Advent és Karácsony
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
De jó lenne!
De jó lenne,
De jó lenne,
Ha az Öröm
Útra kelne,
És elmenne
Mindenhova,
Ahol nem járt
Eddig soha!
De jó volna,
De jó volna,
Ha a Jónak
Szárnya volna.
Ide szállna,
Oda szállna,
S mindenkivel
Cimborálna!
De jó lenne,
De jó lenne,
Ha az Öröm
Útra kelne,
És elmenne
Mindenhova,
Ahol nem járt
Eddig soha!
De jó volna,
De jó volna,
Ha a Jónak
Szárnya volna.
Ide szállna,
Oda szállna,
S mindenkivel
Cimborálna!
A karácsony Jézus Krisztus megtestesülésének ünnepe, melyet a keresztény egyház december 25-re tesz. Jézus születésére többféle számítás volt (május 20., november 25., január 6.). Rómában V. Gyula pápa (i.sz. 337-352) idején kezdték ünnepelni.
Az ókori világban e naphoz fűződik a téli napforduló: a világosság győzelme a sötétség felett. A pogány világban a Nap istenének, Mithrásznak születését ünnepelték ezen a napon, aki a monda szerint barlangban született, mint Jézus. Lehet, hogy őt is pásztorok őrizték, gondozták? Sok hasonlóság található Mithrász és Jézus születése között.
Az ókori világban e naphoz fűződik a téli napforduló: a világosság győzelme a sötétség felett. A pogány világban a Nap istenének, Mithrásznak születését ünnepelték ezen a napon, aki a monda szerint barlangban született, mint Jézus. Lehet, hogy őt is pásztorok őrizték, gondozták? Sok hasonlóság található Mithrász és Jézus születése között.
Az ünnepnek kettős tartalma van: a Messiás-várás, Jézus eljövetele, mely a bűnbánatra készít fel. Az adventi koszorún lila a szalag és a gyertya, hiszen ez a bűnbánat színe.
Az ünnepek szerepe nagyon fontos az emberek életében! Éppen ezért a készülődés napjait szebbé varázsolhatjuk ajándékok készítésével vagy akár énekek tanulásával. Egyszerű, ám mégis vmeghitt hatást érhetünk el, ha a vázába fenyőágakat helyezünk el és feldíszítjük mézeskalácsból, szalmából késztett díszekkel.
A legelső adventi koszorút nem is olyan régen késztették? No, azért nem tegnap… Pontosan 1839-ben Hamburgban, Johann Hinrich Wichern az evangélikus szeretetszolgálat elindítójának nevéhez fűződik. Az első adventi koszorú fábol készült, melyen 19 fehér és 4 piros gyertyát helyeztek el , melyek a vasárnapokat és a hétköznapokat jelképezték.
Az ünnepek szerepe nagyon fontos az emberek életében! Éppen ezért a készülődés napjait szebbé varázsolhatjuk ajándékok készítésével vagy akár énekek tanulásával. Egyszerű, ám mégis vmeghitt hatást érhetünk el, ha a vázába fenyőágakat helyezünk el és feldíszítjük mézeskalácsból, szalmából késztett díszekkel.
A legelső adventi koszorút nem is olyan régen késztették? No, azért nem tegnap… Pontosan 1839-ben Hamburgban, Johann Hinrich Wichern az evangélikus szeretetszolgálat elindítójának nevéhez fűződik. Az első adventi koszorú fábol készült, melyen 19 fehér és 4 piros gyertyát helyeztek el , melyek a vasárnapokat és a hétköznapokat jelképezték.
A karácsonyfa szimbólumai
Karácsonykor fenyőt vásárolunk, és díszeket akasztunk rá. A fának, a rá akasztott díszeknek fontos jelentősége van. Mini szimbólum-szótárunk abban segít, mely jelképeket válasszuk karácsonyfánkra. Mást, ha családi boldogságunkat erősítenénk, mást, ha új szerelem után vágyakozunk, mást ha spirituális beteljesülésre vágyódunk és mást, ha anyagi helyzetünket akarjuk javítani.
