Korond
Az erdélyi székelység legjellemzőbb népművészeti vonásaival lehet
megismerni a sóvidékhez tartozó Korondon. ahol jellegzetes
népművészeti alkotások találhatók.
Korondot úgy tartják számon, hogy az, Erdélyország fazekas művészetének középpontja. A 13A jelű főútvonal szelídebb dombok között kanyarog, és kinyílik a táj, szélesebb völgység terül el előttünk az erdélyi sóvidék központjának tekintett Szovátától mintegy 10 kilométer távolságra. A szelídebb dombvidéket a Gyergyói-havasok nyugati nyúlványa alkotja s az út itt fut tovább Székelyudvarhely irányába.
Korondon 1910-ben 3752 magyar lakos élt, akik a korabeli lexikon szerint az „agyagipart űzték”. Az 1992-ben megtartott népszámlálás szerint 5999 lakosa volt a nagyközségnek, akiknek 92 %-a magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A nagyközség határában jelentős régészeti lelőhelyet fedeztek fel, ahol avar-kori és bizánci arany leleteket tártak fel. Korond felett a Firtos hegy magasodik, ahol középkori várromokat láthatunk.
A terület tulajdonképpen még az erdélyi sóvidék része, amit a nagyközség határában fellelhető sós forrás is bizonyít. A sós forráson kívül ivásra is alkalmas
savanyúvizet is találhatunk. Ezek a vizek gyógyvíznek minősülnek, kiválóan alkalmasak vérszegénységre, gyomorbántalmakra és csontbetegségek gyógyítására is.
Korondot az erdélyi népművészet központjának lehet tekinteni, mert a joggal nevezetes, különleges cserépedények készítésén kívül a helybéliek foglalkoznak fafaragással, csontfaragványokkal, szövéssel, szőrmemunkákkal és a finom kezeket igénylő csodálatos hímzésekkel is. A készítésen kívül a helybéliek a környéken készülő művészi igényű készítmények kereskedelmével is foglalkoznak. Sajnos ma már giccses termékeket is lehet látni, hisz ezekre is van vásárló. (Ezek közül különösen bizarrnak és nem idevalónak tűnik a cserépből készített „Halowen-tök”)
A nagyközség főutcája egy állandóan nyitva tartó népművészeti kirakodó vásár benyomását kelti. A szépen faragott székelykapuk mögötti udvarokban vagy, a külön erre a célra épített kisebb-nagyobb üzletek sorakoznak, hatalmas áruválasztékkal. A község szélén újonnan épített üzletházak is jelzik az idegenforgalom fellendülését. Az eladók az üzletek nagyságától függetlenül kedvesen invitálják termékeik megtekintésére, felpróbálására az arra sétáló vendégeket és arra is készségesek, hogy a reménybeli vásárlók egyéni igényének megfelelő méretű és mintázatú tárgyat megrendelésre elkészítsék. Az áruválaszték zömét azonban természetesen a különleges fekete anyagú és más színpompás kerámiák alkotják.
A nagyközség főterének tekinthető magyar nyelvű oktatásra épített és működő középiskola előtt egy „modern” felfogású művészi szoborcsoport vagy inkább térplasztikának nevezhető alkotás vonja magára a látogatók figyelmét.
A szokatlan kialakítású mű a magyarság szétszórtságát szimbolizálja, virágokkal szépen körített, helyi, alig faragott szürke kövekből készített alkotáson fehér csiszolt márványból készített lapokon, a határon kívül élő magyar anyanyelvűek nagy létszáma van feltüntetve. A főútról is jól észrevehető a szépen gondozott, a helyi jellegzetességeket bemutató „Tájház”, de az erre járóknak érdemes elsétálni a mellékutcákba is, ahol a székelység hétköznapi életébe is bepillanthatunk. Az erre a vidékre utazóknak érdemes megállniuk Korondon, ahol elgyönyörködhetnek a székely népművészet remek alkotásaiban, és méltányos áron vásárolhatnak is.
