A macska egy okos állat

Ráadásul még az sem biztos, hogy a tűzhelyhez, és nem a gazdához ragaszkodik. Az enyémek legalábbis pillanatok alatt megtanulták a macskaajtó használatát, így akkor közlekednek ki-be, amikor kedvük támad, így nincs több gondom a fürdőszobai alomtálcával.

Mivel Foltos a nyakamhoz gömbölyödve, éktelen dorombolás közepette szokott elaludni, ráadásul, amikor a gépnél ülök, önző módon feltelepedik az ölembe, meglehetősen akadályozva ezzel a billentyű használatát, cáfolja a tűzhelyhez való ragaszkodást is. Nyafi más eset, ő inkább tűzhelyes, de azért néha ő is kisajátít magának, leginkább éjnek évadján, mikor is kóborlásai végeztével – pedig ivartalanított – betér hozzám, és jéghideg tappancsát gyöngéden az arcomra helyezi. Mondván, hogy akkor most itt ő a dédelgetendő. A dagasztásról – ami, ugyebár, kieresztett karmokkal történik -, hál’ istennek már leszoktak. Azt csak a paplanon, meg az ágytakarón gyakorolják – szöszösödik is mindkettő, rendesen. Illetve, Nyafi esetében akad egy pótcselekvés: Waczak úron gyakorolja mindezt. Waczak úr, aki perverz lehet, mindezt tűri.


Azonban itt van Folti, aki annak idején még cicizős korában szegődött hozzánk. Lehet, hogy a kimaradást kívánta pótolni, de Waczak úr, akiről tudjuk, lehet, hogy perverz, beszállt a buliba. Folti ugyanis Waczak úr erre a célra teljesen használhatatlan mellbimbóit vette célba, és rászopta magát, amit az egyébként hím ivarú beagle rezignáltan tűrt, mi több, mintha némi kéjes vigyort is véltem volna felfedezni a szája sarkában.


Fifi még nem csatlakozott a partihoz, Nyafi meg még figyel a háttérben, mert ki tudja?


Ezen kívül mindkét macsek kiválóan alkalmazza a mindjárt-itt –halok-éhen típusú siránkozást, oly annyira, hogy még ki se lehet tálalni nekik a kajájukat, mivel teljesen befedik fejükkel az üres tálkájukat.

Mondjuk, nem is sajnálom őket, mivel a maradékot Fifi jóízűen megeszi. Már várom, mikor kezd el nyávogni. Persze, ez visszafelé is érvényes, a macsekok is lenyúlják Fifi ételének maradékát, igazából teljesen mind1, melyiknek mit tálalok.

Megjegyzem, rafinériában Fifi is felnőtt a macskákhoz. Menetrend szerű esti sétái utáni visszatérését jutalmazandó, mindig kapott egy Biscrok-kekszet. Mára tökélyre vitte a kapcsolatot: ott kaparja az ajtót, hogy ő most kimenne, megvédeni a házat, mert odaki’ zavar van az űrben. Kiengedem. Fut egy kört, majd megint kaparja az ajtót – a macskaajtón ki-be közlekedhetne, de önérzete nem engedi, hogy ugyanazon az úton, ahogy ezek az izék, bah, ugyan, kérem! – így hát, beengedem. Természetesen várja a jutalomfalatot. Megkapja, hiszen hazatért!