismerés pillanatában még a lélegzeted is elakad. Lenyűgöz a tudat, hogy minden Egy, és hogy ez az Egy te magad vagy.<o></o>

Az idők során rájöttem, hogy bár sok ember megéli azt az alapvető, tapasztalati megvilágosodást, amely által ráébred, hogy kicsoda is voltaképpen, mégis nagyon kevesen válnak igazán szabaddá. És akkor elkezdtem kutatni, vajon mi állhat a háttérben.<o></o>

Ahhoz, hogy ráébredjünk, nem vagyunk azonosak testünkkel, elménkkel és személyiségünkkel, először is szabadság kell. Ezt a szabadságot maga a változás hozza el, amely kezdetben szinte szárnyakat ad az embernek. És mégis, sokakat annyira elsodornak a megvilágosodás érzelmi hatásai, hogy soha nem látják meg a változás igazi jelentőségét.<o></o>

Az egyik dolog, ami általában el szokott maradni, a tökéletes Egység átélése, vagyis az a felismerés, hogy az ember maga a végső forrás. A legtöbbször persze megvalósul valamilyen szintű szabadságérzés, hiszen az ember nem azonosul többé az elméjével, a testével és a személyiségével. Ez azonban csak nagyon ritkán több egyfajta homályos egységérzésnél, és általában meg sem közelíti a tökéletes Egység azon kristálytiszta érzékelését, amely az igazi megvilágosodás sajátja.<o></o>

A legjobb hasonlat talán a következő lenne:<o></o>

Képzeld el, hogy álmodban azonosulsz egy bizonyos karakterrel, míg a többiektől elhatárolódsz. Amikor reggel felébredsz, rájössz, hogy nem vagy azonos az álombeli karakterrel. Ellenkezőleg: tisztán látod, hogy helyette az vagy, aki az egészet álmodta, vagyis minden, amit láttál és átéltél, tőled származott. Ez a spirituális megvilágosodás igazi metaforája. Amikor ez utóbbit megéled, ráébredsz, hogy nem vagy azonos test-elméddel. Sőt - és ez az, ami általában kimarad -, arra is rájössz, hogy végső soron az egész illúzió belőled származik. Szerintem nem nehéz megérteni. Egyrészről látod, hogy nem vagy azonos senkivel, másrészről pedig rájössz, hogy te vagy az egész kiindulópontja.<o></o>

Miért olyan fontos, hogy rájöjjünk erre?<o></o>

Mert ebben rejlik az igazi spirituális megvilágosodás minden értéke. Tudatosítanod kell magadban, hogy te vagy a forrás, hogy a világon minden tökéletes Egységet képez, és hogy ez az Egység voltaképpen te magad vagy. Az Egység felismerésétől elválaszthatatlan annak a felismerése, hogy nem létezik "másik". Nincs olyan, hogy "más", hiszen végső soron minden saját magunk vagyunk.<o></o>

Ismerek olyan embereket, akik átélték ezt a felismerést, utána azonban az első dolguk az volt, hogy visszatérjenek a régi, jól meg szokott kerékvágásba, amelyben van "én" és vannak "mások". Mind a mai napig úgy élik az életüket, mintha létezne személyes "én" és személyes "te", annak ellenére, hogy volt szerencséjük megtapasztalni ennek az alapállásnak a téves mivoltát. A tapasztalat sokszor tehát nem elég.<o></o>

El tudod képzelni, hogyan változna meg az életed, ha megélnéd ezt a felismerést, és kíváncsi lennél a következményekre is?<o></o>

Mi lenne, ha feltennéd magadnak a kérdést: "Vajon mit jelent ez a további életemre nézve?"<o></o>

Az emberek nagy része a személyes "én és te" bűvkörében éli az életét. Aztán jön a felfedezés, miszerint nem létezik "másik", és hirtelen minden személyes viszonyt eltöröl. Hogyan élhet együtt az ember egy ilyen felismeréssel?<o></o>

Lehetséges-e, hogy alapvetően tisztában legyünk vele, hogy nincs "én és te", a látszatvilágban azonban továbbra is ennek az illúziónak megfelelően működjünk, viszonyuljunk egymáshoz?<o></o>

