Halottak napján

Georgina Bojana · 2020 November 1

Melitta írta:
Aranyosi. Ervin:
"Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit, mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit véli megtalálni.
Közben annyin élnek magányosan, távol,
kire nem jut idő, kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak a szívünkben élnek.
A hétköznapokba bőven beleférnek.
M'ért nincs az élőkért ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja apró mécsesünket.
Aki elment, jól van, csak egy más világon,
s nem tud örvendezni levágott virágon.
Földdé porladt testet látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél, ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos, kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna, ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod - tudod – attól félek.
Megbékélni kéne, s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz, mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre, majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja, s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni, s elbúcsúzni tőle…'

*
Ezek a sorok mélységesen igazak... Többen az élőkkel nem törődnek, amikor lehetőség is adódik, nem ölelnek... amikor már nincs, akkor ébrednek arra rá, hogy az a valaki, akit eddig szerethettek volna, nem tették. Miért is? Mert minden más fontosabb volt, csak éppen ő nem... Amikor viszont már nincs, a hiánya fájdalmat okoz. Miért van az, hogy sokan akkor döbbennek rá, ha valakit v. valamit elveszítettek, hogy az eltékozolt percek, idők már soha, de soha nem térnek vissza, de a lehetőség sem, hogy szerethetjük azt, aki éppen most mellettünk, velünk van. Többen a temetésen nem az elhunytat siratják, de önmagukat, mert rádöbbennek arra, hogy egyedül maradtak, lelkiekben, v. talán fizikailag is... A lehetőséget siratják, a lehetőséget arra, hogy szeret(het)nének, de bármi okból nem tették meg.
Az elveszítetteket, többen a ♥-ben megtartjuk, s onnan soha, de soha nem vetjük el... Többen legalábbis így gondolkozunk... S, az emlékezés, a köszönet, sőt a hála amiért szerettek minket és mi is szerethettünk - soha, de soha nem múlik el. Többünk életét ez végig is kíséri és nemcsak Halottak napján, de bennünk maradt a zsigereinkben. Mindörökre.

Ernoe · 2020 November 1

Bob Dylan "Knockin a Heaven's Door" az egyik leggyakrabban játszott dal temetési szertartások alkalmával.
A dal egy emberről szól, aki haldoklik és leteszi a fegyvereit. Érzi, hogy felmegy az égbe és bekopog az ajtón.
Bár a dal nagyon kevés szöveget tartalmaz, és az eredeti változatban csak négy akkordból áll, nagyon különleges.

Nemrég találtam rá egy másik szomorú dalra ami szerintem nagyon passzol halottak napjára, holott az aggodalom mellett ott van a jövőben való hit. Végül is ezért találtuk ki a menyországot.

Most nem az eredetit hanem egy Zorán feldolgozást tennék be "Szép holnap" címmel.

Hogy a hivő fórum társak kedvébe is járjak. Engem nagyon megragadott a Titanic című film befejező jelenete alatt játszott zene.
Sokáig fel sem tűnt, hogy e mögött egy feledésbe tűnt templomi dal, a "Nearer My God To Thee" bújik meg.

fri50 · 2020 November 1

Mourn (remastered 2007) · Sentenced

Harvmate · 2020 November 7

Melitta írta:
Aranyosi. Ervin:
"Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit, mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit véli megtalálni.
Közben annyin élnek magányosan, távol,
kire nem jut idő, kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak a szívünkben élnek.
A hétköznapokba bőven beleférnek.
M'ért nincs az élőkért ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja apró mécsesünket.
Aki elment, jól van, csak egy más világon,
s nem tud örvendezni levágott virágon.
Földdé porladt testet látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél, ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos, kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna, ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod - tudod – attól félek.
Megbékélni kéne, s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz, mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre, majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja, s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni, s elbúcsúzni tőle…'

Szép vers, ebből is látszik, hogy a Halloween egy marhaság.

Halottak napján

Georgina Bojana

Ernoe

fri50

Harvmate

Hasonló témák

Hírkategóriák

Hírdetőink

Friss üzenetek

Friss profil üzenetek

Statisztikák

Az oldal megosztása