Na csak megtaláltam a topikodat... Eléggé leült a téma úgy látom, holott kár érte mert érdekes. Annak ellenére érdekes, hogy - természetesen (hehehe...) - nem mindennel értek egyet. Mégis, igazi felüdülés a sok nyomasztó POLITIKAI topik után! (politikailag úgyse sok mindenben közösek a nézeteink, arra emlékszem. Jobb is lesz ha e topikot nem szemeteljük tele olyasmivel...)
Szóval: ami az írásokat illeti, megemlítem hogy a regénysorozatomhoz én is alkottam egy saját írást, még ttf fontkészlet is lett készítve hozzá, azaz alkalmazható a mai számítógépeken. (operációs rendszertől függetlenül). Ennek ellenére, azt én semmi esetre se merném állítani, hogy az írások terén szakértő volnék! Tulajdonképpen, miután a könyvem melynek apropóján ide hívtál @phoenyx , a könyvem tehát az Ősnyelvről szól, magáról a nyelvről tehát, és még véletlenül se ÍRÁSRÓL, hiszen amikor a nyelv kialakult írásról még szó se lehetett, emiatt nem is egészen értem, hogyan kerülök én most ide, miért is, mert a könyvem az e topikban az írásokkal kapcsolatos elmélkedéseket se nem cáfolja, se nem erősíti! Nem arról szól! Természetesen, akad VÉLEMÉNYEM erről meg arról az írásról, ilyen meg olyan véleményeim, esztétikai szempontból vagy a kialakulásukról vagy akármi, de a könyvem tényleg nem erről szól, és a véleményemnek amúgy sincs különösebb értéke, mert sosem tanulmányoztam az írások kialakulását. Egészen biztos, hogy írások terén annyira se vagyok szakértő mint a nyelv kialakulását illetően, holott - ha valaki elolvassa a könyvem előszavát - abból is kiderül, hogy ott is csak egy jól felkészült amatőrnek tartom magamat.
Na ha már ennyit fecsegtem a könyvemről talán nem bűn ha belinkelem:
http://www.lulu.com/shop/harold-kin...rukciós-kísérlete/ebook/product-23490209.html
Szóval a címe: Az Emberiség Ősnyelvének rekonstrukciós kísérlete
Egy közel teljesértékű nyelvtani rendszer van benne megalkotva, körülbelül 600 szóval, bár e szavak egy része más szavak ragozott formája, szóval a szótövek száma ennél kevesebb, talán a fele csak. Hitem szerint ami nyelvet megalkottam Ősnyelvként, az egészen biztosan NEM azonos a tényleges Ősnyelvvel, mert legjobb igyekezetem mellett is kerültek bele biztos tévedések, mindazonáltal annak egy igen közeli „rokona”, mely egy abból a korból származó ősember számára azért még érthető volna, ha nem is minden nehézség nélkül.
Hogy milyen módszerekkel igyekeztem felderíteni az Ősnyelvet, le van írva a könyvben. Akit érdekel, ott elolvashatja, semmi értelme hogy a könyv idemásolásával teleszemeteljem e topikot, pláne, mert a mű a regisztráció után INGYEN tölthető le! (kéretik elolvasni az Előszót is belőle, megelőzendő hogy feleslegesen vádoljanak mindenfélével amire ott már jóelőre válaszoltam...)
Szóval, ha már itt vagyok, ide csak pár érdekes dolgot írok le, hátha tényleg érdekel valakit. Igyekszem olyn dolgokat megemlíteni, melyeknek talán van valami köze az e topikban eddig elolvasott dolgokhoz:
—Kutatásaim szerint az Ősnyelv szavai a legősibb időkben okvetlenül egy szótagosak voltak, de szótag alatt nem okvetlenül azt kell érteni amit manapság értünk, hanem valami olyan rövid hangsort amit igen gyorsan ki lehet ejteni. Emiatt, bizonyos szótagokban számos olyan hang is magánhangzónak tekintendő, melyeket ma általában mássalhangzónak tekintünk, ilyen például az „r” hang.
—A magyar „mi” és „ti” személyes névmásokat pontosan így mondták már az Ősnyelv idejében is, ezek tehát rémségesen ősi szavak valóban.
—Az „ő” személyes névmás úgy hangzott hogy „rö”, de a sima „r” is ezt jelentette, bár utóbbit inkább ragként használták. Na, a magyar a „rö”-ből legalább az „ö” hangot megtartotta...
—Az a hangsor hogy „föld”, megvolt az Ősnyelvben is, de akkor még azt jelentette hogy „mező”.
Számos más olyan szó is van a könyvemben ami teljesen ismerős lehet a magyar Olvasónak. Akad azonban jópár olyan is, mely más nyelvek ismerői számára könnyen felismerhető. Ez nem lehet másképp, mert az Ősnyelv minden nyelvnek az őse, nemcsak a magyarnak.