A karácsonyfa: Életfa. A karácsony – Jézus születésével – születésnap, életnap is. A zöld szín az új élet reményét jelképezi, míg az ágak spirális elrendezése az életspirált mintázza. Egyes sámánisztikus kultúrákban a fenyőfa megfeszített, lehajtott majd hirtelen kioldott csúcsa repítette a sámánt a Beavatás felé. Karácsonyfánkat ezért úgy válasszuk ki, hogy az ágaiból formált spirál-szerkezet arányos legyen, ne legyenek benne ugrások, kihagyások, az ég felé, a magasabb tudatosság felé törekvő csúcsa is ép, élettel teljes legyen. Mivel a halott élet-spirálnak, a kivágott fának nincs ereje, legjobb, ha gyökeres fát emelünk ki és utána kiültetjük azt valahol, így biztosítva Földanyánknak – és rajta magunknak– az életet.
A gömb: A gömb mandala. A teljességet jelképezi. Földanyánk, és a bennünket körülvevő 9 bolygó mindegyike gömb alakú. A Tejútrendszer spirálján elhelyezkedő égitesteket is jelképezik a fára akasztott díszgömbök. Anyaguk többnyire üveg. Törékeny, illékony, talmi csillogás, mégis ettől lesz a fa díszítése az, ami. A fények megcsillannak az üvegen, visszatükrözve – de eltorzítva – a karácsony életfáját. Úgy, ahogy a bolygók erői hatnak életünkre, meghatározva, de nem determinálva azt. A gömbök színeinek megfejtéséhez a Színszimbolikai kulcsszavak adnak segítséget. Olyan színű gömböt válasszunk, amely szín egységben van törekvéseinkkel. A fán legalább annyi gömb legyen, ahány bolygó (9) van.
A csúcsdísz a felemelkedett embert jelképezi, Jézust, a megváltót, aki eljutott a csúcsig, sőt azon is túl. Gyakori, hogy a csúcsdísz lángos csillag formájú, mert ez hozta hírül a Napkeleti Bölcseknek a Megváltó megszületését.
Girlandok: Különböző színű girlandok fonják be az életfát, akár a kígyó. Ők emlékeztetnek bennünket az „eredendő bűnre”. A bibliai teremtés-történet életfáján is kísértőként jelent meg, ő adta az embereknek a „Tudást”, - talán az emlékezést? – és ő indította el az élet spirálján, miatta űzetett ki az Istenember Ádám és oldalbordája Éva a paradicsomból.
Angyalhaj: A fát borító misztikus fátyol, áttetsző, mégis leplez. Az ezoterikus gondolkodás, a titkok szimbóluma. A jászol szalmájának – a kis Jézus derékaljának – analógiája. Sokan ezért angyalhaj helyett szalmát hintenek a fára.
Angyalkák: Kék, piros, fehér és lila ruhában, négy vasárnapon át egymást követve érkeznek meg a Földre Advent angyalai. Az ő hangjukra figyelmeztetnek az angyalkák. Akik megpillantották a várakozás hetének angyalait, meghallották az általuk hozott üzenetet, azok felkészültek a belső karácsonyra.
Hold és csillagok: Az utóbbi évek divatja, hogy a fára holdat és hatágú csillagot – Dávid csillagot – is akasztunk. Bár a zsidó kultúrában nem ünneplik a karácsonyt, mégis fontos ez a hagyományosan zsidó jelkép a fán, árnyalt jelképrendszerére talán külön is érdemes lesz egyszer majd kitérni. A Dávid csillag Dávid pajzsa. Ez az eredetileg nem csak zsidó jelkép két egyenlő szárú háromszög együttese, és a férfi-nő, anyag-lélek, levegő-föld, tűz-víz ellentétpárok harmonikus egységét szimbolizálja. Az ötágú csillag az Istenember csillaga is lehet karácsonyi jelkép.
Az arany és az ezüst: A férfi és a női princípium, a Nap és a Hold, a Rák és az Oroszlán színei, a gazdagságot jelképezik, kívül és belül. Ezért van, hogy a legtöbb karácsonyi jelképünk arany és ezüst színben pompázik.