Az erdélyi székelység legjellemzőbb népművészeti vonásaival lehet
megismerni a sóvidékhez tartozó Korondon. ahol jellegzetes
népművészeti alkotások találhatók.
Korondot úgy tartják számon, hogy az, Erdélyország fazekas művészetének középpontja. A 13A jelű főútvonal szelídebb dombok között kanyarog, és kinyílik a táj, szélesebb völgység terül el előttünk az erdélyi sóvidék központjának tekintett Szovátától mintegy 10 kilométer távolságra. A szelídebb dombvidéket a Gyergyói-havasok nyugati nyúlványa alkotja s az út itt fut tovább Székelyudvarhely irányába.
Korondon 1910-ben 3752 magyar lakos élt, akik a korabeli lexikon szerint az „agyagipart űzték”. Az 1992-ben megtartott népszámlálás szerint 5999 lakosa volt a nagyközségnek, akiknek 92 %-a magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A nagyközség határában jelentős régészeti lelőhelyet fedeztek fel, ahol avar-kori és bizánci arany leleteket tártak fel. Korond felett a Firtos hegy magasodik, ahol középkori várromokat láthatunk.
A terület tulajdonképpen még az erdélyi sóvidék része, amit a nagyközség határában fellelhető sós forrás is bizonyít. A sós forráson kívül ivásra is alkalmas
savanyúvizet is találhatunk. Ezek a vizek gyógyvíznek minősülnek, kiválóan alkalmasak vérszegénységre, gyomorbántalmakra és csontbetegségek gyógyítására is.
Korondot az erdélyi népművészet központjának lehet tekinteni, mert a joggal nevezetes, különleges cserépedények készítésén kívül a helybéliek foglalkoznak fafaragással, csontfaragványokkal, szövéssel, szőrmemunkákkal és a finom kezeket igénylő csodálatos hímzésekkel is. A készítésen kívül a helybéliek a környéken készülő művészi igényű készítmények kereskedelmével is foglalkoznak. Sajnos ma már giccses termékeket is lehet látni, hisz ezekre is van vásárló. (Ezek közül különösen bizarrnak és nem idevalónak tűnik a cserépből készített „Halowen-tök”)
A nagyközség főutcája egy állandóan nyitva tartó népművészeti kirakodó vásár benyomását kelti. A szépen faragott székelykapuk mögötti udvarokban vagy, a külön erre a célra épített kisebb-nagyobb üzletek sorakoznak, hatalmas áruválasztékkal. A község szélén újonnan épített üzletházak is jelzik az idegenforgalom fellendülését. Az eladók az üzletek nagyságától függetlenül kedvesen invitálják termékeik megtekintésére, felpróbálására az arra sétáló vendégeket és arra is készségesek, hogy a reménybeli vásárlók egyéni igényének megfelelő méretű és mintázatú tárgyat megrendelésre elkészítsék. Az áruválaszték zömét azonban természetesen a különleges fekete anyagú és más színpompás kerámiák alkotják.
A nagyközség főterének tekinthető magyar nyelvű oktatásra épített és működő középiskola előtt egy „modern” felfogású művészi szoborcsoport vagy inkább térplasztikának nevezhető alkotás vonja magára a látogatók figyelmét.
A szokatlan kialakítású mű a magyarság szétszórtságát szimbolizálja, virágokkal szépen körített, helyi, alig faragott szürke kövekből készített alkotáson fehér csiszolt márványból készített lapokon, a határon kívül élő magyar anyanyelvűek nagy létszáma van feltüntetve. A főútról is jól észrevehető a szépen gondozott, a helyi jellegzetességeket bemutató „Tájház”, de az erre járóknak érdemes elsétálni a mellékutcákba is, ahol a székelység hétköznapi életébe is bepillanthatunk. Az erre a vidékre utazóknak érdemes megállniuk Korondon, ahol elgyönyörködhetnek a székely népművészet remek alkotásaiban, és méltányos áron vásárolhatnak is.