Van egy olyan nézet, főleg a misztikus gondolkodók közt, hogy minden hangnak van valamiféle „energiája”, vagy „hatása”, a szimbóluma valaminek... Nos, kutatásaim ezt RÉSZBEN alátámasztják, de szerintem semmi köze a misztikához mégse. Teljesen természettudományos magyarázata van annak, sok hang miért vált ki belőlünk ilyen meg olyan érzelmeket, s annak is, miért jól megfigyelhető, hogy bizonyos jelentéssel bíró szavakban - a világ bármely nyelvében! - ezek a hangok miért gyakoribbak statisztikailag. Erre némileg nagyvonalúan mondhatjuk, hogy bizonyos hangok bizonyos jelentési „archetípusokat” szimbolizálnak, de egy hang általában egyszerre több efféle jelentéssel is bír. Például az „i” hang:
—kicsi, sok, nő(ies), vékony, jó, kellemes, nappal, világos
A hangok és jelentések táblázata is megtalálható a könyvemben (a végén) bár nem mindegyik hangra vonatkozóan.
Szerepel ott egy táblázat (szintén nem teljes) az „ősnyelvi alapszavakról” is. Ezeket azonban NEM SZABAD úgy tekinteni, mint a gyöknyelvészet teszi a maga szógyökeivel/gyökszavaival! Az Ősnyelvben bár biztosan voltak holmi szóbokrok, de ennek a szervezőelvnek nem volt olyan mindent keresztülívelő ereje, ahogy a gyöknyelvészek hiszik. Számos más szervezőelv is közrejátszott az Ősnyelv kialakulásában.
Ahhoz megint nem tudok hozzászólni hogy fény-nyelv meg szám-nyelv, azt se tudtam addig hogy léteznek efféle kategóriák, és még most se nagyon tudom, mit is akarnak ezek jelenteni. Abban egyetértek viszont, hogy az ősi nyelvemlékeket az akkor használt abc-kkel írták le, amik néha nagyon rosszul feleltek csak meg az akkori magyar nyelv igényeinek, emiatt könnyen lehet hogy az akkori magyar nyelv messze jobban hasonlított a maihoz mint azt az íráskép alapján hisszük.
Még annyit, hogy most nem egészen vagyok biztos benne, e topik gazdája és látogatói komolyan azt hiszik-e hogy az írás valamiféle isten adománya volt az emberiségnek régen? Nem tudom hogy valamit nem értettem-e félre. Ez azonban egy az eddig általam írtaktól független téma, emiatt most itt befejezem és várom a választ. Nekem ugyanis meglehetősen sajátos elképzelésem van az istenekről, és most ne arra gondoljatok hogy ateista vagyok. Utóbbi ugyanis nem okvetlenül igaz, bár van ezen állításban igazság is, de mindenképp a valóság leegyszerűsítése. Annyi okvetlenül igaz belőle hogy nem hiszek egyetlen manapság elterjedt vallásban sem.
Szóval: ami az írásokat illeti, megemlítem hogy a regénysorozatomhoz én is alkottam egy saját írást, még ttf fontkészlet is lett készítve hozzá, azaz alkalmazható a mai számítógépeken. (operációs rendszertől függetlenül). Ennek ellenére, azt én semmi esetre se merném állítani, hogy az írások terén szakértő volnék! Tulajdonképpen, miután a könyvem melynek apropóján ide hívtál @phoenyx , a könyvem tehát az Ősnyelvről szól, magáról a nyelvről tehát, és még véletlenül se ÍRÁSRÓL, hiszen amikor a nyelv kialakult írásról még szó se lehetett, emiatt nem is egészen értem, hogyan kerülök én most ide, miért is, mert a könyvem az e topikban az írásokkal kapcsolatos elmélkedéseket se nem cáfolja, se nem erősíti! Nem arról szól! Természetesen, akad VÉLEMÉNYEM erről meg arról az írásról, ilyen meg olyan véleményeim, esztétikai szempontból vagy a kialakulásukról vagy akármi, de a könyvem tényleg nem erről szól, és a véleményemnek amúgy sincs különösebb értéke, mert sosem tanulmányoztam az írások kialakulását. Egészen biztos, hogy írások terén annyira se vagyok szakértő mint a nyelv kialakulását illetően, holott - ha valaki elolvassa a könyvem előszavát - abból is kiderül, hogy ott is csak egy jól felkészült amatőrnek tartom magamat.
Na ha már ennyit fecsegtem a könyvemről talán nem bűn ha belinkelem:
http://www.lulu.com/shop/harold-kin...rukciós-kísérlete/ebook/product-23490209.html
Szóval a címe: Az Emberiség Ősnyelvének rekonstrukciós kísérlete
Egy közel teljesértékű nyelvtani rendszer van benne megalkotva, körülbelül 600 szóval, bár e szavak egy része más szavak ragozott formája, szóval a szótövek száma ennél kevesebb, talán a fele csak. Hitem szerint ami nyelvet megalkottam Ősnyelvként, az egészen biztosan NEM azonos a tényleges Ősnyelvvel, mert legjobb igyekezetem mellett is kerültek bele biztos tévedések, mindazonáltal annak egy igen közeli „rokona”, mely egy abból a korból származó ősember számára azért még érthető volna, ha nem is minden nehézség nélkül.