Dió és alma: A Tudás fája, az Életfa. Az eredendő bűnre a tudás megszerzésére emlékeztet bennünket a fára kötött alma. A dió is bölcsesség-jelkép. Az emberi agyhoz hasonlatos mintázatú, a picike dió magjában ott rejtőzik a hatalmas fa lehetősége, de ennek a fának emberöltő – vagy még annál is hosszabb idő – kell, hogy bőven termőre forduljon. A dió a jövendő nemzedékbe vetett hitet is jelképezi. Az aranyalma és az aranydió a fénylő bölcsességet hozza el hozzánk.
Szaloncukor: Savanyú-e a magyarság, ha egyedül nálunk hagyomány, hogy a fára – díszbe öltözetett – boldogság téglácskát helyeznek? Boldogságforrásunk, a csokoládé, és a belőle formált kis téglácskák a Boldogság Házának építőköveit jelképezik. Aki teheti, éppen ezért ne vásároljon, hanem készítsen szaloncukrot, szeretettel, odaadással, boldogan. (Például e szerint a recept szerint)
Mézeskalács díszek: Formáik – fenyő, angyal, csengettyű – tükrözik az összes többi jelképünket, de más anyagból. A mézeskalács a föld porából megformált, tűzpróbán átesett embert jelképezi. Az ember teremtő is. Mágikus bábot készít magának, termékenységet varázsol, szapora kezekkel bábot süt. Ez a mézeskalács.
Apró figurák: Kicsiny játékszerek különböző anyagokból a gyermekkor csodáját, az önfeledt örömet, játékosságot tanítják nekünk. Figyelmeztetnek az ajándékozás, az örömszerzés a másokra való odafigyelés fontosságára, úgy, hogy közben mi is örülhetünk.
Csengettyű: A kis harangocska jelzi, hogy „megérkezett az angyal”. Hangja hozza meg a karácsony hangulatát sok családnál. A pogány kultúrákban démonűző hatást tulajdonítottak a hangjának. A csengettyű hangja rezgésbe hozza a levegőt, ezzel jó energiákat – ahogy a feng-shui mondja, jó csít – teremt. A megtisztítás rituáléjában játszik szerepet, akárcsak a tűz elemű jelképek, mint a gyertya és a csillagszóró.
Csillagszóró: Tűz elemű – valóban tűzveszélyes! – eszköz, óvatosan használjuk!. A fényszikrák a fellángoló és kihunyó életet éppen úgy jelképezik, mint az érzések múlandóságát.
Gyertya: (égősor) A gyertya a három sík, a test, a szellem és a lélek, vagyis a viasz, a kanóc és a láng, a szent háromság üzenete, a fiú megszületése, a fény megérkezése. A gyertya fénye nem nyomhatja el a szellem fényét. Az égősor jelentése ugyanez.
Hová helyezzük el a fát?
Ha szimbólumainkat már kiválogattuk,látogassunk el a feng-shui suliba és válasszuk ki szobánkban azt a területet, ahová a fa – jelképei szerint illeszkedik. A gazdagság területére arannyal gazdagon dekorált fát rakjunk, de ha a szerelem területére kerül a fa, ott szeretet színei domináljanak, legyenek páros díszek a fán, és így tovább.
Forrás:HarmoNet
A karácsonyfa: Életfa. A karácsony – Jézus születésével – születésnap, életnap is. A zöld szín az új élet reményét jelképezi, míg az ágak spirális elrendezése az életspirált mintázza. Egyes sámánisztikus kultúrákban a fenyőfa megfeszített, lehajtott majd hirtelen kioldott csúcsa repítette a sámánt a Beavatás felé. Karácsonyfánkat ezért úgy válasszuk ki, hogy az ágaiból formált spirál-szerkezet arányos legyen, ne legyenek benne ugrások, kihagyások, az ég felé, a magasabb tudatosság felé törekvő csúcsa is ép, élettel teljes legyen. Mivel a halott élet-spirálnak, a kivágott fának nincs ereje, legjobb, ha gyökeres fát emelünk ki és utána kiültetjük azt valahol, így biztosítva Földanyánknak – és rajta magunknak– az életet.
