A gnosztikusok nem keresztények. A gnoszticizmusban egy olyan világ-, ember-, megváltás-, kegyesség- és Jézus-képpel találkozunk, ami minden lényeges ponton eltér a bibliai tanításoktól.
A gnosztikusok világról szóló tanítása: számukra az anyagi világ eredendően rossz, de érdekelte őket a rossz eredete. "A legfőbb istenségnek semmi köze nem lehet az anyagi világhoz, mert az anyag és világ alapvetően rossz, alacsonyabb rendű szellemek, démonok alkotása." Tehát a gnosztikusok a világot a rossz művének tekintették.
Mindezzel szemben a Biblia semmit nem tud az anyagi világ ill. test gonoszságáról és a szellemi világgal és a szellemmel szemben.
A gnosztikusok emberről szóló tanítása: "A gnosztikus kiválasztottakban él az isteni szikra, a lélek, de bebörtönözve a testbe. A test börtönébe zárt lélek boldogtalan, elvesztette mennyei hazájának emlékezetét, megfeledkezett önmagáról, nem ismeri eredetét.
A gnosztikusok megváltásról szóló tanítása: "A gnosztikus megváltó az anyagtól szabadít meg, a lelket kiszabadítja a testből. Ez a megváltás kizárólag lélekmegváltás, a test nem érdekelte a gnosztikusokat, annak sorsa a pusztulás, amint ez a sorsa az anyagi világnak is."
A Biblia egy szót sem szól arról, hogy az emberi lélek az anyag börtönében volna, de ki akar onnan jutni, hogy visszakerüljön forrásához. A megváltásról egészen más értelemben beszél a Szentírás. A bibliai megváltás nem az emberi szellem anyagi valóságtól való megszabadításában áll, hanem az ember, bűntől és annak büntetésétől való megszabadításában. A Bibliában az ember megváltása akkor lesz teljes, amikor az ember a feltámadáskor új, anyagi testben részesül.
A gnosztikusok Jézusról szóló tanítása: "Nem minden gnosztikus szekta vallotta Jézust megváltónak. A szamaritánus gnózisban Simon Mágus önmagát hirdette megváltónak. A keresztyénséghez közelebb álló gnosztikus csoportoknál, mint Baszilidész, Valentinosz híveinél, Jézus megváltó ugyan, de megtestesülésének szinte semmi jelentősége nincs, amit test- és anyagellenességük magyaráz. Krisztust tiszta szellemi lénynek tartották, testét pedig látszattestnek."
A Bibliában szereplő Jézus, egy a teremtő Istennel, továbbá valóságos testtel bír, ebben szenved és hal meg ill. ebben támad fel. A bibliai Jézus sohasem tanított az anyagi világ alacsonyrendűségéről és nem beszélt arról, hogy az emberi léleknek arra kell törekednie, hogy kiszabaduljon az anyag fogságából. Küldetéséről szólva egy szót sem mondott arról, hogy azért jött volna, hogy az embert kiváltsa az anyagi világ és test fogságából.
A Biblia nem beszél arról sem, hogy Jézus valami különleges ismeretet nyújt az embernek, hogy az annak segítségével voltaképpen önmagát váltsa meg, hanem élete árán Ő maga váltotta meg az Őbenne hívőket! Jézus nem valamiféle ezoterikus tudás ismerője, aki csak néhány beavatottnak mondja el, amit mindenki más elől eltitkol, hanem nyilvánosan tanít az Isten Országának titkáról, tanítványait pedig megbízza, hogy menjenek a világba és minden embernek hirdessék az Ő örömhírét! "Jézus egyértelmű célja, hogy mindenki számára elérhetővé, megismerhetővé tegye Istent. …. Így személyiségével nem fér össze a tudást eltitkolni akaró Jézus - kép." [xvi] Jézus, az evangéliumokban soha nem neveti ki a tanítványokat - ahogy a Júdás evangéliumában teszi. Jézus hangneme Júdás evangéliumában mindvégig felsőbbrendű, kioktató, gúnyos.
Ez az elképzelés teljesen idegen a több szem- és fültanú által leírt bibliai beszámolóktól.
A gnoszticizmus tanítása az ószövetségről: "A teremtés megvetésének következménye lett a gnosztikusok körében a Ószövetség leértékelése…. Az ószövetség szent könyveinek elutasításában Pál apostol tanítványainak tüntették fel magukat. A II. század második felében alapította Rómában gnosztikus egyházát a kisázsiai származású Markión. A szinopei püspök fia volt, akit tulajdon atyja közösített ki, ezután ment Rómába, hogy ott hirdesse tanait 144 körül. Antitézisek című művében azt akarta bizonyítani, hogy a zsidó Isten egy nyomorúságos világ teremtője, aki nem lehet azonos Jézus Krisztus irgalmas Atyjával.
Megállapítható, hogy az újszövetségi iratok semmit nem tudnak az ószövetség alábecsüléséről, éppen ellenkezőleg! Jézus is és az apostolok is abból tanítottak, Jézus az Ószövetségből igazolta messiási voltát. Az evangéliumok számtalanszor utalnak az ószövetségi próféciákra, melyek Jézus életében teljesedtek be.
A gnosztikusok etikai tanítása: mivel a világot gonosznak tartották, ezért "nem vállaltak semmilyen szolidaritást a világgal, etikájuk elvetett minden kényszert, kötelezettséget, nem vetették alá magukat az állami tekintélynek sem…. "a legtöbb gnosztikus szekta aszkézist parancsolt, az aszkézis célja azonban a test megölése volt és nem a megtartóztatás. A házasságot tiltották, mivel - tanaik szerint -a lelket meg kell óvni az érzéki gyönyörtől, arra kell törekedni, hogy mielőbb magasabb rendű állapotba jusson. A házasélet, a fajfenntartás … a gonosz teremtő isten művének konzerválását jelenti, hozzájárul a rossz fennmaradásához."
Az Újszövetség hasonló tévtanításra figyelmeztet: "A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által. (1Tim 4,2-5)
Végül leszögezhetjük, hogy a gnosztikus etika és a bibliai etika teljességgel összeegyeztethetetlen. Mindezek után megállapíthatjuk, hogy a gnoszticizmus tanításai élesen szemben állnak, mind az Ó-, mind az Újszövetségi Szentírással.
Tehát ha a Bibliában hívő embereket keresztényeknek nevezzük, akkor a gnosztikusokat nem nevezhetjük annak, mivel a két hitvallás gyökeresen eltér egymástól. Sőt, szemben állnak egymással.
Idézetek innen:
http://www.parokia.hu/publikacio/cikk/167/