A legtöbben, akik a személyes megvilágosodást keresik, ezt gondolják:<o></o>

"Mindaddig, amíg én magam szabad vagyok, senki nem várhat el tőlem semmit."<o></o>

Vagy épp ezt: "Majd én meg tanítom nekik, hogyan kell megvilágosodni!"<o></o>

Ne érts félre, semmi rossz nincs a személyes szabadságban.<o></o>

De mi lenne, ha most valóban végiggondolnád ezt az egészet?<o></o>

Hogyan lehetsz csak te szabad, ha egyszer nem létezik személyes "én"?<o></o>

Ki az valójában, akinek meg kell világosodnia?<o></o>

Hosszú idő óta az egyik legfájdalmasabb élményem, amikor egy szatszang alkalmával felvetettem a kapcsolatok témáját. Teljesen letaglózott, ahogyan egyik tanítvány a másik után szegezte nekem az efféle kérdéseket és kijelentéseket: "sosem azt kapom, amit szeretnék", vagy: "szeretném tudni, hogyan javíthatnék a kapcsolatomon".<o></o>

A tanítványaim arra voltak kíváncsiak, hogyan élem meg a kapcsolatomat. A feleségem, Annie erre azt mondta nekik: "Nem várunk el egymástól semmit, és nem arra használjuk a kapcsolatunkat, hogy megoldjunk dolgokat. Ez az egész nem erről szól." A tanítványok azonban nem értették, amit mond, és egyre csak folytatták a kérdezősködést.<o></o>

Nézz szembe a felismerés következményeivel, miszerint: nem létezik "másik"! Amikor megvilágosodsz, a "te meg én" álmából kell felébredned. Ha képes vagy befogadni, mit is jelent ez valójában, a lélegzeted is eláll. Hiszen ha nincs "más", akkor nincs személyes kapcsolat sem. Minden kapcsolati probléma gyökere abban keresendő tehát, hogy a felek valamelyike nem veszi elég komolyan a tényt, miszerint nem létezik "másik". Nincs senki, akitől elvárhatnánk valamit; senki, akit megváltoztathatnánk; senki, akire szükségünk lehetne, vagy akinek a szükségletét mi kielégíthetnénk mindez csupán illúzió.<o></o>

<o>kissh</o>

hannah22 írta:

Idézet:fficeffice" /><O></O>
Adyashanti: Az üresség tánca c. könyvéből

<O></O>
„Miután felébredsz az elkülönültség álmából, és rájössz, hogy egy vagy a forrással, még fel kell fedezned, milyen jelentőséggel bír ez a változás a további életedre nézve. A felismerés pillanatában még a lélegzeted is elakad. Lenyűgöz a tudat, hogy minden Egy, és hogy ez az Egy te magad vagy.<O></O>
Amikor elkezdtem tanítani, kezdetben azt hittem, elég, ha valaki eljut a megvilágosodásig, azután már mehet is a dolgára. Ma már tudom, hogy sokkal több kell ennél.
Az idők során rájöttem, hogy bár sok ember megéli azt az alapvető, tapasztalati megvilágosodást, amely által ráébred, hogy kicsoda is voltaképpen, mégis nagyon kevesen válnak igazán szabaddá. És akkor elkezdtem kutatni, vajon mi állhat a háttérben.<O></O>
Ahhoz, hogy ráébredjünk, nem vagyunk azonosak testünkkel, elménkkel és személyiségünkkel, először is szabadság kell. Ezt a szabadságot maga a változás hozza el, amely kezdetben szinte szárnyakat ad az embernek. És mégis, sokakat annyira elsodornak a megvilágosodás érzelmi hatásai, hogy soha nem látják meg a változás igazi jelentőségét.<O></O>
Az egyik dolog, ami általában el szokott maradni, a tökéletes Egység átélése, vagyis az a felismerés, hogy az ember maga a végső forrás. A legtöbbször persze megvalósul valamilyen szintű szabadságérzés, hiszen az ember nem azonosul többé az elméjével, a testével és a személyiségével. Ez azonban csak nagyon ritkán több egyfajta homályos egységérzésnél, és általában meg sem közelíti a tökéletes Egység azon kristálytiszta érzékelését, amely az igazi megvilágosodás sajátja.<O></O>
A legjobb hasonlat talán a következő lenne:<O></O>
Képzeld el, hogy álmodban azonosulsz egy bizonyos karakterrel, míg a többiektől elhatárolódsz. Amikor reggel felébredsz, rájössz, hogy nem vagy azonos az álombeli karakterrel. Ellenkezőleg: tisztán látod, hogy helyette az vagy, aki az egészet álmodta, vagyis minden, amit láttál és átéltél, tőled származott. Ez a spirituális megvilágosodás igazi metaforája. Amikor ez utóbbit megéled, ráébredsz, hogy nem vagy azonos test-elméddel. Sőt - és ez az, ami általában kimarad -, arra is rájössz, hogy végső soron az egész illúzió belőled származik. Szerintem nem nehéz megérteni. Egyrészről látod, hogy nem vagy azonos senkivel, másrészről pedig rájössz, hogy te vagy az egész kiindulópontja.<O></O>
Miért olyan fontos, hogy rájöjjünk erre?<O></O>
Mert ebben rejlik az igazi spirituális megvilágosodás minden értéke. Tudatosítanod kell magadban, hogy te vagy a forrás, hogy a világon minden tökéletes Egységet képez, és hogy ez az Egység voltaképpen te magad vagy. Az Egység felismerésétől elválaszthatatlan annak a felismerése, hogy nem létezik "másik". Nincs olyan, hogy "más", hiszen végső soron minden saját magunk vagyunk.<O></O>
Ismerek olyan embereket, akik átélték ezt a felismerést, utána azonban az első dolguk az volt, hogy visszatérjenek a régi, jól meg szokott kerékvágásba, amelyben van "én" és vannak "mások". Mind a mai napig úgy élik az életüket, mintha létezne személyes "én" és személyes "te", annak ellenére, hogy volt szerencséjük megtapasztalni ennek az alapállásnak a téves mivoltát. A tapasztalat sokszor tehát nem elég.<O></O>
El tudod képzelni, hogyan változna meg az életed, ha megélnéd ezt a felismerést, és kíváncsi lennél a következményekre is?<O></O>
Mi lenne, ha feltennéd magadnak a kérdést: "Vajon mit jelent ez a további életemre nézve?"<O></O>
Az emberek nagy része a személyes "én és te" bűvkörében éli az életét. Aztán jön a felfedezés, miszerint nem létezik "másik", és hirtelen minden személyes viszonyt eltöröl. Hogyan élhet együtt az ember egy ilyen felismeréssel?<O></O>
Lehetséges-e, hogy alapvetően tisztában legyünk vele, hogy nincs "én és te", a látszatvilágban azonban továbbra is ennek az illúziónak megfelelően működjünk, viszonyuljunk egymáshoz?<O></O>
A legtöbben, akik a személyes megvilágosodást keresik, ezt gondolják:<O></O>
"Mindaddig, amíg én magam szabad vagyok, senki nem várhat el tőlem semmit."<O></O>
Vagy épp ezt: "Majd én meg tanítom nekik, hogyan kell megvilágosodni!"<O></O>
Ne érts félre, semmi rossz nincs a személyes szabadságban.<O></O>
De mi lenne, ha most valóban végiggondolnád ezt az egészet?<O></O>
Hogyan lehetsz csak te szabad, ha egyszer nem létezik személyes "én"?<O></O>
Ki az valójában, akinek meg kell világosodnia?<O></O>
Hosszú idő óta az egyik legfájdalmasabb élményem, amikor egy szatszang alkalmával felvetettem a kapcsolatok témáját. Teljesen letaglózott, ahogyan egyik tanítvány a másik után szegezte nekem az efféle kérdéseket és kijelentéseket: "sosem azt kapom, amit szeretnék", vagy: "szeretném tudni, hogyan javíthatnék a kapcsolatomon".<O></O>
A tanítványaim arra voltak kíváncsiak, hogyan élem meg a kapcsolatomat. A feleségem, Annie erre azt mondta nekik: "Nem várunk el egymástól semmit, és nem arra használjuk a kapcsolatunkat, hogy megoldjunk dolgokat. Ez az egész nem erről szól." A tanítványok azonban nem értették, amit mond, és egyre csak folytatták a kérdezősködést.<O></O>
Nézz szembe a felismerés következményeivel, miszerint: nem létezik "másik"! Amikor megvilágosodsz, a "te meg én" álmából kell felébredned. Ha képes vagy befogadni, mit is jelent ez valójában, a lélegzeted is eláll. Hiszen ha nincs "más", akkor nincs személyes kapcsolat sem. Minden kapcsolati probléma gyökere abban keresendő tehát, hogy a felek valamelyike nem veszi elég komolyan a tényt, miszerint nem létezik "másik". Nincs senki, akitől elvárhatnánk valamit; senki, akit megváltoztathatnánk; senki, akire szükségünk lehetne, vagy akinek a szükségletét mi kielégíthetnénk mindez csupán illúzió.<O></O>
Látod? Ilyen óriási kihívást tartogat számodra, ha nem csupán egy érdekes spirituális tapasztalást keresel, de megpróbálod valóban megérteni mindazt, amit ez a tapasztalat magában foglal.”