A gömb: A gömb mandala. A teljességet jelképezi. Földanyánk, és a bennünket körülvevő 9 bolygó mindegyike gömb alakú. A Tejútrendszer spirálján elhelyezkedő égitesteket is jelképezik a fára akasztott díszgömbök. Anyaguk többnyire üveg. Törékeny, illékony, talmi csillogás, mégis ettől lesz a fa díszítése az, ami. A fények megcsillannak az üvegen, visszatükrözve – de eltorzítva – a karácsony életfáját. Úgy, ahogy a bolygók erői hatnak életünkre, meghatározva, de nem determinálva azt. A gömbök színeinek megfejtéséhez a Színszimbolikai kulcsszavak adnak segítséget. Olyan színű gömböt válasszunk, amely szín egységben van törekvéseinkkel. A fán legalább annyi gömb legyen, ahány bolygó (9) van.
A csúcsdísz a felemelkedett embert jelképezi, Jézust, a megváltót, aki eljutott a csúcsig, sőt azon is túl. Gyakori, hogy a csúcsdísz lángos csillag formájú, mert ez hozta hírül a Napkeleti Bölcseknek a Megváltó megszületését.
Girlandok: Különböző színű girlandok fonják be az életfát, akár a kígyó. Ők emlékeztetnek bennünket az „eredendő bűnre”. A bibliai teremtés-történet életfáján is kísértőként jelent meg, ő adta az embereknek a „Tudást”, - talán az emlékezést? – és ő indította el az élet spirálján, miatta űzetett ki az Istenember Ádám és oldalbordája Éva a paradicsomból.
Angyalhaj: A fát borító misztikus fátyol, áttetsző, mégis leplez. Az ezoterikus gondolkodás, a titkok szimbóluma. A jászol szalmájának – a kis Jézus derékaljának – analógiája. Sokan ezért angyalhaj helyett szalmát hintenek a fára.
Angyalkák: Kék, piros, fehér és lila ruhában, négy vasárnapon át egymást követve érkeznek meg a Földre Advent angyalai. Az ő hangjukra figyelmeztetnek az angyalkák. Akik megpillantották a várakozás hetének angyalait, meghallották az általuk hozott üzenetet, azok felkészültek a belső karácsonyra.
Hold és csillagok: Az utóbbi évek divatja, hogy a fára holdat és hatágú csillagot – Dávid csillagot – is akasztunk. Bár a zsidó kultúrában nem ünneplik a karácsonyt, mégis fontos ez a hagyományosan zsidó jelkép a fán, árnyalt jelképrendszerére talán külön is érdemes lesz egyszer majd kitérni. A Dávid csillag Dávid pajzsa. Ez az eredetileg nem csak zsidó jelkép két egyenlő szárú háromszög együttese, és a férfi-nő, anyag-lélek, levegő-föld, tűz-víz ellentétpárok harmonikus egységét szimbolizálja. Az ötágú csillag az Istenember csillaga is lehet karácsonyi jelkép.
Az arany és az ezüst: A férfi és a női princípium, a Nap és a Hold, a Rák és az Oroszlán színei, a gazdagságot jelképezik, kívül és belül. Ezért van, hogy a legtöbb karácsonyi jelképünk arany és ezüst színben pompázik.
Dió és alma: A Tudás fája, az Életfa. Az eredendő bűnre a tudás megszerzésére emlékeztet bennünket a fára kötött alma. A dió is bölcsesség-jelkép. Az emberi agyhoz hasonlatos mintázatú, a picike dió magjában ott rejtőzik a hatalmas fa lehetősége, de ennek a fának emberöltő – vagy még annál is hosszabb idő – kell, hogy bőven termőre forduljon. A dió a jövendő nemzedékbe vetett hitet is jelképezi. Az aranyalma és az aranydió a fénylő bölcsességet hozza el hozzánk.
Szaloncukor: Savanyú-e a magyarság, ha egyedül nálunk hagyomány, hogy a fára – díszbe öltözetett – boldogság téglácskát helyeznek? Boldogságforrásunk, a csokoládé, és a belőle formált kis téglácskák a Boldogság Házának építőköveit jelképezik. Aki teheti, éppen ezért ne vásároljon, hanem készítsen szaloncukrot, szeretettel, odaadással, boldogan. (Például e szerint a recept szerint)
Mézeskalács díszek: Formáik – fenyő, angyal, csengettyű – tükrözik az összes többi jelképünket, de más anyagból. A mézeskalács a föld porából megformált, tűzpróbán átesett embert jelképezi. Az ember teremtő is. Mágikus bábot készít magának, termékenységet varázsol, szapora kezekkel bábot süt. Ez a mézeskalács.