Hogy milyen módszerekkel igyekeztem felderíteni az Ősnyelvet, le van írva a könyvben. Akit érdekel, ott elolvashatja, semmi értelme hogy a könyv idemásolásával teleszemeteljem e topikot, pláne, mert a mű a regisztráció után INGYEN tölthető le! (kéretik elolvasni az Előszót is belőle, megelőzendő hogy feleslegesen vádoljanak mindenfélével amire ott már jóelőre válaszoltam...)
Szóval, ha már itt vagyok, ide csak pár érdekes dolgot írok le, hátha tényleg érdekel valakit. Igyekszem olyn dolgokat megemlíteni, melyeknek talán van valami köze az e topikban eddig elolvasott dolgokhoz:
—Kutatásaim szerint az Ősnyelv szavai a legősibb időkben okvetlenül egy szótagosak voltak, de szótag alatt nem okvetlenül azt kell érteni amit manapság értünk, hanem valami olyan rövid hangsort amit igen gyorsan ki lehet ejteni. Emiatt, bizonyos szótagokban számos olyan hang is magánhangzónak tekintendő, melyeket ma általában mássalhangzónak tekintünk, ilyen például az „r” hang.
—A magyar „mi” és „ti” személyes névmásokat pontosan így mondták már az Ősnyelv idejében is, ezek tehát rémségesen ősi szavak valóban.
—Az „ő” személyes névmás úgy hangzott hogy „rö”, de a sima „r” is ezt jelentette, bár utóbbit inkább ragként használták. Na, a magyar a „rö”-ből legalább az „ö” hangot megtartotta...
—Az a hangsor hogy „föld”, megvolt az Ősnyelvben is, de akkor még azt jelentette hogy „mező”.
Számos más olyan szó is van a könyvemben ami teljesen ismerős lehet a magyar Olvasónak. Akad azonban jópár olyan is, mely más nyelvek ismerői számára könnyen felismerhető. Ez nem lehet másképp, mert az Ősnyelv minden nyelvnek az őse, nemcsak a magyarnak.
Van egy olyan nézet, főleg a misztikus gondolkodók közt, hogy minden hangnak van valamiféle „energiája”, vagy „hatása”, a szimbóluma valaminek... Nos, kutatásaim ezt RÉSZBEN alátámasztják, de szerintem semmi köze a misztikához mégse. Teljesen természettudományos magyarázata van annak, sok hang miért vált ki belőlünk ilyen meg olyan érzelmeket, s annak is, miért jól megfigyelhető, hogy bizonyos jelentéssel bíró szavakban - a világ bármely nyelvében! - ezek a hangok miért gyakoribbak statisztikailag. Erre némileg nagyvonalúan mondhatjuk, hogy bizonyos hangok bizonyos jelentési „archetípusokat” szimbolizálnak, de egy hang általában egyszerre több efféle jelentéssel is bír. Például az „i” hang:
—kicsi, sok, nő(ies), vékony, jó, kellemes, nappal, világos
A hangok és jelentések táblázata is megtalálható a könyvemben (a végén) bár nem mindegyik hangra vonatkozóan.
Szerepel ott egy táblázat (szintén nem teljes) az „ősnyelvi alapszavakról” is. Ezeket azonban NEM SZABAD úgy tekinteni, mint a gyöknyelvészet teszi a maga szógyökeivel/gyökszavaival! Az Ősnyelvben bár biztosan voltak holmi szóbokrok, de ennek a szervezőelvnek nem volt olyan mindent keresztülívelő ereje, ahogy a gyöknyelvészek hiszik. Számos más szervezőelv is közrejátszott az Ősnyelv kialakulásában.
Ahhoz megint nem tudok hozzászólni hogy fény-nyelv meg szám-nyelv, azt se tudtam addig hogy léteznek efféle kategóriák, és még most se nagyon tudom, mit is akarnak ezek jelenteni. Abban egyetértek viszont, hogy az ősi nyelvemlékeket az akkor használt abc-kkel írták le, amik néha nagyon rosszul feleltek csak meg az akkori magyar nyelv igényeinek, emiatt könnyen lehet hogy az akkori magyar nyelv messze jobban hasonlított a maihoz mint azt az íráskép alapján hisszük.
Még annyit, hogy most nem egészen vagyok biztos benne, e topik gazdája és látogatói komolyan azt hiszik-e hogy az írás valamiféle isten adománya volt az emberiségnek régen? Nem tudom hogy valamit nem értettem-e félre. Ez azonban egy az eddig általam írtaktól független téma, emiatt most itt befejezem és várom a választ. Nekem ugyanis meglehetősen sajátos elképzelésem van az istenekről, és most ne arra gondoljatok hogy ateista vagyok. Utóbbi ugyanis nem okvetlenül igaz, bár van ezen állításban igazság is, de mindenképp a valóság leegyszerűsítése. Annyi okvetlenül igaz belőle hogy nem hiszek egyetlen manapság elterjedt vallásban sem.