<O>kissh</O>

Kattints a kibontásához...

ionon írta:

Kedves akkor a könyv írója már nem él a szeretkezés élményével mert az egységben nincs szeretkezés, senkivel semmikor semilyen hatás miat, és annak a hatásai alattkiss

Kattints a kibontásához...

hannah22 írta:

kiss

io. kedves, erről Adya-t kellene megkérdezni, elsőkézből!
Minden mástól érkező válasz feltételezés.

A szeretkezés az élet része, hozzá tartozik!
Miért kellene elvetni, a létezését???
Miért kellene kiiktatni az érzelemmel feltöltött testiséget???
"Azt mondják" : kényeztesd a tested, hogy a léleknek legyen kedve benne lakni!

Hatások (tartalommal feltöltött energia) minden pillanatban érnek bennünket,elkerülhetetlen, ám ahogy kezeljük őket, na ott van a kutya elásva!!!
Let's go ássunk a mélyére,a gyökeréhez....

Van egy régi, sokat használt ásóm, szívesen köcsönadom...kiss
használni .....nem analizálni....
pussz - hangutánzó kiss - mozgókép

ölel h

Kattints a kibontásához...

ionon írta:

Szívből szeretni nálam azt jelenti, hogy ott nincs helye a szeretkezésnek, mert ha jelen van az nem szívből szeretés már (SóSav barátunk szerint EGÓ)

Lelked nem a testedben lakik hanem mindenki testében, így ha kényezteted rontod az egység szív szeretetét:55:

Kattints a kibontásához...

hannah22 írta:

1. Minden, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, bennem van.

Kattints a kibontásához...

hannah22 írta:

4. Minden, amit ÉN a MÁSIKBAN SZERETEK, magamban meg van, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az EGYLÉNYEGŰSÉGÜNK mutatkozik meg.

Kattints a kibontásához...

Bedzsi írta:

Biztos, hogy csak idézni akartál?

Ami belőlem jön, az bennem van.
?​

Hát így is meg lehet fogalmazni:

"Megértani a dolgokat -- ez azt jelenti beléjük hatolni, majd kijönni belőlük. Szükséges, tehát rabság és majd megszabadulás; megbabonázás, és majd kiábrándulás; szenvedély és elhidegülés. Ugyanaz, az aki még a megbabonázás állapotában van, mint aki még nem volt megbabonázva, -- egyformán nem tudják megérteni. Mi csak azt ismerhetjük jól, amiben először bíztunk, majd utánna mérlegeltünk. Ahhoz, hogy megértsünk, szabadoknak kell elnnünk, de ezt megelőzően rabnak."
​

Henri-Frédéric Amiel
​

kiss

Kattints a kibontásához...

ionon írta:

Szívből szeretni nálam azt jelenti, hogy ott nincs helye a szeretkezésnek, mert ha jelen van az nem szívből szeretés már (SóSav barátunk szerint EGÓ)

Lelked nem a testedben lakik hanem mindenki testében, így ha kényezteted rontod az egység szív szeretetét:55:

Kattints a kibontásához...

eede írta:

Ilyen nyakatekert módon még egy rántottát is nehéz lenne sütni nekem
az ember tanulja meg istentől, amit istentől kell megtanulni, a szomszéd lánytól meg azt, amit a szomszéd lánytól kell megtanulni.

Kattints a kibontásához...