Apró figurák: Kicsiny játékszerek különböző anyagokból a gyermekkor csodáját, az önfeledt örömet, játékosságot tanítják nekünk. Figyelmeztetnek az ajándékozás, az örömszerzés a másokra való odafigyelés fontosságára, úgy, hogy közben mi is örülhetünk.
Csengettyű: A kis harangocska jelzi, hogy „megérkezett az angyal”. Hangja hozza meg a karácsony hangulatát sok családnál. A pogány kultúrákban démonűző hatást tulajdonítottak a hangjának. A csengettyű hangja rezgésbe hozza a levegőt, ezzel jó energiákat – ahogy a feng-shui mondja, jó csít – teremt. A megtisztítás rituáléjában játszik szerepet, akárcsak a tűz elemű jelképek, mint a gyertya és a csillagszóró.
Csillagszóró: Tűz elemű – valóban tűzveszélyes! – eszköz, óvatosan használjuk!. A fényszikrák a fellángoló és kihunyó életet éppen úgy jelképezik, mint az érzések múlandóságát.
Gyertya: (égősor) A gyertya a három sík, a test, a szellem és a lélek, vagyis a viasz, a kanóc és a láng, a szent háromság üzenete, a fiú megszületése, a fény megérkezése. A gyertya fénye nem nyomhatja el a szellem fényét. Az égősor jelentése ugyanez.
Hová helyezzük el a fát?
Ha szimbólumainkat már kiválogattuk,látogassunk el a feng-shui suliba és válasszuk ki szobánkban azt a területet, ahová a fa – jelképei szerint illeszkedik. A gazdagság területére arannyal gazdagon dekorált fát rakjunk, de ha a szerelem területére kerül a fa, ott szeretet színei domináljanak, legyenek páros díszek a fán, és így tovább.
Forrás:HarmoNet
A három fa legendája
Norvég mese
Hol volt. hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs. ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő.
Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” kiáltott fel. „Beborítva arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!”
A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!”
A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők sietősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!”
Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap s a három kis fa nagyra és magasra nőtt.
Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.”
A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!”
A harmadik fa úgy érezte. hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta.
Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.
A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Minden nap átható halbűz töltötte be és lassan beivódott a hajó deszkáiba, gerendáiba.
A harmadik nagyon meglepődik, amikor a favágó gerendákra hasította és otthagyta egy farakásban. „Soha nem akartam más lenni, csak állni a hegytetőn és Isten felé mutatni.”
Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa már majdnem elfelejtette egykori álmát.
De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mondta a asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb kincse.
Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halászhajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz fölött hatalmas vihar kerekedett. A hajó hánykódott az óriási hullámok tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott azon az éjszakán.
Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült gerendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül. Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát. De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival fellármázta a levegőt és a Földről az öröm áradt, tudta a harmadik fa, hogy Isten szeretete mindent megváltoztatott.
Ez tette gyönyörűvé az első fát.
Ettől lett erős a második. És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre kellett gondolnia.
Norvég mese
Hol volt. hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs. ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő.
Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” kiáltott fel. „Beborítva arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!”
A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!”
A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők sietősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!”
Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap s a három kis fa nagyra és magasra nőtt.
Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.”
A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!”
A harmadik fa úgy érezte. hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta.
Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.
A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Minden nap átható halbűz töltötte be és lassan beivódott a hajó deszkáiba, gerendáiba.
A harmadik nagyon meglepődik, amikor a favágó gerendákra hasította és otthagyta egy farakásban. „Soha nem akartam más lenni, csak állni a hegytetőn és Isten felé mutatni.”
Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa már majdnem elfelejtette egykori álmát.
De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mondta a asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb kincse.
Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halászhajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz fölött hatalmas vihar kerekedett. A hajó hánykódott az óriási hullámok tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott azon az éjszakán.
Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült gerendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül. Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát. De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival fellármázta a levegőt és a Földről az öröm áradt, tudta a harmadik fa, hogy Isten szeretete mindent megváltoztatott.
Ez tette gyönyörűvé az első fát.
Ettől lett erős a második. És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre kellett gondolnia.
Hasonló témák
